Hogyan lehet jobb a Giants támadósora?

A Houston Texans-Jacksonville Jaguars mérkőzés után megtudtuk, hogy Doug Marrone legszebb álmaiban a felesége és nem a csapata nagyarányú győzelme szerepel, a New York Giants szimpatizánsok rémálma azonban nagy valószínűség szerint a gyenge támadóegység. Nehéz ezt leírni, hiszen egy teljes holtszezon volt az egység feltámasztására, de a korábbi hibák továbbra is jelen vannak és az első fordulóban könyörtelenül előjöttek. A csapat neve mellett azonban továbbra is csak egy vereség áll és egy hét után nem lehet eltemetni a szezont. Következzen Giants szemszögből néhány olyan elem, amelyekkel legalább a tavalyi színvonalat hozni tudják Eli Manningék.

A fejétől bűzlik a hal és jelen esetben is fentről logikus kezdeni. Ben McAdoo 2014-ben új alapokra helyezte az offense-t, képes volt frissíteni Eli játékát, aki statisztikailag a legjobb éveit idézte. Nem volt tehát meglepetés, hogy Tom Coughlin menesztésekor ő ülhetett a főnöki székbe. Ekkor azonban valami megváltozott, hiába lett ő fővezér, a játékhívásokat továbbra is magánál tartotta, elvétve kapott néhány támadást a támadókoordinátora, Mike Sullivan. Nem meglepő a felállás, hiszen McAdoo egy évtizedet töltött el Green Bay-ben, ahol Mike McCarthy hasonló módon kormányoz. A 2016-os szoros győzelmek egyértelműen a munkáját dicsérik, hiszen közel sem egyszerű rendre jól kijönni a mérkőzés végi szituációkból, de ez a kettős szerepkör kicsit sok neki. Az első hétvégén egy rosszul felkészített, terv nélküli egységet láttak a nézők Dallasban, amely túl gyáván játszott, bízva abban, hogy a védelem majd megoldja. Ehhez azonban használható futójátékra lenne szükség, ez pedig hiánycikk New Yorkban. A passzjáték során is csupa rövid yardos útvonalak voltak „felrajzolva”, ami olyan érzést keltett, mintha Alex Smith és Manning csapatot cserélt volna egy hétre. Brandon Marshallnak a negyedik negyed utolsó két percén belül volt elkapása. Vajon mi az edzői stáb célja vele? Minél rövidebb időn belül változtatásra van szükség, hiszen ez a felállás újabb gyenge produkciókat fog eredményezni.

A támadófal edző, Mike Solari nevét is meg kell említeni, mert vele nem képes egyről a kettőre lépni a kezdő ötös. Ereck Flowers és Bobby Hart is az utolsó lehetősége előtt áll, de nemcsak az egyéni teljesítményekkel akadt probléma, az összhang sincs meg a játékosok között. Pedig 2015 óta alig változott a kezdő, egyedül Marshall Newhouse helyére került be Hart. Mind az edzői munka, mind a tanítványok hibásak. Sokkal rövidebb idő alatt összhangba kell jönniük még akkor is, ha néhányuk képessége limitált. Az előszezonban láthattunk fellángolást, a New York Jets ellen különösen Hart volt kitűnő, de amíg egy egyszerű keresztezés megoldhatatlan gond neki és John Jerrynek, addig kár miről beszélni. Nemcsak Rod Marinelli, hanem Jim Schwartz is kiváló védőkoordinátor az NFC Eastben, szóval a kreativitásból nem lesz hiány. Ezért is fura látni, hogy a támadófal nem képes mit kezdeni egy-egy bonyolultabb védőjátékkal, hiszen a Giantsnek kiváló védőedzője van Steve Spagnulo személyében, így elméletben lemodellezhető az ellenfél játéka.

A főszereplőkről, magukról a játékosokról is szólni kell. Már az eleje komikusan indult, rögtön a támadófal bemutatásakor jött az első sack. Alaposan szenvedett a támadófal jobboldala, az egyik játéknál Hart a földön végezte, a harmadik negyedben pedig csak Manning klasszisán múlott az újabb mínusz yardos játék meghiúsulása. Flowers is kivette a maga részét a betliből, ő Charles Tapper élete első sackjénél játszott kulcsszerepet, ami mint később kiderült megölte a támadást, hiszen a várt hatpontos helyett csak mezőnygól következett. Van értelme felforgatni a falat? Védhető, hogy nem igazoltak nagynevű tackle-t, mivel alaposan túlfizették ezeket a játékosokat a szabadügynök piacon és a következő években több fontos klasszissal is szerződést kellenek hosszabbítani. Az viszont már több mint kínos, hogy Flowers helyettese az egész előszezonban szenvedő Chad Wheeler lehet, vagy Justin Pugh-t kell alkalmazni a fal szélén, akiről tudjuk, hogy guardként jobb játékra képes. Hart helyére D.J. Flukert lehetne beküldeni, de ő eddig sem győzte meg az edzői stábot, Dallasban az inaktívok között találta magát. Azt azonban ne gondoljuk, hogy két klasszis tackle egy csapásra megoldaná a gondokat, a probléma ennél sokkal mélyebb eredetű…

A futójáték továbbra sem működik, és olyan érzése van az embernek, mintha edzéseken nem is gyakorolnák. A futók maximum 2-3 yardot tudtak haladni a labdával, ami irtó kevés. Paul Perkins nem Brandon Jacobs egyenes ági leszármazottja, ő nem fog lehajtott fejjel belerohanni a linebacker sorba és yardokig cipelni a rajta csüngő ellenfeleket. Több lehetőséget érdemelne Orleans Darkwa és az erőfutások hatékony alkalmazására is sokkal nagyobb szükség lenne, hiszen Shane Smith személyében van fullback a keretben, Rhett Ellison legnagyobb erőssége pedig a blokkolásban rejlik. Legalább Shane Vereen hasznosan játszott az elkapásoknál és ebből kiindulva más szituációknál is a pályán lehet őt hagyni. A jelenléte esetén passzt vár az ellenfél, és pont emiatt képes lehet meglepetést okozni a védelmeknek.

Előkerült Marshall neve is, aki azért cserélt öltözőt, hogy Odell Beckham Jr. hiányában is legyen egy veszélyes célpontja Manningnek, neki pedig esélye legyen a Super Bowl gyűrűre. Remek alkalom lett volna a nyitány a bizonyításra, de ez meghiúsult. Mindössze három átadás repült felé és ebből csak egyet kapott el, a többi két játék reménytelen volt. Ő is hibás, hiszen egy idő után totálisan motiválatlannak tűnt és ez megengedhetetlen tőle. Egyértelmű, hogy Beckham hiányát bármelyik támadósor megérezné, Marshallon kívül azonban ott volt a fürge Sterling Shepard és az újonc Evan Engram is, akinek már újoncként is megvan a képessége arra, hogy sebességével megverje a linebackereket, felépítésével pedig a safety-ket. Kérdezzünk meg egy Chicago Bears szurkolót, hogy mit szólna ehhez a névsorhoz.

Manningnél előjöttek az öregedés jelei. Túlságosan féltette magát, már a snap átvételekor látszott, hogy a túlélés a célja, ezzel a stílussal nem lehetett csatát nyerni. Az utolsó Super Bowl menetelésekor az NFC döntőn a San Francisco 49ers védői végig a nyakában voltak, de nem adta fel, összpontosított és meglett a szenvedés gyümölcse. Ha visszanézzük az előző szezont és az idei nyitányt, akkor észrevehetjük, hogy ez az Eli nem az az Eli, akit korábban megismertek a szurkolók. A buta hibák mellett a legnehezebb átadásokat is képes még abszolválni, de neki is alkalmazkodnia kell az új helyzethez. Ha ezt nem tudja megcsinálni, akkor korábban a végéhez érhet a karrierje, mint azt várnánk, de ne írjuk még le, ugyanis többször visszajött már vert helyzetből…

Csere? Eléggé unortodox manőver lenne, legfeljebb a harmadik napos választási jogait szokta ilyenkor elcserélni és a 2018-as hetedik körös cetli Pittsburgh-ben ment Ross Cockrellért cserébe. Korábban bedobta a média Jeremy Hill nevét, de ő sem tudna új impulzusokat adni, neki sem tudnának megfelelően blokkolni. A tackle-k nem véletlenül kaptak ilyen zsíros szerződéseket, hiszen a mai NFL-ben felértékelődött a szerepük, aki pedig kinevel egy remek támadófal széli játékost, nem fog megválni tőle.

Teljesen jogos McAdoo megállapítása, miszerint semmi sem működött Dallasban. Ennyi hibát nem lehet 1-2 hét alatt kijavítani, így azokat az elemeket kell kiválasztani, amelyek azonnali javulást eredményezhetnek. A játékosokat nem lehet elzavarni és másokat hozni a helyükre, valamint az sem lenne jellemző az Óriásokra, hogy változtatnak az edzői stábon. A szerepeket újragondolhatók, ha rajtam múlna, adnék néhány hetet Sullivannek, hogy állítsa össze a taktikát és ő hívja a játékokat.

A játékosok közül főleg a két tackle-től kell a javulás, ha képesek egy átlagos szinten hozni, akkor Manning is jobban érezné magát a zsebben. Az ő fejével nem kell beszélni, tudja, mit kell tennie, hogy győzelemre vezesse a csapatát. A két falemberre azonban nyomást kell gyakorolni, mert nem megengedhető, hogy több évig gyenge teljesítménnyel hagyják pályán őket. A hírek szerint Odell Beckham Jr. is visszatér, akinek a puszta jelenléte is félelmet kelt, ez talán elősegítheti Marshall bevonását is a játékba.

Ugyan McAdoo megmutatta tavaly, hogy vezetőedzőként jó munkára képes, de ezzel egy időben az támadóegység vakvágányra került és most még a tavalyi hullámzó játékot is örömmel néznék a Giants drukkerek. Az elit védelem mellett egy közepes támadójáték is elégséges, amire a játékosállomány megvan. Arra viszont csak a következő hetek tudnak adnak választ, hogy a tavalyi rájátszásba jutás, vagy az azt megelőző negatív mérleg lesz-e a realitás idén.

Asbóth Tamás

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS