Apa, kezdődik..! 2. rész

AFC East és AFC West beharangozó

firtdown-blog-image

Való igaz, hogy ellenben az állapotos nőkkel, az amerikai foci szerelmeseinek „mindössze” hét hónapot kell várakozniuk az újszülöttre, mégis sok esetben több izgalommal és feszültséggel telik el a Super Bowl és a NFL kick-off közötti időtartam, mint a csecsemő várás boldog hetei. Négy részes beharangozónk második részében a februári döntőben alulmaradt Vadlovak divízióját (AFC West) és talán az egyik legnagyobb AFC riválisának, a Patriotsnak  divízióját (AFC East) vesszük górcső alá. Nézzük tehát a két Hall of Fame kandidáns irányító, Peyton Manning és Tom Brady csoportjának startpisztoly-készültségét…

 

AFC West

firtdown-blog-image

A divíziók bemutatása kezdődjön az előző rájátszásban három (!) csapatot is felvonultató Nyugattal, abban is első csapatként a Super Bowlra megszelídült (vagy inkább megszelídített?) Vadlovak gárdájával.

Denver Broncos front office, miután örömmel nyugtázta, hogy QB Peyton Manning karrierje az orvosok jóváhagyásával folytatódhat, jól bevásárolt a szabad ügynök piacon és a draft idején sem panaszkodhattak aluszékonyságra. DT Kevin Vickerson kiebrudalása Sylvester Williams malmára hajtotta a vizet, az „ős-kovboj” DeMarcus Ware megszerzése pedig a pass rush-t erősítette. A védelem hátsó alakzatának állagjavítása is sikeres volt, a veterán safety T.J. Ward és a két cornerback Bradley Roby, illetve Aquib Talib leigazolása megnyugtatólag hat a big play-ek ellen berzenkedőknek. Mindezen túl a támadó csapatrész is a bőség zavarával küzd, WR Emmanuel Sanders leigazolásával újabb célpontot került Wes Welker, Demaryius Thomas és Julius Thomas mellett Peyton látókörébe. Van tehát kiből válogatni. Fejvakarásra is okuk van azonban a sok „veterán” távozása miatt, ugyanis WR Eric Decker, CB Dominique Rodgers-Cromartie, LB Shaun Phillips és RB Knowshon Moreno is elhagyta a denveri magaslati levegőt, illetve a kicker, Matt Prater eltiltása sem kedvező előjel a mezőnygólok imádóinak. Összegezve, a Vadlovak biztos rájátszás résztvevők, mégis meggyőződésem, hogy a nagy öreg nem húzhat Super Bowl gyűrűt az ujjára jövő februárban…

Névsorban és erősségi sorrendben haladva tekintsük át a Kansas City Chiefs kilátásait, természetesen tiszteletben tartva Faragó Richard szurkolói fanatizmusát. Rögtön az elején szögezzük le, a Főnökök mostanában nem jutnak rájátszásba, annak ellenére, hogy az elmúlt idény jól sült el számukra. Indoklásul álljon itt, hogy a csapat mindösszesen két emberre alapozhat a támadásban, a korábban Friscóból kiebrudalt és Kansas City-ben jól szerződést kötő QB Alex Smith-re és a liga talán legjobb futójátékosára, Jamaal Charles-ra. Ez az offense – főként rutinos elkapók (Dwayne Bowe eltiltás alatt!) és támadófal hiányában (rengeteg rutinos falember elhagyta a csapatot…) – módfelett soványnak tűnik, még akkor is, ha ligaelit védőfal (NT Dontari Poe, DE Mike DeVito, OLB Tamba Hali és OLB Justin Houston) kocog a gyepre az ellenfél támadásainál. További fejtörést okozhat nekik a hátsó védőalakzat rutintalansága, egyben „pontnyelő” képessége, valamint a tight end pozícióban a sérülésből felgyógyult Travis Kelce teljesítménykényszere. Visszatérve az elején leírt és talán elhamarkodottnak tűnő kijelentésre, talán sikerült bizonyítanom borúlátásomat, de úgy is fogalmazhatnék, hogy egy Jamaal Charles nem csinál nyarat… Az NFL-ben nem elég kevés pontot kapni, annál mindenképp többet kell felrakni a táblára.

Következzék ezután a Rablóbanda, azaz az Oakland Raiders. Bevallom sohasem tekintettem igazán épelméjűnek a magyar Raiders-fanokat (azt a körülbelül 6 főt :-)), lévén a franchise utóbbi évekbeli NFL teljesítménye legtöbbször azt juttatta eszembe, hogy azért indulnak a ligában, hogy ki legyen a 32 csapat. A szabad ügynök piacról tavasszal jól bevásároltak, volt rá pénzük dögivel, így aztán RB Maurice Drew-Jones, QB Matt Schaub, DE Justin Tuck, OLB LaMarr Woodley, DT Antonio Smith, CB Carlos Rogers és LT Donald Penn nyugati partra költözése komoly reményekkel kecsegtethetne, lévén K Sebastian Janikowski, RB Darren McFadden, WR James Jones, FS Charles Woodson „helyben maradása”, valamint a két draft ékkő SLB Khalil Mack és QB Derek Carr akár egy komoly csapat látszatát is kelthetné, de… A fenti nagy öregek jóval inkább a nyugdíjas éveikre rendezkednek be, minthogy a rájátszásért tegyék ki a lelküket. A csapat megtartó ereje körülbelül a nullával egyenlő, sok player csak szimpla friscói kirándulásnak tudja le az ottlétét. És végül jöjjön a harmadik magyar ön-igazság, engem a legkevésbé sem emlékeztet csapatra a sok egyéni klasszis, lévén sokadszorra kezdik újra az építkezést és a kezdőcsapatba – legyen az defense vagy offense – legalább 5-6 új ember került be. Erre a szituációra rímel Deák „Bill” Gyula nótája, miszerint „messze még a hajnal…”

És végül jöjjön a tavalyi nagy come-back elkövetője, a San Diego Chargers. Bátran kijelenthető, hogy rájátszás várományos csapattal állunk szembe, a holtidényben sem merültek le az elemek, lévén igyekeztek tartósakat beszerezni. A támadósorban QB Philip Rivers és WR Keenan Allen összhangja megkérdőjelezhetetlen, a többi elkapó poszt már inkább véleményes, ezért is vagy nagy szüksége Riversnek TE Ladarius Green és TE Antonio Gates minőségi célponttá válására. A pass offense gyengélkedése esetén nyugodtan költhetnek a futójátékra, ennek akár RB Ryan Matthews, RB Danny Woodhead vagy RB Donald Brown is kiváló alanya lehet. A védelem hátsó alakzata CB Brandon Flowers (ex-Chiefs) és a rookie CB Jason Verrett érkezésével komoly erősödésen ment keresztül. Kérdezhetnénk, hogy akkor mi okoz fejtörést San Diegóban. Nos, elsősorban a támadófal bizonytalansága, másodsorban Ken Whisenhunt offensive coordinator átköltözése Nashville-be, ahol a Titans vezetőedzőjeként kapott bizonyítási lehetőséget. És hogy maradjunk a bűvös hármas számnál, a védőfal kezdőjátékosai (Sean Lissemore és Kendall Reyes) sem számítanak igazán a liga elitjébe.

A nyugati divízió erősorrendje változni látszik, lévén a Chiefs a Chargers alá csúszott a szezonkezdetre. Ebben az idényben két rájátszás helyet várok a csoportból.

AFC East

firtdown-blog-image

Az AFC keleti divíziójára évek óta egy play-off hely vár, jellemzően a New England Patriots gyűjt be több meccset az alapszakaszban kötelező 16 game-nél. A bostoni hazafiak – Tom Brady vezérletével – úgy uralják ezt a divíziót, hogy az még Mel Gibson hazafiságán is messze túltesz. A vezetőedző Bill Belichick és az irányító Tom Brady duettje régóta jól bevált recept és a tavalyi gyenge elkapó felhozatal is javuló tendenciát mutat így szezonkezdés előtt. WR Danny Amendola és WR Julian Edelman kiváló célpontoknak ígérkeznek, ugyanakkor ne feledkezzünk meg WR Brandon LaFell és a nagy kedvenc TE Rob Gronkowski képességeiről sem. A védelmet nézve a front7 „csupán” három bizonyított harcost tud felsorakoztatni, mégpedig DE Rob Ninkovich, DE Chandler Jones és DL Vince Wilfork személyében, ezzel szemben a linebacker sor mögött nincs mélység és nagyon tapasztalatlanok a játékosok. A secondary cornerback poszton a liga élvonalához tartozik, elég itt megemlíteni az ex-Bucs Darrelle Revis, az ex-Seahawks Brandon Browner és Alfonzo Dennard nevét. A futójáték a depth chartot vizsgálva továbbra sem lesz hangsúlyos, Stevan Ridley és Shane Vereen hozza majd a kötelező carry-számot, aztán ennyi… A hazafiak legfeljebb AFC bajnokok lehetnek, a Super Bowl-t idén nem ők nyerik meg.

A Miami Dolphins sokadszorra fut neki a play-off helynek, aztán idén sem fog sikerülni nekik. A támadó csapategység dicséretét két szóval elintézhettük tavaly: Ryan Tannehill. A támadófal komoly nehézségekkel küzdött, az elkapók (élen a zsíros szerződésű Mike Wallace-szal) véletlenül sem gondolták azt, amit az irányító, a védelmükről pedig elég volt annyit tudni az aktuális ellenfél támadó koordinátorának, hogy futni kell ellenük, mint Forrest Gump, mert azt képtelenek megállítani. (Hogy is tudnák, ha delfinek… :-)) A támadósorba húzták a draftról Jarvis Landry-t, aki talán javítani tudja a Wallace-Hartline duó hatékonyságát, a futásokhoz pedig megkapták Denverből RB Knowshon Morenót. Ritka az ilyen, de C Mike Pouncey (aki injury list-en kezdi az idényt!) kivételével a komplett támadófal lecserélődött és ez, valljuk be azért veszélyes döntés lehet. A védelemben a Dannell Ellerbe-Koa Misi-Philip Wheeler linebacker trió kirobbanthatatlan, de az továbbra is kérdés, hogy ki állítja meg a futásokat. A secondary tavaly év végi amortizálódását hivatott javítani CB Cortland Finnegan leigazolása, aki CB Brent Grimes-szal képes hatékonnyá tenni a passzjáték elleni védekezést. Összességében elmondható, hogy „válámi ván, de még nem az igazi…”

A harmadik franchise számomra mindig is különös kacsatojásnak számított, lévén a New York Jets minden csak nem repülő. Nem is a névválasztásukat rónám fel nekik, inkább a jellegtelen, minden kirívótól mentes létüket. Ezen a téren idén beújítottak, ugyanis egy halom sérülttel (CB Dexter McDougler, CB Dee Milliner, WR Shaquelle Evans, OLB Jermaine Cunnigham, OLB Tim Flugger, OLB Antwan Barnes) kezdik az idényt és ez az álmoskönyvek szerint nem sok jót ígér. Rex Ryan vezetőedző viszont annyira utálatosnak tud tűnni, hogy egyre jobban megkedvelem, lévén nála kevés  jobb védelem specialista tevékenykedik a ligában. Talán ezért van az, hogy a támadó egységgel kevesebbet törődik és csak végszükség esetén lesz hajlandó lecserélni az alulteljesítő irányítóját (QB Geno Smith) egy rutinos vagányra, QB Michael Vick-re. A futók közül a friss szerzemény RB Chris Johnson kerülhet a legtöbb carry közelébe, habár ebbe az egyre kiegyensúlyozottabb teljesítményt mutató RB Chris Ivory-nak is lesz beleszólása. Az offense vérfrissítésen ment keresztül (WR Eric Decker, WR David Nelson, RT Breno Giacomini), és ennek a támadójáték látja majd hasznát. És bár liga elsőszámú védőfala (Wilkerson-Richardson-Harrison) itt található, ezt lerontja a secondary gyenge játékosállománya. Van tehát min dolgoznia Rex Ryannek…

És végül – ahogy a csoportbéli helyezéseknél is lenni szokott – jöjjön a Buffalo Bills. Egy rövid történet kívánkozik ide, ugyanis amikor anno a Niagara-vízesésnél jártam, Buffalóban szálltunk meg. A portás kislánytól érdeklődtünk, hogy merre van eme világlátványosság, aki erre azt válaszolta, hogy fogalma sincs, és különben is csak három éve dolgozik itt. Nohát éppen ilyen a csapat is, létezik, teszi a dolgát, dehogy minek és milyen környezetben, arról már kevés szó esik. Miben bízhat ezek után egy Bills-fanatikus? A futók- és elkapók (RB C.J. Spiller, RB Fred Jackson, WR Sammy Watkins, WR Mike Williams) teljesítményében és a kimagasló tudású védőfalában (M. Williams-K.Williams-M.Dareus-J. Hughes, azaz a „sack királyok”). És miben nem bízhat egy Bills-fanatikus? Az irányítóban (EJ Manuel – inkonzisztens játék, förtelmesen gyenge passer rating) és a vezetőedző (Doug Marrone – katasztrofális játékhívások) képességeiben. Az már csak hab a tortán, hogy LB Kiko Alonso, alias lokális perpetuum mobile, megsérült, illetve FS Jairus Byrd elköltözött New Orleans-ba. A fentiekből egyértelmű, hogy nem ebben az idényben történik meg a Bills feltámadása…

Minden esetleges zavaró tényezőt félretéve kijelenthetjük, hogy az AFC Kelet toronymagas esélyese a Patriots, és emellett maradék három franchise komoly meccseket játszhat majd egymás ellen.

képek forrásai: Bleacher Report,allsportsnolife

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS