Denver Broncos: Offseason analitika VII. – Edge Defender

Rövid szünetet követően a denver-i csapat kivesézése elérkezett talán a legerősebb poszthoz. Következzen tehát a pass-rush részleg.

Edge Defender
Maradva a védelem DI-ED-LB felosztásánál, az Edge Defendereken vagy Edge Rusherökön a sor. Tipikusan 43DE-k vagy 34OLB-k – nálunk utóbbiak – akiknek az elsődleges feladatuk átjutni a támadófalon és siettetni az ellenfél irányítóját a passzban vagy ideálisabb esetben földre vinni kezében a labdával, nem is beszélve arról a mesés forgatókönyvről, amikor sikerül megfosztani a QB-t a labdától egy fumlbe-ért.
Ha túlszimplifikálnám a támadó és védelmi koncepciót, mondhatnám hogy régen a vakoldali ED elsődleges feladata a sack gyűjtés volt, a túloldalon viszont a futójáték megállítása is legalább akkora prioritást élvezett, ami – jobbkezes QB-t feltételezve – a támadó oldalon azt a hatást váltotta ki, hogy az LT erőssége a pass protection, míg a jobb oldalon gyakran egy extra TE-el felfegyverkezve – innen az erősoldal elnevezés – egy futásblokkolásban erősebb tackle-lel próbált utat törni a futónak. Azzal hogy a szabálymódosítások a passzjátéknak kedveztek a 2 oldal köti különbség eltűnőben van. Míg – ahogy ezt a témát az OL-nél már érintettem – támadó oldalon nem igazán sikerül lekövetni a trendet és minden évet új RT-vel kezdünk, úgy védelmi oldalon elsők között voltunk, akik egy premier passrushert állítottak fel az RT-vel szemben Von Miller személyében 2011-ben.

Von Miller
Persze könnyű dolgunk volt, tekintve hogy Von Miller az egyik legjobb a futás megállításában, megkockáztatom, hogy A legjobb, de ez sovány vigasz, Riversnek, Palmernek, Carrnak, Alex Smithnek vagy épp Bradynek és Cam Newtonnak ahogy az őket védeni próbáló Jeromy Clarynek, DJ Flukernek, Joe Barksdalenek, Michael Schofieldnek, Khalif Barnesnek, Ryan Harrisnek, Sebastian Vollmernek, Marcus Cannonnak is, Byron Bellnek és Mike Remmersnek. Csak hogy néhányat mondjak, akiknek a rémálmában kísért a 2015-ös Super Bowl MVP-je, nem beszélve a természetes fluktuációnak alaposan kitett denveri RT poszt “hőseiről”, akik lehet kevésbé élvezték az edzéseket, mint Vance Joseph. Bár ha Schofield el mert menni a Chargershöz, hogy évente kétszer találkozzon Von Miller lehet hogy edzésen tényleg jól tolja mindenki. Mondjuk Mackkel is évente kétszer találkozik, de ha behúzza fantasyben van 2 meccse ami biztosan hoz, szétnézve a divízióban lesz az 6 is ha a megfelelő 3 embert begyűjti, de ne a Chargers problémáiról beszéljünk most, meg ne is az OL emberekről, bár a maga módján a Schofield, Sambrailo, Stephenson trió is van olyan “emlékezetes” mint mondjuk a Von Miller – Demarcus Ware duó vagy a Harris – Talib – Roby trió, most Milleréken a sor.

Igazából azt hittem, hogy róla lesz a legkönnyebb írni, de egy ilyen ismert játékosról nehéz új infót megosztani. Cserébe talán könnyebb más forrásokat idézni. 7 éve van a csapatnál, a 2013-mas csonka (eltiltás és sérülés) évet leszámítva minden évben a csapat legjobb játékosa. Sackek, tackle for lossok, és bár most felidéztem, az RT-ket, akik ellen több sacket jegyez, nem egy hall of fame névsor, ellenben az elmondható róla, hogy az általa generált nyomás nem esik vissza, ha Pro Bowler QB-val néz farkasszemet, vagy ha PO csapattal találkozik, hiába készülnek külön ellene.
Tavaly ugyan “csak” 10 sackig jutott, de volt mellé 12 hit (a QB épp hogy eldobja a labdát mielőtt belerepül a védő, ezek általában oldalra kidobott labdák, hogy ne veszítsen yardot vele a csapat, persze lehet akár complete vagy INT is az ebben a statisztikában nem mutatkozik meg) és 61 hurry (ilyenkor is idejekorán kell szabadulnia a labdától a QBnak, de legalább az ütést elkerüli (vagy 15 yard ha mégse…)). Ezzel összesen 83 total pressure (amikor valamilyen formában nyomás alá helyezte az ellenfél irányítóját) a neve mellett. Ennél többet senki nem jegyzett a PFF szerint

Egy szinte minden poszton alul teljesítő csapatban ő volt az, aki tavaly is hozta, amit tud:

A legszembeötlőbb az lenne, ha arról is találnék ilyen szép képet, hogy a csapat teljesítménye hogy változik Milleréhez képest. 2012 óta rendre top 5-ben total pressureben a Broncos, ahogy Von Miller is (kivéve persze 2013), ellenben tavaly Miller az első, míg a csapat csupán a 21-ik. Ha nem felejtem el, ez még lehet hogy Raynél és Barrettnél is meg lesz említve…
A passrush hatékonysága, ha azt nézzük, hogy hány snap kell egy pressurehöz, akkor 3. az edge rusherök közt és mellé a PFFnél ő kapta a legmagasabb run-defense grade-et (94,4), a 31 run stop pedig a 2. legtöbb a posztján, emellé mindössze 3 missed tackle.
Itt most egy kicsit lefékezek a száraz statokkal, a lényeg, hogy Von Miller továbbra is a csapat legjobbja, és a liga egyik legjobbja. Demarcus Ware távozásával visszaesett a produktivitás a másik oldalon, illetve további repedések jelentek meg a védelemben imitt-amott, míg a támadósor a meglehetősen visszafogott 2015-ös produkciótól is el tud maradni, ami egy gyenge csapatot eredményez amiben úgy látszik könnyű nem észrevenni egy bizonyos 58-ast. most hogy jön valaki a túloldalra akitől azt remélhetjük hogy Dumervil vagy Ware fényében tündököl majd egyrészt remélhetjük, hogy kevesebb figyelem jut Von Millerre vagy ha őt kettőzik, aki jobban ki tudjuk használni a vakoldalon. Hogy Talib távozását hogy oldjuk meg a secondaryben az más kérdés a coverage és a pressure oda-vissza segíthetik egymást, de az egyik nélkül a másik sincs. Ha nincs pressure, akkor addig vár a QB, míg valaki szabaddá nem teszi magát, ha nincs coverage, nincs ideje odaérni az ED-knek, de azért abban lehet bízni, hogy csak annyi változik, hogy eddig a CB sor tudta kihúzni a passrusht a kátyúból, most meg fordítva lesz, és a CBk kapnak nagyobb segítséget a 2 EDGE-től. Ami nem változik az Von Miller és hogy egy olyan jó 80 pressure-re számíthatunk tőle. Ha valaki felnő mellé minden rendben lesz.

Ami a statisztikákból nem látszik, de mindenképp meg kell jegyezni, hogy Von Miller felnőtt az öltözőben. Ware távozásával ő próbálja meg betölteni a vezető szerepet. A játéka mindig is meg volt hozzá, hogy a többiek felnézzenek rá, 2014 óta abból is sokat eltanult, hogy azon kívül hogyan kell viselkednie egy franchise arcának. Bár annak is örülök, hogy mostanában nem kapják el party drogokkal offseasonben, de lehet rossz ember is jó vezér és jó ember is maradhat a háttérben. Ray Lewis emberi értékeiben vannak kétségeim, de az öltözőben igazi vezérként viselkedett, míg Champ Bailey hiába került el minden botrányt, ami egy NFL játékosra leselkedik, hiába volt meg a játéka ahhoz hogy mindenki felsorakozzon mögé, nem vette magára ezt a szerepet, ehhez más képességek kellenek. Sokáig Von Millerről se gondoltam hogy erre is alkalmas lesz, de mióta megtalálta a helyes utat, megtartva ugyan laza stílusát, de ehhez is máshogy áll hozzá. Ebben Kubiak is támogatta és Kubes távozásával se változott. Korai lenne még ilyen tekintetben Ware-hez vagy Reggie Whitehoz hasonlítani, de jelenleg ő az egyik aki a csapattársak érdekeit képviseli, aki a csapat nevében beszél egy edzővel. Bár Chris Harris se az a szégyellős fajta, de Talib távozásával is Von Miller befolyása nőhet nagyobb mértékben. Már csak egy megfelelő csapat kell, amit érdemes így képviselni meg egy megfelelő edző, aki, nos ha folytatom hogy mi minden kell az edzőtől ami tavaly nem volt, az egy önálló elemzéssé hízna, úgyhogy inkább itt vágom el a szalagot.

Bradley Chubb
Top 5 pick, Rosent és Allent két potenciális franchise QB-t – most mindegy mennyire nem hiszek Allenben, ahogy az is, mennyire hiszek Rosenben – hagytunk bent érte, szóval az elvárás innentől egy Von Milleréhez hasonló karrier. Igazából az is jó kérdés, hogy ha ő beválik, de valamelyik elszalasztott QB is, akkor vakarjuk-e majd a fejünket. 2011-ben vitték előttünk Cam Newtont, a többiek az első körből meg Jake Locker, Blaine Gabbert, Christian Ponder, szerintem senkinek se hiányoznak. Ami engem illet, én Newtonra se cserélném Millert. Persze 2011-ben mindenki a Tebow bandwagonon ült, utána meg egy all time great érkezett Manning személyében, szóval a hosszú évek alatt míg Von Miller kövezi ki a Hall of Fame-be vezető útját nem igazán merülhetett fel, hogy mi lett volna ha QB-t húzunk helyette. Hogy Chubbnak lesz-e ilyen szerencséje az Keenumon múlik. Ha ő hozza a 2 számjegyű sackeket, de Keenum bust lesz, akkor nem biztos, hogy megmenekül az összehasonlítástól, hogy Rosen vagy esetleg Allen mekkora impaktet jelent a csapatának.
Ettől függetlenül most nem új rookie QB-nk van, hanem új EDGE rusherünk, Chubbnak nem passzolnia kell tudni, hanem megakadályozni azt. Ez ha nem is olyan fontos, mint a QB személye, attól jócskán lemaradva ugyan, de még mindig a 2. legfontosabb eleme a játéknak, a 2. legfontosabb posztra tudtuk hozni a poszt legtehetségesebbnek tartott játékosát, sok elemző szerint a draft legjobb védőjét, néhány elemző szerint a draft legjobb játékosát. Ahogy egy top 5 prospekttől el is várja az ember a reklámszövegében az szerepel, hogy több mint szituációs pass rusher, elbánik a legmakacsabb futásokkal is, elsődleges feladata persze a QBk terrorizálása lesz. Volt már kiváló pass rusher párja Von Millernek, karrierje elején Dumervil, majd később Demarcus Ware, de Doomot ugyan nem csak szituációs rushernek használtuk, de ettől még sosem volt igazán megbízható futások ellen, Demarcus Ware pedig még bőven jó volt ugyan Denverben is, több szempontból is a legjobb ami 2014-ben történhetett a csapattal, ami Talib és Ward mellett nem kis szó, de már 15-ben is több meccset ki kellett hagynia sérülés miatt. Nem kisebbíteni akarom az érdemeit, mert nélküle aligha lenne meg a 3. gyűrű, de 2007 és 11 között Dallasban azért ha lehet még egy szinttel magasabban játszott. Chubbnak még bizonyítania kell, de a best case scanario szerint az eddigi valaha volt legfélelmetesebb EDGE párosunk lehet. Noha Chubb elmaradhat a várakozásoktól az én bizalmamat növeli, hogy mostanság a top pass rusher prospektek inkább boom mint bust játékosok. A fontos posztokon QB-val, LT-vel gyakrabban nyúlnak mellé, itt a kiemelkedő fizikum talán könnyebb fordul le a pályára, mint QB-nál, OT-nél és szerintem egy sémába is könnyebb beilleszteni őket. Bár ez még kiderül, Chubbnál elvileg pont kihívást jelenthet 34ben megtalálni a helyét, de ez szerintem fényévekkel könnyebb lesz mint egy spread QB-t odaállítani a center segge mögé…
De találgatások helyett legyenek inkább elvárások, 10+ év kezdő, már rookieként Pro Bowl szintű év, ami a rookie contractja vége felé már All Pro kaliberré virágozzon ki. Egy All Pro EDGE sosem lesz értékesebb mint egy All Pro QB, de ezzel a maga részéről mindent megtenne azért, ha ne érdekeljen minket mire viszi Rosen vagy Allen…
Hogy Von Miller mit szól a pickhez?

Shane Ray
2015 első köröse nincs túlságosan elragadtatva hogy az ő helyére költötték a legdrágább draftcetlit, csak mert sérülések hátráltatták tavaly. A valóság sajnos az, hogy az első két évét is ha értékelni kell: “Did Well …” – hmm van még hely ebben a rublikában bőven – “… enough“. Ez az “oké” szint, amit tőle láttunk nem mindig volt elég Elwaynél egy hosszabbításra és pont nem az utolsó éve volt a legmeggyőzőbb. Az hogy most újra hónapokat ki kell hagynia szintén nem tesz jót csapaton belül betöltött pozíciójának. 2016 a legjobb éve, 8 sack és 45 total pressure, amióta Von Miller itt van minden évben sikeresebb játékos volt a túloldalán. És ahogy azt Von Millernél már említettem, total pressure tekintetében future HOF játékosunk teljesítménye nagyjából konstans maradt a liga szintjéhez képest ellenben a csapat a 3. helyről a 21-re került. Ez nem túl hízelgő Von mindenkori párjának a pályán és ennek a párnak Raynek kellett volna lennie.
Annál hogy nem egy Von Milleréhez hasonló kitörő lelkesedéssel fogadta és nem is az átlagos veterán atyáskodással, csak az beszédesebb, hogy a csapat visszavonta / nem hívta le 2019-re az 5. éves opcióját. Ergo contract yearben van. Semmi akadálya, hogy idén bizonyítson és a franchise option helyett új szerződést kapjon, kivéve hogy legjobb esetben is 3. a sorban és hogy jelenleg sérült. Nem fogadnék rá nagy összegben hogy jövőre is övé lesz az 56-os mez… Valahol kár érte, több volt benne, mint ami kijött belőle…

Shaquil Barrett
Maradunk továbbra is az “oké” teljesítménynél. Ő is contract yearben van, korábban ő is biztatóbb volt. Ami miatt több esélye van a maradásra, hogy ő udfa-ként érkezett, könnyebb vele rotációban gondolkodni. Ami azt illeti 3. számú rushernek a bajnoki évben jobb is volt mint Ray, Ware pihenő idejével egyértelműen ő gazdálkodott jobban, aztán 2016-ra visszaesett teljesítménye. Tavaly ő szerezte a 2. legtöbb pressuret a csapatban 43-mal, ez mondjuk kettővel kevesebb mint egy évvel korábban Rayé, ami már egy visszaesés volt a korábbi évekhez képest és a már említett csapat szintű visszaesés miatt ez két dolgot jelent, Ray nem hozta azt amit Barrett egy évvel korábban, senki nem vette fel Ware kieső részét a tortából, Barrettnek több snapre volt szüksége ahhoz a nagyságrendű nyomáshoz, ami 16-ban Ray neve mellett van.
De Barrett hullámzó teljesítménye épp felfelé ível, míg Rayé lefelé, ő kevésbé lehet csalódott azzal hogy eggyel hátrébb kerül a DCn és talán jobban radar alatt van, ahhoz hogy könnyebb legyen tárgyalni vele. Komoly esélyt látok arra, hogy szerencsét próbál valahol máshol, ahol sekélyebb a poszt akár kezdő is lehet, mondjuk ritkán ismétlik meg itteni teljesítményüket a tőlünk távozók (fejből: Ayers, DRC, Malik Jackson és talán Trevathan), de ha el akarja érni a következő szintet, ami anyagilag is sokat jelentene, akkor arra mégis máshol van nagyobb esélye, a falaknak ugyanis nálunk is csak két széle van…

Jeff Holland
Az OTAk és a TC között a legkönnyebb felugrani egy udfa újonc bandwagonjára, nekem idén Holland lesz az. Ha Ray PUPon vagy IRen kezd, akkor szinte biztos helye van az 53-ban, de akár 5-ként is odaférhet, ha STben megtalálja a helyét. Szituációs pass rusherként nem látom miért ne lehetne 2 éven belül ott ahol Barrett volt 2 év alatt, ami egyébként merem állítani jobb mint akár ő akár Ray volt tavaly. UDFAként akár könnyen PSbe is csempészhető, de szerintem folytatja a megszakadt tradícióját a rosterre jutó udfa-knak és 3-4 év távlatban van egy hasznos szituációs játékosunk.

Hogy mi a különbség mondjuk Lindsay és közte, hogy előbbivel inkább várakozó állásponton vagyok, és a rookiként PS-ig jutó Bibbshez hasonlítom, míg Hollandról már a TC előtt meggyőztem magam és a rostert fogó Barretthez hasonlítom (amúgy inkább Zaire Andersonhoz kélne, mert TC előtt nálam Barrett is radar alatt volt ha jól emlékszem Zaire volt legutóbb udfa, akit roster esélyesnek tartottam TC előtt)?
Őszintén, nem nagyon tudok racionálisan érvelni mellette. Bár laikusként írok, az ilyen “megérzés” dolgokat azért ahol lehet próbálom elkerülni most mégis főleg erről van szó. Az RB posztot mondtam a leggyengébbnek, de a realitás, hogy Freeman és Booker a 2 futó. A 3. futó az offenseben már alig-alig kap lehetőséget és nehéz ezen a szinten különbséget tenni mondjuk Henderson, Lindsay és David Williams között között. Hendersonnak 1 év előnye van, Williams meg draftolt játékos bár talán Lindsay stílusú futókból vagyunk vékonyabban. Egyáltalán nem zárom ki, hogy a poszt sekélysége miatt rosteren lesz vagy ha nem idén, akkor majd mint Bibbs, keményedik egy évet a gyakorló csapatban. De kiöregedni nem fognak előle, és még Bookernek is 2 év a szerződéséből.
Holland ezzel szemben 4 ember mögött van, de Raynek már most kifelé áll a szénája, Barrett helye se fix jövőre és nálunk egy 5. számú EDGE sokkal közelebb van ahhoz hogy játsszon eredeti posztján mint egy 4. számú RB. Valójában Miller és Chubb pihenőidejét főleg Barrett és Ray osztják majd fel, de innen csak egy sérülésnyire van és Ray épp sérült. RB poszton az eddigi tapasztalt alapján ha Booker vagy Freeman ki is dől, akkor ugyan a 3. RB több lehetőséget kap, de nem úgy osztozkodnak majd mint az első két futó a sorban. Egy csere védő több lehetőséget fog kapni, mint egy csere támadó, több lehetősége lesz bizonyítani és a cover teamben a szerepe közelebb áll a valódi szerepéhez, mint egy RB-nek, hacsak nem visszahordóról beszélünk. Persze Terrell Davis RB létére pont egy ST tackle-lel hívta fel magára a figyelmet az előszezon során, amikor alaposan roster bubble-ben volt, a folytatást meg mindenki ismeri…
Most egyelőre minden rookie udfa-nak ST-ben kell gondolkodnia, én több védőt láttam kinőni ST-ből, mint támadót, a védelemben előbb tudja hasznossá tenni magát egy csere a rotációban, mint ugyanezt az offenseben. hosszú távon persze előbb lehet Lindsay jobb mint Booker vagy Freeman (elég az egiyknél jobbnak lennie) mint Holland Millernél vagy Chubbnál, de nekik ennél közelibb célokat kell kitűzniük, nekünk meg ennél közelebbi reményeket, és azok alapján nálam, ha csak egy udfa-t nevezhetnék meg, aki viszi valamire az Holland.
Már ha egyáltalán bárki is viszi valamire. Az underdogoknak szorító részünket simogathatja a Broncos 10+ éves udfa streakje, főleg hogy voltak évek amikor 3-4 udfa is legyőzte az előzetes esélyeket, és rosteren ragadt, de azoknak a névsora akiknek aztán sikerült is valami maradandót alkotnia, már sokkal rövidebb. Vannak akik a legkevésbé rossz opciónak bizonyultak, de hamar upgradeeltünk a pozíción, vannak akik kaptak második szerződést is, de végig ST / backup roleban maradtak és van Wesley Woodyard, Chris Harris, CJ Anderson. Valakinél valami elkapja a szemet, de az se mindig elég, Tony Carter, Sunshine míg valakire csak akkor figyel fel az ember, amikor kényszerből rá kerül a sor, hogy aztán többet ne vegye le róla a szemét.

Marcus Rush
Ezzel a névvel jó esélye vannak ezen a poszton, ehhez képest eddig nem járt sok sikerrel. Mi vagyunk a 4. csapata eddig 2× lépett pályára. Tavaly decemberben érkezett a PS-be, a KC-ból. Most mondanám, hogy elsősorban azért, hogy tartson valami gyors prezentációt a főnökök playbookjából, de egyrészt 5-10-nél minek, másrészt meg akkor nem sikerült túl jól. A practice squadnál merészebb álmai idén se nagyon lehetnek…

Összessségében
Általában igyekszem nem túl sokat várni egy még semmit nem bizonyító rookietól, de egy top 5 picknél más a helyzet. Itt elvárás hogy beváltsa azokat a bizonyos reményeket. Von Millerrel és Bradley Chubbal ennek az egységnek a legjobbnak kell lennie a ligában. Barrettel és Rayjel pedig a legmélyebbnek. Ha a 2 sztár kaphat pihenő időt, akkor a 4. negyedben meccseket dönthetnek el és szezon végére se fogynak el. Szükség is lehet, mert most az öltöző súlya egy kicsit eltolódik a secondarytől a front6 felé, a kényelmes coverage sackeket most pressure pickekkel kell visszafizetni és mindezek mellett persze hétről-hétre sackfesztivált rendezni.
Amit még fontos megjegyezni, hogy fiatal is a poszt. Von Miller is 30 alatt és mindenki más rookie szerződésében. Ha hosszabbítunk Rayjel vagy Barrettel még hosszú ideig domináns lehet ez a poszt, ha nem akkor pedig bőven van lehetőségünk korlátozott képességű játékosokkal próbálkozni, akik mondjuk csak passz szituációban használhatók, de ott nagyon. Fiatal a poszt, de a tavalyi QB sorral és az idei RB sorral ellentétben itt meg van a megfelelő veterán jelenlét Von Miller személyében, aki legnagyobb szerencsénkre nem csak a pályán lépett Ware nyomdokaiba, hanem azon kívül is. 2013-ban még más utat követett…

Miheller Balázs (Black Adder)

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS