A denveri musztángok bajnokcsapata…?

A cím merész kijelentésének indoklására az alábbiakban igyekszem bemutatni a leendő bajnokcsapat keretét, és az egyes játékosok szerepét.

Támadók

A támadók oldalán idén is az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy a legfontosabb pozíció a legkérdésesebb is egyben. Az előszezon kezdetén az edzői gárda és maga John Elway is abban bízhatott, hogy Paxton Lynch szintet lép, azonban ez nem történt meg, mind az edzőtáborokban, mind az edzőmeccseken kiegyensúlyozatlan volt, jó megoldások mellé pontatlanságok társultak, szép meneküléseket sokáig dédelgetett labdák és sackek kísérték, így idén ismét Alex Smi… khm… Trevor Siemiannal kezdődik a sor. Jóval izgalmasabb a harmadik számú irányító pozíciója: visszatért ugyanis Brock Osweiler! Elway ezzel a lépésével jelentősen felkorbácsolta a Vadlovak szurkolóinak többségét, mivel a Brockyval történő szakítás nem mondható tankönyvi esetnek. A holtidény egyik UDFA hősének, Kyle Sloternek a tündöklése is szót érdemel, ugyanis a fiatal irányító mindösszesen 9 egyetemi meccsel a háta mögött kiváló előszezont produkált, de Elway inkább a tapasztalatot választotta – véleményem szerint helyesen, főleg, hogy Osweiler veteránminimumért érkezett. Mr. Irrelevant, azaz Chad Kelly-ben kezdőpotenciál van, jövőre fekete lóként eséllyel szállhat szembe a Lynch-Macska kettőssel (idén a térdsérülése miatt sérültlistán tudjuk megtartani).

Jóval derűsebb a kép, ha a futók között nézünk szét. C.J. Anderson átlag feletti játékos, mind passz, mind futások terén. Őt a frissen igazolt és komoly sérülésekből visszatérő Jamaal Charles tehermentesítheti. Jamaalt senkinek sem kell bemutatni, sérülései előtt ligaelit futót tisztelhettünk benne, kérdéses, hogy milyen szinten és meddig tud a csapat segítségére lenni. Az előszezonban szándékosan limitált szerepet kapott, de biztatóan mozgott. Mögöttük a másodéves Devontae Booker és az újonc De’Angelo Henderson kaphat limitált snapszámot, és ne felejtsük el a fullback Andy Janovich-ot sem. Jano gyorsan a közönség kedvencévé lett, McCoy rendszerében kérdéses ugyan a szerepköre, de a speciális egységben mindenképpen várható tőle pár kulcs megmozdulás!

Az elkapó gárdát két elit(közeli) veterán Demaryius Thomas és Emmanuel Sanders vezeti, akik gyilkos duót alkottak az elmúlt pár évben. A probléma utánuk következik, lévén nincs potens harmadik számú elkapó a keretben. Cody Latimer minden idők egyik legjobb elkapó draftján volt második körös, mégsem nőtt fel az elvárásokhoz. Bennie Fowler kapta a harmadik számú rangot, azonban ezt konstans teljesítménnyel egyelőre nem támasztotta alá. Jordan Taylor, alias Sunshine, a Peyton Manning rehabban vállalt szerepe miatt régóta közönségkedvenc, az előszezonja kiválóan sikerült, azonban mérete és játékstílusa miatt leginkább a széleken, Thomas cseréjeként lehet számolni vele. Isaiah McKenzie méreteit meghazudtolva játszott az edzőtáborban, remek híreket lehetett hallani róla, kérdés, hogy az NFL-ben törpének számító adottságai (173 cm és 74 kg) mennyire limitálják az éles meccseken.

A tight end posztot a tucat/átlag/szürke szavakkal és szinonimáival lehet leírni, az igazat megvallva Julius Thomas távozása óta szenvedünk. Virgil Green bár potens blokkoló, de elkapásokban évek óta gyenge, balgaság lenne tőle kétszámjegyű TD-ket várni. Optimistábbak lehetünk ugyanakkor a Pats-től tavaly elhozott A.J. Derbyvel és a saját választott Jeff Heuermannel, tekintve, hogy mindketten képesek helytállni az új sémában.

A támadófal igazi átjáróház volt tavaly, a holtidényben rengeteget invesztált Elway a csapatrészbe, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész támadójáték áll vagy bukik majd rajtuk. Lássuk, hogy néz ki a kezdőötös: A centerben Matt Paradis biztos pont, tavaly ligaelit szintet hozott, idén sem várhatunk tőle kevesebbet. A belső pozíciókba érkezett a kiváló Dallas Cowboys falból Ronald Leary, aki a jobb oldali guard pozíciójában bizonyíthat, bár kérdéses, hogy gyengébb tackle játék mellett képes-e hozni az átlag felettit. A baloldalon Max Garcia és a friss igazolás Allen Barbre osztozkodhat, az előszezon alapján nem ez a pozíció a legerősebb. Nagy segítség lenne az idei elsőkörös Garett Bolles jó játéka a vakoldali tackle poszton. Bevallom a draft előtt nem kívántam őt a csapatba, de mára megbarátkoztam a pickkel. A preseason alapján van a potenciál a srácban, a rengeteg holding viszont nagyon aggasztó. Ha csiszolódik a technikája és az indulatai sem viszik el, akkor megvan az esély, hogy franchise baloldali tackle-t sikerült kihalászni. A jobb oldali tackle posztot a szintén idén igazolt Menelik Watson tölti majd be, akinek a tavalyi minősíthetetlen játékot könnyű lesz megugrania. Apropó híg fos játék: a tavalyi dream teamből Donald Stephenson komoly fizetéscsökkentés után maradhatott, míg Szombréló egy ötödik körért cserébe távozott, ami több, mint jó érték érte. A mélységet Billy Turner és Connor McGovern testesíti meg az idén.

Védelem

Az elmúlt években minden Broncos szurkoló hozzászokhatott, hogy mindenki, de tényleg mindenki szuperlatívuszokban beszél a denveri védelemről. Teljes joggal, tehetjük hozzá szemérmetlenség nélkül: a passzvédekezésünk zsinórban a második évben szerepel minden releváns kategóriában az élen, és a futásvédekezésünk is a liga jobbik felébe tartozott az elmúlt 5 évben, bár ez az egység tavaly gyengébb szezont produkált. A védőkoordinátor csere ellenére is megtartottuk a 3-4-es védekezést, ezzel a háromtagú védőfalat, az erősítést a szabadügynök piacon oldottuk meg, Domata Peko, Zach Kerr és Shelby Harris személyében. Pekón egyértelműen látszanak az évek, a korábbi teljesítménye romlott, azonban bizakodásra adhat okot, hogy mérföld magasan ligaelit a külső passz siettetés, és a széleken várható duplázások több lehetőséget adnak egy másodvirágzásra. Kerr egyértelműen az új védőfal filozófia (értsd: hústornyokkal teletömni a boksz elejét, hátha úgy nem ficánkol az ellen futója) nyertese, a korábbi Fosztogatótól nem várok sokat, de remélem, kellemes meglepetést tartogat majd a számomra. Ha már a kellemes meglepetés szóba került, muszáj megemlítenem Shelby Harrist is, aki az előszezon egyik legjobbja volt, ha képes átmenteni a formáját, azzal sokat dobhat a fal teljesítményén. Az egység legjobbja minden bizonnyal idén is Derek Wolfe lesz, fantasztikus játékos mind futásfogás, mind nyomásgyakorlás tekintetében, akinek a legkevésbé hangoztatott erénye Von Miller „felszabadítása”, nélküle a liga legjobb védője sem lenne az, aki. Jelentős snapszámot kaphat Jared Crick és Adam Gotsis is, utóbbi Bill Kollar védőfaledző által „kikönyörgött” korai pick, akitől idén várnak szintlépést.

Orange Rush. A denveri passrush nem véletlenül vált fogalommá az amerikai médiában, tekintve, hogy a Von Miller és DeMarcus Ware gyilkos számokat produkált az elmúlt években. Ware már a múlté, azonban a pótlása megoldottnak látszik Shane Ray személyében (más kérdés, hogy a korábbi elsőkörös hat meccset kénytelen kihagyni sérülés miatt). Míg Miller, aki az Év Védője cím jogos várományosa, az irányítók megrontója, a backfieldek elpusztítója, a blokkolhatatlan, az átjárhatatlan, a csirkék apja, khmm, szóval neki továbbra sincs olyan pontja, ami ne lenne top, nem is várunk kevesebbet tőle, mint a DPOY vagy MVP cím. A depth is impozáns az egységben: Shaquil Barrett egy gyengébb év után hozhat ismét pofás számokat, és a poszton is bevethető DE/OLB hibrid DeMarcus Walkernek pedig megadatik a luxus, hogy nagyobb elvárások, így kisebb nyomás mellett bontogathatja a szárnyait, míg a lesajnált Kasim Edebali a tetszetős előszezoni formájában bízhat.

A linebackererekre nem szeretnék sok billentyűleütést pazarolni, Elway is évek óta hanyagolja a védelem eme szegletét: Brandon Marshall továbbra is átlag feletti three down plaja, Todd Davis is felülről nyaldossa az átlagot. A két kezdő mögött egy hetedik körös Corey Nelson és az UDFA Zaire Anderson játszik, meghazudtolva a draftpozíciójukat. A két csere megbízható pótlása a kezdőknek, azonban Marshall egészségén múlik, hogy átlag feletti maradhasson a részleg.

No Fly Zone. Nem véletlen a név… Nagyzolás nélkül a jelenlegi legjobb secondary-nak nevezhető a denveri. Egészen félelmetes, hogy milyen számokat produkálnak két év óta és az előszezon alapján sem látszik a megtorpanás náluk. Kulcs a kiváló edzői munka, a passrush és a nevetségesen jó személyi állomány a cornerback sorban. Az összes amerikai szaklapban és fórumon (a PFF-től, az nfl.com-on át, a Maddenig) Aqib Talib és Chris Harris egyaránt top5-be tatozik, a többségükben top3-ba! Bradley Roby – aki itt mindössze a harmadik számú korner, sok más csapatnál kezdő lenne – szerződéshosszabbításért teperhet, nehéz szavakat találni, hogy mi lesz itt, ha ő is stabilan elit szintet hoz. A kezdők árnyékában a baby no fly zone cseperedik. Lorenzo Doss a speciálsi egységben már tavaly is komoly szerepet töltött be, de ideig-óráig a védelemben is helyt állhatott. Az újonc Brendan Langley a visszahordásokban tűnhet ki, valamint a garbage time-ban edződhet. A hátsó védelmi egységben egy alaptag, T.J. Ward távozása borzolta a kedélyeket. A váltás az előszezon fényében nem volt annyira drasztikusan, mint azt a média egy része beállítja: Justin Simmons a hírek szerint szintet lépett a boxban történő aprítás terén, passz ellen pedig már élesben is megmutatta, hogy potens játékra képes (fun fact: tavaly ő volt az egyetlen másodvonalbeli játékos, aki 200 kísérlet felett sem hibázott el egy szerelést sem!), idén kezdőként bizonyíthat. Will Parks fejlődése szintén töretlen, de T.J. Ward koporsójába az egyik idei UDFA elképesztő előszezonja verte az utolsó szöget: Jamal Cartelt Elwayék nem akarták elveszíteni és láttak benne annyit, hogy képes legyen tehermentesíteni a veteránokat. Apropó veteránok, az egység vezére Darian Stewart lesz idén, aki sallangmentese zárja a passzsávokat és segít be a futás ellen is!

Speciális egység

Brock Olivo személyében itt is új az edző. Olivo a kitűnő Chiefs ST-ből érkezett és elsőre tehetséges egységet vesz át. A kicker pozíció megnyugtató kezekben van, Brandon McManus 40 yardon belülről rendkívül pontos, de erős lábának köszönhetően 50 yardon felül is lehet rá számítani, és a kezdőrúgásokat is magabiztosan oldja meg. Riley Dixon folyamatosan fejlődött újoncként. Az előszezon alapján nincs arra utaló jel, hogy a fejlődés megtört volna, így a punter pozíció miatt sem kell izgulni Vance Joseph-éknek. A visszahordásokért Latimer, valamint az újoncok, Langley és McKenzie, míg a long snappekért Casey Kreiter felelhet.

Gyakorlócsapat, sérültek

A gyakorlócsapatból Jonathan Williamst emelném ki, őt sokan a Buffalo Bills második számú futójának várták, egy sérülésre van a rostertől. A többiek közül Tyrique Jarrettnek és Jerrol Garcia-Williamsnek van reális esélye idén a keretbe kerülésre.
A sérültlistán lévők közül Carlos Henderson elkapó és Chad Kelly inkább csempészáruként jelenik meg, őket nem akartuk PS lopkodásnak kitenni, és kapóra jött kisebb-nagyobb sérülésük. Shane Ray betonkezdő, Elway kijelentette, hogy a 8. héten (bye week után, 6 meccs kihagyásával) újra az aktív keret tagja lesz. Jake Buttban nagy potenciál van, a sokadik, remélhetően végső megoldás tight end poszton, de már csak jövőre láthatjuk.

Smitnya Sándor

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS