Összefogás az összefoglalásért 1/1

Viszket a fülem, mert madárka szállot reá!

Houston Texans – Cleveland Browns 33-17

Külön pikantériája volt a találkozónak, hogy az évtizedek óta kompetens irányító nélkül szenvedő Browns az ellen a Texans ellen próbálta megszerezni az első győzelmét, amelynek az idei drafton odaadta az elsőkörös draftcetlijét, amivel Deshaun Watsont választották. Míg a Texans nem kis részben Watson játékának (és a csoport többi irányítója sérülésének) köszönhetően esélyes az újabb csoportgyőzelemre, a Browns továbbra is egy kilátástalan szemétkupac.

Kicsit kompetitívebben indult a meccs, mint ahogy véget ért. Mezőnygólra még mezőnygóllal válaszoltak, aztán Will Fuller kapott Watsontól egy 40 yardos TD passzt, amiről, a sors iróniája, Jabrill Peppers (első körös választott) eléggé lemaradt. Ezt sikerült megfejelni egy elég szép támadás végén egy eladott labdával, amivel Johnathan Joseph annak rendje és módja szerint vissza is futott 6 pontért. 14 pontos előny megszerzésével nagyjából el is dőlt a meccs.

A liga egyik legjobb, ha nem a legjobb passrusher duóját nélkülöző Texans védelem a PFF által sztárolt Browns támadókat ezután elevenen felfalta, bár a Browns védőfal sem engedett túl sok teret a Texans futójátékának, D’onta Foreman 39 yardosát leszámítva alig 2.5 yardot engedtek futójátékonként. De Watson megoldotta a feladatot, 6 játékosnak is sikerült 15 yard feletti elkapással zárnia a mérkőzést. A másik oldalon Kevin Hogan még szerencsétlenkedett egy darabig, hogy kinek az ötlete volt állandóan out route-okat dobálni állandóan Jo Joseph felé, azt nem tudom, de azonnal ki kell rúgni. Jövő héten ismét DeShone Kizer kezd, biztos sokat tanult most a kispadon.

A második félidő kezdett edzőmeccs jelleget ölteni, a Texans próbálja az irányítója köré szabni az offense-t, ez látszott néhány megmozdulásukon, Watson el is adta a labdát szintén 6 pontért, de ez nem számított. A Texans a játék minden elemében a Browns felé nőtt, akik egyre mélyebbre süllyednek. Azzal a rengeteg draftcetlivel egyelőre kitörölhetik, tavaly átlag 12 ponttal veszítették el a meccseiket, idén ez a különbség talán még nőni fog.

Tamás Mihály

Lássátok, maffkám is van!

Atlanta Falcons – Miami Dolphins 17-20

A mérkőzést egyértelműen a hazai alakulat kezdte jobban, hiszen a legelső labdabirtoklásból mezőnygólt ért el a Falcons. A Dolphins válasza Jay Ajayi futásaira épült volna, ám az ellenfél térfelére lépve Jay Cutler halovány passzai hamar lerombolták az egyenlítés reményét. Ahogy visszakapta a labdát Matt Ryan és az atlantai támadósor ellenfele túlzottan agresszív védekezését használta ki: mézesmadzagként már a snap előtt keresztbe futott egy játékos, majd a lépre csalt, futásra számító védővonal mögé kerülő Marvin Hall kapott el TD passzt.

A vendégek ettől a pofontól sem ébredtek fel. Előbb a támadósor mutatta be ismét hogyan kell egy földön jól felépített támadást Cutlerrel a kútba dobatni, majd a védők nem tudtak mit kezdeni a szélsebes Devonta Freemannel, aki 44 yardot nyargalt közöttük, hogy aztán a következő játékban futótársa, Tevin Coleman juttassa pontokhoz csapatát.A kilátástalan helyzetet tovább fokozta egy indokolatlanul suta mozdulatsorral útjára bocsájtott Cutler labda, ami az egyébként egész meccsen kiválóan játszó Deion Jones kezei között landolt. 17-0-ás hazai vezetéssel vonultak pihenőre a csapatok.

A második játékrészre Ajayi futásai mellett Cutler és a passzjáték is feléledt, és ha elakadt a szekér egy szabálytalansággal az ellenfél szinte mindig rántott rajta egyet. Az eredmény: passzolt TD, elkapója – Kenny Stills. A védelem sem akart lemaradni, a szünet után végig nyomás alatt tartották Ryant, és a futójátékot is megfojtották.Velük ellentétben az atlantai védők bőszen vágták maguk alatt a fát: Cutler ismét amatőr módon adta el a labdát, de egy hazai védőfalember nem tudta visszafogni nagy műgonddal felépített fizikumát. A kései ütésre azonnal repült a sárga zászló, a labda pedig maradt a támadóknál, akik Jarvis Landry elkapásával három pontra zárkóztak.

A folytatólagosan eredménytelen hazai rohamokra két mezőnygóllal válaszolt a Dolphins, így két perccel a meccs vége előtt már ők vezettek. Ugyan ezúttal Ryan gyorsan az ellenfél térfelére vezette csapatát, de ahelyett, hogy a biztos mezőnygól távolságon belül óvatosan játszottak volna egy kockázatos hosszú passzt vállaltak be. Az újonc Cordrea Tankersley kiütötte az elkapó kezei közül a lasztit, ami így játszótársa, Rashad Jones birtokába jutott. A Dolphins ezzel 17 – 20 -ra megnyerte az összecsapást. Rejtély, mi történhetett a félidőben. Egy dolog biztos, de az is már-már paranormális: egy Cutlerrel felálló csapat ekkora hátrányt még sosem tudott ledolgozni.

Bodor Gergely

… nem bújsz, nem bújsz mindig el, mindjárt kezünkbe leszel…

Minnesota Vikings – Green Bay Packers 23-10

Sejthető volt, hogy a remekül szereplő Green Bay Packers számára nehéz meccs lesz a szintén jól teljesítő Minnesota Vikings elleni csoportrangadó, de a mérkőzésen történtek még a wisconsini csapat szurkolóinak is bizonyára megfeküdte a gyomrát.

Jól kezdtek a védelmek, a vendég Packers három játék után azonnal lekényszerült a pályáról, aztán a Vikings támadói is csak kevés előre haladásnak és első kísérletnek örülhettek, pontoknak nem. Újra jöhettek Aaron Rodgers-ék, de ezzel el is kezdődött a Green Bay-t később az egész meccsen sújtó sérüléscunami. „In medias res” – mondja a latin, azaz rögtön a közepébe, mivel a második támadás elején Anthony Barr vasemberként érkezett Rodgersre, aki igen szerencsétlenül ért földet, aminek következtében eltört a dobóvállában a kulcscsont. Természetesen a mérkőzésre már nem tért vissza, de sajnos valószínűleg idén már nem láthatjuk játszani a kiváló irányítót. De a baj nem jár egyedül, Rodgers cseréjének, Brett Hundleynak rögtön az első passza olyan szerencsétlenül sikerült, hogy a Vikingeké lett a labda, akik azonnal ki is használták. Nem is érezték sportszerűnek a hazaiak a megszerzett vezetést, így hamarosan vissza is adták a labdát, amit Clay Matthews majdnem vissza is hordott egy fumble után, de az a néhány yard már nem okozott gondot a Rodgers nélküli Packers „támadógépezetnek” sem.

Mindeközben azért verte a sors a vendégeket rendesen, előbb Lane Taylor támadófal ember sérült meg, majd a későbbiekben David Bakhtiari és Bryan Bulaga is kiesett. Azért az első félidőben a Packers védelme még tartotta magát és egyben a csapatot a meccsben, 14-10-es Vikings vezetéssel mentek pihenni a csapatok.

A második félidőben azonban már elfogyott az erő, a vendégek támadói nem sokat tudtak a pályán maradni, így a főleg a saját félpályáján jól haladó Vikings offense lassan felőrölte a vendégvédelmet. Ennek eredménye három mezőnygól lett a második félidőben a hazaiak részéről, míg a Hundley&Co. ezzel szemben három labdaeladást tudott felmutatni a végére, de további pontokat nem. A mérkőzés hangulata egyébként csoport rangadóhoz méltóan elég parázs volt, egy nagyobb kakaskodást leszámítva azonban azt gondolom, elég sportszerű is. Kiemelendő, hogy a játékvezetők ismét sikeresen zavarba hozták a kommentátorokat azzal kapcsolatban, hogy mit nevezünk elkapásnak és mit nem. A kétes szituációk azért általában helyesen lettek megítélve, amikor meg nem, akkor már szegény Mike McCarthy nem rendelkezett challenge lehetőséggel.

Barcsik Norbert

Na, mi van buksikáim? Kire raktok legközelebb?

Arizona Cardinals – Tampa Bay Buccaneers 38-33

Adrian Peterson megérkezett Arizonába. A meccs előtt még csak szavakban jelent meg, aztán a helyszínen már tettlegességig fajult az erődemonstráció: a legelső támadásban komoly futásokat mutatott be, majd TD-t ünnepelhetett új otthonában. A Cardinals védelmét is bizonyítási vágy fűtötte a múlt heti betli után, ami igencsak felforrósította a vendég irányító, Jameis Winston lábai alatt a talajt. Szinte minden játékban nyomás alatt kellett passzolnia, és futói sem tehermentesíthették hiszen ők sem igazán tudtak előre haladni.

A labda  gyorsan visszakerült a hazaiakhoz, akik a következő támadásban a futással már inkább csak ijesztgették a Bucs védősorát.A gyanútlanul fellépő védők mögött Larry Fitzgerald és John Brown elkapások vezettek a vörös zónába, ahol aztán Troy Niklasnak megérkezett az este második Carson Palmer TD passza. Winston újra nem tudta pontokig vezetni csapatát, ráadásul addig kergették amíg egy dobásba bele is sérült. Fájdalmát csak fokozta a tény, hogy Palmer viszont szétpasszolta a védelmet, és Fitzgerald nevével fémjelezve újabb hét pontot felrakott a táblára, amit percek múlva egy mezőnygól is követett. A kalózoknál Ryan Fitzpatrick lépett Winston helyébe. A támadófal valószínűleg tudta, hogy nincs más irányító a padon, mert ő viszonylagos biztonságban és éledező futójátékkal masírozott keresztül a pályán, ám a célterület előtt négy kísérletből sem tudott pontot szerezni.

A második félidőben aztán tetézte a bajt: eladta a labdát, ám a védelem erre is rá tudott tromfolni azzal, hogy egy döglött kacsaként lehulló passz mellett elszaladt az egyik játékos, a játékszer meg Brown kezébe hullott, aki lazán a célterületre sétált. 31 pontos hátrányban a Kalózok jó tengerészként nem hagyták el a süllyedő hajót, és szépen lassan visszajöttek a meccsbe. Ehhez kellettek Fitzpatrick és elkapói – DeSean Jackson és Mike Evans – gyönyörű hosszú játékai, valamint a védelem két labdaszerzése, amiből az egyiket ponttá is tették. Egy labdabirtokláson belülre azonban már nem tudtak visszakapaszkodni, mert Fitzpatrick passzát Tramon Williams kilopta Evans kezéből, a gólvonalról pedig Peterson bevitte a labdát.

Erre még válaszoltak a vendégek és Doug Martin futott egy hatpontost, de ahhoz már nem maradt idejük, hogy reális esélyük lehessen a győzelemre. Túl későn jött már egy szép, majd 40 yardos Evans elkapott TD, és az onside kick is sikertelennek bizonyult. A Cards már csak az órát pörgette le, és így végül megnyerte a mérkőzést. Beigazolódott a mondás, hogy öreg zsugás nem vén zsugás: Peterson 130 yard felett futott, Fitzgerald 130 yard felett kapott el, Palmer pedig 280 passzolt yarddal, valamint 3 TD-vel zárt.

Bodor Gergely

 

 

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS