Denver Broncos: Offseason analitika IV. – Tight End

Senki se vádolhat azzal, hogy a legerősebb alakulatokat veszem lőre a posztelemzésnél.

Tight End

Szomorú története van a posztnak Denverben. 2003-ban még a HOF-er Shannon Sharpe volt a kezdő. Aztán egy átmeneti időszak az egyébként nagyszerűen blokkoló Daniel Grahammel és a megbízható elkapó Tony Scheflerrel, hogy 2012-ben amikor új irányt vett a franchise Tamme és Dressen személyében két potens veterán érkezzen 2 ígéretes másodéves Julius Thomas és Virgil Green elé. A 2 fiatal hamar kinőtte magát és átvette az előtte lévő veterán helyét. Orange Julius a 2013-mas rekorddöntő offense egyik alappillére lett és Green is sokáig megragadt az offenseben, jól kihasználva a kevés lehetőséget, amit kapott.
Aztán kifutottak a rookie szerződésből, Elwaynek választania kellett a 2 Thomas közül és végül Demaryius mellett tette le a voksát. Nem volt egy szép szakítás, és utólag mondhatni tipikus lose-lose szituáció. JT sok pénzt kereshetett ugyan, de meg se tudta közelíteni a denveri formáját Jacksonvilleben és szép lassan eltűnt a süllyesztőben. A másik oldalon, mérföld magasan meg azóta is csak akkor látni értékelhető TE játékot ha a Chiefs vagy Pats (korábban még Bolts) vendégeskedik. Bár nem volt könnyű dolga a tárgyalásokkor Elwaynek – pont ez a lényege a fizetési sapkának, konkrétan a hard capnek, hogy ne legyen egy Yankees vagy Warriors ami bevásárol aztán évtizedekig legyőzhetetlen lesz – de azért JT elengedése a top 3 legrosszabb döntése között van a hírhedt fax fiaskó és a 2016-os QB poszt kezelés mellett. Számomra örök rejtély, hogy Green miért nem kapott több lehetőséget, évről-évre mondták hogy az ő szezonja jön, ami felé ment általában elkapta, de mégse ment sok labda felé. Most már nem mondják, hogy az ő szezonja jön, mert elengedték. Mellé kettessével hármassával jöttek a TE-ek, más csapatok kukáiból, csak közepes / alacsony értékű draftcetlikből. Vernon Davis a drop király, a többiekről viszont még ennyit se lehet elmonani, mert egyszerűen annyira szürkék, hogy mezszámról se nagyon lehet megkülönböztetni őket. Beáll, elkap néhány labdát, aztán jön más. Nem tuodm miért lett ide trade-elve pl Derby, de még annyira se értem, hogy miért lett cutolva. Pont azt tudta mint az összes többi, és egy 5. körbe került… Nincs egy TE aki használható lenne 3. célpontnak vagy end zone targetnek, öntjük bele a posztba az aprót, hátha egyszer bejön, de 12egytucat TE-ből van egy tucat. Vagy egy kiemelkedő egyetemi prospekt kéne, vagy egy neves veterán, ezek a 4-7 körös összekötők nem lendítenek semmit a berozsdásodott gépezeten. De azért nézzük kik ők.

Jeff Heuerman
Rookieként az OTAkon Sombrero mellett sőt előtt a legjobb igazolás, nem hogy a visszavonulását a pályáralépését se kellett megvárni a HOFba iktatásával. Aztán lesérült. Egyáltalán nem játszott rookieként. Így aztán 2016-ban újra a csapat legnagyobb erősítése lehetett. Ez a legnagyobb erősítés 9db elkapásban mutatkokzott meg. De nem baj, 2017 már tényleg az ő éve lesz, amit kijelenteni úgy, hogy van egy Virgil Green, akié bye default minden következő év, csak jelent valamit. Nos ugyanúgy 9db elkapás, de eggyel (1gyel) több yard. Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Hozzáteszem, ahogy Green se ejtegette el a labdákat úgy Heuerman se. Mondjuk <50% catch rate, de csúnya droppok nem rémlenek.
Szóval szerintem lassan parkolópályára lehet tenni a vele kapcsolatos reményeket. Kubiak szenzációs edző, remek ember, de 2 év alatt nem tudta összerakni azt az offenset ami méltó lett volna az ő kvalitásaihoz. Ennek a nyílvánvaló oka, a támadó fal, ZBS falat az új CBA szerinti kevesebb edzéssel és gyengébb felhozatallal a játékosbörzén nehezebb csinálni, mint a 90-es évek végén 2000-es évek elején, de volt egy kevésbé nyílvánvaló oka is részleges kudarcának. A TE poszt, ami nála nagyon fontos, és sehogy se találta. Heuerman lett volna a saját maga által választott fontos láncszem ebben a gépezetben, de nem tudta meghálálni a bizalmat. Kubes is ember, ő is nyúlhat mellé, egyre inkább úgy tűnik, hogy Heuermannel így járt.

Jake Butt
Szerintem mostanára mindenki tisztában van mennyire vagyok nagy fanja az IR-re / NFI-re draftolásnak aztán később ezektől a játékosoktól a csodavárásnak. Tény, ha erős a roster egy rookie nehezen fér oda az 53-ba, ha nem fér oda más csapatok “ellopják”, mint pl Tavarres Kinget 2013-ban és akkor kidobott pick. Ha a fölösleges pickekkel feltrade-elsz, akkor annál nagyobb a kockázata annak a picknek. Pl a Lynchért adott extra 3. kör nem kevésbé kidobott mint az imént taglalt Heuerman ára. De az a helyzet, hogy hiába nyert a csapat Super Bowlt 2015-ben, utoljára 2012 után tűnt úgy, hogy minden posztra van megfelelő ember és még akkor se volt igaz, a visszavonulásból hívtuk vissza Koppent, hogy legyen centerünk, Ramirez volt az RG – aki később centerként elfogadhatóan játszott, de guardként… nem véletlenül sírtuk vissza Kupert – és Keith Brooking és Joe Mays váltogatta egymást MLB poszton, ami kb ahhoz volt fogható, mint amikor Sambrailo és Stephenson felváltva szerencsétlenkedtek RT poszton. Nem létezik olyan csapat, ami ne tudna erősíteni a drafton, sérüléssel bajlódó prospekteket nézni, hogy majd első évben IR-re / NFI-re csempésszük csak elodázza azt, amikor szembesül vele a csapat, hogy nem igazán fér az 53-ba vagy ha igen, akkor se erősítés a már ott lévőkhöz képest.
Most épp Jake Butt van soron, aki egy másodpercet nem játszott rookieként, ezért most újra zenghet, hogy meg van a válasz a TE posztra. Igen van valaki, aki itt van és még nem volt alkalma bizonyítania, hogy mennyire nem válasz a TE posztra. A korábban említett Julius Thomas is 2 év sérüléssel kezdte, hogy aztán 2 év dominancia legyen belőle csak sajnos statisztikai alapon kisebb az esély, hogy akár Butt akár Heuerman nagy előrelépést jelentsen a poszton. Persze már az is jobb lenne, ha kitartanánk szezon közben 1 TE mellett, legalább tisztább képet kapnánk, hogy miért is nem kap több lehetőséget vagy kiderülne hogy mégse teljesen fogyatékos. De egészen week 1-ig meg van a megváltó. Úgy hívják kérem szépen, hogy Jake Butt. Egyszer végre véletlenül is be kéne jönnie egy TE picknek.

Speeking of which:
Troy Fumagalli
Még egy hátsó körös TE pick, most épp 5. kör. Ha valaki megmondja nekem miért bízzak benne jobban, mint abban a Derbyben akiért ugyanúgy 5. kört adtunk, vagy az évek óta itt lévő Greenben, de akár a még itt lévő Heuerman elég repítő érveket is meghallgatok, azt meghívom egy sörre. Addig egyrészt teljesen értetlenül állok amellett, hogy még egy ugyanannyit tudó TE-et hozunk. Vagy az a terv, hogy fogjuk az itt megforduló 40-et sejtjeikre bontjuk őket és létrehozunk egy új Shannon Sharpeot? Kéne egy kis quality over quantity. Egy Kelce többet ér, mint a teljes Virgil Green, Vernon Davis (nem csúcsformában, hanem mondjuk 2015-ben), Heuerman, Butt, Derby, Traylor, Fumagalli, meg Istentudja kimindenki volt még nálunk Julius óta. Hogy valami pozitívat is írjak Buttról, róla még nem olvastam hogy sérült lenne, bár gondolom ami késik nem múlik és majd szezon előtt közvetlen diagnosztizálunk valami nagyon súlyos lábujj sérülést, mint anno Philip Blakenél. Vagy Quant Smithnél? Tényleg nem tudom, annyi rookiet küldtünk már sérült listára annyi különböző okkal, hogy nehéz követni…

Austin Traylor
Ahogy a legtöbb TE, ő is kb 1 meccset kapott a csillogásra. Meg is volt. Pontosan 6 napig lehetett azt hinni, hogy van TE-ünk. Ha majd Virgil Greenről díjat neveznek el, sok pályázója lesz annak, az egyik Traylor. Viszont az eddig látottak alapján semmivel se rosszabb mint Heruman, és az eddig látottak alapján értelemszerűen nem lehet rosszabb, mint Butt vagy Fumagalli. Ha a korábbi gyakorlatlan megfelelően 4-5 TE-et viszünk a szezonra hogy minden meccsen más játssszon és más nyújtsa megközelítőleg ugyanazt a teljesítményt, akkor nagyon jó esélyei vannak rosterre kerülni.

Matt LaCosse & Brian Parker
Normál esetben az ilyen journeyman-eket letudom annyival, hogy campbody, de TE poszton tényleg bárkit behívhatunk az utcáról és jó eséllyel csak a mezszámuk különbözteti meg őket a többiektől, szóval akár még szeptemberre is tervezhetnek.

Összességében
Azt írtam korábban az RB-knél, hogy a leggyengébb poszt, hát valójában az dönt, hogy Butt vagy Freeman lesz-e használhatóbb. Valójában látatlanban egy 3. körösben még tán könnyebb is bízni, mint egy 5. körösben, bár a saját posztjukon mindketten nyolcadikként keltek el, ha jól számolom. A futójáték hiánya viszont talán feltűnőbb lehet, egyrészt a nemlétező TE játékhoz a hosszú évek során mondhatni hozzászoktunk másrészt 3. számú elkapónak nem csak TE léphet elő, ahogy az RZ hatékonyságon se csak TE javíthat, akkor se ha utoljára mindkettő Julius Thomas volt tight endként. Szóval talán tartom a tétet továbbra is, hogy az RB poszt lesz a legfeltűnőbb gyengeség, de ettől még az összekötőkben se bízok egy fokkal se jobban.
A posztra 2013 óta quantitiy over quality jellemző és ez idén se változik. Fumagalliban nem megalapozott bízni, ha valóban bíznának benne a 2. napon húzták volna, persze az embernek lehet mázlija a 3. napon, volt is már ilyen, de a szerencsével hiba lenne számolni. Butt lehet a reménysugár, ő lehet aki tényleg jó csak tényleg szerencsétlen sérülése volt az első évében csak ezt a storyt meg túl sokszor láttam már, és nagyon ritkán végződik happy enddel… Maradok szkeptikus.

Miheller Balázs (Black Adder)

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS