Meeting or War

Pár éve láttam egy igencsak félresikerült ÖMV-reklámspotot, ahol egy szurkoló bekeveredik az ellenfél drukkerei közé, akik észveszetten megkergetik őt kedvencei gólja miatt. Bemenekül az autójába, ami nem indul és megérkezik a bosszúálló sereg. Biztos azt hitték, hogy ez vicces, de nem: jóval inkább szánalmas.
Amerikában ezt senki nem értené, ott ugyanis bármilyen tömegrendezvény, amerikai foci, kosárlabda, jégkorong vagy baseball mérkőzés ünnep. Az összetartozásé, a családé, egy kisebb (vagy nagyobb) közösségé, akiknek nem hamis a Himnusz, nem szégyen kinek drukkolsz, mert az a Te döntésed, amit tiszteletben tart mindenki.
2012-ben Hálaadáskor játszott Dallasban a Washington Redskins és rommá alázta a Cowboyst, mégsem bántotta senki sem az RG III-fanokat. Itthon már régen ment volna a „mocskos lilák”, a füstbombázás vagy a rendőr-attak. Miamiban a SunLife Stadium körül kifőzdéket állítanak fel, elhozzák a műholdvevő tányért és kiskölykök dobálják az ovális lasztit (láss csodát az elnök dolgozószobáját is Oval Roomnak hívják!), igazi kóla-zizi-szánsájn hangulat van. Washingtonban 2013-ban -2 fokban dideregtek a fővárosi drukkerek és mind a hetven-ezren tudomásul vették hogy a San Francisco 49ers is hülyét csinált a csapatukból. Nagy örömmel köszöntötték egymást a lelátón, beszélgettek, söröztek, ettek pár amerikai hot-dogot, majd békésen hazamentek. Megint együtt voltak egy estére. A szomszédom pötyögte a mobiljába a csajának aggódó kérdésére, hogy „It’not cold, it’s football time.”
De vizsgáljuk meg kicsit alaposabban, mire föl ez az életérzés.
Az amerikai focira mondják, hogy ugyanarról szól, mint az amerikai nép. Tárgyalás vagy háború. Megbeszélik a teendőket, döntenek, majd érvényesítik a döntést. Az amerikai foci jellemzi az ott élő embereket, akik közt maga a sportág felnőtté lett. Szabályok mentén, rendezetten, fegyelmezetten és büszkén küzdenek. Valahol belehalnak minden játékba, és valahol újjászületnek is születnek benne.
Az amerikai foci kitalálása óta egy kemény, de nem alattomos játék. A főiskolás bajnoksággal (NCAA) kezdődött még a századelőn és innét származik a fiatalok fegyelmezettsége és közösségtudata, később (a ’60-as években) a profiligával (NFL) – igen hatékony médiatámogatással – vált népszerűvé világszerte. Az NFL-hez „kapcsolt áruk” is tartoznak, a mellrák-ellenes október és a katonai tiszteletadás novembere. Ha jól belegondolunk itt is a tisztelet és a közösség szolgálatának respektje a fő motívum.
Újabb tény, hogy az Egyesült Államokban évente átlag 10-12 nap szabadsággal számolhatnak a munkavállalók. Ez nem sok, ezért a pihenés és szórakozás a sport, kiváltképp a foci. Egy évben 8 hazai meccs (playoff esetén kicsit több), jellemzően vasárnap. Így megvan a családi program, valamint a kötődés a csapathoz. A kötődés, ami élethosszig tart. Mert aki egyszer lándzsát tört a Macik (Chicago Bears) mellett, abból sosem lesz Sajtfejű, azaz Green Bay Packers imádó.
Az amerikai foci a legnagyobb üzletek egyike, emlékezzünk csak Az utolsó cserkész vagy a Minden héten háború c. filmekre. A bizniszt a médiamegjelenés hozta, tömegekhez jutott el a játék, a bevételekből pedig profi módon főztek a csapatok séfjei. Mindezt tették az amerikai foci értékének növelésével. Még mielőtt félreértené valaki, itt szigorú gazdálkodási szabályok vannak, amik mentén megengedhetetlen az ügyeskedés, mert azzal a franchise eltűnne a WC lefolyóban. Két szám a nagyságrendek érzékeltetéséhez: két éve a Super Bowl MVP-je Joe Flacco (Baltimore Ravens) 5 éves 100 millió dolláros szerződést kapott, míg a tavalyi Super Bowl félidejében a BMW 30 mp reklámidőre 4 millió dollárt költ. A Super Bowl a valaha volt legnagyobb nézettségű műsor 111,3 millió nézővel az Egyesült Államokban, ergo nem érdemes mellé ValóVilág8-at pakolni. Olyan esemény, ami mellett csak a Hálaadás rúghat labdába. Hogy az ismert mondást átfordítsam (Minden nő védhetetlen, amíg meg nem száradt a körömlakkja): Amerika védhetetlen, amíg a Super Bowl be nem fejeződik.
A tárgyalás és háború sikeréhez Montecuccoli szerint is három dolog szükségeltetik: pénz, pénz és pénz. Ha úgy csinálsz pénzt (igen, amíg az amerikai „make money”, addig a magyar „keresi a pénzt”), hogy még szórakoztatsz és produktumot is teszel le mellé, akkor pedig senki sem sajnálja azt Tőled. Legalábbis Amerikában. Szórakoztattál, közösséget és összetartozást formáltál. Nem pedig acsarkodást, idegrángást, tömegverekedést a semmiért.
Ugyanis az amerikai foci egy játék, nem meccsnek, hanem játéknak (game) hívják a mindennapokban. Az amerikai foci egy stratégiai játék, ami a legélvezetesebb sporttá teszi. A stratégia nem a múltról, a jelenről vagy a holnapról szól, hanem egy, a jövőben elérendő célról. Egy építkezésről és nem a rombolásról. Több vidámságot kellett volna az ÖMV reklámba csempészni, nem pedig a félelemre bazírozni. A sport (a játék) ugyanis nem a félelemről szól, az amerikai foci pedig végképp nem. Félelemből még senki nem nyert tárgyalást, nopláne háborút…

Keep smiling, it’s football time!

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS

Szerkesztő: Tamás Mihály

Tamás Mihály minden írása →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.