Offseason értékelő: Oakland Raiders / Futójátékosok

Az irányítónak sok “barátja” van, a jó OL-től, az erős futójátékon át egészen a biztos kezű TE-ig. A továbbiakban ezeket igyekszem végignézni és a támadóoldal teljes kitárgyalása után kanyarodok majd a védőjátékosokra. A barátok közül nézzük először azokat, akik az erős futójáték létrejöttében tudnak sokat segíteni Grudennek és Carrnak a 2018/19-es szezon során, a futókat.

RB poszt:
Bár véleményem szerint a legfontosabb eleme egy sikeres futójátéknak az OL és a jó séma, illetve a playcall, de kétségtelen, hogy megfelelő RB-re és sémától függően FB-re is szükség van. A mai NFL-ben igen ritka az olyan RB, aki egymaga képes vinni a hátán a csapatot, egyre inkább támogató szerep hárul rájuk. Ettől még roppant fontosak, hiszen például egy erős play action passz játékhoz kell a potens futójáték, de azt gondolom a sémába kell megtalálni a megfelelő futót, nem pedig a futó köré kell sémát építeni. A futók “élettartama” a legrövidebb, emiatt nem érdemes komoly pénz költeni rájuk, illetve hosszútávon rájuk alapozni szerintem. Kevés olyan futó van aki a rookie szerződése után valóban megéri a komoly 2. szerződést és remekül látszik Hunt, Kamara vagy Fournette példájából, hogy rookie/fiatal RB-el is komoly sikert lehet elérni.
A mi esetünkben érdekes kérdés lesz, hogy milyen blokkolási séma, milyen futójáték koncepcióval dolgozik a csapat, ugyanis azt gondolom, hogy a jelenleg kereten lévő futók nem igazán passzolnak ugyan abba a sémába, hacsak nem egy olyan hybrid/mix koncepcióval dolgozunk, ahol kvázi mindenkinek megvannak a saját játékai képességéhez mérten és amire egyébként utaltak az edzők 1-1 nyilatkozattal.
Marshawn Lynch és Doug Martin szerintem inkább ZBS, míg Jalen Richard és DeAndre Washington inkább PBS rendszerbe való. Érdekes lesz látni ki kerül rosterre, illetve, hogy mennyire lesz Tom Cable OL edző sémája tényleg egy jól felépített mix a ZBS és PBS között.

Tavaly az egész támadó egység lépett egy igen nagyot hátrafele a 2016-os szezonhoz képest és ebből a futójáték is kivette a részét. Latavius Murray helyére érkezett Marshawn Lynch feature back-nek a két fiatal törpe Jalen Richard és DeAndre Washington elé. Todd Downing a futási sémában is változtatott a 2016-os szezonhoz képest és lényegesen több outside zone futást igyekezett implementálni a playbookba, mint tette azt korábban Musgrave. Mike Tice OL edzőnek nem sikerült a falat megfelelően felkészítenie erre a váltásra és hiába érkezett Lynch, aki elvileg remekül passzol az outside zone elképzelésbe, igen nehézkesen indult a szezon. Ebben a fal munkája mellett vélhetően annak is volt szerepe, hogy Lynch kissé formán kívül érkezett a TC-be és ott is inkább a saját videós stábjával volt elfoglalva. A szezon második felében jobban teljesített, vélhetően ennek is szerepe van abban, hogy Gruden is bizalmat szavazott neki. Egyenlőre rosteren van Jalen Richard és DeAndre Washington is még, de Doug Martin érkezését követően a várakozás az, hogy csak az egyik fiatal RB kerül majd keretre a két veterán mellett. Chris Warren személyében érkezett draft után egy figyelemre méltó méretekkel rendelkező fiatal srác is, aki leginkább talán PS tagságra pályázhat.

Marshawn Lynch:
Azt már említettem, hogy Lynch egy gyengébb kezdés után lendült bele tavaly és végül 15 meccs alatt 891 yardot termelt 4,3-al átlaggal és 7 TD-vel. Ezek a számok önmagukban elfogadhatónak tűnnek, ha kicsit mögéjük nézünk az is látszik, hogy a 11. hetet követő találkozók erősen javítják az eredményeket vagyis nem csak érzésre ment jobban Lynchnek a szezon második felében. A szezon második felében rendre több lehetőséget is kapott, ami jól látszik a snap számaiból is és ennek megfelelően több yardot hozott, javuló átlag mellett. A Denver elleni 2. meccsen hozott gyenge 2,6-os átlagot futásban, de ott cserébe 3 elkapásból 43 yardot fel tudott mutatni. Az utolsó 5 meccsből 3 100 yardot megközelítő eredményt hozott és 4 alkalommal 4,8-as vagy jobb átlaggal futott. Tette ezt úgy, hogy Carr és a passz játék nem sziporkázott éppenséggel.

A PFF-től egy 84,4-es grade-t kapott, amit a jó pass blocking értékelésével és az erős futásával hozott össze, elkapás terén nem kapott jó értékelést tőlük.
A pass protection képességeiről beszéljen helyettem a következő kép:

A futási értékét nagyban megtolta, hogy tavaly, egy év kihagyás után és a 30 rossz oldalán is az ötödik legtöbb elrontott szerelést okozta futások során:

Ezzel amúgy a PFF éra (2006-2017) legtöbb elrontott szerelést okozó játékosa 651 darabbal úgy, hogy egy teljes szezont kihagyott ugyebár.

Mire lesz képes 2018-ban?
Ez a lényeges kérdés, mert ahogy McVay is robbanékony futójátékkal támogatta meg tavaly Goff-ot és a passz játék-át, várhatóan ez Gruden terve is. Ennek érdekében (részben) leigazolta Tom Cable-t OL edzőnek és egy olyan vegyes zóna/power futási sémát igyekeznek összeállítani (a nyilatkozataik alapján), ami fekszik Lynch-nek és az OL-nek is. Tavaly fizikailag jó állapotban zárta Lynch a szezont, eddig a beat writerek tollából semmi nem utal arra, hogy ebben bármiféle változás történt volna. Gruden leült Lynch-el mielőtt döntött volna a visszahozataláról és elvileg elég tisztán tudtára adta, hogy melyik Lynch-re van szüksége. Én azt gondolom, hogy Lynchben még benne lehet egy erős év. Mint Oakland sajátja egész biztosan fűti a vágy, hogy playoff meccsen is pályára lépjen a Raiders színeiben, én azt várom, hogy Gruden és Cable vezényletével egy fókuszált Marshawn fog már a Rams ellen is pályára lépni.

Doug Martin:
Martin alapvetően azért érkezett, hogy Lynch mögött legyen egy használható veterán, aki frissen tudja tartani őt. Természetesen komoly kérdés, hogy erre alkalmas-e Martin, de egyenlőre úgy tűnik élvezi Grudenék bizalmát és jól mozog a felszerelések nélküli edzéseken, ami tudjuk milyen sokat számít.

Az alábbi kép igen jól megmutatja miért is szkeptikus a média és a drukkerek Martin kapcsán:

Ugyanez a ciklikusság figyelhető meg a statisztikáiban is, mert a remek rookie éve (1454 yard, 4,6-os átlag) és a kiugró 2015-ös éve (1402 yard, 4,9-es átlag) köszönőviszonyban sincs a másik 4 gyenge évével, ahol egyszer sem sikerült meghaladnia az 500 yardot vagy a 3,7-es átlagot. Ha vicceskedni akarnék, azt is mondhatnám, hogy 2012-2015-2018 alapján most ismét egy 1400 yardot évet kellene hoznia, de erre azért igen kevés esély van természetesen. Martin a két kiugró évében tudott egyedül 16 meccset végigjátszani, aminek köze lehet ahhoz is, hogy a futási stílusa nincsen éppen összhangban a méretével. Szívesen felvállalja az ütközéseket és alapvetően keményen játszik, de úgy fest a teste ezt nem bírja hosszú távon. Volt korábbi években PED kapcsán eltiltása is, szóval egy elég zűrös és hullámzó pályafutás áll a Lynch-hez hasonlóan helyi kötődésű srác mögött.
Komoly kérdés, hogy mennyire lesz használható az év során, mert bár egyenlőre minden beatwriter dicséri, de én még emlékszem, hogy ugyanez volt a helyzet Maurice Jones-Drew hazatérésekor is az egész offseason során a helyzet. Ahogy MJD-nek nem sikerült átültetni a szezonba a szép offseason munkát, ugyan úgy kétséges Martin sikere.
Ha kicsit pozitívabban akarok hozzáállni a dologhoz, akkor van egy motivált, hazai környezetben játszó, rutinos futónk, aki szerintem alapvetően jól passzol a sémába Lynch mögé. Ha egészséges tud maradni, hasznos tagja lehet a csapatnak, mert amúgy passzjátékban is jól használható játékosról beszélünk.

Jalen Richard:
Richard egy roppant bíztató rookie év után mutatott tavaly visszaesést, így per pillanat az Ő neve mellett is inkább kérdőjelek vannak. Rookie évében 5,9-es átlaggal 491 yardot termelt és a PFF-nél elnyerte a „most elusive back” címet is, majd a 2017-es offseason során, mint a csapat „Secret Superstar-ját” azonosították a PFF elemzői. A futásai mellett igen hasznosnak bizonyult punt visszahordásokban is újoncként. Igazi UDFA siker story volt az első évében.
Tavaly összesen 275 yardig jutott és bár még mindig 4,9-es átlaggal dolgozott érezhető volt, hogy nem feküdt neki a séma úgy, mint rookie évében, ahol túlnyomó részt PBS sémában blokkolt előtte a fal. A fő probléma mégsem ez, hanem a 8 db fumble volt, amiből 3-at el is veszített. Egyenlőre nem tudni, hogy a rookie évében mutatott 0 fumble vagy ez a folyamatos fumble veszély az igazi arca, de OTA-k során már olvastam kiejtett labdáról vele kapcsolatban. Nem hiszem, hogy Gruden sokáig tolerálja majd, ha elkezdi megint felköhögni a labdákat, ezen kvázi elcsúszhat a roster helye is szerintem.
Ha sikerül a fumble kategóriában kijavítania a tavalyi botlást, még mindig nincs lefutva a keretre kerülése, mert Cable alatt idén is várható zóna futás, ami a tavaly látottak alapján okozhatnak gondot Richard-nak. Úgy festett tavaly, hogy nincs megfelelő vision-je és türelme ehhez a sémához. Ettől függetlenül szerintem change of pace back, illetve 3rd down szerepkörben lehet veszélyes fegyver, ha a labdabiztonsága felőli kétségeket el tudja oszlatni, mert roppant fürge és veszélyes, ha megnyílik előtte a tér és jó elkapó potenciál is van benne. A 70,8-as PFF gradjét is nagyrészt az elkapások során mutatott játékának köszönhette.

DeAndre Washington:
Washington igen hasonló Richardhoz több tekintetben is. A legalapvetőbb hasonlóság a méretük, ugyanis mindketten 5’8 magasak és 204 font súly körül mozognak. Rookie-ként Ő is igen szépen szerepelt, ugyanis 467 yardot termelt remek 5,4-es átlaggal. A gond az, hogy tavaly Ő is komoly visszalépést produkált. 153 yard és 2,7-es átlag került a neve mellé, amit sikerült 2 fumble-vel (1 elvesztett) is megfejelnie. Véleményem szerint neki hatalmas TC és pre-season kell a rosterre kerüléshez. Igazából Richard jobb elkapó, jobb ST játékos és Martin pedig erősebb futónak tűnik, bár ez még ugye nem lefutott. Washington amúgy talán inkább Martinnal versenyzik a rosterre jutásért, mint Richarddal, de ez már tényleg csak puszta spekuláció részemről. Azt gondolom az Ő szerepük a hasonlóbb talán.
Washington amúgy szerintem a pre season meccseken azért fog dolgozni, hogy máshol esetleg legyen esélye miután mi kiraktuk, de persze ez még változhat.

Chris Warren:
Warren a draft után érkezett a csapathoz és bizonyos szempontból teljesen kilóg a sorból, mert 6’2-es méretével és 246 font súlyával még Lynch is kicsinek tűnhet mellette. Ezek a méretek már inkább FB-re jellemzőek manapság, de a srác egyenlőre úgy fest RB szerepben dolgozik a csapatnál. Mérete miatt alapvetően alkalmas lehet rövid szituációk esetén power back szerepre, de fejleszteni kell az agresszivitásán. A labdára jól vigyáz, mutatott bíztató jeleket passz protection terén és az alapján, amit eddig olvastam jobb elkapó, mint gondolnánk. Ez alapján még akár rostert is foghat goal line/3rd down back szerepben, de egyenlőre én inkább PS jelöltet és project RB-t látok benne, aki esetleg jövőre némi súlyveszteség után szerephez juthat, ha fejben is megfelelően helyre tudják tenni. Ha Richard szerepe visszahordóként minimalizálódik az új WR-ek miatt, akkor ha Warren eleget mutat elkapóként esetleg kialakulhat egy csata közöttük, mert bár méretileg teljesen eltérnek, de mégis lehet ugyan azért a “3rd down” szerepért versenyezhetnek majd.

Összességében sok a kérdőjel a poszton és alapvetően Lynch-en áll vagy bukik szerintem a dolog. Martin-ra szerintem nem szabad alapozni, inkább csak majd pozitív meglepetésként megélni, ha sikerül neki keretre kerülni és ott megbízhatót nyújtani. Richard-ban én továbbra is látok fantáziát, viszont Washington-tól sokat nem várok, bár az is igaz, hogy a tavalyi Downing fémjelezte hullámvasút kapcsán nem szabad ilyen fiatal játékost leírni úgy, hogy a rookie éve kimondottan pofás volt. Warren kapcsán van még egy érdekes tagja ennek a versenynek, aminek a végén 3 db futót várok majd keretre egy FB mellé.

FB poszt:
Bár sok csapatnál kezd teljesen kihalni a poszt, úgy fest Gruden tervez a FB pozícióval. Nálunk az elmúlt években mindig volt egy érdekes, jól használható FB kereten először Marcel Reece, majd Jamize Olawale személyében. Ők inkább voltak H-backek, akik remekül használhatóak voltak elkapások terén és missmatch kreáláskor, mint blocking FB-ek. Sokan most is előre dörzsölték a tenyerüket milyen remek fit lesz Jamize Olawale Gruden rendszerében, de Őt elég hamar elcserélték aztán. Hoztak Keith Smith személyében egy core ST játékost, aki egyben egy jó méretű FB (6’0 240) is. Rich Bisaccia ST edzőnket követi Dallasból, így  szerintem az ST egység alapja lesz, de blokkolás terén is hozhat javulást. Valószínűleg Olawale big play potenciálját nem tudja majd biztosítani FB posztról elkapások terén, de ideális esetben az elkapók és a RB-ek hozzák majd a nagy játékokat. Úgy fest Gruden inkább a futás támogatására akarja használni a FB-et és a back fieldről RB-kel fog inkább passz esetén operálni.

Henry Poggi személyében kapott Smith egy rookie versenytársat. Poggi komoly méretekkel rendelkezik (6’4 260 vagy 6’2 240 website-tól függően) és bár pozíció váltások után találták meg a posztját csak egyetemen, ami miatt nincs komoly rutinja még, de kemény lead blockerré válhat idővel és amúgy elkapói potenciál is van benne. Szerintem ST szerep miatt Smith lesz a befutó, de lehet Poggi jövőre már megizzasztja a veteránt a csapatba kerülésért.

Rolni

folytatás következik…

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS