Denver Broncos: Offseason analitika IX. – Secondary

A Super Bowl győztes csapat koronája volt az 5DB Aqib Talib – Chris Harris – Bradley Roby – TJ Ward – Darian Stewart,  alkotta No Fly Zone. Most az Edge Defender posztra írtam, hogy talán a csapat legerősebbje. A legjobb játékos akkor is Von Miller volt, mi változott?

Defensive Backs
A cornerbackeket és a safetyket szokták közösen ezzel a névvel illetni. Míg a front 6/7 tipikusan inkább a LoS-hoz közel igyekszik aláásni az ellenfél támadásait, addig, a 4-5-6 DB ennél mélyebben a passzok hatástalanításából veszik ki a részüket és úgy általában az utolsó védvonalként szolgálnak az endzone előtt, akármilyen mutatvánnyal is jut túl a labda a LoS-hoz közelebb lévő nehezebb embereken.
A legendás jelzővel illethető 2015-ös Broncos védelem szíve 3 CB volt (meg persze 2 ED). Most sokadszorra is odajutunk, hogy a passz játék nagyon előtérbe került az utóbbi években, amire a védelmek egyik válasza a gyakoribb subpackage volt (5/6DB: nickel/dime) és ezzel párhuzamosan felértékelődik ezeknek a posztoknak a szerepe. A seattle-i Legion of Boom szerintem inkább a safetykrők szólt a denveri No Fly Zone viszont egyértelműen a CB trióról. Mert hatalmas különbség van aközött, hogy van egy shutdown CB-d vagy van belőle 3. Nnamdi Asomugha 2006 és 10 között a liga egyik legjobb cornere volt, a Raiders ugyanebben az időszakban szerzett 2, 4, 5, 5 és 8 győzelmet. Magának a sikertelenségnek sok oka van, és nem is fordítanám most ennek boncolgatására az energiát, az egyik, hogy nem igazán tudták előnyükre tenni az All Pro játékosukat hiába játszott az nagyon fontos poszton. Ha leegyszerűsítem a szituációt, Aso jelenléte leredukálta 10 vs 10-re a játékot, a QB-k felé se néztek, a másik oldalon meg hozták a yardokat, 1st downokat, TD-ket. Ha viszont van 3 cornered, akik safety segítség nélkül 1v1-ben levédekeznek akárkit, akkor nem marad sok opciója az ellenfél irányítóknak. (főleg, hogy ha sokáig várnak, akkor vagy Miller, vagy Ware odaér, és a sokáig alatt azt értem, hogy nem dobja el azonnal a labdát).

A blueprint meg van: Végy 2 elit passz siettetőt és 3 elit CB-t, támogasd őket liga átlag vagy afeletti S, DL és LB sorral. Nos most a passz siettetőkön volt a sor és a CBknél jelentkezett a repedés.

Cornerback
Van felelősségük a futás megállításában és blitzelhetnek is, de első számú feladatuk a passz megakadályozása, és elsősorban ez alapján ítéljük meg őket. Ahogy az OL-nál számít, hogy PBS vagy ZBS sémában blokkolnak, a Dline-nál, hogy 1 vagy 2 gapet játszanak, úgy a CBknél nem mindegy, hogy zónáznak vagy embereznek, azaz területet védekeznek vagy árnyékként követik a saját emberüket bármerre is megy. Persze az NFLben semmi se fekete-fehér, elsősorban emberezünk ugyan, de bőven vannak játékok a playbookban, amiben zónázunk. Ami azt illeti egyre többet, ha nem is egyre nagyobb sikerrel. Bár nem nagyon vagyok hajlandó alapul venni bármiben is a tavalyi szezont, teljes mértékben meg vagyok győződve róla, hogy ha egyetlen lényegi változás történt (Kubiak helyett Vance Joseph) akkor ott kell keresni a hibát és nem máshol. Hát az FO megpróbálta máshol keresni kiderül hogy hibát találtak-e vagy teljesen jól működő alkatrészeket dobtak ki. De vissza a CBkhez. Séma mellett játékfelfogásban van még nagy különbség. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tavalyi keretből tudok mondani 2 prototípus CB-t, mindkettő elit, de különböző módon. 
Aqib Talib keresi a lehetőséget a pickre, emiatt többet kockáztat. Sőt, nem csak INTre vadászik, hanem pick6-re, gyakran úgy helyezkedik, hogy a labdát az ellenfél end zone-ja felé támadja meg. Néha árnyékra vetődik és az kínos, mivel egyedül van az emberén, az biztos nagy play. Másrészről viszont ezzel 4 év alatt 11 INTet és 6 TD-t szerzett orange&blue-ban, nem egyet fontos szituációban.
A másik muskétás Chris Harris, akiról szerencsére még bővebben is lesz szó. Ő kevesebb INTet szerez és főleg kevesebbet vált azonnal 6 pontra, ami egy ilyen minősíthetetlenül gyenge támadósornál nem az igazi. Hiába adod nekik FG távolságban a labdát, ha nem előre hanem hátra mennek és elpuntolják. Ellenben, amikor valaki 2 év alatt enged egyetlen TD-t, na azt nevezem én “island”-nek. Csak Chris Harris a liga egyik legalulértékeltebb játékosa és sok ember csak a highlight playekre kapja fel a fejét és azt értékeli. Különösen a védelemben. Egy hurry vagy hit jelentéktelen egy sackhez képest megítélésében, de ha engedsz 2 TD-t szerezel 2 picket valahogy az is sokkal pozitívabban visszhangzik a médiában, mintha nem hogy TD-t nem engedtél, de 10 yardra redukáltad amikor feléd dobálták a labdát…
Ízlések és pofonok, hogy kinek melyik tetszik jobban egyfelől lényeges és szerintem kifejezetten hasznos, ha van egy CB-d, aki nem szerez TD-t, de nem is enged és van egy a túloldalon, aki ha megunja a támadók inkompetenciáját maga rakja fel a pontokat a táblára…
Talib távozásával most megrövidül a sor. És még csak azt se mondom, hogy közvetlen ő fog hiányozni. Átveszi a helyét Roby. Valamilyen szinten ideje is már, ha meg akarjuk tartani, márpedig miért ne akarnánk. Csak az a kérdés, hogy Roby helyét ki veszi majd át. Vannak pályázók nem is csak CB poszton, de haladjunk sorjában.

Chris Harris Jr.
Kedvenc játékosom lévén a szokottnál is nehezebb elfogulatlanul értékelni a teljesítményét. Ettől függetlenül, ha a lehető legobjektívabban is próbálom szemlélni, akkor is azt kell mondanom, hogy az egyik legalulértékeltebb játékosa a ligának. Egyrészt, ahogy a bevezetőben már szóba került, tőle ritkább a highlight play, helyette az annál néha hasznosabb nem engedünk egy lépést se játékos. Másrészt míg base felállásban szélen játszik, addig nickelben ő a slot CB, ami egy olyan poszt ahol nehezebb villogni. Kis rövid passzokat ritkábban fognak lehúzni INTre a CBk, az hogy futás kell megállítani CB-knél valamiért nem nagyon nézik, akkor se ha bármelyik safeyvel felveszi benne a versenyt, talán mert a safety nagyobbat üt egy tacklenél vagy csak mert minden poszthoz egy statisztikát néz az ember, és a CB-nél az INT lett ez. Pedig a támadó oldalon a 11 personnel terjedésével ugrásszerűen megnőtt a slot receiver szerepe, amivel egyenes arányban nő a slot CB szerepe is. Ezért beszélek 3 kiváló CBről 2 helyett. Korunk legjobb irányítója (Tom Brady), korunk legjobb csapatában (pecc) 2008 óta minden évben Wes Welkernek, Edelmannek vagy Gronkowskinak passzolta a legtöbb yardot és adta a legtöbb labdát. Egy slot CB-nek mindannyiukkal szembe kell nézni, bár a TE ideálisabb esetben a safetyé. Harris 2013 óta a legjobb slot CB, tavaly lehet vitatkozni hogy megfosztották a trónjától, de még egy csapatszinten gyengébb szezonban is elmondhatja magáról, hogy 17 snappenként engedett csak elkapást, amivel második a posztján.

És ami az én szememben a többi sztár CB fölé helyezi őt – és ez most teljesen szubjektív álláspont – az az, hogy még base felállásban szélen van, tipikusan jobb oldalt, és a magas gyors elkapókon védekezik nagy sikerrel, addig nickelben, dimeban bemegy slotba, és a kicsi hirtelen irányváltásban jó slot elkapókon nagy darab elkapó TE-eken demonstrálja képességeit, miközben megbízhatóan megállítja a futást, ha az a közelébe kerül. Ritka az ilyen összetett játékos, amikor minden poszton terjednek a multifunkcionális játékosok, akkor jobban meg kéne becsülni Chris Harrist.
Ehhez képest 2013-ban a Pro Bowlról is lemaradt, de az AP-nál is csak 1 1st team All Pro jutott neki osztályrészül. Ha korábban eljutnak odáig a szakértők, hogy ne a liga két és fél fullbackjéből válasszanak egy legjobbat, hanem legyen helyette egy flex pozíció mind támadó mind védő oldalon, akkor garantáltan több elismerést kapott volna legjobb éveiben, de azért remélem könnyebb elbírni ezt a keresztet egy gyűrűvel az ember ujján.
Bár Harris egyre gyakrabban nyitja ki a száját, hogy ha nickelben is szélen játszhatna, akkor nagyobb médiafigyelmet kapna, remélem nem változtatunk szerepkörén, még ha így Talib távozásával ha lehet a jelenleginél is kevesebb labda megy majd felé tovább nehezítve dolgát, hogy kitűnjön a többiek közül.
Még 2 év van a szerződéséből, és bár utolsó évére alig van garantált tartalom, azt hiszem azon nagyon kevés szerencsés között lehet, akiknek 3 szerződést is ad Elway pályafutásuk során. Ha most lenne a döntési pont, szerintem egyértelmű lenne, amit tovább erősít az is, hogy kapott egy 3 milliós bonust az eredeti – igencsak team friendly – szerződésén felül. Persze 2 év távlatában sok minden történhet, visszaeshet az ő teljesítménye, feltűnhet mögötte valaki, aki fiatalabb olcsóbb és hasonló szinten van, ami a csapat szempontjából talán még jobb forgatókönyv is lehetne, de én remélem marad, a sok üzleti döntés mellé kellenek emberi szempontok is, kell hogy lássák a játékosok hogy lehetséges úgy játszani, hogy itt húzzanak le egy teljes pályafutást. Márpedig ilyen kontextusban jelenleg csak DT-ről, Von Millerről és Chris Harrisről és Derek Wolferól beszélhetünk. Thomas esélyei most szerintem nem a legjobbak, Von Miller olyan szinten játszik amióta a ligában van, hogy több mint egészséges önbizalom azt remélnie egy rookienak, hogy az övéhez fogható pályafutása lesz, ellenben Harris és Wolfe kicsit az árnyékban, néha a rivaldafényben felbecsülhetetlenül értékes tagjai a csapatnak, mindketten kaphattak volna nagyobb pénzt az FA piacon, de a Broncost választották helyette és a játékuk még azon a színvonalon van, amikor nagyon is a csapat hasznára vannak. Bár a sérülések egyikükhöz se voltak mindig kegyesek, 29 és 30 évesen aligha gondolkodnak visszavonulásban és ha valakik, akkor ők megérdemelnék hogy teljes pályafutásukat itt töltsék, de minimum még 1 szerződést…

Bradley Roby
Ha valaki nem érti, hogy miért cseréltük el a liga egyik legjobb CB-jét egy 5. körért, a válasz nem a furcsa kötődése az aranynyakláncokhoz, hanem Bradley Roby. 2014-es draft első körében érkezett. Az egy kifejezetten erős CB class volt, így a 31. választásra is maradt nagy potenciálú játékos. Én úgy tartom, hogy drafton nem needre kell húzni, olyan játékost kell keresni az első körben, aki 10+ évre meghatározó kezdő lehet. Ez nem mindig sikerül, Sly Williams megfelelő eleme volt a DL-nek, de nem több, Shane Rayből úgy tűnik nem tudjuk kihozni a potenciált, pedig ő a játéka alapján sokkal magasabban jegyzett játékos volt, mint ahol végül ki tudtuk húzni miután napvilágot látott a drogtesztje, Paxton Lynch pedig jelenleg teljes bustnak tűnik. Bradley Roby viszont telitalálat. Amióta ligában van 3. számú CB, de láttuk tőle, hogy képes arra a játékra, mint Talib vagy Harris, ha valamiben elmarad tőlük az talán az, hogy kicsit gyakrabban van rossz napja, kevésbé konzisztens mint Harris, de még Talibhoz képest is. Ez messze nem jelenti azt, hogy gyakran hibázna. Sok helyen kezdő CB lenne és contract yearbe lép, bőven ideje volt hogy nagyobb szerepet adjunk neki a védelemben, mielőtt úgy gondolná, hogy máshol nagyobb karriert futhat be. Ez sajnos azt jelenti, hogy Talib és a felejthetetlen pick6-ei Los Angelesbe költöztek, de azt nem hogy ne lenne megfelelő válaszunk az ellenfelek elkapóira nélküle.
Ami azt illeti, annak ellenére hogy Talib és Harris mellett amikor pályán volt ő lett leggyakrabban célba véve ő engedte a legalacsonyabb catch rate-et. Mármint nem a csapatban, hanem az egész ligában. A felé menő labdák mindössze 17,4%ából lett elkapás.

Réges rég készen áll arra, hogy kezdő CB legyen, csak eddig megengedhettük azt a luxust, hogy 3. legyen a sorban, ami így is elég sok snappet jelentett (64,8%), mostantól ez még több lesz.
A bevezetőben összehasonlítottam Harrist és Talibot. Harris a konzisztensebb CB, aki kevesebb nagy playt, úgy egyáltalán kevesebb playt enged, és míg nem egyszer láttunk tőle bravúr INTet, annyira nem jellemző a játékára. Talib a többet kockáztató, ennél fogva többet hibázó ball hawk CB, aki kiemelkedően magas arányban tudja azonnal pontra váltani a labdaszerzéseket, nem csak momentumot adva ezzel a csapatnak, hanem akár őmaga eldöntve az összecsapást. Roby valahol kettejük között helyezkedik el, a fenti catchrate bizonyítja megbízhatóságát, de 16-ban volt 2 pick6-e is és tavaly is lehetett látni, hogy próbálja amolyan Talibosan támadni a labdát, akár elhitetve hogy meg van verve hogy a megfelelő pillanatban érjen oda úgy hogy irányvektora az ellenfél end zoneja felé mutasson.
Azzal hogy eggyel előrébb lép a sorban eggyel nagyobb felelősség is hárul rá, de egyáltalán nem biztos, hogy több labda fog felé menni. Amíg csak ketten vannak fent Harrisszel talán igen, de nickelben alighanem az lesz a kedvenc célpont, akit a 3. CB fog, bárki légyen is az.
Az hogy elcseréltük Talibot egyértelűen jelzi hosszabbítási szándékunkat. Ennek megfelelően az 5. éves opciót is lehívtuk, idén ez alatt fog játszani, azaz jövőre UFA. Úgy gondolom, hogy még március előtt megpróbálunk megállapodni vele és ha nem sikerül azt is valószínűnek tartom, hogy kap egy franchise taget, és az alatt folytatjuk a tárgyalásokat, ahogy azt tettük Von Millerrel is. A salary cap meredek növekedésével a CBk egyre fontosabbá válásával elég nagy szerződésre számíthat azon se lepődnék meg, ha ügynöke évi 15 fölött alkudna ki, ha márciusig sikerülne megállapodni, akkor megúszhatjuk 13 körül, olyasmivel mint amivel most Bouye, Rhodes vagy Fuller játszik. Persze egy fontos változó a képletben az idei játéka lesz…

Tramaine Brock
8 éves veterán CB Minnesotán át San Franciscoból. Az egyik pályázó, hogy 3. CB-ként sokat legyen fent a pályán. Az eddigiek alapján pályán kívül mindene meg van, hogy átvegye Talib szerepét, bár ő inkább domestic violance-ben utazik mint részeg lövöldözésben. Hogy a pályán is sikerül-e az már nehezebb kérdés. Az eltiltást megússza – hogy mi alapján ússza meg valaki és mi alapján tiltják el, azt alighanem maga Goodell se tudja, de a random számok az algoritmusban Brockkal voltak – szóval ki fog derülni mennyit tud pályán 3. CB-kéknt. Nem rossz játékos amúgy, de 4. CB-nek Webster helyére talán ideálisabb lenne, mint gyakran pályára kerülő harmadiknak.

Isaac Yiadom
A “szokásos” 2. napos luxus DB pick a drafton, csak egyrészt ő nem volt annyira reach, másrészt most kivételesen need volt a CB, ennél fogja jobb is lenne, ha az ST-ben tündöklő, 4. CB-nek megfelelő Websternél többre vinné, csak sajnos pont Webster utódnak tűnik, aki már első évében segíthet az ST-ben, viszont valószínűleg évek kellenek neki, hogy megfelelő 3rd CB legyen belőle, attól meg nagyon messze vagyunk, amikor egy első körös pick játszotta a 3rd CB-t és nem azért, mert kevesebbet kaptunk volna tőle, mint vártuk, hanem mert annyira mély volt a poszt. Aztán könnyen pályán találhatja magát a D#-ben is, bár Brock esélyesebb nála, most nincs olyan egyértelmű top 3, mint a korábbi években.

Brendan Langley
Az idei “luxus 2. napos DB pick” után a tavalyi. Ahogy a tavalyi classból úgy általában senki nem mutatta meg oroszlánkörmeit úgy Langley sem, cserébe ő legalább kifejezetten rossz játékával felhívta magára a figyelmet. 4. számú CB-ként Talib kizárásával D#ben is pályára kellett lépnie és míg ezeket Websterrel átvészeltük, rajta meccsek mentek el. Más is játszott szarul máshol, de Langleyt talán csak McKenzie menti meg a legrosszabb játékos címétől.
Ami tovább rontja a helyzetet, hogy nem csak rossz volt, hanem reménytelen. Nem tudok megnevezni egy hibát, amit ha kijavít még lehet belőle valami. Simán megverik, nem ér vissza, a tackle-t se csinálja meg. Hibázott 1v1ben hibázott zónahatáron. Nem emlékszem egy kivédekezett playre tőle. Ami még tovább rontja a helyzetet, hogy nem csak D#-ben nem találta meg a helyét, hanem az ST-ben se igazán bontogatta szárnyait. Egy tackle sincs a neve mellett és amikor nem volt visszahordás egy puntból, akkor se ő volt az, aki odaért a labdához. Kipróbáltuk visszahordóként, ott tud egyedül bármi értékelhetőt felmutatni, de az értékelhető csak annyit jelent, hogy van valami írásos bizonyítéka, hogy pályán volt. Mondjuk ha az egyetlen nála is gyengébb játékossal kell megvívnia a posztért, akkor vannak esélyei, de ha már visszahordó DB-ként nézzük, a néhai Boldentől is nagyon messze van. Egy 3. körös picktől nem hinném hogy 1 év után megválunk, szóval nincs bubbleben de koránt sem biztos, hogy kitölti a szerződését és ha ez esetleg meg is történne, akkor se hinném, hogy folytatása is lenne denveri történetének.
Pozitív példaként Latimert lehet talán felhozni, aki szintén reménytelen volt eredeti posztján első évében és ST-ben se volt igazán stabil helye rookieként, de 2. évére legalább ott meg tudott ragadni, aztán WRként is kapott akkora szeletet a tortából, hogy végül maradt szerződése végéig és máshol ugyan, de kapott újat is. Ennél többet sajnos jelenleg a Langley projektben se látok…

Marcus Rios
A tavalyi udfa class erőssége, PSben kezdte az évet, a rosteren fejezte be. Az utolsó 5 meccsen játszott, ami az előtte lévő 7hez képest mondhatni még jól is sikerült, na nem mintha Rios lett volna a különbség, de reménytelennek se mondhatnám. Langley nálam csak a draft státusza alapján előzi, egy év után ez még valamit számít, ami annyiból ciki, hogy nem hinném hogy 5-nél több CB marad az 53-ban, úgyhogy lehet idén is PSben kezd, de nem kizárt hogy ha így is lesz rosteren fejezi be. Vagy ha Langley az edzéseken is teljesen reménytelen, akár meglepetést is okozhat, de tekintettel arra, hogy edzésen mindenki mennyire jó, ez egy nagyon kicsi bubble…

Michael Hunter
Tavaly szezon közben jött a PSbe, idén is hasonlók a kilátásai.

CJ Smith
camp body

Safety
A fizikálisabb DB poszt. Ahogy könnyű beleszerelmesedni egy ball hawk CB-be úgy egy igazi hard hitter safetybe is, aki a büntetést végzi. Nálunk nagy hagyománya van a posztnak, az Orange Cursh érától kezdve, Bill Thompson, Dennis Smith, Steve Atwater, John Lynch, Dawkins, TJ Ward vonalon. Persze ma a látványos szerelésnél fontosabb a TE-ek levédekezése, akármilyen felejthetetlen élmény is, amikor Okoye, the nigerian nightmare seggre esik egy tackletől, aminek a hangját a közvetítésben is hallani
ma a KC nem Okoyékkal próbál legyőzni minket, hanem Kelce-kkel teszi ezt határozottan nagyobb sikerrel. Hogy erre mi a megfelelő válasz az sémától függ, én inkább egy safetyben látom a megoldást mint egy LB-ben és visszatekintve a 2014-es nagy bevásárlásra, amikor jött Ware, Talib és Ward, előbbi kettő szerintem nagyobb szerepet játszott a sikerekben. Nem kisebbítve Ward érdemeit, a Super Bowlon egy INT-el(amit mondjuk elvesztett és megköszönheti Trevathannek hogy nem 1st & goallal jött a Panthers) és egy fumble recoveryvel bőven kivette a részét a győzelemből, ahogy meccsről-meccsre a szezonok során, de Gronkowskira igazán csak a Pats fanok szerint volt veszélyes, és nem úgy ahogy mi szerettük volna. Egyébként nem volt rossz coverageben sem, de inkább box safetyenek mondanám, amire ma nagyobb szükség van az a coverage, akár CB-nek besegíteni akár egyedül őrizve területet. Két klasszikus értelemben vett free safety sokszor jobb eséllyel nézhet szembe az ellenfél támadó sora által keltett kihívásokkal, mint egy törő zúzó strong safety a boxban és nem csak cover 2-es felállásoknál. Gyakran szükség lehet egy safetyre ott a zavarosban, de inkább a labdát üsse el, a TE-et akadályozza meg a rövid 1st down behúzásában.
Ha egy achiles sarka volt a védelmünknek fénykorában, az a TE védekezés. Kapott egy óvatos 30-ast a Steelerstől, de az inkább tűnik kiugró eredménynek, ellenben a legjobb TE-ek többször bizonyították hogy meg-megtalálják a módját ellenünk. A kézen fekvő megoldás linebacker vagy safety lehet, de ahogy az LBknél írtam, viszonylag kis figyelmet szentelünk annak a posztnak, szóval a megoldást itt várhatjuk, de azt is mondhatnám hogy itt keressük és míg évekig a CB volt a legerősebb sor, idén egy fiatal és erős safety állománnyal várjuk a szezont, az se kizárt, hogy a keresett 3. CB helyett Big Nickelt játszunk gyakrabban 3 safetyvel a pályán a 2 CB mellett…

Justin Simmons
John Elway 2011 óta nem draftolt Pro Bowlert. Ez mondjuk nézőpont kérdése, mert Malik Jackson Pro Bowler, csak nem nálunk, illetve Roby akár javíthatott is volna már ezen, ha nincs olyan erős FA az évek során, vagyis Roby esetében egészen pontosan 2014-ben. Azt viszont el kell ismerni, hogy 2015 – 2017 között elmarad a minőség a korábbiaktól. Ebben az időszakban a legjobb választás szerintem Justin Simmons. Roby előbb lesz Pro Bowler, mint Simmons, de a lehetőség benne is meg van. Ward helyét vette át a No Fly Zoneban és annak ellenére hogy főleg a szezon második felére a védekezés is szétesett, Simmons szerintem egyáltalán nem maradt el Ward teljesítményétől. A bevezetőben valamelyest priorizáltam egy safety feladatait és Simmons pont az általam fontosabbnak tartott passz védekezésben volt megbízhatóbb, amellett hogy nem mondanám hogy kifejezetten ebben vagy abban jobb. Leginkább egy all around játékos, jelenleg a mi sémánkban bőven megüti a liga átlagot, szerintem annál még többet is, a tavalyi több lehetőség jól hatott rá, ezáltal jó úton halad afelé, hogy 2. szerződést is kapjon Elwaytől. Bár a No Fly Zone alighanem már a múlté Ward és Talib távozásával nem kizárt hogy rövidesen új nevet kell találniuk maguknak mert potenciálra ott vannak a közelben…

Darian Stewart
Ha az imént azt sugalltam, hogy Elway draftjainak minősége nem a konstans A+++, akkor azért Stewartnál gyorsan jegyezzük meg, hogy FA-n bőven visszajön, ami ott kimarad. És azért Stewartnál, mert ő nem egy Peyton Manning volt, aki biztos vásár volt, persze a többi 31 csapatnak mégse sikerült odaszerződtetnie, és többet olvastunk arról, hogy a nyaka miatt miért nem lesz más sosem az a játékos aki volt, mint arról, hogy hogyan lesz majd comeback player of the year, MVP, jut 2 Super Bowlba és nyer még egy gyűrűt. Nem. Stewart egy prove it szerződéssel jött, amit miután bizonyított meghosszabbított mielőtt újra a szabadügynök piacra kerülhetett volna. Bár ő volt a kisebb név Ward mellett, nem biztos, hogy kevésbé volt hasznos. Továbbra is igaz, hogy az NFZ inkább a CBkről szólt, mint a safetykről, de mind a Ward-Stewart mind a Simmons-Stewart páros a jobb safety duók közé tartozott. Ami most érdekessé teszi a helyzetet, hogy Simmons az úgymond rising star, de a depthben ott van Parks akiben bőven van fantázia és jött Su’a Cravens, szóval vagy eltoldóik a védelmünk kicsit a safetyk fontossága felé vagy Stewartnak hirtelen védeni kell a saját snapszámát. Nem vonnék le messze menő következtetéseket a D# tavalyi széteséséből, szerintem amikor az offense és ST folyamatosan szabotálja a játékot nehéz megtartani a lelkesedést, de ha legalább az offense stabilizálódna könnyen visszatérne mindenki a korábbi szintjére a védelemben is. Ezt azért írom Stewartnál, mert bár tavaly is volt 3 INTje őt az egyik olyan játékosnak éreztem szemre, aki elmaradt a 15, 16-os színvonalától a losing streak során, viszont a szezont erősebben fejezte be úgyhogy nem hinném hogy nagyon spekulálni kéne. Ha valami miatt veszélybe kerülhet a kezdő posztja az a többiek érdeme, nem az ő szégyene…

Su’a Cravens
Ő lehet az idei nagy fogás. Nagy reményekkel érkezett a ligába, 2016-ban a második körben vitte a Redskins és rookieként játszott LB-t is safetyt is, mindkét poszton megállta a helyét, majd visszavonult. A tavalyi évet kihagyta, most úgy gondolta mégis folytatja, de nem a fővárosban, hanem nálunk. Negyedik ötödik körös pickek cseréltek gazdát a trade-ben, szóval ha nem vonul vissza megint rövid úton és ott folytatja ahol abba hagyta, akkor míg mindenki Keenumot és Chubbot figyeli, az offseason egyik jobb lépése lehet ez. 
Jó kérdés, hogy hol és hogyan akarjuk használni, a várakozások szerint elsősorban safetyként tekintünk rá, ami sokkal mélyebb poszt nélküle is, mint az LB. Bár nickel LB posztra érkezett 2 újonc is a drafton még így is nyitottabb az a poszt, mint a kezdő safety Stewarttal és Simmons-szal. Nickel LB-nek persze korábban is használtunk safety-t, Ward ideális volt erre a szerepre, Simmonsszal is próbálkoztunk, szóval akármilyen poszton is, nickelben szinte biztos, hogy jut neki valamilyen feladat. Ami azt illeti, kifejezetten tetszik a sub package (nickel / dime) variációs lehetőségeink még úgy is, hogy a CB sor eggyel rövidebb. Cravens az oka annak, hogy nem lepődnék meg, ha nickel helyett big nickelt használnánk gyakrabban, azaz az 5. DB nem egy CB, hanem egy S lenne. Nekem alapvetőena 3 CB-s felállás jobban tetszik, biztosabbnak tűnik, de maradhat az is, és akkor Cravens LB, Simmons is játszhat feljebb, de ha nincs idő cserélni az LBk is meg tudják oldani a passz szituációt. Szerintem Cravens a defensive snappek több mint felében pályán lesz egy egyébként sokat variált hátsó felállásban. De érdemes lesz figyelemmel kísérni TC során, hogy mely posztokon bukkan fel a neve.

Will Parks
És még van Parks is. Egy kisebb steal a 16-os draft 6. körében, aki most úgy 4. safety a sorban, hogy bőven jó volt harmadiknak is. Sok a távozó az ST-ből, idén szerintem ő lesz az egyik kulcsjátékos ott, ellenben D# snapjei csökkenhetnek. Rotáció viszont lehet és akkor ott se kell elfelejteni őt. Ha minden jól megy ő lehet majd az a játékos, aki miatt Stewart nem kap új szerződést vagy nem tölti ki a jelenlegit, ha nem megy minden jól, akkor a következő 2 évben a nagy safety beruházás áldozata lehet és máshol folytatja lejáró szerződése után. Bruton lehet most számára a követendő példa, vele egyet hosszabbított Elway és ha az meg van, akkor előbb-utóbb a D#ben is rá kerül a sor. Addig is lesz lehetősége bizonyítani, egyrészt ha elég jó lenne edzéseken (és most komolyan beszélek) akkor bátrabban pihentetjük a kezdőket pár snap erejéig, másrészt amikor Cravens épp LB poszton vendégeskedik, akkor 3. a sorban. Olyan azért szerintem nagyon ritkán lesz, hogy egyszerre legyen pályán Simmons, Stewart, Cravens és Parks, és a DBk magasabb snapcounttal játszanak, mint a front6-ben úgyhogy előbb tudja felhívni magára a figyelmet az ST-ben úgyhogy jobb ha nagyon figyeli hol az a fehér vonal a cipője széléhez képest.

Jamal Carter
Nagyon mély a poszt, szerintem Carternek is majdnem fix helye van a rosteren. Tavaly érkezett udfa-n került rosterre úgy, hogy kb a TC elején biztos volt a helye, már Ward trade-elése előtt. Hogy mekkora szerepe volt abban, hogy Wardot el mertük trade-elni, szerintem azért nem sok, az sokkal inkább szólt Simmonsnak és Ward sérülésének, amiből nem is sikerült úgy visszatérnie ahogy szeretett volna. Most 5. a sorban és ennél nem biztos, hogy több safety marad a végső keretben, úgyhogy nem biztos hogy elkerüli hogy bubble-ben legyen a neve, de az STben nyújtott stabil teljesítménye alapján saját kezében a sorsa, noha az távolabbinak tűnik, hogy rendszeres résztvevője legyen a D# snappeknek…

Dymonte Thomas
Eggyel Carter mögött. Tavaly is így volt. Ez akkor azt jelentette hogy Carter befért az 53-ba, ő nem. Ahogy most áll, így lesz idén is. Azért nem lehetetlen Cartert megverni TC-n egy fordított szerencséért, és akkor ő lenne rosteren, Carter PSben, de ehhez neki kell előznie, nem csak a helyét tartania. Amúgy lehet lesz nála gyengébb ST játékos rosteren, de 6 safety nagy túlzás lenne.

Jordan Moore
Tavaly év végén csatlakozott a PShez, szóval talán több mint camp body, de nem a legszerencsésebb poszton van rosterre jutás szempontjából

Összességében
Azt mondtam az Edge Defenderöknél, hogy talán a legerősebb poszt. Nos Talib távozásával és Chubb érkezésével ez valószínűleg így lesz, de azért amit vesztett a CB sor, az lehet visszajön a safety poszton. Egy Simmons – Stewart páros azért nem összehasonlítható a Von Miller – Chubb duóval – Egyébként a Harris – Roby kezdővel se – de a Cravens – Parks és Barrett – Ray vitában már lennének érvek itt is ott is. ED poszton eddig talán fontosabb a mélység, de ha változik a nickel felállás nőhet a 3. safety szerepe is, főleg ha Cravens LBként is több lehetőséget kap. Marad az ED legerősebb és legmélyebb posztnak, de nagyon sokat várok a safetyktől is, a cornereknél viszont kicsit szkeptikus vagyok, hogy mi lesz, ha hárman lesznek a pályán, azon kívül, hogy Harris és Roby pihenhet, mert feléjük se néz a QB… Elférne ide még egy 1. körös prospekt vagy egy szépen csengő nevű FA, csak amíg ez majdnem minden támadó posztra elmondható, addig aligha a CB lesz a prioritás, ezt láttuk az ide draft 2. napján is, amikor előbb jött WR és RB mint CB. Hogy ez a poszt prioritáson vagy az elérhető játékosokon múlt azt sosem tudjuk meg, de most úgy érzem, hogy egyetlen egy darab hiányzik a kirakósból, hogy a 2015-öshöz fogható védelmünk legyen míg támadó oldalon vagy sokkal több kéne hogy a régi pompában tündököljön -a mihez egy második napos WR és RB kevés – vagy csupán egyetlen QB ami most vagy van vagy nincs.
És ezzel vissza is értünk a posztértékelők elejéhez, mert minden Keenumon múlik. Elwayék nem B tervet kerestek mellé, hanem játékosokat, hogy ne hiányozzon neki semmi ahhoz hogy megismételje sikerét. Nem a CB sorban keletkező lyuk foltozása volt a fontosabb, hanem az évek óta szenvedő offensebe próbáltunk új lendületet adni 2 elkapóval és egy azonnal bevethető futóval. Ezek rövid távú célok, amit rövid úton kiértékelnek. Idén nem lesz elég edzésen teljesíteni, a meccseken is kell valamit látni belőle.
De a legendás edzéseinkről és a mögötte álló mesterről majd legközelebb…

Miheller Balázs (Black Adder)
Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS