Új seprű, jól seper?!

A Miami Dolphinsról tavaly ilyenkor sokan azt mondták 4-5 meccsnél többet nem nyerhetnek. Arról szólt a fáma, hogy a nagy rivális Buffalo Bills mekkorát erősödött, és csak ők lehetnek a Patriots valós kihívói csoporton belül. Aztán amikor a Miami a rájátszásban volt úgy, hogy a legjobb játékosok már rég a sérült listán, és nem a pályán szerepeltek, már arról beszéltek, hogy ez egyedül a gyenge csoportnak köszönhető, mert négy győzelem ingyen volt. A Pittsburgh Steelers elleni elvesztett Wild Card meccs után pedig alig lehetett olyan cikket olvasni, ami ne úgy kezdődött volna, hogy „mi megmondtuk”. Láthatóan a szakértők, a véleményvezérek nem tisztelték a csapatot. A csapat pedig még ennyire sem tiszteli a szakértőket.

Adam Gase vezetőedző tavaly érkezett Miamiba, azzal a nem titkolt céllal, hogy visszaszerezze a franchise becsületét. Egy franchise-ét mely rájátszás meccsen 15 éve vonult le utoljára győztesként a gyepről, miközben egyedüliként a liga 32 csapata közül tökéletes szezonnal is büszkélkedhet.
Gase komolyan vette a kihívást, és élete első vezetőedzőként eltöltött évében egy olyan csapatot épített, ahol az elvárt mentalitás nem csupán az, hogy megküzdj a helyedért a csapatban, hanem hogy minden pillanatban a csapatért küzdj. Nem csak a pályán, a pályán kívül is. Tudatosan készülj szezonon kívül is a játékra. Tudatosan étkezz, tanulj, élj. Tudatosan pihenj, tudatosan edz. Tudd, hogy a szerződéshosszabbítást is csak az edzésen szerezheted meg, és soha nem azzal, ha megtagadod azt. És ami a legfontosabb: tudd, hogy ebben a csapatban a tiszteletet magadnak kell kivívnod. A csapat hisz benned, te hiszel a csapatban, a kemény munka pedig győzelmekhez vezet. És akik vesztesnek neveznek bekaphatják.
A Dolphins a tavalyi év végeztével egyértelműen azzal a céllal kezdett az építkezésbe, hogy véget vessen a 16 éves szégyenteljes, megnyert rájátszás meccs nélküli időszaknak. Vance Joseph, a korlátozott erőforrásokból végül igen jól helytálló védelmet összerakó védőkoordinátor, a Denver Broncos vezetőedzői székébe távozott, de helyére a folytonosságot biztosítandó korábbi asszisztense Matt Burke lépett. Bízhattak benne, hogy az évközben térdszalagsérülést szenvedett irányító Ryan Tannehill a következő szezon első meccsén már játszhat, hiszen a hosszadalmas műtéti kezelés helyett egy rövidebb, de mégis biztonságos regenerációval kecsegtető konzervatív terápiával gyógyul.
A holtidény kezdetén gyorsan megváltak azoktól, akik nem játszottak a szerződésükhöz méltóan, és megjutalmazták azokat, akik megdolgoztak érte. Kenny Stills, a villámgyors és irányítójával kitűnő munkakapcsolatot kialakító elkapó 4 éves, jól fizető szerződést kapott. Jermon Bushrod, az igazi veterán támadófalember is kiérdemelte a lehetőséget, hogy ismét az egyik kezdő guard pozícióért küzdhessen az előszezonban. Az Achilles ín sérülésből 34 évesen bombaformában visszatérő legenda, az irányítók rémálma, Cameron Wake további két évre maradhat eddigi egyetlen csapatában. Kiko Alonsót, az egykor legjobb védőújoncnak választott linebackert is hosszú évekre magához kötötte a klub, ha tartja jó formáját, akkor 2020-ig delfin marad.
Természetesen érkeztek új játékosok is. Elsőre talán egyikük sem akkora név, hogy izgalomba hozza az egyszeri szurkolót, de ha jobban megnézzük, akkor mindegyikük erősítést jelent. A csapat technikai vezetője, Mike Tannebaum ezt úgy fogalmazta meg, hogy ők mindig a legjobb elérhető „delfint” keresik, tehát alapvetően számukra a cél, hogy az adott játékos erőssége egyértelműen megjelenhessen a csapat játékában, miközben az esetleges gyengeségeket elfedi a rendszer. Így aztán olcsón megszerzett játékosok is többre lehetnek képesek, mint amire a liga beárazta őket, ami óriási előny, hiszen így marad pénz az igazi klasszisok megtartására, leigazolására. Ebben a szellemben érkezett a támadófal erősítésére Ted Larsen, aki még Chicagóból ismerős guard Gase-nek. A tight end poszt is felfrissült, egy 7. körös cetliért az a Julius Thomas érkezett, aki a Denverben akkor futott karrierszezont, amikor Gase is ott dolgozott. Mivel Thomas főleg elkapóként jeleskedik, de Miamiban fontos futójáték, ezért a blokkolásban ligaelit, korábbi közönség kedvenc Anthony Fasano is visszatért Floridába.
A védősor megerősítése elsődleges prioritást élvezett. Az ellenfél futóinak megállítása néha megoldhatatlannak tűnt a tavalyi szezonban, ezen fog segíteni a rutinos Lawrence Timmons, aki a Steelers védelmében már nem érezte a játékot és talán nem is igazán illett a rendszerbe. Itt újra megmutathatja, hogy nem öreg ő, ha azt kérik tőle, amihez ért: vadássza le a futásokat. Szinte ingyen, egy 6. körös draftcetliért érkezett William Hayes, a liga egyik legjobb futás elleni defensive endje egy 7. körös választási jog társaságában. Safety pozícióba is érkezett friss hús: Nate Allen, aki ugyan két rossz, sérülésektől sújtott oaklandi éven van túl, de korábban kifejezetten jó játékot mutatott, nem véletlenül kapott zsíros összeget a Raidersnél. Most van egy éve, hogy visszafogott fizetés mellett bizonyítsa, még mindig jó játékos. T.J. McDonald is söprögető, a pályán az egyik legjobb, a pályán kívül azonban vannak problémák, emiatt 8 meccses eltiltással nyitja a szezont, így eredetileg csupán egy szezonra érkezett. Az előszezonban aztán olyan munkát tett le az asztalra, amivel négy éves szerződéskiterjesztést érdemelt ki.

A drafton főleg a védelem erősödött. A Dolphins a következő egyetemi sztárokat húzta:

Round 1 – Pick 22 – Charles Harris DE, Missouri
Harris hihetetlenül jól érzi mikor indul a játék, a kezével kérlelhetetlenül lesodorja magáról a támadófalember kezét és veti magát az ellenfél irányítója. Wake mögött tanulhat, miközben már első szezonjában limitált, de fontos szerepet kaphat.

Round 2 – Pick 22 – Raekwon McMillan LB, Ohio State
Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen! Az Alonso – Timmons – McMillan trió az utóbbi évek legerősebbje lehet a csapatnál.

Round 3 – Pick 33 – Cordrea Tankersley CB, Clemson
Tankersley a mock draftokban rendre hamarabb elkelt. Erre szokták mondani, hogy steal!

Round 5 – Pick 22 – Isaac Asiata G, Utah
Igazi buldózer a srác, bele kell tanulnia a ligába, de nagy benne a potenciál. Egyelőre tartalék lehet majd.

Round 5 – Pick 35 – Davon Godchaux, DT, LSU, Round 6 – Pick 10 – Vincent Taylor, DT, Oklahoma State
Suh mellett Jordan Taylor csak néha tud meggyőzően játszani, és mögötte pedig nincs igazán senki. A két újonc komoly esélyeket kaphat arra, hogy már első évükben komoly szerepet kapjanak a védelem első sorának centrumában.

Round 7 – Pick 19 – Isaiah Ford, WR, Virginia Tech
Itt már azt kell elhozni, aki a legjobbnak tűnik. Ugyan telített az elkapó sor, de Ford szimpatikus volt a csapatnak. Sajnos az edzőtáborban korán térdsérülést szenvedett, így sérültlistára került.

Röviden összegezve: a Dolphins megtartotta legjobbjait, a kezdő irányító Ryan Tannehill visszatért, és a gyengébb csapategységek is megerősödtek, miközben elmondható, hogy minden poszton van komolyanvehető csere is. Július végén ott tartottunk, hogy a legpesszimistább ’Fins szurkolók is 15 év után okot láttak a bizakodásra, az optimisták célként a Patriots trónfosztását jelölték ki. Az általános jó hangulatot, és a csapat körüli bizakodást édesen fűszerezte a másik két csoportrivális, New York Jets és Buffalo Bills (elnézést a szurkolóiktól!) totális leépülése.
Aztán eljött az augusztus. Jay Ayaji agyrázkódást szenvedett, így kimaradt számára az előszezon. Raekwon McMillan előszezon meccsen a speciális egységben szerepelve térdszalag szakadást szenvedett. Ezután egy játéknál Tannehill kitámasztott az oldalvonal felé mozogva, és a gyógyultnak hitt térde összecsuklott. Szalagszakadás, műtét. A szezonnak annyi. Még el sem kezdődtek a spekulációk, hogy érkezhet-e irányító (de komolyan még Tim Tebow-t sem volt idő hírbe hozni), amikor jött a hír arról, hogy a tavaly parádésa szezont futó fiatal cornerback Tony Lippett Achiless-ínja is elszakadt. Nem sokkal később Ted Larsen bicepsze szakadt le azon hír hallatán, hogy tulajdonosa lesz az egyik kezdő guard. Alig két hét alatt minden optimizmus szertefoszlott. Egy újabb hosszú, és keserves szezon következik. Nincs megváltás. Kevesen tudtak bizakodva tekinteni a jövőbe, a többiek pedig újra, sokadjára is elfogadták, hogy ez a Dolphins.
Adam Gase és a vezetőség magabiztosan visszhangozta: Igen, srácok, ez a Dolphins! De nem az, amit eddig láttatok, hanem amivé formáltuk. Egy olyan franchise, ahol alapvetés, hogy nem adod fel és ha egyszer beüt a krach, akkor a következő alkalommal csak még jobban próbálod.
Így aztán jött a megoldás irányítóposztra: a régi ismerős, a Chicagóban kegyvesztetté vált, de Gase szemében megbízható Jay Cutler. A lépés egyből gúnyos megjegyzésekhez vezetett, de mi máshoz is vezethetett volna: a média által leginkább kikezdett irányító érkezett egy egyhangúan futottak még kategóriába sorolt csapathoz. Cutler viszont gyorsan válaszolt, az előszezonban igen komoly támadásokat bemutatva elnyerte a szurkolók bizalmát, az őt kritizálók pedig kénytelenek voltak témát váltani, és Tannehill végleges leváltását kezdték követelni. Ki érti ezt? Fontos az olvasottság gondolom…
Szélsőhátvéd poszton Tankersley lépett elő, kitűnő játékot mutatva, valamint a szebb napokat látott Alterraun Verner érkezett, és régi formáját idézve beverekedte magát a csapatba. Ajayi felépült. Mi, szurkolók pedig elszántan vártuk a vasárnapot. Mindhiába… ugyanis jön Irma, a hurrikán. Egy ideig nem lehetett tudni, hogy mikor és hol lépnek pályára a fiúk. Gase erre csak azt mondta, hogy megmondják hol, mikor és mi ott leszünk. A tulajdonosok a sajtóértesülések szerint támogatták, hogy a hétvégén egy semleges helyen játszanak a csapatok, de végül az NFL úgy döntött, hogy mivel a Tampa Bay és a Miami is a 11. héten kapna egy hétvége szünetet, ezért inkább akkor pótolják majd be a találkozót. Ez 16 hetes folyamatos meccsterhelést jelent, ami óriási versenyhátrány mindkét csapatnak.

És hogy ezek után mit lehet várni a csapattól? „Megmondják hol, mikor és mi ott leszünk!” Idén is biztosak lehetünk benne, hogy Gase csapata meccsről meccsre készül. Az Ayaji nevével fémjelzett futójátékra épül majd a támadójáték, ez így természetes, ha van olyan futód, aki egy szezonban képes volt háromszor is 200 yard fölött futni. Cutlernek nem kell a hátán vinni a csapatot, ilyen már régen fordult elő vele. Ráadásul minőségi célpontjai vannak: Jarvis Landry a liga legjobb slot elkapója, a kezébe kell rakni a labdát, ő pedig gondoskodik róla, hogy jöjjenek a yardok. Stills hosszában húzza szét a pályát gyorsaságával, Devante Parker pedig profi módon készült, és az előszezon alapján nem eredménytelenül. Cutler kedvence lehet a kiélezett szituációkat testi fölényével eldöntő játszótárs. Tovább színezheti a játékot a villámgyors Jakeem Grant, valamint a Thomas–Fasano duó.
A védelmi stratégia: minél több labda megszerzése. A falak csatájánál kezdődik, amit Suh és Wake által fémjelzett egységnek illene az esetek többségében megnyerni. Hátulról jó támogatást kapnak az Alonso–Timmons kettőstől, melyet az egykor draftolatlan, mára megbízható rotációs játékos Mike Hull egészít ki. Az elkapókat a másodéves, tavaly meglepően ügyes Xavien Howard és az a Byron Maxwell őrzi, aki ha nem mutat jó játékot, könnyen a padon találhatja magát, hiszen Tankersley és Verner készen áll a játékra. A safety sor igazi erősség lehet: egy egészséges Rashad Jones a liga legveszélyesebb söprögetője, bámulatos, mennyire érzi a játékot: ha futás, ha passz, ő ott van, ahol lenni kell. Mivel mellette Nate Allen bevállni látszik, ezért Jones igazán szabadon mozoghat, mintegy vezér a sakktáblán. És nem kell félni, ő is azt üti, akit csak ér.
A speciális egység igazi specialitás lett idén! A long snapper John Denney már 2003 óta ad kitűnő labdákat. Tavaly Matt Darr puntolt és Andrew Franks rúgta a mezőnygólokat. Idén mindez az utolsó pillanatban megváltozott. Cody Parkey Pro Bowl szezon után megsérült, tavaly már visszatért, és ami zseniális a sztoriban, hogy rögtön meccset nyert a Delfineknek azzal, hogy a Browns játékosaként három mezőnygól kísérletet is mellé kanyarított. Most mégis őt favorizálta az edzői stáb. Matt Haack nyerte el a punter pozíciót, ehhez az kellett, hogy legalább annyira jó rúgásai voltak, mint az egyébként kitűnő Darrnak, ráadásul ballábas is, ami extra kihívást jelenthet a rúgást fogadó csapatnak.

Végezetül egy kis érdekesség. A Dolphins szeptember 17-én kezdi meg a küzdelmek sorát a nyugati parton, Los Angelesben. Amikor legutóbb ezen a napon kezdődött a szezon veretlenül ért véget. A csapat eközben a hétvégi játék helyett úton van Los Angelesbe, és velük tartanak a családok is. Ezzel kompenzálják az időeltolódást. Biztonságban vannak és biztonságban tudnak mindenkit, aki fontos. Ismét a legjobbat hozták ki egy rémes szituációból. És várják, hogy megcáfolhassák azokat, akiknek az a dolguk, hogy ne vegyék komolyan őket.

Bodor Gergely

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS