Mi maradt nekünk Houstonból?

A Houston Texans előző szezonja felemásra sikeredett. Egyrészt a (hozzá képest) megaszerződéssel leigazolt Brock Osweiler megbukott, mint irányító. Borzalmasan játszott egész szezonban, és csak azért ő fejezte be, mert Tom Savage első kezdő mérkőzésén agyrázkódást kapott. Másrészt a Texans – ligaelit védelmének köszönhetően – megnyerte az AFC South-ot. A rájátszásba jutás alap elvárás volt a csapattal szemben. Azonban szurkolók és a Front Office a főcsoport döntőt tűzte ki célul, lévén története során még egyszer sem ünnepelhetett főcsoport győzelmet a gárda. Rájátszásba 2011-ben jutottok be először, és mindezidáig egyszer a Wild Card, kétszer a Divisional kör jelentette a menetelés végét. A válságos irányító helyzet miatt tavaly sem remélhettünk többet. A törött lábú Derek Carr nélkül harmadik irányítójával (Connor Cook) felálló Oakland Raiders ellen viszonylag sima houstoni győzelem után következett a New England csapata. A Texans védelme másfél negyedig tudta kordában tartani Bradyt, a kínosan gyenge teljesítményt nyújtó támadók nem voltak képesek pontokat pakolni a táblára. Ennek köszönhetően a második játékrészben Patriots bedarálta őket.

Azért lehetett örülni is: Jadeveon Clowney végre tudta hozni azt a szintet, amit vártak tőle. Hiába esett ki még a szezon elején J.J. Watt, Clowney miatt folyamatosan életveszélyben érezhették magukat az irányítók, és mivel a teljes houstoni védelem elit szintet hozott, Clowney nagyszerű teljesítményét jobbá teszi, hogy innét is felfelé lógott ki. Whitney Mercilus folytatta remeklését, Brian Cushing végig tudott játszani egy szezont és meghatározó volt, mint belső linebacker, McKinney a legmagasabb szinten űzte a futás blokkolást, és megismerhettünk egy bizonyos A.J. Bouyét, aki az ismeretlenségből a liga egyik legjobb cornere lett.
Támadóoldalon jóval kevesebb volt a teljesítmény: az Osweiler-projekt megbukott. Képtelen volt megtanulni Bill O’Brien rendszerét, nem szokott össze az elkapókkal és a szezon végén, a Titans elleni meccs félidejében úgy összeveszett a főedzővel, hogy a csapattársaknak kellett a feleket lefognia… A jövőre nézve még kilátástalanabb lett az irányítóhelyzet. Az elsőkörös elkapó, Will Fuller a szezon első két meccsén fantasztikusan játszott, aztán hirtelen beleszürkült a mezőnybe. Nem lehetett feljegyezni tőle látványosabb megmozdulást a későbbiekben. Az irányítóból lett elkapó, Braxton Miller egy nagyon nehéz tanuló évet tudhat maga mögött. Volt egy-két kiemelkedő pillanata, de nem tudta legyőzni Jaelen Strongot a slot elkapó pozícióért, folyamatosan rotálták egymást, majd lesérült.
Az Arian Foster hagyta űr betöltésére szerződtetett Lamar Miller szezonja csendesre sikeredett. Ezt nem kizárólag magának köszönheti, a támadófal futásblokkolásra totálisan alkalmatlan. A Texans úgy fordult rá az előszezonra, hogy negyedik éve is ugyanaz a csapat legnagyobb problémája: nincs potens irányító.
Bill O’Brien ennek köszönhette szerződtetésé, mert igazi „irányító suttogónak” tartották az egyetemi szinten, aki megoldja a QB helyzetet. Ennek ellenére három szezon alatt kilenc irányítóval dolgozott együtt. Ez részben a balszerencsének is köszönhető, mivel Fitzpatrick, Mallett, Savage és Hoyer is többször volt sérültek, viszont sokat elmond az a tény, hogy ennyi irányító közül nem volt senki, aki kiemelkedőt nyújtott volna. O’Brien mellett szól, hogy háromszor is rájátszásba vitte a csapatot.
A szabadügynök-piac nyitásáig nem történt semmi érdemleges. Ment a szokásos szezon előtti maszlag, mindenki fogadkozott, aztán március 9-én robbant a bomba, megtörtént, amire senki nem számított: Brock Osweilert egy második körös draftcetli kíséretében elcserélték a Cleveland Brownshoz. Senki sem hitte, hogy a Texans képes megszabadulni tőle a szerződése miatt. Egy évvel korábban 74 milliós szerződést írattak alá vele, amiből 2017-ben 16 millió terhelte volna a csapat sapkáját. Ezt a Browns nagylelkűen átvállalta, mert nekik bőven belefért, majd az előszezon végén kivágták. Nem Osweiler a nagy fogás Clevelandban, hanem a második körös pick, ami vele együtt és cserébe „csak” negyedik kört kellett adni.
Rick Smith general manager helyrehozta hibáját. A döntést mindenki üdvözölte, a csapat megint ott tartott, ahol a part szakad… Betonvédelem és playmaker célpontok, irányító meg sehol. O’Brien megnyugtatott mindenkit: teljes mértékben megbízik a csapat irányítójában Tom Savage-ben.
Savage három évig tanulhatta a rendszert és szokhatta az NFL tempóját. A karereje és játék intelligenciája lehetővé teszi, hogy elvezessen egy offense-t, viszont technikailag egyelőre nem mutatott sokat. Nyilván edzői látják ezt, de okkal kételkedünk abban a stábban, akik Ryan Malletet kezdő irányítóvá tették. Nagy veszteség is érte a houstoniakat: a szezon felfedezettje, A.J. Bouye nem fogadta el a neki kínált szerződést, és a csoportrivális Jacksonville Jaguarshoz igazolt. Távozása nagy érvágás a csapatnak, mégha olyan cornerek is maradtak, mint Jonathan Joseph, Kareem Jackson, vagy Kevin Johnson.
Az offseason másik nagy kérdése volt, hogy J.J. Watt felépül-e a szezonkezdetre. Tavaly egy porckorong sérv műtét után túl hamar vetették be, véget is ért neki idő előtt a szezon. Januárban az se volt biztos, hogy folytathatja-e, februárban a legkomolyabb fizikai munka, amit végezhetett a lassú séta volt, de azt se tehette fél óránál tovább. Végül felépült. Watt és edzői is hangsúlyozták, hogy megvárják, amíg teljesen felépül, nem sietnek el semmit, még ha ez az alapszakasz hatodik hetéig is tart. A Houston védelme egy egészséges Wattal kiegészülve csak jobb lehet, pedig 2016-ban is a legjobb három védősor között volt.
Újabb probléma jött: nem kisebb név élt a holdouttal, mint Duane Brown, a csapat kezdő baloldali tackle-je, a támadófal és a csapat egyik legjobbja. Brown új szerződésre hajt, ami érdekes, mivel még két éve hátra van a régiből, viszont egy dollár garantált pénz sem üti a markát. Kábé 9-9 millió dollárt kapna a következő két évben, viszont ha a csapat úgy dönt, egy cent veszteség nélkül megválhatnának tőle. Brown 32 évesen szeretné, hogy be legyen biztosítva a jövője. A játékos egész nyáron nem jelent meg egy edzésen és előszezon meccsen sem. Hiánya nagy veszteség a csapatra nézve, de úgy tűnik, nem hajlandóak új szerződést adni neki. Brown pedig azután, hogy pár nappal a végső keretszűkítés előtt DeAndre Hopkins elkapó megaszerződést kötött, csak még eltökéltebb lett. Kijelentette, hogy addig nem tér vissza a csapathoz, amíg új szerződést nem kap. Legkésőbb a nyolcadik játékhéten edzésre kell jelentkeznie, mert utána a liga szabályzata alapján ki kell ülnie az egész szezont, egyben idén egy centnyi fizetést sem kapna. Jelenleg 4+1 kimenetele lehet a történetnek:

  • Tartja magát a követeléséhez, és inkább kiüli az egész szezont.
  • Beletörődik, hogy nem kap új szerződést, és visszatér a csapathoz.
  • Átstrukturálják a szerződését, hogy legalább erre a szezonra kapjon garantált összeget.
  • Új szerződést ajánl neki a csapat.
  • (Elcserélik/kivágják és új játékost hoznak a helyére.)

Legvalószínűbbnek a hármas pontot tartom. Átalakítják a kontraktusát, és megpróbálnak dűlőre jutni vele, vagy veszteség nélkül megválnak tőle és másik játékost keresnek a posztjára. Tehát nagy valószínűséggel Brown visszatér. Addig nézhetjük, hogyan szenved nélküle a támadósor.
Houstonban nagy reményekkel várták a draftot, mert volt bőven hely, ahova pótlást kellett biztosítani. A 25. helyen igazán jó irányító behúzására nem számíthatott a Texans. A második körben nem választhattak, ezért okosan kellett meghatározni azt a játékost, akit top100-ban kihúznak. A draft előtt három legjobb irányítóból kettőt már kihúztak: Mitch Trubisky a Chicago Bears, Patrick Mahomes a Kansas City Chiefs játékosa lett. Ezután Rick Smith nem várhatott tovább, újra húzott egy merészet, és felhívta egy újabb cseréért a Brownst. A clevelandiek lehúzták a csapatot, így került hozzájuk a Texans első körös, illetve a jövő évi első és második körös választásuk a 12. választási jogért cserébe. És a Houston kiválasztotta Deshaun Watson irányítót, akinek teljesítményén nem csak a saját, de a GM és a vezetőedző jövője is áll. Komoly áldozatot követelt a leigazolás, ha nem válik be, az Bill O’Brien és Rick Smith könnyen kívül találhatja magát. A csapat drat választásai: DeShaun Watson QB, Zach Cunningham ILB, D’Onta Foreman RB, Julien Davenport LT, Carlos Watkins DT, Treston Decoud CB, Kyle Fuller C
O’Brien továbbra is hangsúlyozta, hogy Savage a kezdő, és ha csak nem történik valami drámai fordulat az edzőtáborban, így is marad. A jövőkép mindenestre vidámabb lett Houstonban. Ha nem is lesz egyből kezdő, Watson nagyszerű projekt a franchise számára. Bajnokságot nyert a Clemsonnal, imád nagy meccseken játszani és vállára tudja venni a csapatot. Bírja a nyomást és kritikus helyzetekben nem mond csődöt. Meglátjuk, hogyan tudja átmenteni ezt a tulajdonságát a profik közé. A kezdő irányító személye eldőlt: Tom Savage.
A csapat váza évek óta ugyanaz, az előszezon során helyet nyerhettek a csapat többi tagjai és történtek sajnálatos sérülések is. Will Fuller kulcscsonttörést szenvedett és legalább két hónapra kidőlt. Jaelen Strong egy meccses eltiltást kapott egy tavaly márciusi balhéja miatt, így második és harmadik számú elkapója nélkül kénytelenek kiállni. Az elkapósor amúgy sem mély, így hiányukat megérezheti. Helyüket Braxton Miller és Dres Anderson tölthetik be. Millerről már fentebb írtam, jó elkapónak tartom, de konzisztensebbnek kell lennie. Dres Anderson pedig O’Brien egyik meglepetés embere az edzőtáborból. Watson egyik kedvenc célpontja volt és nagyon jó teljesítményt nyújtott.
Itt van (és még jó néhány évig itt lesz) a támadósor playmakere, DeAndre Hopkins, akivel augusztus végén kötöttek új szerződést és egy 5 éves 81 millió dolláros szerződést írhatott alá, amiből 49 millió garantált tartalom. Hopkins kivételes játékos, és teljes mértékben megérdemli azt a pénzt. Tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kilenc különböző irányító mellett is 1000 elkapott yard fölé tudott jutni három szezonban is.
Futóposzton a csapatrész mélyítésére jött D’Onta Foreman, aki bebizonyította, hogy bizony komolyan számolni kell vele az idény során. Alfred Blue komoly vetélytársat kapott, és Miller sem érezheti magát biztonságban. O’Brien öt futót tartott meg a végső keretben a fullbackkel együtt, így némi rotációra is számíthatunk.
Tight end poszton C.J. Fiedorovicz is új szerződésnek örülhet, a leginkább blokkolásnál pályán lévő játékos további négy évig marad a csapatnál. Ebben a csapatrészben nem történt változás, rajta kívül Stephen Anderson és Ryan Griffin alkotják a TE-triót.
A támadófalból Brown a már említett okok miatt hiányozni fog egy ideig, helyét valószínűleg Kendall Lamm veszi át. A guard posztokat minden bizonnyal Sua’Filo és Jeff Allen fogják betölteni, míg center posztra visszatérhet sérüléséből Nick Martin. A fal jobb oldala kis kihagyásokkal évek óta megoldatlan a csapatnál. Amikor már úgy tűnt, hogy Derek Newton huzamosabb ideig betöltheti ezt a posztot, nagyon súlyos és ritka sérülést szenvedett, mégpedig úgy, hogy hozzá sem értek, és biztos, hogy ebben az évben sem látjuk a pályán. Newtonnak mindkét lábában levált a térdkalácsokat tartó szalag, 26 évesen újra meg kellett tanulnia járni. Igazi csoda lenne, ha még egyszer pályára tudna lépni. Helyét, ahogy tavaly is, Chris Clark fogja átvenni. Clark egy átlagos játékos, nem nyújt soha kiemelkedőt, de keményen dolgozik, és megtesz mindent, amit a képességei engednek. A támadófal még közepesnek sem mondható. Mind passzvédelemben, mind futásblokkolásban sokat kell fejlődniük.

A másik oldalon sokkal vidámabb a helyzet. A védelem a liga egyik legjobbja, és idén is lesz oka a félelemre minden irányítónak, aki szembenéz velük.
Watt már játszott az előszezonban, teljesen egészséges és az első héten pályán lesz. A védőfal idén kivételesen erős lesz. Watt és Clowney nagyon komoly gondot okoz majd az ellenfeleknek. Középen D.J. Reader és Christian Covington rotálja egymást, és próbálja megölni a középső futásokat. Whitney Mercilust sem kell bemutatni: a csapat egyik legjobb játékosává nőtte ki magát, és idén sem fog kevesebbet nyújtani, mint eddig. Zach Cunningham már első évében kezdő OLB lehet, ha Clowney marad DE poszton. Adottságai megvannak, hogy kiváló NFL játékos legyen, az évek eldöntik, hogy meghálálja-e a bizalmat. Középen a megszokott duó, Brian Cushing és Bernardrick McKinney várják az ellenfelet. Utóbbi harmadik szezonját kezdi meg, tavaly a 27. legjobb ILB-nek sorolták, és All-Pro második csapatban kapott helyet. Ha mindkét játékos egészséges tud maradni, egy Patrick Willis-Navarro Bowman szintű párost tudnak majd alkotni. Nem lenne nehéz elviselni…
A secondary már tavaly elkezdte összeszedni magát. Bouye kiválásával szegényebb lett a csapat, de Kevin Johnson immár egészséges, és a két veterán, Joseph és Jackson mögött talán képes lesz megütni Bouye szintjét. Szélsőhátvéd poszton kvalitást tekintve Johnson mögött elég nagy a szakadék. A depth megvan, Robert Nelson és a frissen igazolt Marcus Burley várják a lehetőséget, ha a három kezdőnek segítségre lenne szüksége.
A safety poszt D.J. Swearinger távozása óta gyengélkedik. Jelenléte komoly fegyvertény volt, de egója nem engedte, hogy részt vegyen a speciális egység megbeszélésein, illetve hogy egyáltalán játsszon ott. Ezt a magatartást senki sem nézte jó szemmel, így D.J. Washingtonba került, ahol azóta csapatkapitány lett. A söprögető posztot Andre Hal és Corey Moore próbálja feltámasztani. Hal nyár végén kapott új szerződést, így vele komolyabban számol a csapat. Mögöttük Marcus Gilchrist és Eddie Pleasant, valamint Treston Decoud vár bevetésre.

Muszáj szót ejtenem a Houston városát ért csapásról. Augusztus végén a Harvey hurrikán elérte Amerika partjait, elárasztva ezzel rengeteg települést. Houston egyes részein annyi csapadék esett pár nap alatt, amihez azelőtt évek kellettek. A fél város víz alá került. A Texans akkor indult haza a Saints elleni előszezon meccsről, amikor a vihar elérte Houstont. A repülőjüknek Dallasban le kellett szállnia, több napot töltöttek a Cowboys edzőközpontjában, mivel velük játszották volna az utolsó előszezon csatát. A játékosok képtelenek voltak koncentrálni az edzésen, otthon szerettek volna lenni a családjukkal. Ezért, annak ellenére, hogy a Dallas felajánlotta, hogy rendezzék meg náluk a meccset, a Texans a mérkőzés elhalasztását kérte. A mérkőzést nem rendezték meg, a csapat hazament. Watt még a hurrikán kitörésének idején kampányolni kezdett egy adománygyűjtéssel foglalkozó oldalon, és közölte, ha össze tudnak gyűjteni százezer dollárt, ő ugyanennyit hozzátesz, és kétszázezer dollárral támogatnák a várost. Az akció olyannyira jól sikerült, hogy a meghatározott összeg pár óra alatt összegyűlt, sőt egy nap alatt elérte a félmilliót. Egy héttel a gyűjtés meghirdetése után már 21 millió dollárnál tartanak, ami egészen elképesztő ahhoz képest, hogy Watt százezer dollárt jelölt meg célként. A játékos azóta sem győzi megköszönni az adakozóknak. Ezzel az akciójával, és mert amióta Houstonban van, rengeteg segélycsomagot osztott szét a károsultaknak a csapattal együtt, elég komoly esélyes lett az NFL Walter Payton díj elnyerésére, amit minden évben az a játékos vagy edző kap, aki a legtöbbet tette a közösségért.

Összességében egy meglepetésekkel teli holtidényen vagyunk túl. Osweilertől sikerült megszabadulni, a drafton egy tehetséges irányítóhoz jutottunk, a védelem nem gyengült, sőt… Egyedül a támadósor hagy még mindig kívánni valót maga után. Többször is leírtam feljebb, hogy Savage kiérdemelte a kezdőt, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan teljesít majd éles helyzetben. Eddig epizód szerepek jutottak neki, most rajta múlik a csapat sorsa. Go Texans!!!

Sándor András

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS