Mivé alakul át idén a Browns?

2017 az átalakulás éve Clevelandben. Nagyjából tizedszer az elmúlt tíz évben. Olyan szintű kapkodás, hozzá nem értés és balszerencse jellemezte a csapatot az elmúlt évtizedben, ami az összes major ligát figyelembe véve is párját ritkítja. Valami azonban megmozdult tavaly Hue Jackson kinevezésével, a nihilt felváltotta a visszafogott bizakodás, lássuk, milyen alapon!

Támadók

Lehet vitatkozni azon, hogy melyik egy csapat legmeghatározóbb posztja. Ha gyenge a támadófal, akkor nincs futás, nem védi senki az irányítót. Kiemelkedő elkapók és futók nélkül nincs playmaker a csapatban. Azonban egy legalább átlagos szintet hozó irányító nélkül megette a fene az egészet. 2016-ban Robert Griffin III, Kevin Hogan, Cody Kessler, Josh McCown és Charlie Whitehurst is felállhatott a center mögé. Közülük egyedül RGIII mondható tehetségesnek, ő viszont legalább annyira sérülékeny is, ezt bizonyította a legelső mérkőzésen, ami után kereken három hónapot kellett kihagynia. Jackson mester nem akarta elkapkodni a draftolást, ezért csak a második körben húzott irányítót DeShone Kizer személyében. Az előző évi brigádból maradt Kessler és Hogan, valamint egy érdekes csereügylet keretében (gyakorlatilag 16 millió dollárért vettek egy második körös draftjogot) megszerezték Brock Osweilert, akit rövid próbálgatás után el is bocsátottak. Kizer bíztatóan mozgott az előszezonban, ezzel kiérdemelve, hogy már az első héten ő legyen a kezdő.  Ideje lesz, hiszen talán a támadófal az egyetlen egység a csapaton belül, ami ligaelitnek mondható. Eddig is jó volt a Joe Thomas és Joel Bitonio nevével fémjelzett alakulat, de megerősítették még az egykori Packer J.C. Tretterrel és a liga egyik legjobb guardjával, Kevin Zeitlerrel. A jobb oldalon Shon Coleman lehet a gyenge pont, de ezt még el kell bírnia a falnak. Isaiah Crowell lesz a kezdő futó, aki már tavaly is 1.000 yard környékére jutott, idén ezt át is lépheti, amiben nagy segítségére lehet az „úttörő” Dan Vitale fullback. Az irányítóból elkapóvá alakuló Terrelle Pryor volt az elmúlt szezon legeredményesebb elkapója, a folytatásról viszont nem tudtak megegyezni, így ő Washingtonban folytatja pályafutását. Corey Coleman maradt az egyetlen túlélő, mellé hozták a kissé alábecsült Kenny Brittet és egy draftcetliért cserébe az örök ígéret Sammy Coates-ot.

Sokat segíthet az elkapásoknál az első körben húzott David Njoku, akit Gary Barnidge elengedése után kezdő összekötőnek szántak. A rendkívül atletikus felépítésű tight end nem zárt kiemelkedő felkészülést, de hosszú távon ő lehet a megoldás a posztra.

Védők

Némi meglepetésre szezonkezdet előtt kivágta a csapat Desmond Bryantet, így várhatóan Trevon Coley és Jamie Meder kezd majd a fal közepén. Szélen Emmanuel Ogbah és az idei draft első választottja, Myles Garrett kezdene, utóbbi viszont bokasérülést szenvedett edzésen, várhatóan 1-1,5 hónap pihenés vár rá. Óriási érvágás ez a csapatnak, hiszen az előszezonban megmutatta, miért rá esett az első választás. Szintén középen kaphat szerepet az újoncbörzén rengeteget csúszó Caleb Brantley is, aki ugyan sackrekorder nem lesz, de konstans nyomást tud gyakorolni az irányítóra. Egy sorral hátrébb a Patstől szerződtetett Jamie Collins jelenti a biztos pontot, mellette a tavalyi szezon végigrobotoló Christian Kirksey tekinthető biztos kezdőnek, a többiekkel kapcsolatban inkább csak kérdőjelek vannak. Meglepő távozó nem csak a védőfalban volt, a szélsővédők közül kirakta a vezetőség a maga 7 évével már ős clevelandinek számító Joe Hadent, akit már hónapok óta próbáltak elcserélni, de megfelelő ajánlat hiányában kivágták. Egyből le is csapott rá a rivális Pittsburgh Steelers.

Haden teljesítmény az utóbbi időben visszaesett, amiben szerepe volt a folyamatos sérüléseknek, agyrázkódásoknak egyaránt, ennek ellenére még befért volna a Jason McCourty – Mike Jordan- Jamar Taylor – Briean Boddy-Calhoun kvartett mögé/mellé. Érdekes döntés, megérzésem szerint „korábbi szolgálataira tekintettel” engedték el, mondhatni kiérdemelte. Söprögető pozícióba érkezett szintén az első körben Jabrill Peppers, akinek a képességeit nem lehet vitatni, azonban ő sokkal inkább illett volna egy jó védelembe mindenesnek, mint egy kialakulóban lévőbe, mert össznépi megegyezés még a legideálisabb pozíciójáról sincs. Az ő helyzete is egyszerűbb lenne, ha a másik safety, Calvin Pryor nem verekedett volna össze edzésen az egyik csapattársával, mert így megköszönték a szolgálatait és útjára bocsátották. Összességében közepes lehet az alakulat, Garrett-től, Collinstól és Pepperstől lehet kiugró teljesítményt várni, de a konstans magas színvonalhoz még hiányzik néhány láncszem.

Speciális egység

Britton Colquitt puntjaira sok panasz nem lehetett, indokolatlan lett volna a cseréje. Nem úgy a rúgó Cody Parkey-ra, akinek a Miami Dolphins elleni hibáját még most is emlegetik a drukkerek, a frissen draftolt Zane Gonzaleznek nagyon sokat kellett volna hibáznia, hogy ne ő legyen a kezdő. Szenzációs képességű fiatalemberről beszélünk, ha fejben sem lesz probléma, nagyon hosszú időre megoldhatja a Barnák gondjait rúgóposzton. Visszahordásnál a már többször említett Peppers lesz a fő elkövető, aki ugyan a Michiganen sem vitt vissza sok labdát TD-re, ellenben az átlaga elég jó, egy alakuló csapat számára pedig borzasztóan fontos a jó kiindulási pozíció.

Edzők

Hue Jackson megítélése továbbra is vegyes, bár már több a bizakodó szurkoló, ami Clevelandben nem kis eredmény. Tudatosság látszik a csapat kialakításánál, ami szintén szokatlan azon a környéken. Amennyiben hagyják, hogy befejezze, amit elkezdett, meggyőződésem, hogy sikeresebb időszak jön a csapat életében, amit az utóbbi idők eredményein edződött fanatikusok nagyon megérdemelnének már. Bátran húz meg váratlan lépéseket és az edzői stáb átalakításánál sem fogta vissza magát. A rengeteg változtatás közül jelentőségét tekintve kiemelkedik Gregg Williams védőkoordinátori kinevezése. A Bounty-botrányban főszerepet játszó koordinátor jó szakember, ha kap időt, jó kis egységet fog összerakni.

Összegzés

Talán túl optimista vagyok, de az Indianapolis Colts, Jacksonville Jaguars, New York Jets és Chicago Bears négyest foghatónak érzem, hazai pályán pedig mutatkozik esély a Baltimore Ravens és a Cincinnati Bengals ellen is. Egy 6-10-es szezon megszilárdíthatná Jackson helyét, Kizer jó játéka pedig egy újabb, máshova ellőhető draftcetlit jelentene, nem is beszélve arról, hogy végre sokkal kiegyenlítettebb lenne az AFC North. Super Bowlt nem fognak játszani, de sok szempontból érdekesek lehetnek az átalakuló és megfiatalodó Browns meccsei.

Megyeri Krisztián

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS