PirosZászló – TNF kiadás!

Csütörtök Esti Rangadó: New York Jets – Buffalo Bills 34 – 21

Bár a Jets szépen csúszik lefelé, a Bills meglepően erősen kapaszkodik a tabella első felébe, ezt a meccset mégis egyenlő erők küzdelmének vártam. A támadók a szerzett pontok tekintetében a mezőny közepén tanyáznak, viszont mindkét oldalon erős a védelem, bár a hazaiak Oakland és Miami elleni megingását mindenképp meg kell említeni.

A Jets hatalmas zsákolással nyitotta a meccset, meg is adva az alaphangot, majd az örökifjú Josh McCown zergeként futott végig a pályán, és szerezte meg a vezetést. A védelem ismét vissza is szerezte a labdabirtoklás jogát, majd a saját gólvonala elé szorított McCown megdobta a szokásos rigóját, amit Leonard Johnson nem tudott elkapni. Bár még karriere elején jár, de biztos vagyok benne, hogy még egyszer ilyen labdát nem fognak a kezébe dobni. Szerencséjére csak a fantázia foci számai bánhatják, mert a kiharcolt, jó mezőnypozícióból a Bills, Tyrod Taylor vezetésével kiegyenlített. (Zay Jones kapta el a labdát)

Ezután a meccs szinte csak a Jets-ről szólt. A második negyedben a vendégek védelme még úgy, ahogy tartotta magát, bár néha nagy szívességeket tettek az ellenfelének, az első félidőben 4 alkalommal is első kísérletet érően szabálytalankodtak. Persze a Jets sem marad adós, ha hibát hibára kell halmozni, mindössze 1 mezőnygólra futotta tőlük, így csak 3 pontos előnnyel fordultak a második félidőre. Nem lövök le nagy poént, végképp el is döntötték a meccset.

A harmadik negyedet egy nagyon szép Forte futás után, egy hasonlóan tetszetős McCown – Anderson TD elkapással nyitották, majd Powell 51 yardos futása után a drive-ot Forte fejezte be, 10 yardról futott be a célterületre. A Jets támadófal a meccsen szép lassan felőrölte az ellenfelét (ki az aki ezt látta előre), összesen 3 TD-t, és kevés híján 200 yardot futottak, és aránylag az irányítót is megvédték. 17 pontos hátrányban aztán jöttek is a labdaeladások. A szezonban messze a legbizarrabb eddig O’Leary eladott labdája. Szép elkapás után került a földre, csak épp nem vette észre, hogy senki nem ért hozzá. Felállt, és nemes egyszerűséggel kitépte a kezéből a labdát, a ráugró safety, Jamal Adams. Pörgött az óra, kikerültek pontszerző távolságból. Ezután Taylor veszítette el a labdát a védők elől menekülve, miközben a meccsen hatodszor vitték a földre. Meglepő volt számomra, hogy ezen az összecsapáson ütöttek ki labdát a kezéből először a szezonban.  Persze azonnal kettőt, abból egyet el is veszített a saját vörös zónájában. C’est la vie. Forte bebiztosította a meccset egy 4 yardos futással. Taylor még megörvendeztette, vagy éppen elkeserítette a fantázia foci, és Deonte Thompson rajongóit, aztán mindenki biztonságban nyugovóra tért.

Bár a statisztikák alapján olyan hatalmas különbség nem volt a Bills javára, azért elég erősen nekik állt a zászló, hiába küldték el Dareus-t, és Kelvin Benjamin még ki se tudta csomagolni a gatyáit. A Jets pedig úgy hozott egy játékost, hogy a vezetőedzőnek fingja se volt róla, kiről kérdezik a sajtótájékoztatón, ami azért valljuk be nem kicsit ciki. Ha zsinórban 3 meccset veszítesz el egy labdabirtoklásnyi különbséggel, akkor problémáid vannak. A fejekben, az öltözőben, a pálya szélén. Erre természetesen kiszalad belőlük egy ilyen teljesítmény.

Főleg a támadófalak között volt szakadéknyi különbség, persze ez a Jets védőfal sokkal jobb teljesítményének is köszönhető. Ment a futójáték, és nem kellett McCown-nak negyvenszer eldobnia a labdát, ami borítékolható tragédia. Tyrod Taylor játéka talán (egész biztosan), egy hosszabb elemzést is megérdemel, de ezen a meccsen minden hibája előjött. Vagy a csapattársai kihozták belőle. Pontosan játszik, nem adja el a labdát, földön is figyelni kell a teljesítményére. Ugyanakkor 200 yardot átlagol meccsenként, alig 1 TD-t, és senkit nem zsákolnak be többször a ligában. Mintha Matt Ryan és Trevor Siemian szerelemgyereke lenne, akinek Michael Vick volt a példaképe.

Ahogy a beharangozóban is írtuk, a Bills 5-3-mal is elég kényelmes helyzetben van, a Jets pedig annyit már elér, hogy magával rántja a csoportellenfeleit.

Tamás Mihály

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS