Merre tart a bölénycsorda?

Buffalóban több mint 18 éve nem láthatták a rájátszásban csapatukat a Bills szurkolói. Hogy az idei szezonban láthatják-e majd? Ha egy szűk másfél hónappal ezelőtt kérdezték volna ezt tőlem, akkor azt válaszoltam volna, hogy igen, jó esélyeik vannak. De az óta sok víz lefolyt a Niagarán és a csapat idei szezonja más irányba tart már. Lássuk csak mik is történtek a kanadai határ mentén állomásozó franchise-nál az elmúlt időszakban.

Támadók

Irányító poszton Tyrod Taylorral futottak (szó szerint) neki az elmúlt két idénynek, és ugyan nem volt kiemelkedő, de a Bills vezetősége úgy érezte, hogy ő a megfelelő ember kezdőként, és idén aláírattak vele egy 2 éves 30 millió dolláros szerződést. Sokak szerint Taylor remek játékos, és jól illik a Bills futásorientált stílusához, az én véleményem azonban eltér ettől. Nem tartom jónak, maximum egy közepes játékosnak, aki ugyan nem egy game manager típus, mert azért vannak „extrák” a játékában, amik előreviszik a támadásokat, de ugyanúgy akad teljesen érthetetlen megmozdulása is. A szurkolók számára megnyugtató lehet, hogy az idei drafton Nathan Peterman személyében, egy „T-Mobile”-nál hagyományosabb irányító érkezett a bölényekhez, aki a jövőben át is veheti majd a kezdőposztot.

A futóknál kevés kérdőjel akad. LeSean ’Shady’ McCoy a liga egyik legjobb futója, alig akad gyenge szezonja és az idei évet is rendkívül erősen kezdte. A Bills támadójátéka egyértelműen rá épül, hiszen nem csak futásokkal, de elkapásokkal is rendkívül veszélyes a rutinos játékos. Mögötte már érdekesebben alakultak a dolgok, a csapat elküldte Jonathan Williamst, az eddigi backupot, Mike Gillislee-re pedig a New England Patriots csapott le, pedig megtarthatták volna. Jelen állás szerint a fullback Mike Tolbert a cseresor. Nem túl okos taktika, hogy a csapat fő erősségének a futójátéknak nincs meg a játékosbeli mélysége. De nem ez az egyetlen és nem is a legnagyobb kérdőjel Buffalóban.

Az elkapóknál teljes sorcsere történt. A korábbi első körös játékost Sammy Watkins Los Angelesbe költözött, cserébe a Rams a cornerback E.J. Gainest, valamint egy 2018-as 2. körös draftcetlit adott. Watkins így újra Robert Woods-szal alkothat elkapó párost, hiszen ő is továbbállt korábban L.A.-be. A helyükre érkezett a sérülékeny Jordan Matthews Philadelphiából, szintén csereügylettel, őt egy 3. körös húzás kíséretében szerezték meg, miután lemondtak a kezdő cornerback Ronald Darby szolgálatairól. Érdekes lesz majd látni, Matthews hogyan boldogul szélső elkapóként, azok után, hogy az Eagles-nél más poszton játszatták. Tehát ő és a draftról érkező újonc Zay Jones alkotja a kezdő párost, ami akár jól is elsülhet, hiszen a két játékos tehetségét nézve alkalmas ellátni a feladatkört, de nem gondolom hosszú távú megoldásnak őket. Már csak azért sem, mert Matthews szerződése lejár az év végén. Mellettük Andre Holmes, Brandon Tate és a Carolinából cserélt Kaelin Clay alkotja a posztot.

A támadófal rendre az egyik legerősebb egysége a Billsnek, annak ellenére, hogy minden szezon elején leírják őket. Centerként Eric Wood kirobbanthatatlan, egyedül sérülés okán kezdhet más immáron 9 éve. Bal oldali tackle-ként Cordy Glenn megbízható, amire nagy szükség van, ugyanakkor rendkívül sérülékeny az utóbbi időben. Nagyon sok edzést hagyott ki, tavaly 5 mérkőzésről is távol kellett maradnia, ezért szükség volna egy jó cserejátékosra, aki ha nem is ilyen minőséget, de hasonló teljesítményt tud produkálni. Seantrel Henderson nem vált be az elmúlt években, így a draftról hoztak erősítést Dion Dawkins személyében, aki eredetileg guard, de az előszezonben jól teljesített a fal szélén is, így jelenleg ő a támadó fal Jolly Jokere. Szinte minden posztra berakható és megbízható. A túloldalon Jordan Mills a kezdő, aki tavaly elég rossz szezont produkált, és a hírek szerint nem sokat fejlődött, ez jelzés értékű a poszt mélységére nézve, hogy így is egyértelmű kezdő maradhatott. Cseréje a Patriots-nál keretszűkítéskor kivágott Conor McDermott, akit néhány éve még elsőkörös tehetségként tartottak számon, aztán jött egy sérülés és most itt próbálja feljebb küzdeni magát. A két guard a még mindig kiváló és egyben faragatlan stílusáról ismert Richie Incognito, valamint a harmadéves John Miller. Ez jó felhozatal, főleg, ha jobb oldalra találnak egy megbízható tacklet a szezon során.

Tight end poszton az erősen túlfizetett Charles Clay nyújt visszafogott teljesítményt. Őt elsősorban elkapásoknál tudja használni Rick Dennison támadó koordinátor, míg a blokkolásokhoz Nick O’Leary a megfelelő játékos.

Védelem

Évek óta kiemelkedő képességű a védőfal a Niagaránál. Már ami a játékosokat illeti. A teljesítmény egy ideje már nem annyira kiemelkedő, bár nem is mondható rossznak. A Shaq Lawson – Jerry Hughes páros megbízhatóan rohamozza az irányítókat, Lawson ráadásul a tavalyi elsőkörös választott és végre egészségesen indult a szezonja. A posztnak Eddie Yarbrough és Ryan Davis próbál mélységet adni, bár egyikőjük sem mondható komoly játékosnak. A fal belsejében azonban már adott a mélység. Kezdőként Marcel Dareus és a nagy öreg Kyle Williams kap szerepet, akiket szinte bármelyik NFL csapat elfogadná sajátjaként. Ha jól használják őket, akkor futás ellen és passzsiettetésben is kiemelkedőt tudnak alkotni. Ezt láthattuk már korábban Jim Schwartz idejében is és most az új stábnál is van remény a korábbi eredményességre. A rotáció másik két tagja Jerel Worthy és Adolphus Washington, akik közül utóbbi az igazán jó név. Ő tavaly 11 mérkőzésen már kezdő is volt és megbízhatóan teljesített.

A linebacker sor átalakult egy kicsit, ez egyrészt a sémaváltásnak köszönhető, másrészt annak, hogy Zach Brown a Redskinshez, a korábbi 2. körös Reggie Ragland pedig egy 2019-es 4. körért Kansas Citybe költözött. Igaz, az ő hiányát nem nagyon fogja megérezni a csapat, mivel tavalyi újonc idényét sérültlistán töltötte. Az edzőtáborban gyengén teljesített és a korábban 3-4-es védelemben edződött játékos már nem találta a helyét az új sémában. A jelenlegi kezdősort a Ramon Humber – Preston Brown – Lorenzo Alexander hármas alkotja. Utóbbi tavaly élete szezonját játszotta 12,5 sacket szerezve, de a Rex Ryan-féle védelemben még más feladatai voltak. Idén várhatóan nem lesz ilyen eredményes, de 10 évnyi rutinnal a háta mögött valószínűleg megoldja az erős oldalt. A cseresorban két újonc játékos, Matt Milano és Tanner Vallejo vitézkedik, valamint a napokban leigazolták Jelani Jenkist, akiről még nem lehet tudni, hogy hosszú távon tagja marad-e a csapatnak. A legtöbb bizakodásra a vezetőedző Sean McDermott adhat okot, aki eddigi csapatainál remek védelmeket rakott össze, és az LB sor mindenhol kiemelkedően jól teljesített.

Elérkeztünk ahhoz a részhez, amiről a Bills szurkolók talán már hallani sem akarnak. Tudniillik tavaly még egy korrekt, jó nevekből álló egysége volt ez a csapatnak, csakhogy a 2016-os szezon vége óta eltelt, bő fél év és mára egyetlen egy játékos sem maradt közülük. De nézzük sorjában: szélsőhátvéd poszton a Darby – Gilmore duót felváltotta az E.J. Gaines és Tre’Davious White páros. Darby-ról és Gainesről írtam már, ellenben Gilmore-ról legyen itt néhány szó. Ő a liga top cornerbackjei közé küzdötté fel magát a kezdeti gyengébb szezonokat követően, és mára ott tart, hogy Bill Belichick hajlandó volt egy 65 millió dolláros szerződést az orra alá dugni. Ez sokat elmond a teljesítményéről. Az ő távozása nem érhette váratlanul a buffalói vezetést, már a idényzáráskor tudni lehetett, hogy máshol szeretné folytatni. Ezért is érkezett a draft első körében White, aki véleményem szerint az idei corner felhozatalban a top 5-be tartozik. Rengeteg kezdő tapasztalattal egyetemi szinten a SEC konferenciában, amely talán a legközelebb áll minőségben az NFL-hez. Kiemelkedő védők sorát adják a ligának évről évre. A Gaines – White páros mögött a Baltimore-ból kiebrudalt, majd Uberrel Buffalóba érkező Shareece Wright, és a Panthersnél McDermottal együtt dolgozó Leonard Johnson kap még sok lehetőséget. Az kijelenthető, hogy a poszt egyértelműen gyengült, de talán nem annyira, mint amilyennek augusztus közepén tűnt.

Safety poszton Aaron Williams távozása várható volt, ennyi súlyos sérülés után nem erőltették a maradását, viszont az már kevésbé érthető, hogy Corey Grahamet miért nem tartották meg némi apróért. Az Eagles köszöni szépen, remekül tudják használni a hátsó védelmi alakzat minden pontján. Az utódlás kérdése csak félig-meddig oldódott meg. Micah Hyde Green Bay-ből költözött a hasonlóan zord teleket hozó Buffalóba, nem kevesebb, mint 30,5 millió dollárért, amit 5 év alatt kereshet majd meg, amennyiben jól teljesít. Free safety-ként az a Jordan Poyer kaphatja a legtöbb szerepet idén, aki nem kellett a Clevelandben, de úgy tűnik, meggyőző teljesítményt nyújtott az edzőtáborban. Hangsúlyoznám, hogy nem tőle kell várni az elit teljesítményt. A cseresort Trae Elston és Colt Anderson teszi teljessé. Róluk azt kell tudni, hogy a speciális egység tagjaként jobbak, mint safetyként. Csak reménykedni lehet, hogy az első sor egészséges marad.

Speciális egység

Ha már annyi helyen változott a keret a holidényben, miért pont a rúgó poszt maradt volna ki? Dan Carpenternek márciusban megköszönték az eddigi munkáját, és helyette a Seattle-ből Steven Hauschka kap lehetőséget. A punter Colton Schmidt megtarthatta munkáját, a long snapper azonban már nem Garrison Sanborn, hanem Reid Ferguson lesz idén. Visszahordóként az egyaránt gyors lábú Brandon Tate és Kaelin Clay riogathatja az ellenfeleket. Ők nem rossz játékosok, ha a laszti visszahordásáról van szó. Idén is sok múlhat ezen a csapategységen.

Edzők

Rex Ryant és stábját páros lábbal rúgta ki a tulajdonos Pegula család, majd a draftot követően a vezérigazgató Doug Whaleynek sem volt maradása. Érdekes az időzítés, hiszen egy menedzsert általában a holtszezon első napjaiban tesznek lapátra, hogy az utódja minél előbb elkezdhesse a saját elképzelései szerint építkezni. A draft idején történhetett olyan dolog, ami miatt távoznia kellett. Az új vezetőedző nem volt veszélyben, új főnöke, Brandon Beane egyben a régi is. Beane ugyanis szintén a Carolina Pantherstől érkezett, ahol már évekig együtt dolgoztak. A későbbi cseréket is vélhetően előre leegyeztették és egy kidolgozott szisztéma szerint cselekedtek (erről később tervezek egy rövid írást). Szóval van új GM, van új edző, kellett egy stáb is. A támadó koordinátor Rick Dennison lett, aki edzői pályafutása nagy részét Denverben töltötte, de az elmúlt években Baltimore-ban és Houstonban is megfordult. Passzorientált edző, aki komoly kihívás előtt áll, egy kevésbé jól passzoló, de mozgékony, egy jó kezű, de újonc irányítóval, egy ligaelit futójátékkal és egy maximum átlagosnak nevezhető elkapósorral. A védelmet az a Leslie Frazier irányítja, aki NFL főedző is volt már és 36 év gyakorlat van a háta mögött. Több komolyabb védelmet is összerakott pályafutása során, legutóbb például a Ravens secondary-jénél végzett figyelemreméltó munkát.

Összegzés

A Bills egyértelműen gyengült tavalyhoz képest és a korábbi rájátszásról szőtt álmok szertefoszlottak néhány röpke hét alatt, miután Darby-t és Watkinst is elcserélték. A csoportban a Patriots és a Miami Dolphins is erősebbnek tűnik, de a New York Jets ellen már sikerült nyerniük a szezonnyitón. Egy 5-11-es mérleget érzek reálisnak, de ha minden optimális, akkor sem hiszem, hogy 6-7 győzelemnél többre képesek lehetnek. Az idei szezont egyértelműen a jövő oltárán áldozzák fel. A következő időszakban még több változás várható majd a keretben, akár szezon közben is.

Temesvári Zsolt

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS