Mi lesz veled New York Giants?

Az NFL egyik, ha nem a legnagyobb csalódása a New York Giants idei szereplése, akik nem találják a ritmust és a nyeretlen csapatok táborában tanyáznak. A gyenge szereplésért egyértelműen az edzői stáb okolható, hiszen egy sokkal többre hivatott társaságról beszélünk. A szurkolóik már a jövőbe tekintenek, így tegyük mi is ugyanezt. E bejegyzésben a szezon hátralévő részéről, valamint az edzői  stáb és a játékosok sorsáról olvashattok.

A kudarc egyik oka, hogy Ben McAdoo még mindig gyökeresen ragaszkodik az elképzeléseihez, nincs B terve és próbálja a játékosokra kenni a hibákat. A stratégiája kudarcot vallott és a hírek szerint az öltözőt is kezdi elveszíteni, a legutóbbi mérkőzésen Janoris Jenkins az elégedetlenkedésének adott hangot, Dominique Rodgers-Cromartie-t pedig eltiltotta a csapat. A vezetőedző menesztésével mindenki egyetért, az azonban vitára ad okot, hogy szezon közben, vagy januárban váljanak meg tőle. Az előttünk álló hetekben maximum egy súlyos vereség, vagy egy óriási öltözői balhé esetén lenne értelme McAdoo menesztésének. A következő vezetőedzőnket csak az alapszakasz után lehetne megtalálni és gyökeres változásokra az ideiglenes főnök sem lenne képes. Persze egy esetleges idei változtatással is együtt tudnék élni és bizonyos helyzetben lehet, hogy támogatnám is a lépést, de úgy gondolom, hogy gyakorlatilag mindegy kinek a fején van a füles az oldalvonal mellett. A beugró „áldozat” Steve Spagnuolo lehet, akinek van már ilyen jellegű tapasztalata.

A Chargers elleni mérkőzésen három elkapó, név szerint Odell Beckham Jr, Brandon Marshall és Dwayne Harris is olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy idén már nem léphetnek pályára, ráadásul Sterling Shepard szintén kidőlt, így vissza nem térő lehetőséget kaptak a fiatal játékosok. Roger Lewis lehet a fő haszonélvező, de Travis Rudolph is szép pillanatokra okozhat. A korábbi Florida State elkapó mögött szívszorító történet húzódik meg, ő az a játékos akit egyszerűen nem lehet nem kedvelni. A kezdők kiválásával az újonc tight end Evan Engram is több lehetőséget kaphat, jelen pillanatban ő tűnik Eli Manning legveszélyesebb célpontjának.

A védelemben Dalvin Tomlinsonra lesz érdemes figyelni, aki az Alabamán háttérbe szorult a sztárjátékosok mögött és egyelőre a Giants-nél sem róla szólnak a hírek, de magas színvonalon játszik és már most kezd egyértelműsödni a helyzet, hogy ő lesz Johnathan Hankins utódja. Antonio Pierce óta nem volt huzamosabb ideig klasszis linebacker a keretben, de B.J. Goodson ígéretesen mutatkozott be, igaz van még bizonyítanivalója. Szinte mindig a labda közelében tartózkodik, de a passzjátéknál meggyűlik a baja az emberfogással. Egy sorral hátrébb Darian Thompson szeretné megmutatni, hogy valóban kezdő szintet képvisel a profik között is.


Át is térhetünk a sorsolásra, a következő ellenfelekkel kell Manningéknek megküzdeniük idén:

  • @ Denver
  • vs Seattle
  • vs LA Rams
  • @ San Francisco
  • vs Kansas City
  • @ Washington
  • @ Oakland
  • vs Dallas
  • vs Philadelphia
  • @ Arizona
  • vs Washington

Gondolom senki sem lepődik meg, ha vizionálok néhány súlyos vereséget, például most a Denver Broncos otthonában már az is sikernek számítana, ha két touchdownnyi hátrányban pörögne le az óra. Ugyanez igaz lehet a Chiefs elleni összecsapásra is, de a sor tetszőlegesen folytatható. Gyakorlatilag olyan szintre züllesztették McAdoo-ék ezt a Giants-t, hogy sehol sem számítanak esélyesnek. A legvalószínűbbnek a 49ers és a Cardinals elleni sikert érzem és esély lehet valamelyik csoportrivális megtréfálására is. Egy-egy meglepetés győzelem bármikor becsúszhat, de ennél többet képtelenség belelátni ebbe a csapatba. Ez 4 győzelem, de a realitás ennél eggyel vagy kettővel kevesebb.

Álomszerűen kezdődött McAdoo vezetőedzői pályafutása, hiszen a tavalyi 11-5-ös mérleg remek egy frissen kinevezett HC-tól. A csapat történetében egyedül Dan Reeves-nek sikerült ez a bravúr, így jogosan várták New Yorkban az újabb rájátszásba jutást. A 2016-os esztendőnek a nagy erőssége a kulcspillanatok sikeres abszolválásában, illetve a védelem előretörésében rejlett. Két éve Coughlin alatt rendre az utolsó percekben sikerült elbukni, tavaly pedig ezek a pillanatok okozták a győzelmeket. Ezekért egyértelműen a vezetőedző a felelős, így ekkor még úgy tűnt, hogy jó döntés volt McAdoo kinevezése. A játékosok is támogatták az előléptetését, a hírek szerint Eli Manning különösen örült a döntésnek. Az első perctől kezdve megvolt a tekintélye, a győzelmek hatására pedig az öltözői hangulattal sem volt probléma. Azért így sem beszélhetünk tündérmeséről, a támadók érthetetlenül gyengélkedtek, a játékuk kiszámíthatóvá vált. Szinte csak a 3 elkapót, 1 tight endet és 1 futót tartalmazó 11 personnelt alkalmazták, amelynél az ellenfél védelme fel tudott készülni a passzjátékra és a futójátékhoz sem sikerült megnyitni az útvonalakat. A hanyatlás ellenére sem jött a változás, konokul ragaszkodott McAdoo az elképzeléseihez.

Gyakorlatilag ez lett a veszte is. Az idei öt vereség elsősorban az ő nyakán szárad, hiszen az első két fordulóban nem tudott versenyképes csapatot kiállítani, majd a végjátékok sem sikerültek. Az offensive coordinator Mike Sullivan szerepével sem vagyok tökéletesen tisztában, hiszen a játékokat McAdoo hívja és az is egyértelmű, hogy az ő elképzeléseit látjuk a támadóknál. A felállásokban mutatkozott némi változatosság, de ez is kevés a boldoguláshoz. A rövid passzos stratégiába nem sikerült beépíteni Brandon Marshallt, akinek a fizikai képességei teljesen kihasználatlanul maradtak (igaz ő sem könnyítette meg Eli dolgát). Tovább tartott a Beckham függőség és egyértelmű, hogy bármelyik csapat megérezné egy ilyen elkapónak a hiányát, de nélküle sem omolhat össze a kártyavár. Érthetetlen az egyes játékosokhoz való ragaszkodás is. Tavaly mindenki elégedett volt Paul Perkins bemutatkozásával, aki idén nem találja kezdőként a ritmust. Szinte érthetetlen ez a romlás tőle, hiszen Orleans Darkwa és Wayne Gallman hétről hétre jobb. Ennek ellenére Perkins maradt az első számú RB és csak a sérülése után kapott Darkwa és Gallman lehetőséget. Ugyanez igaz D.J. Flukerre is, akit nem szeret ugyan a PFF, de a bevetésével megindultak a futások. A játékosokkal is egyre több lett a konfliktus, korábban már szóba került, hogy Dominique Rodgers-Cromartie-t eltiltotta a csapat és egy másik cornerback, Janoris Jenkins viselkedésével is akadt probléma. Eltűnt a tavalyi tekintély, ez pedig mindig a vezetőedző bukását jelenti, legyen szó bármilyen sportról is.

Egy új HC kinevezése új offensive és defensive coordinatort is jelent, így minden bizonnyal Mike Sullivan és Steve Spagnuolo is máshol folytatja majd. Giants szurkolóként egyik maradásához sem ragaszkodnék. Meglepő lehet ezt olvasni, főleg Spagnuolo miatt, de idén nem úgy muzsikál ez a védelem ahogy az elvárható lenne és ez elsősorban az ő felelőssége. Továbbra is remek edzőnek tartom és a 2015-ös kinevezésével is elégedett voltam, de nem tartom nélkülözhetetlen elemnek.


Jerry Reese alatt szintén forró lett a szék, hiszen ez a mérleg az ő munkájának az eredménye is. Tavaly újra visszaszerezte a bizalmat, de több olyan döntést láttunk idén, amelyek a csapat kárát szolgálták. Az egyik ilyen a támadófal, azon belül is az Ereck Flowers-hez való ragaszkodás. Rendben van, hogy egy első körös választásról két év után nem akar lemondani. Az szintén belefér, hogy nem szeretne olyan szabadügynököket túlfizetni, akikkel szemben szintén vannak kérdőjelek, vagy benne vannak már a korban. Az viszont egyértelműen fejvakarásra ad okot, hogy mindössze a draftolatlan Chad Wheeler érkezett Flowers “konkurenciájának”. Az elmúlt években megvolt a szándék a fal megerősítésére, azonban ezek nem minden esetben váltak be. Flowers-en kívül Justin Pugh szintén első, Weston Richburg pedig második körös választás volt, de a sérülések, illetve a fal szétzilálása miatt nem tudtak klasszisokká válni, így az is elképzelhető, hogy a szezon végén mindketten távoznak. Egyértelmű hiba volt, hogy nem érkezett egy olyan falember aki a vakoldali tackle pozícióján is bevethető, sokkal inkább ebbe az irányba kellett volna elmozdulni, mint megszerezni Brandon Marshallt, aki a sérüléséig sem tudott meggyőző lenni.

Egyelőre nehéz megmondani mi lehet Reese sorsa és több tényező is belejátszhat a jövőjébe. Nem tudjuk milyen irányt terveznek a tulajdonosok. A jó drafthely egy top irányító érkezését eredményezheti, de ezzel a választási joggal ugyanúgy orvosolni lehetne a tackle vagy a futóproblémákat. 2012-től kezdődően több gyenge draftot és szabadügynök piaci tevékenységet láthattunk Reese-től, de utána sikerült ezeken felülkerekednie. A végéhez közeledik Eli Manning pályafutása és ha úgy látják John Maráék, hogy a jelenlegi front office alkalmas a következő nagy irányító megtalálására, akkor a general manager is maradhat a helyén, ellenkező esetben azonban ez a pozíció is nyitottá válhat. Nem szokás a Giants-nél GM-t meneszteni és az az érzésem, hogy most is nagyobb esély van Resee maradására, mint a távozására.

A játékosok közül elsőként Eli Manninget kell megemlíteni, akinek a személye körül folyamatos vita van az NFL szimpatizánsok körében. Azt leszögezhetjük, hogy nem egy Aaron Rodgers-ről beszélünk, nincs benn a szűken vett elitben, azonban az azt követő “csoportban” továbbra is helye van. Ha megvédi a támadófal és jól működik a futójáték, akkor még mindig nagy játékokra képes és idén a zsebben is jobban mozog mint tavaly. Ugyan képes egy-egy vicces jelenetre, de olyan ütközéseket hord ki lábon, amelyektől sokan a sérültlistán kötnének ki. 2019 végéig szól a szerződése és igazán nagyot csak akkor tudnának spórolni az elküldésével, ha az említett ’19-es szezon előtt küldik el. A jó drafthely és az ígéretes egyetemi irányítók reális eséllyel azt eredményezhetik, hogy az első körös választási joggal egy potenciális Manning utód érkezik a „Nagy Almába”, aki két évig a padon ülve veheti fel a ritmust. Ha ott van a lehetőség és elérhető a játékosmegfigyelők által preferált tehetség, akkor nem szabad habozni, be kell őt húzni. Ettől függetlenül Eli elküldését sem kell szorgalmazni, két évet még elpasszolgathat a ligában, legalább addig is meglesz az esély egy kiugró eredmény elérésére és az utódja is nyomás nélkül készülhet.

Persze nincs kőbe vésve az első körös irányító draft, hiszen a futóknál Shane Vereen és Orleans Darkwa szerződése is lejár, a Wayne Gallman-Paul Perkins duónál pedig találunk félelmetesebb névsort is a ligában. Felesleges még friss neveket bedobni, de a Penn State-en játszó Saquon Barkley van akkora tehetség mint Todd Gurley vagy Zeke Elliott.

Az elkapó és a tight end állomány adott. Odell Beckham jr. szerződését meg kell hosszabbítani, mellette pedig Sterling Shepard és Evan Engram is minőségi célpontot jelent Manningnek. Persze Engram egyelőre ígéret, de nagy potenciállal rendelkezik és a jövőben neki sem lehet elérhetetlen az 1000 yardos álomhatár.

Nem térültek meg a támadófalba fektetett erőforrások, mindössze Justin Pugh és Weston Richburg az a két játékos, akik egyértelműen kezdő szintet képviselnek és a szezon végeztével az ő szerződésük is lejár. Vajon mindketten maradnak? Nem biztos, hogy nagy pénzben fogadnék erre. Pugh nem egyszer tweetelt már a kollégái busás szerződéshosszabbításairól, így ő sem fogja olcsón adni magát. Pláne úgy, hogy idén kényszerből jobb oldali tackle-ként is pályára kellett lépnie, a sokoldalúság pedig tovább növelheti az értékét. Richburg elsődleges problémája a sérülékenysége, tavaly a kezével, jelenleg pedig agyrázkódással szenved. A megtartásuk mellett nem biztos, hogy lenne elegendő pénzmennyiség egy klasszis vakoldali tackle megszerzésére is.


A védőfal felélesztésére komoly dollármilliókat költött Reese, de az ő játékukkal sem maradéktalanul elégedettek a szimpatizánsok. A szabadügynök piacról sikerült megszerezni Olivier Vernont és Damon Harrisont, Jason Pierre-Paullal aranyáron hosszabbított, Dalvin Tomlinson pedig a draft második köréből érkezett. Szó se róla kell az erős védőfal, hiszen a legutóbbi két Super Bowl győzelmünknél (pláne a 42-dik Super Bowlon) ez jelentette az alapot. A gyengélkedés oka Vernon sérülése és JPP motiválatlansága lehet. Emlékezzünk vissza, hogy milyen nagy lendülettel vetette be magát a játékba Pierre-Paul a tűzijátékos balesete után. Ennek a lelkesedésnek a nyomát sem látni idén.

A linebacker sor szokás szerint gyengélkedik, bár a sötétben látunk némi pislákoló fényt. A korábban megemlített B.J. Goodson megoldást jelenthet, bár ahogy már olvashattátok vannak még kérdőjelek vele kapcsolatban. Devon Kennard, Keenan Robinson és Jonathan Casillas szerződése is lejár, így elképzelhető, hogy teljesen átalakul az LB sor.

A secondary Dominique Rodgers-Cromartie eltiltása miatt került előtérbe, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a rutinos cornerbacket nem látjuk már Giants mezben. Elmúlt már 30 és nem ő a jövő embere, Eli Apple pedig egyelőre nem úgy játszik, mint egy első körös választott. Ellenben Janoris Jenkins tovább remekel, így biztos alapot jelenthet a következő évekre is. Landon Collins a védelem legfontosabb láncszeme, majdnem akkora jelentőséggel bír, mint a támadóknál Beckham. A játék minden elemében remekel és idén is az egyik leghatékonyabb safety a ligában. 2018 végén jár le a szerződése és neki is új kontraktust kell adni.

Nem túlzás leírni, hogy a semleges szurkolókat is sokkolja a Giants idei teljesítménye. Jó hír viszont a szimpatizánsoknak, hogy ez a játékosállomány sokkal többre hivatott a jelenleginél. Egy új vezetőedző, esetleg egy új igazgató kinevezésével rövid időn belül ismét a történelméhez hűen játszhat a csapat és nem kell 4-5 évet várni arra, hogy versenyképes csapatot állíthassanak ki a Kékek. Ti hogyan látjátok, ha rajtatok múlna milyen változtatásokat eszközölnétek a siker érdekében?

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS