Futót a draft harmadik napján?

Gyakori állítás lett az elmúlt években, hogy nem érdemes a draft korai szakaszában running backet választani, mivel a játékosbörze későbbi szakaszában is jó játékosokat lehet találni erre a posztra. A múlt héten volt egy bejegyzésem, amelyben arról írtam, hogy melyik futó érheti el a legtöbb yardot idén. A Todd Gurley-Zeke Elliott-Saquon Barkley jellegzetessége pedig az, hogy mindhárman első körös választottak voltak, Elliott és Barkley ráadásul a top 5-ben talált gazdára. Akkor most hogy is van ez?

Az RB pozíció jellegzetessége, hogy gyakorlatilag “plug and play” módon működik, rögtön be lehet küldeni egy utcáról behívott szabadügynököt a pályára. Ez az újoncoknak is kedvez, akiket emiatt talán könnyebben állítanak be a csapatba a más poszton játszó kollégáikhoz képest (pl. nézzünk rá a tight endekre, mennyire nehéz dolguk van rookie-ként). Persze azt sem szabad elhanyagolni, hogy a futók használódnak el a legkorábban, így játszatni kell őket. Kitűnni is könnyebben tudnak mint az átlag, ha irányító vagy és nem tartozol a legjobb 15-be, akkor nagyon hamar megszabadulnak tőled, ellenben running backként legalább 50 játékos van a ligában akik hasznosak tudnak lenni a csapatuk számára. Ez sem véletlen, hiszen számos csapat rotál két vagy három játékost is a mérkőzés alatt, kevés olyan RB van akit mindegyik snaphez oda lehet állítani, valakinek pl. az elkapás a specialitása, míg másnak a passzblokkolás (amelynek a hiánya egyébként számos újoncot az oldalvonal mellé küld vissza) vagy a rövid yardos szituációk megoldása. Az igazi klasszisok persze itt is külön kasztot képviselnek, de valóban igaz, hogy nem kell sokat befektetni egy jó futóért?

Elsőként vessünk egy pillantást az idei top játékosokra (yardmennyiség alapján):

  1. Zeke Eliott (1. kör)
  2. Todd Gurley (1. kör)
  3. Saquon Barkley (1. kör)
  4. Joe Mixon (2. kör)
  5. Phillip Lindsay (UDFA)
  6. Christian McCaffrey (1. kör)
  7. Adrian Peterson (1. kör)
  8. Lamar Miller (4. kör)
  9. Chris Carson (7. kör)
  10. James Conner (3. kör)

A tízből öten 1. körös választottak, ez alapján megérte a korai pick. De mi a helyzet más posztoknál?

QB (yardok alapján): 7 első körös a top 10-ben
QB ( passer rating alapján): 6 első körös a top 10-ben
WR (yardok alapján): 4 első körös a top 10-ben
DE/OLB (sackek alapján): 7 első körös a top 10-ben

Nem látom a hátsó körös gyémántokat.

Egy újabb segítséget adhat a Pro Bowl, ahová ugyan közel sem mindig a legjobb játékosokat hívják meg (és akkor a pályára lépőkről nem is ejtettem szót), de jelen esetben ez sem rossz kiindulási alap:

’19: James Conner (3. kör), Melvin Gordon (1. kör), Phillip Lindsay (UDFA), Todd Gurley (1. kör), Saquon Barkley (1. kör), Zeke Elliott (1. kör)
’18: Le’Veon Bell (2. kör), Kareem Hunt (3. kör), LeSean McCoy (2. kör), Todd Gurley (1. kör), Mark Ingram (1. kör), Alvin Kamara (3. kör)
’17: Le’Veon Bell (2. kör), Demarco Murray (3. kör), LeSean McCoy (2. kör), Zeke Elliott (1. kör), David Johnson (3. kör), Devonta Freeman (4. kör)

Ez még jobb képet ad, hiszen az elmúlt három “eredeti” Pro Bowl keretből mindössze Phillip Lindsay és Devonta Freeman az akik nem első vagy második napos választottak voltak.

Ha a legszűkebb elitet figyeljük meg, akkor igenis megéri a befektetés, hiszen rendre a magas draft pickek tudtak kiemelkedni a futók között (is). Az már más kérdés, hogy az elmúlt 5-8 évben a liga a passzjáték felé indult el és a korábbiakhoz képest kisebb szerepe van a futásoknak. Nem lehet egy RB-re úgy építeni, hogy Super Bowlba vigye az adott csapatot. Nem tudott SB-t nyerni LaDainian Tomlinson és Adrian Peterson sem juttatta el idáig a Minnesotát. Ami miatt mégis az van a közhiedelemben, hogy a hátsó körökből is jó eséllyel lehet klasszisokat halászni az a korábban már megemlített magas játékosszám.  Nem nehéz felfigyelni egy olyan “noname” játékosra, aki bemutat 4-5 jó mérkőzést, rögtön ez ugrik be a szurkolónak róla, hogy “hoppá, ha ezt nyújtja, akkor minek ide egy értékes draft húzás?”. Persze Gipsz Jakab számos alkalommal eltűnik a süllyesztőben és 2-3 szezon után már semmit sem hallunk róla.

Lezárva a bejegyzést azt gondolom, hogyha valahol évek óta gyengélkedik a futójáték, akkor érdemes befektetni egy running backbe, hiszen itt sem könnyebb leakasztani egy szép reményű harmadik napos újoncot. Sok csapat elfogadná magának a Gurley-Elliott-Barkley hármas valamelyikét, azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a játékosok önmagában nem repítik a liga élére a franchise-t, viszont akkora minőséget képviselnek, hogy akár még Barkley-ért is megérte az 1/2-es választási jog (bár erre csak néhány év múlva kapunk pontos választ). Egy elit játékosnál pedig a teljesítményéről szoktunk beszélni, nem pedig arról, hogy mikor draftolták.

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS