Kam Chancellor visszavonul…

Nehéz erre bármit is mondani. Kam sokak kedvence volt. 2012 óta olyan meccsei voltak, hogy az ember csak pislogott. Volt az embernek egy elképzelése a hard hitting safetyről, hiszen láttuk Brian Dawkinst, John Lynchet, láttuk a nagyot ütni is tudó csávókat, mint Troy Polamalu (bár neki ez nem volt állandó jelzője, de tudjuk hogy irgalmatlan határozott volt)… és akkor megjött Kam Chancellor.

Az a durva, hogy Kam már az utolsó “régimezes évben” is brutális volt, szóval nem itt kezdődött “a baj”, itt csak a klasszikus mondás született: Fegyverek nem gyilkolnak, Kam Chancellor igen.

Nem sok strong safety játékosra emlékszem, aki úgy olvasta volna a játékot, és úgy bontotta le a falembereket, mint ő.

A Legion of Boomnak már oly sok alkalommal vége volt, még egy Maxit (Byron Maxwell) sem tudott igazán pótolni a csapat. Mire megjött Griff (Shaquill Griffin) megsérült Kam, megsérült (Richard) Sherman. Szerintem nem nagyon hitte senki, hogy Kam visszatér még valaha a pályára.
A nagy Thomas-“Bam Bam” Kam- Sherman hármasból senki sem volt igazán nélkülözhető…számomra mégis Kam volt a legmágikusabb.

A dolog másik része a csapategység. A tisztelet egyenlő pénzben (dollárban) jól kifejezhető összeggel. Pont a LoB-srácok példája mutatja, hogy itt nem csak egy pénzéhes menedzser, nagybácsi, vagy mama lehet a háttérben, ezek a srácok tényleg az egészségükkel fizetnek.
Pete Carroll túlhasználta a legendás védelmet. Azzal együtt, hogy Doug Baldwin és Russell Wilson meghalnak a pályán, és hol egy PRich (Paul Richardson), hol egy (Justin) Britt, hol egy Thomas Rawls/Chris Carson/Marshawn Lynch oda-oda tette magát, 2014 óta nincs igazán konzisztens támadójáték. Rettenetes támadófal munka, a futójáték lassú, de biztos eróziója, 2017-re teljes homály félidők, koncepciótlanság, felkészületlenség meccsről meccsre. (Ez már önmagában felveti Carroll mentális alkalmasságát vezetőedzői szerepre). Emellett a védelem óriásit küzdött, hogy meccsben tartsa a csapatot… nem véletlen a sok sérülés. Szóval a srácoktól úgy sem sajnálok egy fillért sem, hogy tudom túltolták egy picit a bringát, sok volt az indulat.
Annak ellenére is tök üres nálam a pohár Kam visszavonulásával, hogy tudom végre elindulhat valami új… Nem vagyok arról meggyőződve arról, hogy a három nagy mamutfenyő alól bármi kinőhetett volna.
Csak a szépre emlékezem… és a legjobbakat Bam-Bamnak!

Tóth Gábor András (Holy Diver)

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS