Mit érdemel egy Raiders fanatikus?

Izgalmas szezon elé néznek a Fosztogatók a 2017/2018-as szezonban, ugyanis hosszú évek óta először hatalmas elvárásokat támasztanak a szurkolók a csapat felé. Teszik ezt főleg azért, mert a tavalyi szezonban egy váratlanul erős 12-4-es mérleget és a rájátszást sikerült összehoznia a csapatnak hosszú évek óta először.
Nagy lesz tehát az elvárás és korántsem lesz egyszerű feladat ismét jó mutatót és a rájátszásba jutást összehozni, hiszen a csoportjuk (AFC West) az egyik legkeményebb és a sorsolása a csapatnak ismét erősre sikerült. A helyzetüket nem könnyíti, hogy bár a támadó oldal tovább erősödött, a védelmi oldalon javulás egyelőre nem látható az előszezon meccsek alapján.
Idei évben is alapvetően a támadó egységnek és Derek Carrnak kell majd tehát a csapatot a hátán vinnie és azt is mondhatjuk, hogy addig megy majd a szekér, amíg Carr és az offense viszi. Sok visszaesést váró elemző hivatkozik arra is, hogy a tavalyi szezonban nagyon sok szoros meccset nyert meg a Raiders utolsó negyedbeli fordítással és ez hosszabbtávon nem fenntartható.

Támadók

Át is térnék a támadó oldal bemutatására, hamár így kiemeltem őket, mint a siker kovácsait. A mai NFL-ben jó irányító nélkül nem lehet tartósan komoly eredményeket elérni, megtapasztalhatta ezt minden Raider-fan Rich Gannon leköszönését követően. A jó hír, hogy Derek Carr személyében a csapatnak újra van franchise irányítója, ráadásul hosszú távú szerződéssel évekre „leláncolva”. Carr a támadó egység szíve és agya egyszemélyben. Az első 3 évében folyamatos fejlődést mutatott és a tavalyi szezon második felében már, mint lehetséges MVP-jelöltet és mint TOP irányítót emlegették sokan. Ha a mostani szezonban is tud még egy kicsit fejlődni, akkor valóban odaérhet az NFL irányítóinak az elitjébe. A mostani szezonnak új támadó koordinátorral vág neki a csapat, miután Bill Musgrave-et elküldték, hogy a fiatal irányítóedzőt Todd Downingot előléptethessék a helyére. Ez a váltás lehet Carr fejlődésében egy új „motor”, hiszen remek kapcsolat van közöttük és elvileg a korábbiaknál nagyobb szabadságot kap a snap előtti változtatások, áthívások terén.
Reggie McKenzie vezérigazgató hosszú távra leigazolta a franchise irányítót és ismét bizonyságot tett arról, hogy érti, mi kell egy irányító köré ahhoz, hogy sikeres lehessen. Carr mellett visszaigazolta a guard Gabe Jacksont is, amivel gyakorlatilag a liga egyik legjobb belső támadó fal hármasát tartja együtt a következő évekre. A Kelechi Osemele-Rodney Hudson-Gabe Jackson belső trió mind pass protection, mind run blocking terén remek egység és alapvetően meghatározzák a Raiders sikereit. Ez a hármas Donald Penn-nel és Marshall Newhouse-zal egészül ki, hogy a liga egyik legjobb támadó falát alkossák együtt. Penn egy hosszabb holdouton van túl, ami egyébként úgy fest, nem fogja negatívan érinteni az egységet a szezon során. Newhouse igen bíztatóan játszott előbb Penn holdout alatt, majd a másik tackle poszton is, így a támadófal összességében jobb lehet, mint tavaly volt.
A skill pozíciókra is odafigyelt McKenzie, hiszen megszerezte a futó Marshawn Lynch-et Seattle-ből, miután kidumálta a visszavonult státuszából és igazolt egy atletikus elkapó tight endet is Carr számára Jared Cook személyében. Lynch-el kapcsolatban nagy a várakozás, eddig remekül teljesített végig és úgy fest valóban jó formában van, de nem szabad elfelejteni, hogy a kihagyását megelőzően 2015-ben nem tudott már jó számokat produkálni. Igaz, erősebb a Raiders támadófal, mint a Seahawks egysége. Lynch amúgy nem egyszemélyes hadseregként kell, hogy megoldja a futójátékot, hiszen Jalen Richard és DeAndre Washington személyében van két igen ígéretes másodéves futó mögötte. Lynch fogja a power elemet biztosítani a tervek szerint, a kisebb Richard&Washington páros sebességen alapuló játékához. Így kialakulhat a sok helyen emlegetett Thunder&Lighting futó „koncepció”.
Jared Cook érkezésével és Lee Smith felépülésével a tavaly gyenge TE egység is hirtelen jó csapatrésszé lépett elő. Tavaly szinte alig használta a csapat a pozíciót, ebben idén nagy változásra számítok. Cook remek elkapó, aki komoly fegyver lehet Carr számára, míg Smith az egyik legjobb blokkoló a ligában. Smith visszatérése azért is fontos, mert így nem kell annyi 6 falemberes felállással játszani. A preseasonban is megmutatta Carr, hogy nem szabad Smith sem túlságosan elfelejteni, mert képes neki TD passzt dobni. Ezt a veterán páros egészíti ki Clive Walford, a csapat korábbi 3. körös választottja, aki idén végre egészségesen, teljes munkával a háta mögött tud belekezdeni a szezonba. Az előszezon meccseken lehetett látni mennyivel jobban mozgott, mint korábban bármikor Raiders mezben. Walford egy jókezű, jó méretekkel rendelkező TE, aki az elmúlt 2 éve alatt elég jó blokkolóvá is érett, így a most megvillantott sebességét visszanyerve végre igazi dual TE veszélyforrás lehet belőle. Downing elvileg komolyan ki fogja használni a TE egységben rejlő lehetőségeket, ami remekül fogja így kiegészíteni a WR egységet.
Azt az elkapó egységet, ahol továbbra is Amari Cooper és Michael Crabtree páros a kezdő, és tavaly a liga talán legjobb elkapó duóját alkották nehéz lefelé minősíteni. Cooper az idei szezonra felszedett némi izmot, hogy jobban tudja felvenni a harcot a számára első két évében gondot okozó agresszív, fizikális hátvédek ellen, de az izomgyarapodás nem okozott sebességvesztést nála. A kezdő páros mindkét tagja remek route runner és a legnagyobb elkapásokra is képesek, de Crabtree esetében mindig kalkulálni kell pár labdaelejtéssel is. Mögöttük Seth Roberts van, aki frissen kapott szerződést, mint 3. számú WR, aki ha idén egészségesen képes a javulásra, akkor ez egy újabb remek McKenzie üzlet lehet. Cordarelle Patterson személyében érkezett egy életveszélyes visszahordó, akit támadó oldalon is igyekeznek majd minél veszélyesebben használni. És bár nem egy remek elkapó, de ha sikerül a labdát jó helyzetben eljuttatni hozzá, akkor a sebessége és fizikuma miatt mindig benne van a nagy játék lehetősége. Kérdéses mennyi labda kaphat egy ennyire zsúfolt elkapói egységben, de Carr szempontjából nézve csupa veszélyes és jól megjátszható célpont lesz a pályán.
A tavalyi évvel kapcsolatban sokan emlegetik, hogy mennyi szoros meccset nyert a csapat és sokszor megjegyzik, hogy ez nem tartható állapot, ez vissza fog ütni. Ez valószínűleg igaz, de nem szabad elfelejteni, hogy miért játszott olyan sok szoros meccset a Raiders. Egyfelől a védelem miatt, másfelől viszont a támadóegység sokszor képtelen volt egy-egy meccset „eltenni”. Erős első félidei produkciók után rendre gyenge harmadik negyeddel nyitottak és ennek, valamint a gyenge védelmi munkának köszönhetően sok ellenlábasuk felzárkózott, fordított a zárónegyedre. A koordinátorcsere és a feljavult kiegészítő személyzet, valamint Carr fejlődése együtt konzisztensebb játékot és még komolyabb előnyt, illetve az előny megtartását eredményezheti, így nem is kellene olyan sok szoros meccset játszaniuk.
Azt gondolom, hogy ez a csapat alapvetően akkor lesz sikeres, ha Carr & Co. minden meccsen az első pillanattól kezdve nyomja a gázpedált és hosszú drive-okkal előnyt épít. Ebben az esetben a védelemtől kevesebb is elég lehet a győzelmekhez, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy ez a stratégia az igazán jó csapatok, elit védelmek ellen kevés lesz. A rájátszásban egész biztosan kell majd korrekt védelmi munka is a sikerhez.

Védelem

Nézzük, mi a helyzet a védelmi oldalon, miért fanyalog, aggódik egyre több Raider-fan az előszezon meccsek láttán. Tavaly jól látható volt, hogy minden szintjen gondokkal küzd a csapatrész. A védőfal nem tudott konzisztensen dolgozni a futás ellen és nem tudták Khalil Mack, valamint Bruce Irvin munkáját kellő belső nyomással segíteni. A linebacker sorban sorra váltották egymást az emberek és igazán megbízható megoldást nem sikerült találni szezon végére sem. A hátsó alakulatban Sean Smith és David Amerson is erősen a szerződése alatt játszott és a lassuló Reggie Nelson mellett csak kis késéssel és nem 100%-os állapotban tudott csak Karl Joseph pályára lépni. Ez összességében a liga egyik legrosszabb passz elleni védelmét eredményezte. Volt bőven bűnbak, ha úgy tetszik, hiszen Dan Williams mellett Perry Riley és Malcolm Smith személyében kezdő linebacker páros is távozott a hátsó védelmi edzővel egyetemben. A szabadügynök piacon nem érkezett igazi erősítés, egyedül Jelani Jenkins, de mint az 53-as keretszűkítéskor kiderült nem sikerült az igazolás, hiszen nem érte meg a csapatba kerülést.
A draft nagyrészt a védelemről szólt, hiszen az első 5 választásból 4 ember ide érkezett, de még nem látszik, hogy rögtön minőségi erősödést jelentene a csapat számára a négy fiatal. Gareon Conley volt az első körös választás, akit azóta a rendőrség tisztázott a nemi erőszak vádja alól, így elvileg stealnek számít, de gyakorlatilag a teljes előszezont kihagyta sérülés miatt; sejtésünk sincs, mikor tud valódi erősítést jelenteni cornerback-sorba. Obi Melifonwu jött a második körben, de sérülések miatt belőle is csak igen keveset láthattunk eddig (a legfrissebb hírek alapján IR-re került). Obi az első 7 találkozót biztosan kihagyja és utána is valószínűleg kell neki pár hét, mire felveszi a fonalat. Eddie Vanderdoes védőfal ember jól festett az egész holtidényben, de mint tudjuk a védőfal nem éppen az újoncok remeklésétől hangos poszt. Az biztosnak tűnik, hogy a remek munkájának, valamint részben Jihad Ward sérülésének köszönhetően úgy fest kezdő lesz defensive tackle poszton. Az 5. körös Marquel Lee személyében újabb kezdőre akadt a csapat, de itt inkább kényszerről van szó, semmint remeklésről. Nincs igazán olyan játékos a keretben, aki oda tud állni linebacker posztra helyette, Cory James mellé. A preseason meccseken voltak szép megmozdulásai, de érezhető nála, hogy túl gyors még neki az NFL, sokat gondolkodik, lassan reagál. Fontos lenne, hogy mihamarabb belerázódjon, mert nagyon kéne a jó vagy legalább átlagos szereplés tőle. Fontos még kiemelni a 7. körös safety Shalom Luani nevét, hiszen nemcsak, hogy remekelt az előszezonban, rosterre került, és Obi Melifonwu kiesése után a vártnál nagyobb feladat hárulhat rá.
A Raiders megítélésem szerint alapvetően egy 5-2-es alapfelállással fog operálni, ami Khalil Macktől függően 3-4 vagy 4-3 under front is lehetne. Lényege, hogy a széleken Mack és Irvin dolgozik, míg belül a Mario Edwards Jr.-Justin Ellis-Eddie Vanderdoes trió. A védőfalban jó mélysége van a csapatnak: Jihad Ward, Denico Autry, Darius Latham és Treyvon Hester személyében, de Mack és Irvin mögött csak James Cowser áll, ami nem megnyugtató. Az off-ball linebacker szerepkörbe, ahogy már írtam James mellé Lee futott be, de még Tyrell Adams is odajuthat, ha az újonc szenved. Ez összességében a liga egyik leggyengébb belső védőegysége, és ha nem mutatnak váratlan fejlődést, akkor egész évben gond lehet a középső terület őrzése. Futás ellen Mack és Irvin feladata elsődlegesen a szélek megtartása lesz, hogy szélső nagy futásokat ne nyeljen be a gárda és a belső 5-ös (3 DL, 2 LB) feladata lesz a belső futások tartása. Komoly segítséget nyújt majd Karl Joseph safety, aki méretét meghazudtoló módon tud büntetni, ahogy ezt például a Cardinals remek futója David Johnson is megtapasztalhatta.
A nickel felállásoknál várhatóan nagy szerepet kapott volna Melifonwu, de kiesése után új megoldás kell, aki James mellé feljöhet fel cover specialistaként Lee helyére. Ez a megoldás egy draftolatlan újonc (UDFA), Nicholas Morrow. A négyemberes felállások esetében Mack és Irvin látja el a defensive end feladatokat és az Edwards, Vanderdoes, Autry, Ward, Hester ötös rotál majd belül. Papíron nem tűnik rossznak ez az egység, de valós teljesítmény nincs mögöttük, így nagy kérdőjel ez is.
Márpedig, ha nem lesz passzsiettetés, akkor nem sok jóra számíthatunk a hátsó egységtől. Sean Smith nagyon gyengén kezdte az edzőtábort, néhanapján csak a 3. számú egységgel gyakorolt és az előszezon mérkőzéseken is csak a gond volt vele. A gyors elkapókhoz lassú, valamiért Ken Norton Jr. edző nem hagyja fizikálisan „emberezni”, és amikor cover feladatokkal slotba lett mozgatva ott rendre gyengének bizonyult. T.J. Carrie úgy fest, nem tud élni a lehetőséggel, amit Sean gyenge szereplése nyújt, pedig tavaly igen jól mozgott. David Amerson nagyon kétarcú játékos, képes remek védekezésre és gyenge teljesítményre is, így messze nem ideális elsőszámú CB-nek. Conley instant impact játékában lehet bízni, anélkül komoly égések lesznek, még akkor is, ha a Seattle által játszott sémáktól egyre inkább elmozdul a csapat, és a safetyk többet tudnak segíteni az elkapók ellen.
Reggie Nelson eddig úgy fest, mint tavaly, ami jó is, meg nem is, ezért komoly fejlődés kell a másodéves Karl Josephtől, hogy a védelem utolsó szintje erősséggé váljon. Erre megvan az esély, ugyanis Karl idén teljes edzésmunkát tudott végezni, még egy évvel távolabb került az egyetemi pályafutását lezáró térdsérüléstől és bevallása szerint nagymértékben lelassult számára a játék. Meglátjuk mire lesz ez elég… Luanit említettem már, a 7. körös újonc akár „beleharaphat” Nelson játékidejébe is. A védelem fiatal, van benne a fejlődési potenciál a szezon során, de egyelőre egy alulról 5 védelemnek fest, ami komoly gátja lehet a sikeres szezonnak.

Special team

A speciális egységből sokant távoztak, mert több jól teljesítő játékosa (Bates, Trawick, Holmes) is komoly ajánlatokat kapott, ugyanakkor volt komoly érkező is Patterson személyében és több fiatal is bíztatóan játszott. Az edző maradt, a szisztéma helyben van, kiderül mennyire sikerül beilleszteni az új arcokat visszaesés nélkül.

Edzői stáb

Jack Del Rio rutinos vezetőedző a csapatnál, aki az eddigi két oaklandi szezonjára abszolút sikerként tekinthet. Jól kijön a játékosokkal, fejben egyben tartja a csapatot, egyelőre korrekt edzőnek tűnik, de ha az idei védelem is szenvedni fog, akkor már el fogják kezdeni piszkálni, hiszen ő egy védelmi hátterű tréner. Todd Downing személyében új támadókoordinátor van. Nagyon jókat lehet olvasni vele kapcsolatban, úgy fest, nagyon érzik egymást Carr-ral, emiatt én jó szereplést várok a támadó egységtől, de reálisan nézve tartogat kockázatot is a rookie OC. Mike Tice lehet komoly segítségére Toddnak, hiszen amellett, hogy Tice a liga egyik legjobb faledzője, komoly tapasztalattal rendelkezik már.
Ken Norton Jr. a védőkoordinátor továbbra is, pedig jó páran várták a leváltását az előző szezon után. Norton a Seattle-féle védelmet hozta magával, de a tavalyi év közepén gyaníthatóan JDR nyomására váltottak és már egy eltérő sémát próbálnak futtatni, eddig nem sok sikerrel. Norton remek linebacker volt, de eddig úgy fest azoknak lesz igaza, akik a kinevezése kapcsán azt mondták, hogy sok lesz ez neki, mert nem elég jó az „X’s and O’s” terén. John Pagano érkezett a holtidényben erősítésnek Norton mellé a rivális Chargerstől. Vezetőedző asszistensi titulusa van, a találgatások szerint a secondary fejlesztése és a blitz csomagjainak (amiről a Chargersnél híres volt) implementálása a fő feladata. Az eddigi meccsek alapján sokat nem lehet leszűrni a hatásáról, de abban bízik minden Raider-fan, hogy a szezon során bizonyítja értékét.

Tipp

Vannak, akik a tavalyi 12-4 helyett már 7-9-es vagy 8-8-as mérlegről beszélnek a védelem gyengesége és az erős sorsolás kapcsán. Én nem látom pesszimistán a dolgokat és a roppant erős AFC Westben is 9-10 győzelemre jónak látom a gárdát. Az pedig akár rájátszásra is elég lehet, ha eléggé körbe veri egymás a csoport.

Csögley Roland

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS