Ünnepi kiadás: A Nagy matek 1/1

Los Angeles Rams – Arizona Cardinals  33–0

A Twickenham-i derbiA Londonban rendezett találkozó nem hozott igazán nagy izgalmakat a szurkolók számára. A kiváló támadójátékkal rendelkező hazaiak az első negyedben még döcögtek egy kicsit, de aztán a másodikban nem volt megállás, és már a félidő végére megnyugtató, 23-0-ás előnnyel mehettek a csapatok. A Cardinals nem tudott érdemi támadójátékot felmutatni, Adrian Peterson mindössze 21 yard-ot futott, Palmer pedig a levegőben sem tudott javítani a helyzeten. Már ameddig tehette, a félidő vége előtt kapott egy komoly ütést dobás közben amiből nem csak labdaeladás lett, de a veterán irányító dobó karjában törés is van, így hosszú pihenőre kényszerül, talán már nem is látjuk többet játszani, bár az Ő esetében ez nem biztos. Drew Stanton állt be helyette, de hamar el is adta a labdát, megnyugtatva mindenkit, hogy ők ma itt nem fognak nyerni.

A második félidőben nem sok változás történt, a Rams védelme továbbra is stabilan állt, a vendégek támadás kísérletei impotensek voltak. A hazaiak a vége felé már néhány kezdő játékost is tudtak pihentetni, határozottan jó meccset hoztak le Londonban. A Cardinals szezonja ezzel a vereséggel és Palmer sérülésével nagy gödörbe került, ahonnan talán idén már nincs visszaút. Drew Stanton nem megoldás, megújulás elé néznek a sivatagiak. 

Barcsik Norbert

New York Giants – Seattle Seahawks  7–24

Az ezer sebből vérző Giants a pihenőhétről érkező Seahawks-t fogadta a MetLife stadionban, és az volt a kérdés, hogy okozhat-e újabb meglepetést a hazai csapat a múlt heti Broncos elleni idegenbeli győzelem után. Nem tudott. Eli Manning-nek szinte elfogytak a célpontjai(Odell Beckham, Brandon Marshall, Sterling Shepard), a legbiztosabb fegyvere az újonc összekötő, Evan Engram volt. Ez pedig a kiváló formában lévő Seahawks védelem ellen kevésnek bizonyult. Bár egy Thomas Rawls fumble után megszerezte a vezetést a Giants az előbb említett Engram elkapásával, de ezen kívül sokat nem mutatott a támadósor, a legtöbbször át kellett adnia a támadás jogát a vendégeknek. Amikor nem, akkor Aldrick Rosas hibázott mezőnygólt 10-7-es Seahawks vezetésnél, ami aztán sorsdöntőnek bizonyult, mert a következő támadásból ismét TD-t szerzett a Seattle, amivel tulajdonképpen vége lett a meccsnek.

A Seahawks lenyomta az óriásokatA Russell Wilson vezette támadósor ismét nehezen talált magára. Pedig a játékok jól lettek felrajzolva amik sok yard-ot hoztak már az első félidőben is, de rengeteg egyéni hiba és büntetés miatt nem sikerült pontokat elérni. A vörös zónában továbbra is kritikus a csapat, az első negyedben 10 db első és gól szituációból „sikerült” 0 pontot feltenni a táblára. A második félidőben jóval kevesebb hibával játszottak Wilsonék, aminek már eredménye is lett hatpontosok formájában. Wilson 3 TD-vel zárt, de lehetett volna több is, kétszer elméretezte az átadást, amiből Baldwin és Lockett is TD-t szerezhetett volna, de Graham is ejtett el passzt a Giants gólterületén. Összességében ugyan egy nagyon tartalékos Giants ellen, de meggyőző játékkal nyert megérdemelten a Seahawks.

Barcsik Norbert

Tennessee Titans – Cleveland Browns 12 – 9

A kiélezett AFC déli csoportját holtversenyben vezető Titans látogatott a liga legkilátástalanabb csapatához, és játszott a várhatónál sokkal szorosabb meccset, ahol azért Hue Jackson megmutatta, mitől lesz valaki igazán Browns vezetőedző, és megismerhettük Kevin Byard nevét.

Azzal kezdődött, hogy a legutóbb kezdő Hogan nem is került a kispadra se (állítólag sérülés), majd a mindenki szerint múlt héten rengeteget tanuló Kizer került vissza a kezdőbe, és abszolút bizalmat élvezett. Lássuk mi történt.

A Titans kapta meg a labdát, és elég könnyedén el is jutottak a 31 yardos vonalig, amikor 3&1-nél sikertelen passz, ráadásul Lewan szabálytalankodott 15 yardért. Ezt Hue kiváló ütemérzékkel visszautasítja, de meglepődik, amikor a Titans nekimegy negyedik kísérletre. A védelme még jobban meglepődik, és les büntetéssel játék nélkül életben tartják a Titans menetelését. Kijavították a hibát, és mezőnygólon tartották az ellenfelet, de azért írok erről ilyen részletesen, mert ha ez nem volt tipikus Bronws játék, akkor nem tudom, mi az.

A Titans-nak megvolt az esélye, hogy rendes játékidőben eldöntse a meccset a második félidőben, de a vörös zónában mindig megakadtak. A legnagyobb lehetőségek Delanie Walker révén jöttek volna össze. Először 1 yardról Mariota bootlegből aluldobta az üresen álló Walkert, majd negyedikre sem tudták bevinni a labdát. A második félidőben pedig Walker ejtette ki a kezéből a lasztit az end zone-ban. Főleg rövid yardos szituációkban nem tudtak mit kezdeni, a tényleg jó Browns védelemmel, akik még ezt a minimális életet tartják a csapatban.

De hiába a védelem, ha a támadók állandóan egymás hátába vágják a kést. Kizer nem kezdett rosszul, de a 3&25 sziutációkkal nem tudott mit kezdeni. Aztán az ellenfél térfelén mezőnygól távolságból, 6-3-as állásnál, a félidő végén méterekkel túldobja az elkapóját, egyenesen a Titans safety Kevin Byard kezébe. Nem baj, a második félidőben a Browns kezd, és a saját térfeléről dobja Byard kezébe a labdát. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy Hue Jackson töretlen bizalma megtörjön, és Cody Kessler kezébe adja az irányítást, elérve azt a pontot, amikor már nevetségessé teszi saját magát. De az előszezonban kezdőnek kikiáltott irányító egy Njokunak adott nagyon szép passzal kezdte, majd egészen a negyedik negyedig várt, amíg ő is méterekkel túldobta a labdát, egyenesen Kevin Byard kezébe.

Azonban hiába az 50 yard-dal több büntetés, az eladott labdák, a Titans ma nem akart felülemelkedni ellenfelén. A rendes játékidő végén Gonzalez 54 yardos mezőnygól kísérlete sikeres volt, és ezzel a Browns hosszabbításra mentette a meccset! Sőt! A védelem vissza is szerezte a labdát! A stadion kishíján felrobbant, mindenki őrjöngött, jöhetett a Browns offense…. akik aztán haladtak mínusz 5 yardot, és gyakorlatilag mezőnygól pozícióban adták át a labdát.  Szerencséjükre Succop kihagyta, szerencsétlenségükre Hue Jackson időt kért. Hogy a pontosan a rúgás pillanatában elhangzó sípszó zavarta meg az egyébként a liga legbiztosabb lábú rúgóját, azt nem fogjuk megtudni. Hogy miért [email protected]ák még magukat az NFL vezetőedzők még mindig azzal, hogy megpróbálják jegelni a rúgót, azt nem tudom. Van egy elméletem, de sajnos csak játékosokkal töltetnek ki IQ tesztet.

Nagyon kiélezett csoportban a Titans úgy néz ki átvészelte Mariota hiányát, de ettől sokkal több kell, ha rájátszásba akarnak kerülni, bár a by week után egy közvetlen riválist – Ravens – szoríthatnak ki, miközben a Denver sem akar magára találni. A Browns céljairől nem érdemes beszélni.

Tamás Mihály

Carolina Panthers – Chicago Bears 3 – 17

Csoportelső látogatott a csoportutolsóhoz, bár a Panthers vereségből érkezett, a Bears győzelemből, a medvék 2015 novemberében nyertek utoljára két meccset zsinórban.

Ennek megfelelő hangulatban is kezdődött a meccs egészen az első negyed 6. percéig, amikor mintha valami statisztika példatárból olvastak volna fel egy feladatod, hogy mennyie esélye van annak, hogy az elmúlt 3 évben legkevesebb labdát szerző csapatból Eddie Jackson kezébe pattan a földről valahogy egy option passz, amivel utána 75 yardot nyargal hat pontért? És 10 perccel később ismét az ő kezébe pattan egy labda, és 76 yardot fut ismét 6 pontért? A Panthers védelem is kőkeményen odalépett, ráadásul a 14 pontos előny birtokában a Bears offense még töketlenebbé vált. Az egyetlen érdemi megmozdulások egy gyönyörű 70 yardos passz volt Cohennek, az első félidő végén. Ebből aztán nem hoztak ki semmit, szó szerint 40 centiről inkább mezőnygólt vállaltak. A Panthers csak magának köszönheti, hogy ezt nem büntette meg, egy sikeres rúgáshoz megfelelő távolságban voltak, és mégsem tudtak felállni időben. Így aztán 14 pont előnnyel jött ki a Bears a második félidőre, hogy 40 másodperc múlva már el is rúgják a labdát. Ezután érdemi esemény már nem történt, végig hatalmasat játszott mindkét védelem, dacára annak, hogy elképesztően nagy volt a Panthers labdabirtoklási fölénye. Trevathan szerzett még egy labdát, amivel semmit nem sikerült kezdeni, de 4 perccel a vége előtt a második félidőben először a Bears offense tudott 10 yardot haladni, és a megszerzett first down után lepörgették az órát. Ezen a meccsen mindkét védelem jobbat érdemelt, egészen bizarr volt nézni a két csapatrész közötti kontrasztot.

A Párducoknál továbbra is komoly gond a támadófal és McCaffrey teljesítménye, Olsen hiánya, és ezek egyenes következményeként Newton sérülései. Most egy kicsit nehéz helyzetbe kerültek, de a sorsuk a saját kezükben van, zsinórban két csoportrangadóval nagyot léphetnek bármilyen irányba.

A Bearsnél komoly gond az egész offense, vezetőedzővel kezdve. Trubisky egész meccsen 7 passzt vállalt, 2005-ben Kyle Ortonnal jobban ment a szekér. Az elmúlt két meccsen a Bears védelem szerzett 6 labdát, abból 3 TD-t, viszont nem engedett egyet sem, emellé a biztonság kedvéért még tízszer bezsákolták az irányítót. Csoda. Valószínűtlen, hogy 3 (játék)napig kitart. 

Tamás Mihály

Los Angeles Chargers – Denver Broncos 21 – 0

A két csapat ezzel a párharccal nyitotta a 2017-es szezont, és akkor a Chargers idegenben elszalasztotta a győzelem lehetőségét, köszönhetően újonc rúgójának, aki kihagyta az egyenlítést érő 3 pontost. Ezúttal a két győzelemmel hangoló Los Angeles-i brigád sokkal meggyőzőbb volt, mint az első héten. Rögtön a mérkőzés elején, Travis Benjamin punt utáni visszahordása ért touchdownt, amit a második negyedben Austin Ekeler 1 yardos futásával sikerült megduplázni, így 14-0-ra el is húzott a Chargers. A Denvernek momentumai sem voltak, a hazai védelem olyan szinten lenullázta Siemianékat. A jobb oldali tackle, Allen Barbre például csak díszként funkcionált az egész mérkőzésen, Joey Bosa annyiszor megverte őt. A futójáték sem működött, mert a chargers fal közepe és a linebackerek is remek munkát végeztek. Egyedül A. J. Derby tight endnek volt jó napja, akit azért gyakrabban meg tudott játszani a denveri irányító, és az elkapók közül is csak Bennie Fowlernek hagytak némi teret. Igazi veszélyt egyikük sem jelentett.

A második félidőre várható volt, hogy a Broncos megpróbálkozik majd valamit újítani, ám ez elmaradt, Vance Joseph és stábja semmit nem tudott kitalálni. Igaz a harmadik negyedben a Chargers szekere is megfeneklett, ők sem tudtak egyről a kettőre jutni. Itt is a tight end, Hunter Henry volt, akit ki lehet emelni támadó fronton, illetve, hogy Phillip Rivers néha amatőr hibákat vétett, mikor nem figyelte a támadó óra lejártát. A negyedik negyedben aztán ismét villant Travis Benjamin, egy remek elkapással, majd keresztbe futva a pályán, egy csodálatos 42 yardos touchdownt szerezve bebiztosította a hazaiak győzelmét. Ezt leszámítva egyébként nem játszott rosszul a denver védelme, de ezúttal a Los Angeles védelem felülmúlta őket. Összesen ötször sackelték Siemiant, aki kétszer el is adta a labdát (fumble, interception). A végén már a hazaiak legjobbjai pihenhettek, ekkor még pár szép passzal próbálkozott a Denver, ám pontot szerezniük nem sikerült. Megérdemelt „hazai” győzelem született a denver szurkolókkal telt Stub Hub Centerben. A Chargers zsinórban szerzett 3. győzelmével felzárkózott a csoport ellenfelekre, míg a Broncos 3-3-as mérlegével ugyan még második az AFC West-ben, de ilyen játékkal ez nem sokáig marad így.

Temesvári Zsolt

 

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS