Meglepő és mulatságos! – NFL 2015 Week 2

Ahogy kezdődött, éppen úgy végződött az NFL második fordulója, Kölcsey Ferenc is megirigyelhetné a keretes szerkezetet… Már Jamaal Charles nagylelkű ajándékán is csodálkoztam a nyitómeccsen, de ami azután történt az egy Las Vegas-i bankrobbantásra emlékeztetett leginkább, nem is beszélve Andrew Luck béna kacsákat megszégyenítő performanszáról hétfőn éjszaka… De nézzük a második játékhét történéseit szép sorjában!

TNF Denver Broncos – Kansas City Chiefs 31-24

Akárcsak az előző héten most is láthattuk, hogy Peyton Manning és játszótársai a másik hibájából élnek idén. No, de ekkorákból és ennyiből! Az még hagyján, hogy Alex Smith továbbra is képtelen 20 yardnál messzebb eldobni a labdát, Jamaal Charles és Travis Kelce úgyis megold helyette majdnem mindent. De lassan azt kell hinnem, hogy nem hoz(hat) önálló döntést az irányító. A védelem, Justin Houston és Tamba Hali vezetésével, bárkit a földbe döngöl, az újonc szélsőhátvéd Marcus Peters szorgalmasan gyártja a turnovereket, aztán mégis elbuknak, pedig végig kontrollálták a mérkőzést. Peyton bármennyire is nem érzi a kezét, amikor kell, megtalálja Demaryius Thomas-t vagy Emmanuel Sanders-t. Ha másként nem megy, akkor színre lép az alaposan feltuningolt védelem (Brandon Marshall, T. J. Ward, Demarcus Ware, Von Miller, Aqib Talib) és – ahogy azt Bradley Roby tette Charles fölösleges futása és labdaelejtése után – eldönti a mérkőzést.

New England Patriots – Buffalo Bills 40-32

Rex Ryan továbbra is tehetetlen a passzjáték megállításában. Tom Brady 59 dobásából 466 yardot „pakolt fel” és ezt a két számot látva könnyen kitalálható, ki nyerte a mérkőzést. Rob Gronkowski, Julian Edelman és a magát klasszissá kinövő Dion Lewis egyelőre megállíthatatlannak tűnik bármely csapat számára… Ryan kritikus volt magával szemben mikor kijelentette, hogy Bill Belichick lemosta a taktikájával. Pedig volt ideje kiismerni a BB-tandem szokásait: vertikális passzjáték, 4&1-nél 40 yardos passzolt hatpontos, időhúzás az ellenfél Red Zone-jában, aztán – mint a jelen esetben Danny Amendola – valaki eldönti a meccset. Sokadszorra is ugyanaz a séma, mégis újra és újra kivitelezhető. És hogy miért, talán azért, mert nem kell, vagyis nem szabad három labdát eladni, fűszerezve két fumble-val és nyolc benyelt sack-kel a másik oldalon. Tyrod Taylor ennyivel kevesebb (a nullánál azért mégis jóval több), de ez nem ígér könnyű álmot Buffalóban…

San Diego Chargers – Cincinnati Bengals 19-24

Andy Daltont újra megszállta az ihlet, hiba nélkül vezeti csapatát, csak nehogy úgy járjon, ahogy szokott… Hat TD-passzal és nulla eladott labdával áll a második forduló után. A Cicák támadósorát is lázba hozta irányítójuk teljesítménye, ugyanis Jeremy Hill két elejtett labdája után pályára lépő Giovani Bernard kiválóan pótolta a padon szomorkodó társát (20 labdacipelés, 123 yard). Joggal kérdezhetjük, hogy mi történt a másik oldalon? Nem sok említésre méltó, hacsak az újonc futó Melvin Gordon, valamint Danny Woodhead felvillanásait ide nem soroljuk. Philip Rivers félkezű óriásnak tűnik Antonio Gates nélkül, akire négymeccses eltiltás miatt nem számíthat és bár megvolt az igyekezet Rivers-ben, mégsem sikeredett az utolsó negyedes „kámbekk”, lévén az utolsó percben az ellenfélhez, név szerint Vincent Rey kezébe dobta a labdát.

San Francisco 49ers – Pittsburgh Steelers 18-43

Az Acélvárosiak bizonyítottak, abszolút kontroll alatt tartva a mérkőzést, esélyt sem adtak az Aranyásóknak a győzelemre. Ben Roethlisberger 3 TD-passzt osztott ki és „ültek” a mélységi passzai is, továbbá újfent bebizonyosodott, hogy Antonio Brown a liga legjobb elkapója. Colin Kaepernick képtelen volt felocsúdni a nyomás alól, inkonzisztens teljesítménye több labdabirtoklással sem lehetett eredményes. A 335 yardos passzteljesítményhez nem árt hozzátenni, hogy ebből mindössze 33 yardot sikeredett neki az első félidőben. A pittsburgh-i védelem uralta a LoS-t, ezzel ideje korán véget vetett a mérkőzésnek. Ryan Shazier kimagaslót alkotott, a hírhedt 49ers védők pedig kapituláltak a hazai támadófal előtt. Futójátékban is meggyőzőbbek voltak a Kohászok, DeAngelo Williams kétszer is becipelte a célterületre a labdát. A veterán futó teljesítette feladatát, következhet Le’Veon Bell visszatérése a Rams ellen. Jim Tomsula pedig tovább foltozgathatja a 49ers csapatát.

Atlanta Falcons – New York Giants 24-20

Meglátásom szerint Tom Coughlin vezetőedző nem lehet nyugodt. Igaz, hogy két Super Bowlt már nyert az Óriásokkal, mégis a jelenlegi gárda talán a legelkeserítőbb, amit valaha is irányított. Akárcsak egy hete, Eli Manningék képtelenek elégetni a másodperceket, a time-management katasztrofális. És ezzel könnyű volt visszaélni a másik oldalon, mert Matt Ryan és Julio Jones valóban képesek arra, hogy a zárónegyedben két TD-t csinálva megfordítsák a mérkőzést. A Sólymok nagyon magukra találtak és ebben Dan Quinn a Seattle Seahawks ex-védőkoordinátora volt segítségükre. Vajon képesek lesznek-e még többre, még hatékonyabb védőmunkára? Mert ez még csak a kezdet, a hétvégén Dallasban bizonyíthatják, hogy megtalálták az edzőjüket. Ezzel szemben az Óriásoknak ez távolról sem a kezdet, annál inkább a vég. Ilyen feltupírozott támadófallal, épkézláb elkapókkal régen rendelkezett az ifjabbik Manning, mégis sikerült labdát vesztenie és két sack begyűjtésére is futotta az erejéből. Van tehát min töprengeni New York kékebbik felében…

St. Louis Rams – Washington Redskins 10-24

Egy sima, egy fordított. Az eredmény meglepetés a javából, aztán, ha megnézzük az összefoglalót, akkor több okunk van a szörnyülködésre. Nick Foles ugyanis megmutatta, hogy tud ő pocsékul is játszani, tizenkét harmadik kísérletből kettőt sikerült teljesítenie a támadósornak. Fumble-hegyek és „meg nem tett” yardok jelezték, hogy a Rams is a pályán volt a FedEx Fielden. Ellenben a lesajnált Redskins védelem hozta a kötelezőt, támadósoruk pedig dominálta a mérkőzést. A szünet után volt még halovány esélyük Jeff Fisheréknek a „javításra”, de Kirk Cousins és elkapói hamar zárójelbe tették ezt a mondatot. Mindezek mellett ki kell emelni a „tagbaszakadt” újonc futó, Matt Jones teljesítményét, aki egymaga 19 labdahordásból 123 yardot tett meg, és két hatpontost összefutkározott. És bár Alec Ogletree, Aaron Donald és Robert Quinn egyaránt tette a dolgát a védelemben, képtelenek voltak megállítani a Redskins futásokat.

Tennessee Titans – Cleveland Browns 14-28

Egyszer fenn, máskor lenn. Az első héten minden Mariotáról szólt, most pedig Manziel mutatta meg magát. Akarom mondani ő és (punt visszahordása miatt jóval inkább) Travis Benjamin, mivel a győzelmet a negyedéves elkapóval együtt szállították a Cleveland Browns csapatának. Mariota két fumble mellett, képtelen volt célpontokat találni, de legalább megtanulja, hogy milyen szoros emberfogás ellen támadást vezetni. Nyolc alkalommal vitték földre és egyedül a veterán összekötő Anthony Fasanóban talált méltó játszótársra. A futók közül Terrance West továbbra is gyengén muzsikál, Dexter McCluster viszont egyéni csúcsot hozott össze (9 kísérletből 98 yard). A hazaiaknál Johnny Manziel passzainak csak kicsivel több mint a fele ment jó helyre, végül mégis ő kerekedett felül a két Heisman Trophy (a legjobb egyetemi játékos díja) birtokos csatájában. A tanulópénzt meg kell fizetni még Mariotának is, de Johnny Football sem lehet felhőtlenül boldog, mivel az Oakland Raiders ellen ismét Josh McCown lesz a Barnák kezdő irányítója.

Houston Texans – Carolina Panthers 17-24

Arról senki sem tehet, hogy Cam Newton átment Superman-be, lévén a Carolina Panthers jórészt neki köszönheti, hogy két győzelemmel áll. Igaz, hogy Ted Ginn, Jr. és Greg Olsen is hozzáteszi, amit tud, de SuperCam nélkül még ezt se tudnák. Az irányító fut, passzol, TD-t bukfencezik, talán még az öltöző kulcsa is nála van. Kérdés, hogy meddig bírja? Ez foglalkoztatja Ron Rivera vezetőedzőt is. Kollégájának, Bill O’Briennek is megvan a baja a Texans irányításával. Kell egy irányító, aki képes teljesíteni, ugyanis Ryan Mallett és Brian Hoyer egyelőre megbízhatatlan, a futójátékuk gyatrán működik, J.J. Watt pedig egyedül nem tud kivédekezni mindent. Valójában egyelőre nem ég a ház Houstonban, lévén a Colts is „alulteljesít”, de a texasiak nem ragadhatnak bele a „majdnem sikerült” meccsekbe.

Tampa Bay Buccaneers – New Orleans Saints 26-19

Valami véget ért New Orleans-ban. Most, hogy Drew Brees is vállsérüléssel bajlódik, már semmi sincs, ami biztató lehetne. A Tampa Bay Buccaneers úgy verte meg őket, hogy a RZ hatékonyságuk csak 40%-os volt. Igaz, hogy Brees-nek volt labdaeladása, de rengeteg turnovert gyártottak még mellé még a társai is, és – bár a lehetőség megvolt a többre – mindössze egy labdát szereztek, abból is elhibázott mezőnygól kísérlet lett. Mindezt otthon művelték, a valaha volt félelmetes Super Dome-ban. A sorozatban elszenvedett hatodik hazai vereség után nem csoda, hogy a szurkolók „búúúzása” tölti meg az arénát. Jameis Winston bezzeg magára talált az első heti betlije után és bár a végére elfáradt az 1/1-es, a Bucs védelme tálcán szállította a győzelmet. Sean Payton és Drew Brees pedig láthatóan nem bízik az elkapó gárdában. Márpedig a csoportmeccs duplán számít…

Arizona Cardinals – Chicago Bears 48-23

Ilyen az, amikor Larry Fitzgerald magához tér. Nyolc elkapásból 112 yard és 3 TD. Kis túlzással egymaga eldöntötte a párharcot. Azt a párharcot, ami előtte is kevés volt a kérdőjel. Igáz, másként is történhetett volna, ha a Főmaci, Jay Cutler nem sérül le a labdaeladása után… A helyére beálló Jimmy Clausen viszont csak arra volt jó, hogy bebiztosítsa a Pintyek sikerét. A Macik 2/12-es 3rd down conversation mutatót és 2 interceptiont is összehoztak, John Fox vezetőedzőnek lesz dolga velük bőven. Carson Palmer egészséges és ez 4 TD-passzra elég 1 INT ellenében, azonban itt szükséges kiemelni egy újoncot is, aki színt vitt a játékba. David Johnson egy 108 yardos kickoff visszahordással kezdte a mérkőzést, majd megnyerte egy 13 yardos futott hatpontossal, illetve az előző fordulóban szerzett elkapott TD-je is mutatja, hogy van még új a nap alatt…

Detroit Lions – Minnesota Vikings 16-26

Újabb meglepetés… Bár sokan várták, hogy a Vikes lesz az Év Csapata, az első heti leégésük San Franciscóban nem sok jóval kecsegtetett. Aztán lett, aminek lennie kellett, Adrian Peterson szunnyadó üzemmódból feljebb kapcsolt és Teddy Bridgewater is kiélhette játékszenvedélyét a detroiti erősen alulteljesítő védelmi front ellen. AP – fumble-jai ellenére – uralta a pályát és bár touchdownt nem sikerült összehoznia, a mérkőzés emberévé nőtte ki magát. Az Oroszlánok pedig egyáltalán nem harapósak eddig, Matthew Staffordnak egyszer ugyan sikerült TD-vel megkínálni Megatront, de másról nem marad számára emlékezetes a derby. Hacsak arról nem, hogy ütötték, vágták a Vikes védői, még a könyöke is véres lett. Suh elvesztése mégis sokba kerülhet MotoCity-ben, ugyanis Bridgewater – nyomás hiányában – valódi playmaker-ré tudott válni (1 passzolt és 1 futott TD).

Miami Dolphins – Jacksonville Jaguars 20-23

A floridai háborúból a korán ébredők jöttek ki győztesként. Blake Bortles és csapata már második hete nem jön ki az öltözőből a második félidőre. Ez most bejött és így is sikerült győzniük. A Bortles-Robinson duó még a szünet előtt termelt két TD-t, a Delfinek válaszul csak a harmadik negyedben tudták egyenlővé tenni az állást, hogy aztán a legvégén három sikeres passzal és egy fölösleges védőszabálytalansággal (Olivier Vernon) az újonc rúgó, Jason Myers újonc mezőnygóljával kikapjanak. Ryan Tannehill hiába passzolt 80 yarddal többet, mind Bortles, a futójáték nem működött, a támadófalból nagyon hiányzott Branden Albert, hogy megvédje az irányítót a Jaguárok zaklatásaitól. A Dolphins világverő védőfala pedig betlizett. Suh-ék egyszer sem tudták földre vinni Bortlest, ami első pillanatban zavaró, másodjára elgondolkodtató…

Baltimore Ravens – Oakland Raiders 33-37

Sosem gondoltam arra, hogy az Oakland Raiders meglepetést szerez. Van is egy mondás Amerikában, hogy mit csinál a Raiders-fan, ha veszít a csapata. Hát, gyújtogat és autókat borít fel! És mit csinál, ha nyer? Hát… gyújtogat és autókat borít fel… De félretéve a viccelődést, a Baltimore Ravens ezt nagyon benézte, ők a pontpárbajban ritkán győznek, így a félidei 20-20-as döntetlen állás már semmi jóval nem kecsegtetett. Derek Carr karriercsúcsot döntött és „működött a kémia” Amari Cooperrel, aki imponáló 68 yardos TD-vel iratkozott fel a táblára. És bár Joe Flacco és Steve Smith, Sr. is összekapta magát, mégis per pillanat egy bizonyos Crockett Gillmore a Raiders legveszélyesebb támadója. Nehéz év előtt állnak a Hollók, Terrell Suggs kiesése gyengíti a védelmüket, John Harbaugh fejében sok kérdőjel lehet a folytatásra, amikor a veretlen Bengals-t fogadják otthonukban. A Raiders-fanok pedig nyugodtan várhatják a Browns elleni hazai mérkőzést. Maximum pár felborított autó bánja…

Dallas Cowboys – Philadelphia Eagles 20-10

Nagyon viccesre sikeredett ez a „Ki az amerikaibb?” párviadal. Az első félidőben mindkét oldal támadósora olyan béna volt, mintha nem pontra játszanák ezt a vérre menő csatát. Dez Bryant sérülése nem sok jóval kecsegtetett a Kovbojok ponttermelő képességének, nopláne, hogy az egykorvolt sztárjuk is az ellenfél csapatát erősítette (volna). Aztán a védelmek egymásnak feszülésében egyszer csak eltört Tony Romo kulcscsontja, ezzel végképp bezárva a kaput a dicsőséges jövő előtt. Mondom ezt azért is, mert Brandon Weeden abszolút irreleváns, mint backup quarterback, eddig 21 mérkőzéséből ahol kezdő volt 5 sikeredett győzelemre. A Sasok az elmúlt héten egy félidő után ébredtek fel, most pedig végképp elaludtak. Sam Bradford és társai képtelenek pontot tenni a táblára, Chip Kelly magatehetetlenül bámul, nagyon elromlott valami náluk. Troy Aikman állítja, hogy ennyire rossz Eagles támadósort még életében nem látott… És hogy miért? Bradford nem passzol, mert nincs kinek, ha van, akkor drop… A sztárfutó-trió betlizik (DeMarco Murray, Ryan Mathews és Darren Sproles), majdnem elérték azt a szégyent, hogy negatív yardon fejezték be a mérkőzést. Kérdés, hogy mire lesznek képesek a New York Jets védőfala ellen?

SNF Seattle Seahawks – Green Bay Packers 17-27

A vasárnap esti mérkőzés a „papírformának” megfelelően zajlott le. A Nemzeti Főcsoport megismételt döntőjében Aaron Rodgers és támadói módszeresen bedarálták a Seattle Seahawks védelmét, egy pillanatra sem volt kérdéses a mérkőzés végkimenetele. És bár Russell Wilsonék átvették egyszer a vezetést, rövidpasszos játékkal gyorsan fordított az eredményen a hazai gárda. James Jones ismét bebizonyította, hogy érdemes volt visszaigazolni és Eddie Lacy sérülésén is felül tudott emelkedni a Packers. A Seahawks is tette a dolgát, a védelem ellenállt, amíg tudott, de 17 pont a támadósortól nagyon kevés A-Rod überelésére. A friss hírek szerint Kam Chancellor már játszik a harmadik héten, így még hatékonyabbá tehető a védelem. Mindettől függetlenül egy irányító sem engedheti meg magának, hogy az év igazolását, Jimmy Grahamet nem bombázza halomra a passzaival. Főként azok után, ha látom, hogy Marshawn Lynch szenved, nekem pedig menekülnöm kell a nyomás elöl.

MNF New York Jets – Indianapolis Colts 20-7

A hétfő esti rangadón – talán a jubileum okán is – sok kabaréjelenetet láthattunk a hazai gárdától. Chuck Pagano csapata úgy próbált felülkerekedni a Jets védelmén, hogy egy totálisan tehetelen, földbe gyökerezett lábú támadófalat varázsolt Andrew Luck elé. Ennek öt labdaeladás lett az eredménye és lássuk be, – ahogy azt a Kansas City Chiefs is megmutatta az elején – így nem lehet meccset nyerni. Főként nem egy olyan Jets ellen, amelynek a védelme dugig van „védelmi zsenikkel”. Úgy tűnik ezt nem vették figyelembe Indianapolis-ban, meg is lett az eredménye. Ryan Fitzpatrick, mint „se íze, se bűze” Jets-irányító ezt már képtelen volt elrontani. De majd legközelebb… J

A keret elkészült, újabb összefoglalóval egy hét múlva jelentkezünk…

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS