Mi történt a 4. héten?

Dallas Cowboys – Los Angeles Rams 30-35

Meglepetésre vendéggyőzelem született Arlingtonban, pedig előzetesen mindenki a hazaiakat látta esélyesebbnek. A találkozót is ennek megfelelően kezdte a Cowboys. Végre működött a futójáték, Zeke Elliott megtalálta a lyukakat és Alfred Morris is sprintelt egy 70 yardosat, aminek eredménye Dallas vezetés lett. De az idei Rams nyomokban sem emlékeztet az elmúlt évek lúzer csapatára: egy láthatóan összeszedett, önbizalommal teli csapathoz méltón, tapadtak a hazaiakra. A harmadik negyedben végül utol is érték a Tehenészeket, sőt Todd Gurley fantasztikus 53 yardos elkapott hatpontosa után már náluk volt az előny. A zárónegyedben csak kozmetikázásra volt képes a Dallas, és bár az utolsó percben volt esélyük a győzelemre, de Aaron Donaldék kivédekezték a rohamokat és megérdemelten nyert, az Angyalok Városának gárdája. A Rams jelenleg 3-1-es mérleggel áll, míg a Cowboys 2-2-vel, és ha idén is jó eredményben bíznak, akkor mindenképpen meg kell oldaniuk a futás elleni védekezést. Ehhez elengedhetetlen az egészséges Sean Lee. (Temesvári Zsolt)

Philadelphia Eagles – Los Angeles Chargers 26-24

Több kezdő játékos hiányzott mindkét oldalon, és ez a vendégeket zavarta kevésbé, mivel magabiztosan kezdtek. Meglepetésre működött, az eddig erősen akadozó futójáték és erre alapozva hamar 10-0-s vezetésre tett szert az Eagles. A második játékrészben folytatták a pontgyártást a Sasok, az múlt héten 61 yardos mezőnygóljával győzelmet hozó Jake Elliott hárompontosával tovább növelték az előnyüket. A hazaiak támadók ekkortájt jöhettek ki az öltözőből és látva a nagy leégés veszélyét hamar összekapták magukat, és Tyrell Williams 75 yardos elkapásával hat pontra zárkóztak fel. Ezután mezőnygól párbajt élvezhetett a nagyérdemű és a záró játékrészre 19-10-es vendégelőnnyel fordultak a csapatok. Austin Ekeler pontszerzését látva a hazai szurkolók újra győzelmi esélyekről kezdtek pusmogni, de a kedélyeket lehűtötte Wendell Smallwood TD-je. A végén még Hunter Henry csinált pontokat vitatott elkapásával, és beállította a végeredményt. Megérdemelt a vendéggyőzelem a rendkívül balszerencsés Chargers ellen, akiknek már igazán kijár, hogy a karma végre őket segítse. (Temesvári Zsolt)

Seattle Seahawks – Indianapolis Colts 46-18

Két teljesen különböző félidőt láthattunk két, a mérkőzést 1-2-es mérleggel kezdő csapat összecsapásán. A Seahawks otthon sem volt képes hatékonyan támadni az első félidőben, ez lassan a csapat védjegyévé válhat. A szokásos összeállításban, egy-két vérszegény futókísérlet után jöhetett egy nehéz harmadik, majd Jon Ryan tovább gyakorolhatta a puntokat. Mindössze egy mezőnygólra futotta a támadósortól, miközben a Colts védelme egyszer a saját célterületén zavarta meg Russell Wilsont két pontért, másszor menekülés közben célzott rosszul az irányító, aminek labdaeladás lett a vége. A vendégek támadói továbbra is Andrew Luck nélkül, a Patriots-tól nemrég igazolt Jacoby Brissett vezetésével két hosszú és eredményes támadást is összehoztak. Igaz, Brissettnek sikerült egyszer eladnia a labdát, épp Justin Coleman kezébe, akivel a nyáron még együtt gyakorolt a Patriots edzésein. Coleman visszahordta a labdát 6 pontért cserébe és 15-10-es vendég vezetéssel mentek pihenni a csapatok. A második félidőben minden felborult (vagy a helyére került, ki-ki döntse el maga), a Hawks rögtön egy Wilson futott TD-vel zárta az első támadását, és ez az új módi annyira megtetszett a támadóknak, hogy egy-két kisiklástól eltekintve a meccs végéig tovább csinálták. A Seahawks offense kreatív játékokkal és tökéletes végrehajtással haladt előre, működött a futójáték, a fáradó Colts védelem egyre kisebb ellenállást volt képes kifejteni. A második félidőben a Colts 3 first downt és mindössze 32 yardot tudott felmutatni. Ekkor már a Hawks védelme is a régi önmagát idézte. A vége nagy különbségű hazai győzelem, ami teljesen megérdemelt. A hazai drukkerek bánata talán csak annyi, hogy Chris Carson futó, aki eddig nagyon bíztató játékkal rukkolt elő egy súlyosnak tűnő bokasérülést szenvedett. Jobbulást kívánunk neki is és a forduló minden sérültjének. (Barcsik Norbert)

Miami Dolphins – New Orleans Saints 0-20

Meglepően jól kezdett a Dolphins. Jay Cutler csak feldobta az irányt váltó DeVante Parker és Jarvis Landry felé, ők pedig a legnehezebb labdákat is leszedték. A futó Jay Ajayit a bizonyítási vágy fűtötte szülővárosában, ehhez a mérkőzés elején még a támadófal is asszisztált. Az első játékrész felét felemésztő roham célegyenesében Julius Thomas kapta volna a labdát és… itt elkezdődött a kínszenvedés, amit a további három és fél negyedet jellemezte. Thomas ugyanis csak nézte, ahogy a nála két fejjel és 20 kilóval kisebb Ken Crowley leszedi előle a lasztit. A labdaszerzés után a Drew Brees irányította támadók Michael Thomas elkapásaival mezőnygól távolságig jutottak, de a lövés mellé szállt. Felébredt a bírói kar is és nagy vehemenciával megérkeztek a meccsbe: a sípszó azonnal semmissé tett minden értékelhető megmozdulást. A londoni közönség sem tűrte ezt csendben, mivel az egyetlen focira emlékeztető megmozdulás a Saints félidő végi mezőnygólja volt. Félidőben 3-0 a Wembleyben: jól hangzik, csak nem amerikai fociban. A második félidőben csökkent a sárga zászló dobálás, egyben Ajayi futásainak sikeressége. A Saints fiatal védői kitűnően fogtak embert, a támadófalon átsuhanó linebackerek pedig gyakran zavarba hozták Cutlert, a Phins támadósor leszerepelt. Brees pedig kegyetlenül kihasználta a védelem fáradtságát, társra is lelt a passzjátékba gyakran bevont futó, Alvin Kamara személyében. Neki és Thomasnak is kiosztott egy-egy TD passzt, és magabiztos győzelemmel hagyhatták el Londont. Nagy kérdés, hogy a Saints védelem állt-e össze, vagy a Dolphins támadójátéka maradt a kukában. A megérdemelt sikert nem kell magyarázni, a miami gárda játékát pedig nem lehet. (Bodor Gergely)

Atlanta Falcons – Buffalo Bills 17-23

Ugyanazon filozófiával léptek pályára a csapatok: erős futójátékkal megágyazni a hosszú passzoknak. A futók és a támadófalak ehhez meg is tettek mindent. A Buffalo Billsnél LeSean McCoy villámként cikázott, Mike Tolbert szokásához híven mennydörgésként robbant bele az ellenfélbe. Az Atlanta Falcons sem adta alább, szépen termelték a yardokat Tevin Coleman és Freeman tandemével. Három negyedig közel hasonlóan teljesítettek és egy élvezetes, szoros összecsapást láthattunk. Az utolsó játékrészben aztán kiütközött a különbség, méghozzá az irányítók terén. A Billsnél Tyrod Taylor tökéletesen lépett el a nyomás elől, majd valószerűtlen, már-már csak Madden-játékokban látható passzokat varázsolt Charles Clay kezeibe, és tédével koronázta meg a támadást. Matt Ryan ugyan több yardot csinált, a legfontosabbakat mégis a pályán hagyta. Itt kell kiemelni, hogy Julio Jones csípősérülése miatt korán kiszállt. Ryan nem érezte a játékot a végén. Nem észlelte a nyomást, Hughes pedig lesodorta az elé tartott labdát, amit az újonc Tre’ Davious White vitt az endzone-ig. Újabb hazai eladott labda következett, ami után még egyenlíteni tudott az Atlanta, de a vendégek két mezőnygóllal újra elléptek. Fél perce volt a Falconsnak a fordításra, de 10 yard távolságra nem sikerült a negyedik kísérletet Taylor Gabrielhez juttatni, talán mert védője egy árnyalattal erőszakosabban védekezett. Nem repült zászló, így meglepetésre nyert a Buffalo, aki megelőzve a bajnok Patriots gárdáját, vezeti csoportját. Úgy tűnik, nem a nevek nyerik a meccseket, a tankolásnak tűnő cserék után leírt veteránok és ismeretlen fiatalok harapós, bizonyítani kész elegye bárkire veszélyt jelent. (Bodor Gergely)

Tampa Bay Buccaneers – New York Giants 23-25

Két javítani akaró gárda feszült egymásnak, mindkettejüknek nagy szüksége volt a győzelemre. Hibákkal tarkított mérkőzést láthattunk, ahol a vendéglátó Tampa Bay Buccaneers kezdett jobban, de a rúgójuknak, Nick Folknak köszönhetően nem tudtak kellő mértékben elhúzni. A passzsiettetés egyik oldalon sem működött és ez komoly lehetőséget adott a támadóknak, Eli Manning még futott TD-t is szerzett. Igazságosnak mondható a szoros végeredmény, a vendéglátók jöttek ki jobban a szkander csatából. Bár ők sem lehetnek elégedettek maradéktalanul, lévén nagyobb különbséggel is nyerhettek volna, a new yorki oldalon pedig egyik csapatrész sem volt képes teljes egészében mérkőzésre koncentrálni. Az újabb, immáron negyedik Giants-vereség gyakorlatilag Odell Beckhamék szezonjának végét jelenti, a Buccaneers ha képes a javulásra, akkor idén is harcban lehet a rájátszásért. (Asbóth Tamás)

Cleveland Browns – Cincinnati Bengals 7-31

Mindkét csapat az első győzelmére hajtott, a vendégek bajnokesélyesnek tűntek a teljesen kilátástalan Cleveland ellen. Andy Dalton, és az edzőváltás után már komolyabb életjeleket mutató támadósora megállíthatatlannak tűnt. Igaz, a Browns ezen a meccsen a védelméből nélkülözte a három legfontosabb játékosát. DeShone Kizer passzai felét sem volt képes jó helyre dobni és még egy labdaeladást is vétett. De a kritikán aluli statisztikái sem mutatják meg, hogy mennyire kilátástalan teljesítményt nyújtott. A jó nevekből álló támadófala ritkán képes megvédeni és a futójáték sem létezik Ohio ezen szegletében, ráadásul az elkapói sem húzzák ki a szamócából. De ez vajon a tyúk vagy a tojás esete? A Pittburgh Steelers elleni vereség óta Kizer játéka darabjaira hullott, a blitzekkel képtelen mit kezdeni, szétesik a lábmunkája, a dobómozdulata botrányos és pocsék döntéseket hoz. Hazai pályán a szintén nyeretlen csoportriválistól ilyen sima vereség nem azt mutatja, hogy működik a Moneyball. (Tamás Mihály)

New York Jets – Jacksonville Jaguars 23-20 (h.u.)

Megérkezett a floridai alakulat New Yorkba, belecsaptak a meccsbe, és elhitték, hogy a bab is hús. Egy valamire nem készültek, a Légierők gyalogságát megfogni. Te atyavilág 250 jard felett kapni földön már-már egyetemi meccseket idéz. Azért a védelem még visszakaparta a meccsbe a Jaguárokat a végére és könyörgöm, mondja már meg valaki Blake Bortlesnak irányítónak, hogy nem Kony Ealy-vel szemtől-szembe szituban kell játszani a szuperment. Végül is két csapat van Jacksonville-ben, egy a páros, egy pedig a páratlan hetekre. (Pongrácz Zoltán)

Houston Texans – Tennessee Titans 57-14

Sima hazai győzelem. A Houston franchise rekordot ért el az egy mérkőzésen szerzett pontok tekintetében. Úgy tűnik, hosszú keresgélés után Deshaun Watson személyében megtalálták „Az irányítót” Houstonban. Négy passzolt, egy futott hatpontosa mellett, ritmust adott a támadó sornak, jól érezte a zsebet és mozgékonyságának köszönhetően jól jött ki a szorult helyzetekből. Egyszer eladta a labdát, de ez a győzelem miatt senkit nem érdekel. A sérülése miatt idén először pályára lépő Will Fuller remekül oldotta meg Hopkins tehermentesítését, előbbi kettő, utóbbi egy pontszerzéssel járult hozzá a sikerhez. A Titans védelme lényegében csak asszisztált az ellenfélnek, a fontosabb szituációkban rendre alul maradtak. Marcus Mariota árnyéka volt önmagána . Rögtön az első támadásnál eladta a labdát. Futott két tédét, de a levegőben rendre megállította a Texans secondary. Mariota sérülése után a helyére beálló Matt Cassel sem tudott csodát tenni. Kétszer eladta a labdát, így a hazai védelem összesen négy interceptiont és fumble-t szerzett. Ilyen jól muzsikáló támadósor régen volt már Houstonban, a védelem teljesítménye kicsit háttérbe is szorult. A következő fordulóban a Texans a veretlen Kansast fogadja, ez igazi megmérettetés lesz Watson számára. A Titans pedig Miamiba utazik kiköszörülni a csorbát, bár Mariota nélkül nehéz dolguk lesz. (Sándor András)

Arizona Cardinals – San Francisco 49ers 18-15 (h.u.)

Szoros mérkőzésre volt kilátás, amit egyik gárda sem kifejezetten jó előjelekkel várt. A Niners oldalán futó Carlos Hyde felépülése és a szabálytalanságok visszaszorítása volt a kulcs, az előbbit megoldották, hiszen összesen 95 yardot teljesített, a sorozatos szabálytalanságaival azonban 113 yardot vesztett a vendégcsapat. David Johnson lesérült, ezért a Cardinals fő feladata az irányító, Carson Palmer megvédése volt, hiszen a passzjátékon volt a hangsúly, amit alátámaszt a kiugró 51 passzkísérlet. Nem sikerült megvédeni Palmert, a 49ers védelme hatszor vitte le a földre. A rendes játékidőben mezőnygól-parádét láthattunk, amit a ráadásban a vendégek rúgója egy újabbal, de hiába vezetettek, a ráadás vége előtt jött az elnyűhetetlen Larry Fitzgerald és bravúros 19 yardos elkapásával az Arizona megnyerte a külső szemlélő számára nem túl élvezetes összecsapást. A Cardinals tapad a Rams és Seahawks csapatára, a 49ers továbbra is nyeretlen, de legalább a szimpatikus vesztes szerepében tetszeleg. (Megyeri Krisztián)

TNF Green Bay Packers – Chicago Bears 35-14

Rodgers 4 tédéjére Mike Glennon csak két labdaeladással tudott felelni. A Bears futójátéka említésre se méltó, ha levonjuk 103 jardos összteljesítményükből a két hosszabb futásukat, már csak 2,7 jardos futásonkénti átlag jön ki. Vagyis Glennonnak sok harmadik és hosszút kellett volna megoldania. No, nem mintha a Green Bay támadói jobbak lettek volna, de a macik négy labdaeladásából a Packers három tédét szerzett. (Király András)

Minnesota Vikings – Detroit Lions 7-14

Lagymatagon indultak a támadások, a védelmek daráltak. A Vikingeken látszódott hogy Case Keenum csak a Stephon Diggs-Adam Thielen kettősben bízik, ha nem bírtak elszakadni egyből jött a baj. Megtalálták a vendégvédelem Achilles-sarkát: Dalvin Cook futhatott kedvére, illetve a Nevin Lawson-D.J. Hayden páros is ott hibázott, ahol tudott. A Lions is futással próbálkozott, ami működött is Abdullah yardjaival, de ez inkább a hazaiak futás elleni védelmét minősíti. Matthew Staffordnak volt két dobása ami csak a szerencsén múlt hogy nem lett az ellenfélé, és még ötször földbegyalulták, de a labdaszerzés nem sikeredett. Az 1. félidőben egy értelmes támadást produkált a hazai csapat és az TD lett, a vendégeknek kettő jött össze, de Matt Prater mellélőtte egyszer a mezőnygól kísérletet, így három ponttal vonultak az öltözőbe. A második játékrész rémálomszerűen kezdőtött a hazaiak számára. Először Anthony Zettel szedte össze Jerick McKinnon elejetett labdáját, majd a következő játékban Cook rosszul lépett és elszakadt a térdszalagja, a nagyszerűen érkező Tavon Wilson pedig kifejelte a labdát a kezéből. Két labdaszerzésből  11 pontot csinált a Lions, ezután már csak az időt ölték. A Vikings rúgója is mellétrafált, így mindenképpen TD kellett az egyenlítéshez. Sikerült is eljutniuk a Detroit 4 yardosára ahol Zettel ismét sackelte Keenumot… A legvégén újra próbálhatták, de az első passz után jött Glover Quin és újabb labdaszerzéssel lezárta a csoportrangadót. (Harsányi Tamás)

New England Patriots – Carolina Panthers 30-33

Ha eddig nem tették volna, most már elkezdhetnek aggódni a Patriots védelme miatt. 2016-ban még csak furcsának tűnt, hogy a holtszezonban túladtak Chandler Joneson és Jamie Collinson is, most már inkább katasztrofálisnak értékelnénk a döntést. Kaptak ugyan cserébe egy második és egy harmadik körös választási lehetőséget és Jonathan Coopert, de az utóbbi egy másodpercet se játszott, a drafton meg a támadósort erősítették. Tavaly ezt még elviselte a csapat, de idén nyáron megváltak Chris Longtól és Jabaal Sheardtól, két szituációs passzsiettetőtől, így elől már közel sem tudják eléggé összezavarni az ellenfél támadóit ahhoz, hogy az idén váratlanul sokat hibázó cornereket tehermentesítsék. A Patriots sakcrátája 5,6 százalékról 5 százalékra esett, vagyis az ellenfél irányítóinak ennyivel több ideje van a zsebben. Cam Newton ezt köszönte is szépen, 316 jardot, három tédét passzolt, és még egyet futott is a miheztartás végett. (Király András)

Denver Broncos – Oakland Raiders 16-10

Derek Carr öt teljesen sikertelen drive után lesérült, Marshawn Lynch kilenc próbálkozásból 12 jardig jutott, ez pedig több annál, amit a Denver ellen megengedhet magának az ember. (Király András)

MNF Kansas City Chiefs – Washington Redskins 29-20

A hazaiak fölényesen nyerték a labdabirtoklásért folytatott csatát, 72 akciójukkal szemben a Redskins csak 50 játékot tudott hívni. Ez nagyjából elég is volt a 9 pontos győzelemhez. A másik kulcsstatisztika, hogy a Chiefsnek egy híján kétszer annyi 1st downja volt. Nekem meg személy szerint külön öröm, hogy a sérülés miatt kihagyott első szezonja, majd a Buffalo Bills védelmének átalakítása után egykori alabamai kedvencem, Reggie Ragland új csapatában végre bemutatkozhatott. Ragland az utolsó, régi stílusú Will volt Alabamában – az új iskolát már a tíz kilóval vékonyabb, olalvonaltól oldalvonalig játszó Reuben Foster képviseli -, szóval elsősorban a futóknak kell rettegniük tőle, de ők hamar meg fogják tanulni a nevét. Hajrá, Reggie! (Király András)

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS