Divisional Round beharangozó: New England Patriots – Los Angeles Chargers

A New England Patriots személyében az AFC tavalyi győztese is bemutatkozik az idei rájátszásban, ráadásul az ellen a Los Angeles Chargers ellen, akik összességében talán átlagban a legmagasabb színvonalú játékot tudták hozni idegenben ebben az idényben az összes csapat közül.

Két dolgot muszáj megjegyezni a Patriots-cal kapcsolatban: egyrészt a situational football legnagyobb mesterei az egész ligában, másrészt óriási tapasztalattal bírnak a rájátszásban. A Tom Brady körüli személyzetből a Chargers védelmének leginkább Rob Gronkowskira és a két futóra, James White-ra és Sony Michelre kell figyelnie. A vendégek védőkoordinátora, Gus Bradley erre a meccsre valószínűleg nem fog tudni annyiszor 7 DB-s felállást a pályára küldeni, mint a Ravens ellen ugyanis James Develin személyében van a Patsnek egy jó fullbackje, ő a könnyebb tömegű ellenfeleket szépen ki fogja blokkolni a futójátékosok elől. A Chargers szurkolók Brandon Mebane visszatérésében bízhatnak, stabilabb lesz egyértelműen a védőfal közepe, nem mellesleg vezéregyéniségnek számít az öltözőn belül Mebane, aki kislánya sajnálatos halála után vállalja a vasárnapi játékot. Derwin James személyében megvan a vendégek tökéletes embere Gronkowskira, ő képes lehet egy az egyben leszedni a legendás tight endet. A Desmond King – Julian Edelman párharc is igazi csemege lesz, posztjuk legjobbjai mindketten.

Abból a szempontból is szöges ellentéte lesz a Ravens elleni meccsnek a mostani, hogy Lamar Jackson rendelkezik a legkevesebb szabadsággal a line of scrimmage-en play áthívások kapcsán, Brady meg pont hogy a legnagyobbal. Ugyanakkor Bradleynek célszerű lenne elővenni azokat a package-eket, amikben Joey Bosa a védőfal belsejéből indul, illetőleg amiben Melvin Ingram off-ball linebackert játszik, ilyen szituációkból helyezhetik a legnagyobb nyomást az A-gapre, amire ugye a legérzékenyebb Brady, ugyanis mozgásból a legendás irányító nem pontos.

A labda túloldalán ütőkártya lehet Ken Whisenhunt kezében a visszatérő Hunter Henry, nincs arról felvétel, hogy az idei playbookban milyen szerepeket oszt rá a korábbi Super Bowl-győztes támadókoordinátor. A Patriots hátsó védelmi egysége szintén a liga élvonalába tartozik, ám ez a pass rushról nem mondható el, ha pedig Philip Riversnek lesz ideje a zsebben, akkor megtalálhatja kiváló elkapóit. Futással könnyebben verhetőek a hazaiak, az a 4.9 yardos cipelésenkénti átlag, amit engedtek az alapszakaszban valami egészen szörnyű és Melvin Gordon személyében klasszis futóval bír a Chargers. A Pats szerencséje az volt, hogy sokat játszottak az alapszakaszban előnyben, így keveset futottak az ellenfelek (a 6. legkevesebb futókísérletet mutatták be ellenük), ezért is lenne fontos, hogy ne aludjon bele a kezdésbe a ‘Bolts.

Photo: Bob DeChiara-USA TODAY Sports

Belickickéknek nem szokása a special team párharcot elveszteni a rájátszásban, Desmond King ugyanakkor kifejezetten veszélyes visszahordó, az ő nagy játékai helyzetbe hozhatják Riverséket. Az éremnek van persze egy másik oldala is, nevezetesen a Chargers puntere Donnie Jones, aki egészen borzalmas rúgásokra is képes ebben az idényben, nem engedheti meg magának a vendégcsapat, hogy short fieldet adjon Bradynek.

Fontos részlet az is, hogy két héten belül másodszor kell a keleti partra utaznia Anthony Lynn fiainak és mindkétszer a vasárnapi korai idősávban kellett pályára lépniük, ami a West Coaston délelőtt 10 órának felel meg, nincs ehhez hozzászokva a los angelesi játékosok bioritmusa. Rivers pályafutása során még sosem győzte le Bradyt, ráadásul sokkal nagyobb a hazaiak tapasztalata a rájátszásban, ennek megfelelően a mérkőzés esélyese a Patriots. Ugyanakkor a Chargersnél mind a játékoskeret mind az edzői stáb átlagon felüli és a “big picture” egyfajta kiegyensúlyozottságot mutat a labda mindkét oldalán és a partvonalon kívül is, amit rajtuk kívül kevés csapat mondhat el magáról a playoff-mezőnyben, különösen igaz ez az AFC-re.

Papp Gábor

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS