Detroit Lions – Ahogy Bazza látja…

Kicsit furcsa érzés mostanában Lions drukkernek lenni. Az elmúlt években hozzászoktunk a kudarcokhoz, a lenézéshez, a fejvakaráshoz, a csalódottsághoz. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezekhez valóban hozzá lehet szokni. Valami megváltozott és szerencsére a jó irányba. Ez a Bostonból érkező úriember (nevén nevezve Bob Quinn) teljesen új irányba terelte a csapat szekerét. Furcsa belegondolni, hogy Detroitban jelenleg a Lions a legreménytelibb franchise. A Pistons megrekedt a középszerben és nem lelik a kiutat, a Red Wings évek óta halogatja az elkerülhetetlen rebuildet, míg a Tigers éppen most próbálja meg minden értékét elcserélni és a nulláról újraépítkezni. A Lions viszont eljutott arra a pontra, ahol már illik reménykedni…
Jelenleg ott tartunk, hogy a liga alsó felénél jóval jobbak vagyunk viszont a bajnokesélyes csapatoktól még jópár lépés választ el minket. Ez az év arra hivatott, hogy eldöntsük, merre vezet tovább az út. Lehetünk végre valódi esélyesek az NFC North megnyerésére? Megérkezhet végre a nagyon rég várt győzelem a rájátszásban? Vagy megint széttörnek az álmok és szembejön a kőkemény valóság? A válaszokra várnunk kell még pár hónapot, de mindenesetre a keretre pillantva lehetnek halvány reményeink.

Támadók

Annyi pénzt és magas draftpicket beleölt a Front Office a támadósorba, hogy ennek működnie kellene. A meccseket nézve valahogy mégis mindig az az érzésem, hogy olyan ez mintha egy szárazabb falatot próbálnánk leerőltetni a torkunkon folyadék segítsége nélkül. Lemegy, lemegy, de valahogy mégsem az igazi… Idén is csak brusztolás várható vagy végre látványos és közönségszórakoztató focit tudunk játszani? Tippelni nem akarok erre, de a nevek alapján erősödtünk az biztos.

Irányító: Matthew Stafford, Jake Rudock
Rögtön el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. A napokban robbant a bomba Stafford 5 év 135 millió dolláros szerződéshosszabbításáról. Én természetesen azon az oldalon állok, akik szerint Matthew minden centjét megérdemli ennek a hatalmas pénzösszegnek. Az erről szóló cikket már olvashattátok Facebook oldalunkon. Na de, nézzük, miből kell főznünk idén az irányító poszton. Stafford helye megingathatatlan, viszont úgy néz ki, végre eljutottunk oda, hogy a sérülése esetén sem vagyunk minden meccsen vereségre ítélve. Jake Rudock (aki már a Wolverines-nél is nagy kedvencem volt) fejlődése töretlennek tűnik. Az előszezon meccseken olyan játékot mutatott, hogy állítólag több csapatnál is felmerült a megszerzése. Egyelőre ebben nem történ semmi előrelépés, így ezzel a duóval vágunk neki a szezonnak.

Futó: Ameer Abdullah, Theo Riddick, Zach Zenner, Dwayne Washington, Tion Green
2014-ben 28., 2015-ben tökutolsó, tavaly 30. Igen jól gondoljátok, ezek a csapat futójátékának helyezései az elmúlt években. Elszomorító. Nem is szólt másról a holtidény, mint egy respektálható futójáték kialakításáról. Ezt jelezték a sztárigazolások a támadófalba, ezt jelezték bizonyos blokkolási sémák megváltoztatásai. A legnagyobb segítség mégsem ez lehet, hanem Ameer Abdullah visszatérése. A srác teljesen más dimenzió, mint társai. Mindig benne van a nagy játék, mind futásoknál mind passzoknál életveszélyes. Szerencsére úgy néz ki, hogy robbanékonysága a sérülése után sem kopott. Nem mondom, hogy bizakodó vagyok, mert a Lions-t és a jó futójátékot ritkán lehet egy mondatban leírni kivétel, ugye ha az ellenfelekéről van szó. Mégis valahol mélyen azt érzem, hogy megvan minden egy ligaátlag futójátékhoz. A yardokat termelő Abdullah mellett ott van a liga egyik legjobb elkapó futója Riddick személyében, Zenner, aki igazi igásló és a gólvonalas szituációknál remekül használható, Dwayne Washington, aki leginkább visszahordóként lesz használva, de benne is hatalmas a big play ability. Kisebb meglepetés volt egyrészt, hogy öt running back került rosterre, másrészt Tion Green keretben maradása. A Cincinnati egyetemről UDFA-ként érkező Green előtt még rengeteg tanulási idő áll, de az előszezon utolsó meccsén bizonyította, hogy nem véletlen látnak benne komoly potenciált.

Támadófal: Greg Robinson LT, Graham Glasgow LG, Travis Swanson C, T.J. Lang RG, Rick Wagner RT, Cornelius Lucas T, Corey Robinson T, Brandon Thomas G, Joe Dahl G/C (A szezont PUP listán kezdi: Taylor Decker T)
Az egység, amely a legnagyobb erősítést kapta, de egyben a legnagyobb veszteséget könyvelheti el. A nyári edzések kezdetén robbant a bomba, hogy a tavaly remek teljesítménnyel bemutatkozó vakoldali tackle Taylor Decker megsérült. Rögtön mindenki temetni kezdte a szezont, amely érzés fokozódott akkor, amikor a vezetőség a Los Angeles Rams-nél leszerepelő korábbi top5-ös draft pick Greg Robinsonban látta a pótlást. Szerencsére a helyzet nem olyan vészes, hiszen egyrészt Decker már a szezon közepén visszatérhet, másrészt Robinson teljesen elfogadható produkciót mutatott az előszezon meccsein. A nyár nagy meglepetése volt még, hogy a szabadügynök piac két legjobb támadó falembere hozzánk írt alá. Valahol az is Bob Quinn munkáját dicséri, hogy ilyen komoly sztárjátékosok egyáltalán szóba állnak a csapattal, nemhogy ide is igazoljanak. Külön emlékezetes, hogy Langet szinte az utolsó pillanatban (amikor már épp aláírni készült Seattle-ben) sikerült hozzánk csábítani. A napokban olvastam, hogy a Green Bay Packers segítséget keres guard poszton. Gondolom minden Bears és Lions drukker félmosollyal nyugtázta, hiszen ennek a két csapatnak sikerült megszereznie az egykor rettegett Lang-Sitton párost. Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy nevek alapján ez egy ligaelit egység lehet, főleg Decker visszatérése után. Az, hogy a pályán miként fogják hozni az elvárásokat nehéz megmondani, de az előszezonban voltak még bőven hibák. Főleg a futásblokkolás működik továbbra is gyengén, de az irányítóknak is volt okuk bőven a menekülésre.
Amilyen jó a kezdő, olyan gyenge a cseresor. Dahl tavaly jól játszott csereként idén viszont kisebb meglepetés, hogy rosteren maradt. Corey Robinson szintén mutatott biztató jeleket az előző szezonban viszont szinte a teljes felkészülést kihagyta. Thomas és Lucas pedig soha nem volt jó játékos. Quinn támadófal fétisét ismerve nem lennék meglepve, ha ide még érkezne erősítés. Ne feledkezzünk meg a korábbi első körös guard, Laken Tomlinson elcseréléséről. A főleg erejéből élő, mozgásban limitált képességű játékos a San Francisco csapatához került egy 2019-es ötödik körös draftcetliért cserébe. Remélhetőleg ott jobban fekszik majd neki a támadó séma, mint nálunk.

Wide Receiver: Marvin Jones Jr., Golden Tate, Kenny Golladay, TJ Jones, Jared Abbrederis
Évekig ligaszerte rettegett posztja volt ez a csapatnak. A személyes kedvencem a 2011-es Megatron-Burleson-Titus Young trió volt. Sajnos gyorsan szétesett ez a triplet: Burleson autós pizzaevős kéztörése és Young teljes megbolondulása után. A mostani hármas messze nem ilyen veszélyes, de bőven elég, hogy hozzák a győzelmeket. Jómagam sokkal nagyobb erősítést vártam, mint a harmadik körben szinte ismeretlenként draftolt Golladay, vagy a sérülések miatt eddig komoly teljesítményre képtelen Abbrederis. Aztán kiderült, hogy Golladay egy komoly irányítóval remek dolgokra lehet képes (az egyetemen nem Stafford-szintű irányítók dobáltak neki), az első meccs után már sok helyen (Calvin Johnson korábbi beceneve miatt) a Gollatron jelzőt is megkapta. Persze ez a korai hype alábbhagyott a későbbi meccseken, de egy jó harmadik számú célpont könnyedén válhat belőle. Abbrederis sem lesz rossz játékos, ha egészséges tud maradni, bár nem hinném, hogy jelentős szerepet kapna a szezon első felében. A két kezdő poszt betonbiztos: Tate ligaszinten az egyik legjobb az elkapások utáni yardszerzésben, míg Marvin Jones jelentheti majd a mélységi veszélyt, ha az előző szezon első felében mutatott játékát képes átmenteni idénre.

Tight End: Eric Ebron, Darren Fells, Michael Roberts
A legnagyobb meglepetés, hogy összesen három tight end maradt a rosteren. Főleg, hogy ebből kettő nagyon sok esetben a pályán lesz. Nomeg persze az, hogy Ebron egyelőre többet sérült, mint egészséges. Tavalyhoz hasonlóan idén is kihagyta a felkészülés jelentős részét. Elkapások számában és yardokban töretlen a fejlődés nála, amit nagyon hiányolhatnak a drukkerek az a touchdownok száma. Elméletileg ő egy fantasztikus redzone-fegyver lehetne, de valahogy még sincs meg az összhang közte és az irányító között ezekben a szituációkban. Játékában továbbra is gondot jelent a sok elejtett labda, reméljük ebben is sikerül előre lépni. A nyár egyik kellemes meglepetése volt az Arizonától érkező Fells, aki az edzéseken és a meccseken is bebizonyította, hogy nemcsak blokkolásban lehet rá számítani. Nagyon sokat láthatjuk majd a pályán, amolyan hatodik falember szerepben. Roberts játékán nagyon érződik, hogy újonc. Elejtett labdák, rosszul futott útvonalak, mellette pedig nagy játékok. Ha a csapat ki tudja használni fantasztikus méreteit, akkor idővel nagyon nagy segítsége lehet Staffordnak.

Védelem

Amíg az utóbbi időben támadóoldalon rengeteg erősítést kapott a csapat, addig a védelmi oldalt leginkább a veszteségek jellemezték. Pár év alatt távozott a csapattól Avril, Mathis, Suh, Fairley, Tulloch, vagy éppen a sérülései miatt kirakott közönség kedvenc Levy. Erősítésként pedig leginkább máshol alulteljesítő vagy leszálló ágban lévő vagy újonc játékosok érkeztek. Ami leginkább hiányzik a védelemből az egy igazi vezér, akire mindenki hallgat, akitől az ellenfél támadókoordinátorát reszketés fogja el. Valahogy mégis az az ember érzése, hogy Teryl Austin védőkoordinátor az év közepére mindig összetákol valami hatékonyat a rendelkezésére álló emberanyagból. Nézzük, idén miből építkezhet.

Védőfal: Cornelius Washington DE, Haloti Ngata DT, A’Shawn Robinson DT, Ziggy Ansah DE, Anthony Zettel DE, Alex Barrett DE, Jeremiah Valoaga DE ,Akeem Spence DT, Jeremiah Ledbetter DT (Eltiltással kezdi a szezont: Armonty Bryant DE (4 meccs), Khyri Thornton DT (6 meccs))
A védőfal olyan, ami tavaly sem működött igazán és idénre sem látható egyelőre javuló tendencia. Ráadásul ez az egység szenvedte el a másik legnagyobb veszteséget, hiszen Kerry Hyder (a csapat tavalyi sack-gyárosa) az első edzőmeccsen elszakította az Achilles-ínját, ergo nem játszhat idén. A fal két szélén két roppant sérülékeny játékosok vannak. Ansah a teljes felkészülést kihagyta egy tavalyi sérülés miatt és csak az utolsó héten végezhet komoly munkát a többiekkel. Míg a Medvéknél is állandóan sérülésekkel bajlódó Washington sem hazudtolta meg magát, neki is elég sok edzést kellett kihagynia. Ha mindketten egészségesek maradnak, egy rettegett párost alkothatnak, de valahogy nem látom azt, hogy Ansah vissza tudna térni korábbi formájához és a liga egyik legjobb passrushere legyen.
Az egység „mélységét” mi sem mutatja jobban, minthogy a cseresorban csupa olyan játékos található, akik komoly szinten alig vagy csak keveset bizonyítottak. Mindegyiküknek voltak felvillanásai, de talán Spence az egyetlen, akire kezdőként is lehetne számítani. Biztos vagyok benne, hogy Armothy Bryantre eltiltása után, komoly szerep hárul majd.

Linebacker: Jarrad Davis MLB, Tahir Whitehead OLB, Paul Worrilow OLB, Jalen Reeves-Maybin, Steve Longa, Nick Bellore
Ha valamit szörnyű volt tavaly nézni, akkor az egyik az volt, ahogy a linebacker sor elveszetten rohangált a pályán. Tahir Whithead, mint középső linebacker teljesen megbukott, nem volt képes a védelem vezérévé válni, viszont régi helyén, a szélen visszatérhet két évvel ezelőtti formájához. Ezért érkezett a draft első körében Jarrad Davis, aki pár éven belül a csapat igazi leadere lehet. Már most is látszik, hogy remekül érzi a játékot, mindig a labda közelében van, de sokat kell még gyorsulnia (főleg fejben), ha valóban a tőle elvártat akarja hozni. A keretszűkítés legnagyobb meglepetései is itt történtek. Mind Bellore mind Longa cut várományos volt. Bellore hatalmas segítség lehet a tight end elleni védekezésben, míg Longa a speciális egység egyik legjobb embere volt az előszezonban. Jalen Reeves-Maybin egy igazi kis mini DeAndre Levy. Nem akarom elkiabálni, de ez a srác hatalmas meglepetése lehet az idei draftnak. Örülhetünk, hogy sérülés miatt idáig csúszott.

Secondary: Darius Slay CB, Nevin Lawson CB, Quandre Diggs CB, Glover Quin S, Tavon Wilson S, D.J. Hayden CB, Teez Tabor CB, Jamal Agnew CB, Miles Killebrew S, Don Carey S, Charles Washington S
A leginkább inkonzisztens része a védelemnek. Képesek fantasztikus meccsekre, meccseket eldöntő labdaszerzésekre, de totális leolvadásokra is. Slay ligaszinten top cornerback, nagyon ritka, hogy megégetik. Idén lesz alkalma bizonyítani, hiszen a teljesség igénye nélkül például Antonio Brown, Julio Jones, Beckham Jr., Jordy Nelson vagy éppen Mike Evans kerül szembe vele… Lawson egy nagyon alulértékelt szélsőhátvéd, akit magassága/alacsonysága és viszonylag sok szabálytalansága miatt nem respektálnak, pedig a harmadéves CB-k közül a legkevesebb yardot kapták el mellette átlagban. Nem aggódom amiatt, hogy ő a második számú cornerback. Diggs egy igazi „down” éven van túl. Sérülések, rossz játék, lecserélés, padoztatás, minden megtörtént vele, ami rossz. Szerencsére nem adta fel és bebizonyította a nyáron, hogy ő a csapat első számú nickel cornere. Hajtania is kellett, hiszen a drafton érkezett egy Golladayhez hasonlóan ismeretlen játékos a villámléptű Jamal Agnew, aki egyelőre, mint visszahordó kaphat szerepet, de cornerbackként is voltak remek megmozdulásai. Csereként egy korábbi Raiders-játékos, az első körben draftolt, de jócskán alulteljesítő D.J. Hayden vár bevetésre. Ha minden így megy tovább, akkor az Oakland (Las Vegas?) drukkerek foghatják a fejüket, hogy elengedte a csapatvezetés. Az előszezonban egyetlen egy labdát sem kaptak el mellette pedig 39 cover snappet töltött a pályán. Nickel posztra jósolták, azonban mi csak a szélen számolunk vele.
A safety sor hatalmas talány. A vasember, Glover Quin helye megkérdőjelezhetetlen. A liga egyik legjobb free safetyje, aki még meccset sem hagyott ki nálunk. Tavaly is rengeteg olyan fontos játékot csinált, ami végül nagyban hozzájárult a győzelem megszerzéséhez. A strong safety poszt már jóval homlokráncolósabb. Bár Tawon Wilson az általam vártnál picivel jobb volt tavaly, mégsem nevezhető biztos megoldásnak, ahogy a cseréje a másodéves dallamos nevű Killebrew sem. Ez a másik olyan poszt, ahol szinte biztosra veszem az erősítést, hiszen egyik cserejátékos kivágása sem lenne komoly érvágás a csapatnak.

Special Team

Kasey Redfern P, Don Muhlbach LS, Matt Prater K (A szezont NFI listán kezdi: Sam Martin P)
Ligaelit alakulat. Martin sérülése kicsit aggasztó, de Redfern szinte ugyanolyan számokat hozott, mint amiket ő tud. Prater a liga egyik legjobb rúgója, míg Muhlbach a csapat legrégebbi játékosa, akit még nem láttam hibázni.

Tipp a szezonra

Igazából ez egy olyan év ahol a 6-10 és 10-6 közötti intervallumban bármi megtörténhet. Nem vagyok Jim Caldwell túl nagy rajongója és nem gondolom azt, hogy ez a csapat az ő vezetésével igazán komoly eredményt (értsd 1-2 győzelem a rájátszásban) elérhet. A keret alkalmas lehet egy pozitív szezonra, az én tippem is ezt mutatja: 9-7

Taba Sámuel „Bazzani”

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS
Meksz Dezső

Szerkesztő: Meksz Dezső

Meksz Dezső minden írása →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.