Itt van az ősz, itt van újra…

… meglátjuk mennyire lesz szép nekem. Túl vagyunk két fordulón az idei szezonból és máris forrnak az indulatok a szurkolók ereiben. Kritizálható draft, elbaltázott roster felépítés, kellő depth hiánya bizonyos posztokon és mindezek fejében még egy vereség is a Jacksonville ellenében a második játékhéten.
Kell ennél több, hogy egy Patriots szurkoló sírjon és eltemesse az egész szezont? Aligha.. 🙂

Na, de vegyük mindezt szép sorjában, úgy ahogy én látom. Kezdjük az elején, vagyis a végén.  Az elvesztett Super Bowl elég jól rávilágított arra a problémára, hogy miként lehet jelentős károkat okozni a Pats védelmében. Azóta is futkorásznak az ellenfél elkapói mindenféle keresztútvonalakat, mi pedig díszkíséret mellett követjük őket. Most annyira már nem mennék vissza, hogy Butler segített volna, vagy jó döntés volt kihagyni vagy sem, mert az egy másik sztori és a következő bejegyzésben amúgy is érintve lesz a téma. Szóval kellett a draftról egy jó slot CB és egy passz ellen is használható LB. Így mindenki ezzel a két poszttal okoskodott, amikor a new englandi választásokról értekezett. Bill Belichick pedig orvosolta is ezeket a problémákat és kiválasztotta a Duke Dawson-Ja’Whaun Bentley duót. duke.jpg
Előbbivel még könnyen azonosultak a szurkolók, utóbbinál volt, aki jobban vergődött, mint egy hisztis kisgyerek, aki nem kapott meg egy nyalókát a cukorkaboltból. Nyilván ő jobban tudja mit is akar Belichick, mit tervezett el előre évekre és kiben mit látott. Hiába na, itthon nagy divat lett szakértőnek lenni, pár számadat alapján. Na, de nyilván ez csak engem bosszant, hogy vannak olyan „szagértők”, akik jobban tudják…Ugye az megvan, hogy az öregnél konkrétan senki nem tudja jobban az elmúlt 18 évben. Ez nem azt jelenti, hogy tévedhetetlen, vagy hogy minden szar átváltozik arannyá, amire csak rágondol. Ez azt jelenti, hogy tudja mit akar, kivel, merre, meddig és mennyiért. És az esetek többsége őt igazolja. 16 év alatt 8 Super Bowl (!) és még van, aki nem ad heteket, hónapokat, éveket egy tervének? Van, ami csak a következő évadban köszön vissza, és így önmagában nézve értelmetlennek látszik. De ha valamit megtanulhattunk, megtapasztalhattunk, az pont az, hogy az öreg nem random dönti el mi legyen a következő lépés.

Nem mondom, hogy engem nem lepett meg Sony Michel drfatolása. Mert én is kb. annyit értek hozzá, hogy nem volt passrush, hogy elment Nate Solder, hogy kell cornerback és legfőképpen egy jó linebacker aki coverage-ben is használható. És ha így draftoltunk volna, akkor elégedetten dőltem volna hátra és kiosztottam volna a következő évi aranygyűrűket a csapattagoknak. Na, de Bill többet lát, többet tud és ami a legfontosabb, saját elképzelése mentén építi a csapatot. Szerencsére… Szóval jött Michel egy olyan posztra, amit alig-alig használunk. És amit legtöbbször kukázással oldottunk meg (Dion Lewis, Rex Burkhead) és így is tökéletesen működött. Akkor minek ez a srác nekünk? A választ vélhetően az idei szezon, vagy csak a következő adja meg nekünk. De ha igazak a jóslatok és egy Alvin Kamara szintű teljesítmény is kijöhet ebből, nem hiszem hogy nagyon sopánkodni kellene. Valami célja nyilván van az emberrel, ha már pont rá esett a választás.

Persze sírhattam, vergődhettem és értetlenkedhettem is volna, de egy egyetemi oktatóm azt mondta, megoldásokban kell gondolkozni, így arra jutottam, ha én magam nem is értem, akkor elfogadom, hogy Bill tudja mi a célja vele. Én pedig majd jól megkritizálom évek múlva, ha szarul döntött és büszkén kijelenthetem, hogy én megmondtam. Igaz velem egy nagydöntő sem jött volna össze, de kit érdekel, ha okoskodhatok a tudásomat igazolva mindenféle felelősség nélkül 🙂 Imádom az ilyen embereket, na!
A másik választott Isaiah Wynn lett, aki egyelőre nem egy nyertes befektetés. Már persze szigorúan rövidtávon nézve. Egyből olyan sérülést szenvedett el, ami miatt az egész évet kihagyja. Hogy ez mekkora érvágás azt nem tudom, mert alapvetően ritkán draftolunk azonnali impact játékosokat. Nálunk általánosan bevett gyakorlat, hogy a második évükben kell belépni igazán markánsan a magasan választott embereinknek is. Évek óta ez a tendencia, így nem értem eleve miért erre az évre nézve vizsgálja bárki is azokat, akiket hosszú távra választottunk ki. Elment Solder, akinek a helyét valakinek át kell majd vennie. Amikor őt draftoltuk, akkor is volt nyalóka vergődés, olyan embertől, aki talán a legtöbbet tudta a Patsről hazánkban. Aztán hogy ez mennyit ért, azt pont Solder franchise left tackle karrierje igazolta, meg az hogy ment a rinyálás, mert nem tudtuk megtartani. Hiába a sapka meg a pénz az nagy úr…
Ez egy olyan sportág, amiben ennek nagyobb szerepe van, mint a játéktudásnak. Szóval Wynn és Solder esetében az a közös, hogy újoncok ne védjék már Bradyt, így mindkettőt RT-nek szánták eleve első évükben, hogy aztán átvegyék a vakoldalt. Mondjuk Wynn esetében ez sem biztos, mert eleve tud guardot is játszani és azért a jobb oldalon Marcus Cannon se az egészség mintaszobra és nem mondhatjuk, hogy ágyúval se lehet kirobbantani a kezdőből. Hiába elit RT, ha nem tud pályán maradni egész szezonban. Szóval a Wynn-pick nálam win. Egy kulcsposztot kipipáltunk évekre és lesz tanuló év Dantéval, ami mindennél többet ér egy újoncnak. Kár, hogy lesérült. Az külön pech, hogy Michel is sérült és a 2. körös Dawson is. Ilyen azért ritkán fordul elő, hogy egy csapat nagy reményű újoncai mind lerottyannak egyszerre a szezon előtt.
Apropó Dawson. Hát nálam ő volt az egyetlen korai körös, akit kezdőbe vártam. JoJo jó a slotban, de én bíztam abban, hogy Dawson dob egy szintet itt és parádés szezonnal nyit majd. Mint írtam korábban feltétlenül nincs erre sem szükség, hiszen Jonathan Jones ott van előtte a sorban, de én azért reménykedtem. Egyelőre várakoznom kell sajnos.
Nem kellett viszont várni és nem a jövőnek szólt a vergődést kiváltó Ja’Whaun Bentley bemutatkozása. És bár tény nem egy Bentley luxusát adja osztályrészül a játéka, de azt hiszem választ kaptunk rá, miért őt hozta Belichick. Igazi vezér a srác, és bár láthatóak a hiányosságai – nem véletlen volt csak 5. körös – azért elég markánsan szállt be a pre-seasonban a csapat játékába. Amit a pályán mutatott az bőven elegendő a bizalomra.
Aztán abban csak reménykedni lehet, hogy a hév nem viszi el, mint Bortles szerelési kísérleténél és okosabb lesz, mint Roberts, aki  nálam első számú közellenség. Előtte ugye második számú volt, de Jordan Richards szerencsére elkeveredett Boston környékéről. Az az ember egy külön bejegyzés lenne, mint Mr. Missed tackle vagy Mr. Anticoverage.

Szóval minden érintett csapatrészbe jött játékos, ahova kellett, felépült Hightower, Edelman és Rivers is, maradt Gronk, megoldottuk az LT posztot, kell-e ennél több? Így szimpátia alapján lehet ítélkezni nyilván, hogy ki mit szeretett volna jobban pozicionálni, de agyvérzést kapni olyan miatt, amire nincs ráhatásunk felesleges. Így én próbálom megérteni mi miért így történt. És ahogy utaltam rá, vélhetően egy-két éven belül meg is tudom. Vagy majd okoskodhatok, hogy én jobban tudtam… 🙂 Jó mondjuk én nem fogok, mert mindenki hibázik, de nyilván lesznek egoisták, akik nem bírják majd ki…
Térjünk rá a második vergődés eljövetelére. A csapat úgy tudott kiállni az idei második mérkőzésre, hogy összesen képes volt felmutatni egy Chris Hogan, Phillip Dorsett, Cordarrelle Patterson triót elkapó poszton.

Akikből a harmadik fiatalember egy gadget player, így inkább két valamirevaló elkapót tudunk beazonosítani. Ez elég karcsúnak tűnik még akkor is, ha nálunk van James White, aki az egyik legtöbb elkapással bír a futók között az elmúlt években. Már Super Bowlon is láthattuk a hozzáadott értékét a passzjátékhoz. Burkhead sincs elveszve ha slotban kell sertepertélnie. Gronk eleve meghatározza a levegőben való haladásunkat. Hollister is előrelépett a hírek alapján és Michelt is be lehet vonni. Ha Allennek meg van tiltva, hogy elkapjon egy lasztit is, akkor is elégnek kell lennie az egységnek, amíg nem jön Jules. Onnantól pedig a saját precíziós dink-and-dunk játékunkat tolhatjuk. Mondjuk, hogy vertikálisan milyen fenyegetést jelentünk majd, azt így egyelőre nem látom.
Ezáltal a safetyk előrejöhetnek és eléggé betömöríthetik a pálya középső részét, amit már átéltünk a tavaly már kivesézett Kansas, előtte meg egy Broncos elleni playoff meccs alkalmából. Nem volt egy sikersztori egyik sem. Szóval a pálya szélére azért elkelne még valaki. Hogy kerestünk ide embert az látható volt az igazolásokból, de egyelőre nem sikerült betalálni. Eddig… mert ugye jött Josh Gordon. De ez majd a heti második bejegyzés lesz. Most egy mondat csak róla: Ha beválik championship, ha nem akkor se történt semmi gáz.
Ha megnézzük a tavalyi WR corps milyen nevekből állt, akkor azért láthatunk némi differenciát. Brandin Cooks, Julian Edelman, Chris Hogan, Danny Amendola négyes elég jó színvonalat biztosított.

corps2017.jpg
bostonherald.com
brigad.jpg
persources.com

És itt inkább az volt a nívó, hogy 4. számú elkapó is bőven klasszis más csapatban. Nyilván nem tudtunk 4. számúnak sokat fizetni, így ez tarthatatlan helyzet volt. Cooks meg nagy pénzért lépett le, egy évet olcsón itt volt, segített amennyit tudott, jó volt, elmúlt, ennyi. Amúgy is erről szól a cap menedzselés. Addig tartsd itt, amíg ár-érték arányban megéri, mire kellemetlen lenne, vagy hosszabbítani kellene, addigra legyen meg az utód vagy a jelölt jóval kevesebbért. Így szinten maradsz és kihagyod a körforgást, amibe majd minden csapat beleesik 3-4-5 évenként, kivéve bennünket 🙂
A bajom egyedül annyi, hogy most nem nagyon látni az utódot. Oké Matthews lesérül és negyedik számúnak ő több mint jó. Edelman, Hogan, Dorsett, Matthews és Patterson azért már nem fest rosszul. És ha Jules felépül, akkor konkrétan egy matthewsnyira voltunk ettől az állapottól. Brittben valahogy én nem bízom, de ugye a stáb elég rendesen dicsérte őt is. De hát az egészség nála is kulcskérdés. Berriosban amúgy Jules utódját vélem tudni a soraink között.

A kamu IR tetszett, így nem vihette el senki tőlünk. A véleményem tehát a WR helyzetről, hogy a sérülések nem jöttek jól, de egyáltalán nincs elszúrva a depth, vagy rosszul kezelve a helyzet. Gordon sem vészmegoldás, az egy kínálkozó üzlet.. Nem lesz ezzel gond és ezt nem beflasheltem!
A végére jöjjön a Jags-zakó: ágyú nélkül jaguárra vadászni nem egy kifizetődő 2018-ban. Cannon sajnos nem volt, Waddle meg a szörnyek ellen kevés. Wynnt megnéztem volna, de lehet, amúgy sem raktuk volna be J.J. Watt vagy Calais Campbell ellen. Két igen kemény védőfal jött szembe és amíg volt Cannon, addig jól álltuk a sarat. A Texans ellen is akkor lett igazán nyomás, amikor elfogyott a nehéztüzérségünk.
Itt kulcskérdés mi lesz Cannon sorsa, mert nélküle azért lesznek meleg pillanatai Tomnak. És itt megjegyezném, nincs elrontva ez a depth sem. Brown, Cannon, Wynn, Waddle négyes bőven kiváló egységnek tűnhet egy szezonra.

Na most, hogy ebből lesérül a kezdő right tackle és a swing tackle, aki pótolhatná, arra nem lehet készülni. Ez minden csapatot megviselne. Mi mégis kinézünk valahogy támadófal szempontjából is és több erősebb pass rush amúgy sem jön szembe már az alapszakaszban. De visszakanyarodva a meccsre, én előre vereséget harangoztam be szűk családi körömben. Nem igazán láttam a beharangozókkal ellentétben, hogy lenne olyan szegmens, amiben mi most előttük járnánk. Vagyis egyben bíztam, hogy a coaching azért jó lesz és így a félidőben legalább valamit igazítunk. Ez annyiban jött be, hogy tényleg megindultunk elől-hátul a második félidőben. Addig mondjuk nem voltunk a pályán sem, szóval előtte mit készültünk egy hétig, azt nem tudom. Aztán a Patterson botlásnál szerintem megbotlott  az edzői gárda: HC és OC egyaránt. Lendületben voltunk, nálunk volt a „momentum”. Sok Jags fanatikus gondolom már eltemette a meccset két labdabirtoklás előnynél is, annyira jöttünk. Red Zone környéke és Patterson dob egy hátast open fielden.
Igazi gadget play mondhatom, bár most nem jutottunk vele sehova. Nem értem, miért nem mentünk neki a negyediknek? Ilyen tempóval haladva, megroggyantva az ellenfelet elöl- hátul. Mit ér 8 perccel a vége előtt egy mezőnygól, amivel ugyanúgy két labdabirtoklásra leszünk?
A Jags offense azért tudott annyit haladni, hogy pörögjön az óra. Én nekimentem volna azzal a lendülettel, ami akkor volt bennünk. És ha bejön, akkor begörcsölhet Bortles és a teljes Jags, hogy már megint.. ha meg nem jön be, az a 3 pont nem látom, hogy segítene, mindenképp 2 TD kell. Azt értem, hogy így a Jags rúghat még egy mezőnygólt és akkor marad a 2 birtoklás különbség. Míg ha nem sikerül a 4. és úgy rúgnak akkor meg három támadásnyira vagyunk. De tegye fel a kezét, aki akkor azt gondolta, hogy nem sikerül a 4&4, de sikerül még 2-3 TD 8 perc alatt. Én az előbbire szavaznék.
Ezután jött egy Kyle Van Noy interception, amivel közelebb jöhettünk volna, de támadásban sem voltunk már kreatívak. Aztán a saját RZ-ban jöttünk és White inchekre volt a first downtól. Puntoltunk. Ha nyerni akarunk, akkor minek? Oké, ha nem sikerül, akkor berúgják vége. Így meg pár perc és 2 TD kell, úgy hogy az ellenfél birtokolja a labdát, akiket alig bírunk megállítani ha futnak, és pörög az óra. Megint tegye fel a kezét, aki jobban bízik egy QB-sneakben Tomtól pár inchet haladva, mint egy labdaszerzésben vagy stopban. Majd egy TD-ben egy onside kickben és egy újabb TD-ben.  Ott Pattersonnal összeesett az oldalvonal is szerintem. Ez is mutatja: BB és Josh McDaniels is tud hibázni. Ettől még, mert én nem értem, elfogadom, hogy ez ott jó döntésnek tűnt az általuk birtokban lévő infóval és elképzeléssel. Nekem itthonról, mint a győzelemért szurkoló fannak, akinek semmi nem drága a W-ért, ez lett volna a célravezető.

Kikaptunk, nem történt semmi extra. Nincs vész egyik poszton sem. Rohadt meleg volt Jacksonville-ben. A legmelegebb meccs a Jags történetében… a hőmérő is kiakadt majdnem. Tom eddig hatból ötször vesztett ilyen hőségben. Nem most kell csúcsformában lenni, szeptemberben következetesen ramatyul toljuk. Jó csapat a Jags, ki lehet kapni tőle. Mi csak jobbak leszünk. Védelemnél is, támadóknál is. Már csak Julian miatt is, és akkor nem is beszéltünk még Gordonról…

topin 
https://newenglandpatriots.blog.hu/2018/09/18/itt_van_az_osz_itt_van_ujra_meglatjuk_mennyire_lesz_szep_nekem (újraközlés!)

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS