Offseason értékelő: New York Giants

Mozgalmas offseasont élnek meg a Giants szurkolók (nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én is az vagyok), hiszen a tavalyi idény közben elbocsátották a head coach Ben McAdoo-t, illetve a GM Jerry Reese is lapátra került, így nemcsak a játékoskeretben történtek változások. Ugyan nem volt akkora hely a fizetési plafon alatt, mint két éve, de így is akadt némi mozgástér a változtatásra. A draftot is izgatottan várhatták a keleti parton, hiszen ritkán választanak ilyen jó pozícióban.

Gyakorlatilag nem volt kérdés, egyértelmű volt, hogy Dave Gettleman lesz az új general manager. Jó munkát végzett a Panthers-nél, ahonnan érdekes módon bocsátották el és amikor őt is bedobták a jelöltek közé gyakorlatilag már egyértelmű is volt a kinevezése. Volt már Giants alkalmazott, így ismerős környezetbe tért vissza. Ami ellene szólt, hogy inkább rövidtávúnak tekinthető a kinevezése, hiszen már 67 éves. Az elmúlt napokban jött a hír, hogy limfómában szenved, amiből remélhetőleg fel tud gyógyulni és kitölti azt a 4-5 évet amelyet előzetesen vártunk tőle.

Pat Shurmur lett az új vezetőedző, aki tavaly szinte csodát tett a Vikings-szal, hiszen klasszis irányítót csinált Case Keenumból. HC tapasztalata is van, korábban a Cleveland Browns-t irányította, ahol nem tudott túl sikeres lenni, bár a Browns fanok még azt a mérleget is elfogadták volna az elmúlt két évben. Leginkább Matt Patricia és Josh McDaniels nevét emlegették és szerény véleményem szerint ebből a névsorból a legjobbat sikerült kihozni. Patricia nagyon nagy kérdőjel, McDaniels pedig elég gusztustalanul bánt el a Colts-cal. Eddig nem túl sokat lehet elmondani Shurmur munkásságáról, de a sajtótájékoztatóin látszik, hogy komolyan veszi a dolgát, éretten gondolkodik, de ha arról van szó akkor a humor sem áll tőle távol. Jó viszonyt próbál ápolni a médiával, ami még hasznos lehet a jövőben.

Mike Shula lett az offensive coordinator, aki elsősorban a gameplan megalkotásáért lesz felelős, a játékokat Shurmur fogja hívni. Jónak tűnik ez a felállás, hiszen a Panthers-nél akadt némi probléma Shula playhívásaival, a taktika felállításában viszont nem vallott szégyent. A DC James Bettcher lett, aki potens védelmet hozott létre Arizonában és Steve Spagnuolo után ismét egy agresszív defense-t várhatunk. Sémabeli változást is hoz a személye, hiszen 3-4-es felállású lesz az alapvédelem, de a Cardinals-nak látottak alapján inkább egy hibrid frontot lehet várni. Egy olyan edzőt csábítottak el, akinek reális esélye lehet arra, hogy néhány év múlva a head coach jelöltek között emlegessék. Ennek ellenére legyünk vele óvatosak, hiszen a legjobb esetben is csak átlagos a pass rusher állomány, így könnyű megégni ha nem működnek a blitzek..

A játékoskeret is változásokat igényelt és ugyan nem árult el sokat a terveiről Gettleman, azt azonban kikötötte, hogy komoly erősítések várhatóak a támadófalban. Rögtön Andrew Norwellel fantáziáltak az újságírók, aki azonban a Jaguars-hoz írt alá. Jött is a szurkolók részéről a hisztiroham, amit Nate Solder megszerzésével sikerült csillapítani. Egy kiváló OT-t sikerült a posztján a legjobban kereső játékossá tenni, akinek nagyon nagy szükség volt a megszerzésére. Kissé sokat kapott, Olivier Vernon leigazolásához hasonlítható ez a manőver, azonban nem az árcédulát fogjuk nézni ha jól teljesít. Patrick Omameh lett a másik „megmentő” aki a képességeihez képest szintén nem kapott keveset. Könnyen lehet, hogy jobb megoldás lett volna D.J. Fluker megtartása, de mikor egy új GM érkezik egy 3-13-as csapathoz, akkor ne számítsunk arra, hogy tömegével igazolja újra a régi játékosokat. Fontos láncszemnek tartom Jonathan Stewartot, aki egyrészt végre megoldást jelenthet a rövid yardos szituációkra, másrészt jó példát mutathat az öltözőben a fiataloknak. Bettcher hozta magával Kareem Martint, aki eddig nem sokat mutatott az NFL-ben és kb. annyi pénzt kapott, mint a Lions-hoz távozó Devon Kennard. Érdekes lesz látni, hogy miként alakul a következő 2-3 évük a ligában. Én inkább Kennardot preferáltam volna, persze érthető ez a döntés is. Egy újabb ex-Arizona játékossal is sikerült erősíteni, Josh Mauro érkezett fillérekért, akinek a tapasztalata és a rendszerismerete szintén érhet valamit a 4 meccses eltiltás lejárta után. Az elkapókat Cody Latimerrel sikerült mélyíteni, akitől ne várjunk csodát, de a magassága sokat érhet az end zone-ban és special teamerként is bevethető. Az 1000 yardos teljesítményt azonban nem ő fogja hozni, a legjobb esetben is csak Manning negyedik számú célpontja lesz.

A távozókról is szólni kell néhány szót. Talán Justin Pugh a legnagyobb név, de ennek ellenére fel sem merült a megtartása. Azt csiripelték a madarak, hogy a kocsmákat is szívesen látogatta és ez nem volt túl szimpatikus az új stábnak. Ezen kívül az is ellene szólt, hogy a nagyobb testalkatú falembereket preferálja Gettleman. Solder érkezése után nem is lett volna keret a megtartására, amit kicsit sajnálok. Inkább lemondtam volna Omameh és Martin megszerzéséről és ezért a pénzért megtartottam volna Pugh-t, aki komoly guard párost alkotott volna Hernandezzel. Talán még egyértelműbb volt Weston Richburg távozása, aki szintén hamar IR-re került és korrektül teljesített a helyén Brett Jones. Már esett szó Devon Kennardról, akinek ugyancsak komoly problémája akadt a tartóssággal, de talán nagyobb szerencséje lesz Detoritban. D.J. Fluker is szóba került már, aki ezért az összegért simán megtartható lett volna. Hasonlóan vagyok Ross Cockrell elengedésével is, aki adhatott volna némi mélységet a CB sornak. Ugyan nem dőlök a kardomba a távozásuk miatt, de nem biztos, hogy nem tudtak volna hasznosak lenni 2018-ban is.

Minden évben van pár olyan játékos, akik a salary cap áldozatai lesznek. Az első nagy cut Dominique Rodgers-Cromartie volt, aki a hírek szerint nem ment bele a fizetéscsökkentésbe, így nem volt más választás. Azóta sem talált magának csapatot, bár volt egy elejtett mondata Landon Collins softball meccsén, hogy újra látjuk még. Viszonylag későn került lapátra Brandon Marshall, aki állítólag belement volna a paycutba is, a fizikai felmérőt azonban nem tudta teljesíteni, így ő is a csapat nélküliek között találta magát. Azóta újra munkába állt, Seattle-ben próbálhat szerencsét.

Két komolyabb trade-et is sikerült nyélbe ütni, amelyek Alec Ogletree érkezését és Jason Pierre-Paul távozását jelentették. Égető szükség volt egy új linebacker jelenlétére, Ogletree pedig a védelem irányítója lesz. Gyenge éven van túl, a Rams pedig nem nagyon akarta a korábban odaadott nagy szerződést kifizetni neki, így végül áron alul túladtak rajta. Ez azt is jelenti, hogy kevesebb garantálttal kell megkínálni az LB-t és akár már jövőre kiszállhatnak a kontraktusból. New yorki oldalon JPP teljesített szerényen és úgy látszik, hogy Bettcher nem találta a helyét ebben a sémában. Gyakorlatilag egy harmadik kör jött érte vissza, ami nagyon jó érték, viszont mindössze két millió dollárt sikerült spórolni idén az elengedésével, ez pedig ellentmond a win now szemléletnek (amit sokan emlegettek a játékosbörze során). A deal azonban előkészítheti OBJ és Landon Collins új szerződését, szóval ebből a szemszögből is hasznos volt ez a csere.

El is érkeztünk a drafthoz, aminek a „QB or not QB” jelmondattal vágtak neki a Giants-nél. Az utolsó fejezetéhez ért Eli Manning pályafutása és ritkán választanak ilyen jó helyzetből (utoljára Lawrence Taylort választották ki az 1/2-es pickkel), így a logika az irányító draftolását diktálta volna. Az ellenoldalon felmerült Saquon Barkley és Bradley Chubb neve a gyenge futójáték és a pass rush erősítéseként. Én egyértelműen a QB pick mellett tettem volna le a voksom, hiszen látok annyit Josh Rosenben, hogy franchise irányító legyen. Gettleman azonban a futójáték mellett döntött és újabb két évet adott Manningnek, hiszen Barkley lett a választottja. Olyan szempontból védhető a döntés, hogy Quenton Nelson mellett őt tartják az évfolyam legjobbjának és sosem rossz, ha ez a játékos a tiéd. Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy egy ilyen kaliberű futónak már az első évében komoly teljesítményt kell nyújtani, hiszen a running backek pályafutása a legrövidebb. Úgy tudom ezt a legjobban szemléltetni, hogy nézzünk rá a 2012-es class-ra, ahol még bőven a csúcson van pl. Russell Wilson, de ha egészséges maradt volna David Wilson akkor ő már a koros RB-k táborát erősítené.

Talán a második körös pick tetszik a legjobban, hiszen Will Hernandez személyében egy első körös tehetséggel sikerült betárazni. Korábban is kivihették volna és a kíméletlen stílusa sok fejfájást okozhat a védőknek az NFL-ben is. Ha minden jól megy, akkor azonnal kezdő lesz. A többi pickek is jól néznek ki, bár előfordulhat, hogy jelenleg többet várunk ezektől a játékosoktól ahhoz képest amit valójában nyújtani is fognak. Lorenzo Carter és B.J. Hill is BPA szagú választás, nem volt lényegesen nagyobb potenciálú elérhető játékosok. Főleg Carter személye lesz érdekes, akinél nagyon magasan van a plafon, bár engem aggaszt, hogy a college-ban nem volt valódi pass rush specialista. Hillt sokan Snacks Harrison cseréjeként látják, de az OTA-k eddigi részében mellette kapott lehetőséget. Szép nagy testalkatú lenne a Tomlinson-Harrison-Hill D line. A 3. napon aztán érkezett egy irányító is Kyle Lauletta személyében. Alapból nem akartam ezt a scenario-t, hiszen projektként jelen van Davis Webb, de a 4. körben már ritkán húz klasszisokat az ember és én személy szerint reményteljesebbnek tartom Laulettát Webbnél. Az 5. körben R.J. McIntosh személyében újra DL játékos érkezett, aki eddig 4-3-as szisztémában játszott, de a testalkata alapján 3-4-es endként is feltalálhatja magát.

Mozgalmas tavaszon vannak túl a Giants szurkolók, amely mindenképp jó volt arra, hogy magunk mögött hagyják az őszi apátiát. Jó munkát végzett Gettleman a Panthers-nél, most pedig ezerrel szurkolunk neki, hogy legyőzze a rákot és még 3-4 évig general manager legyen. A HC jelöltek között az egyik legerősebb névnek tartottam Shurmurt, akinek van már ilyen jellegű tapasztalata, így volt ideje megismerni a beosztás buktatóit is. Felemásra értékelem a szabadügynök piaci tevékenységet, nem értem a Martin és az Omameh dealt, jobb helyre is kerülhetett volna ez a pénz és azt is remélem, hogy van még visszaút DRC számára. Jobbra értékelem a draftot, ahol irányítót szerettem volna az 1/2-re, de ha már újoncként is 1000 yard felett teljesít Barkley, akkor senki sem fogja szóvá tenni, hogy miért ilyen magasan választották ki. Fontos, hogy sikerült stabilitást adni a támadófalnak, ennél több játékost nehéz lett volna megszerezni és nem egy évig tart egy ilyen átépítés. Erősödött a keret és egy 8-8 körüli mérlegre is jó lehet ez a csapat. Persze nehéz a sorsolás, főleg a szezon első fele, így egy rosszabb kezdés után újra könnyen gödörbe kerülhetnek Manningék. Viszont ha jól sikerül indítani, akkor az olyan lendületet adhat a csapatnak, ami meglepetést is okozhat. Több hiányérzetem is van az offseasonnal kapcsolatban, viszont nem lehet okom a panaszra és reménykedhetek benne, hogy a pályán is visszaköszön a befektetett munka.

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS