Összefogás az összefoglalásért 1/2

Véged, Trubi!

Baltimore Ravens – Chicago Bears 24:27

Ha nem lett volna egy Lions-Saints klasszikus, ez nyerte volna hét legőrültebb meccse címet az eddigi szezon legőrültebb játékhetén. Mivel két, mondjuk úgy, hogy döcögős támadóegység találkozott, nem volt meglepetés az első negyed utáni 0:0., Mitch Trubisky első 8 passzából 5 „throw away” kategóriába tartozott, magyarul eldobta a …, csak úgy eldobta. A Bears mégis 14 pontos előnyt szerzett, miután az első félidőben a chicagói védelem helyezte a Ravens támadókat nagyobb nyomás alá. Miután hetek (hónapok, évek) óta hangoztatjuk, mennyire kevés labdát szerez a védelem, a második negyedben kettőt is fogtak, mindkettőt a saját térfelükön, amit Callahan vissza is hordott a Ravens 20 yardosáig. Ettől még nem lenne teljesen őrült egy meccs, időnként ezek előfordulnak. Az már ritkábban, hogy Tarik Cohen, a cserefutó passzol egy gyönyörű 20 yardos TD-t a tight end Zach Millernek, majd Trubisky is passzolt egyet Dion Sims kezébe, aki kivételesen el is kapta a lasztit.

Erre válaszolt a szezon első kirúgás után szerzett hatpontossal a Ravens, pontosabban Bobby Rainey. Úgy tűnt, mintha szerelték volna, talán Josh Bellamy hozzá is ért, de felpattant a földről, majd mindenkit, talán kicsit saját magát is – meglepve befutott a vég- zónába. Még nagyobb meglepetésére, meg is adták a bírók. Azon elgondolkodik az ember, ha ismét földre vitték volna a Bears játékosok, miután felpattant, repült volna a sárga zászló? Ám Joe Flacco vesszőfutása sem ért véget, aki egész meccsen valamilyen rejtélyes oknál fogva kizárólag jobb oldalára passzolt. Azt meg lehet érteni, hogy valaki szívesebben dobál egy adott korner oldalára, de nem kizárólag, és nem egész meccsen, főleg, ha nem megy. Kyle Fuller kiváló meccset tudhat maga mögött, az általa felütött labdát Adrian Amos lehalászta a levegőből, és visszahordta 6 pontért. Élete első szerzett labdája volt, és természetesen első hatpontosa.

Habár csak 8 pont előnnyel vezetett a Bears nem egészen 2 perccel a lefújás előtt, és a saját 20 yardusokról kellett puntolniuk, itt már eldőltnek tűnt a meccs, mivel a Ravens támadás teljesen impotensnek bizonyult, egész meccsen mindössze 3 mezőnygól kiharcolására voltak képesek. Nem is volt rájuk szükség, a baltimore-iak elég okosan, sikeresen behúztak, O’Donell pedig megtette azt a szívességet, hogy pontosan középre rúgta Campanaro kezébe, aki szélre kifutva elég könnyedén vissza is vitte hat pontért. A kétpontost már elég könnyen megoldották, ezzel sikerült kiegyenlíteni. A Bears saját magának kicsit még érdekessé tette a végét, Howard kifutott a vonalon, így egy pocsék punt után visszaadták a labdát Joe Flacco kezébe, aki nem tudott élni ezzel a lehetőséggel. A hosszabbításban úgyanő a semmiből futott egy 53 yardosat, Trubisky végre dobott egy zseniális passzt, Connor Barth pedig nagy nehezen berúgta negyvenről. A Ravens ezzel a vereséggel elég nehéz helyzetbe került, a Bears most sajnálhatja igazán a Vikings elleni elvesztegetett meccset. Viszont amíg mindkét csapat csak ilyen támadóteljesítményre képes, addig nem is érdemes álmodozniuk.

Tamás Mihály

Csipod-e, csipogd be?! An-to-ni-OZ a csodák csodája!

Kansas City Chiefs – Pittsburgh Steelers 13:19

Előzetesen is sejteni lehetett, hogy ha valaki tudja mit kell kezdeni az egekbe magasztalt Chiefs támadókkal – az Drew Butler védőedző. Annyi különbség van a tavalyi fazonhoz képest, hogy szereztek egy Kareem Huntot. Ha mindössze csak ennyit kell megoldani, akkor a Steelers védelem azt megoldja. Szent Jeromos és a szentek minden közössége se gondolta volna, hát még a fogadóirodák, hogy a minden oldalról körbenyálazott veres oldali totális megsemmisítő erejű támadás odahaza egy első kísérletre meg 6, ismétlem hat yardra lesz képes az elején, jó sokáig, csak ennyi. A Vasas védelem egy két pontossal fektetett be a buliba, amit nagy hirtelen a nem-tudjuk-a-szabályt-pajtások, JuJu Smith-Schuster és Antonio Brown egy igen ígéretes pozícióra váltott Alex Smith-nek, de ebből is csak mezőnygól kerekedett.

Támadásban a Roosevelt Nix felvezette tip-a-toe, modern művészeti alkotású blokk, fordulás, lépek balett-versenyben Le’Veon Bell a halálba tette az ellen védelmét, ezt még fokozni sikerül a légicsapásokkal. Tulajdonképpen egyértelmű pittsburghi fölény alakult ki, igaz pontgyártásba ez nem fulladt. A második félidőben némi szabálytalan torzsalkodás után elszabadult Hunt, s vérszemet kapott a hazai banda. Ez körülbelül elképzelhetjük, mint a mezei foci bajnokságban, mikor a bekapott gól után Szabókettő elszabadul, és megtorolja a csorbát, igen olyan 5-7 percig tart. Pontosan addig tartott. Az elszabadulási elképzelések megfojtóját James Harrisonnak hívják, Smith amúgy sem nagy rajongója az egész meccsen át tartó nyomás elviselésének. Hát még akkor, amikor egy teljesen friss gorillavezért pillant meg baloldalt, majd megint baloldalt, Szűz Mária szembe, egy az egybe. Szóval ennyit a rettegett Chiefs támadásokról, egy legendával kevesebb.

A végjátékban az előre megírtak szerint Ben Roethlisberger dobott volna egyet az ellen kezébe, ám a sors akaratából Antonio Brown szelídítette meg a disznóbőrt, s vált a meccs varázslójává, hihetetlen milyen tudatalatti labdaérzékkel IS! rendelkezik.

dr. Pongrácz Zoltán

Mögfogtam, mögmarkoltam, e nöm erösztöm!

MNF Denver Broncos – New York Giants 10:23

Totálisan egyoldalú csatára számíthattunk a hétfő hajnali mérkőzésen, hiszen az eddig remek teljesítményt nyújtó és pihenőhétről érkező Denver Broncos a nyeretlen New York Giants együttesével találkozott. Ehhez képest meglepő volt látni, hogy a vendégek rögtön átvették a vezetést, amit egy másodpercre sem adtak ki a kezük közül. Orleans Darkwa teljesen szétzilálta a denveri védelmet, Justin Pugh pedig a lehető legjobban helytállt Von Miller ellen. Remekül használta ki Jason Pierre-Paul Menelik Watson és Billy Turner gyengeségeit, ami 3 sackben mutatkozott meg. Tökéletes Giants taktikát láthattunk, amiben fontos szerepet játszott az is, hogy végre a támadóedző, Mike Sullivan hívhatta a játékokat Ben McAdoo helyett.

A túloldalon Trevor Siemian nem tudott megbirkózni a rá nehezedő nyomással és kétszer is egy new-yorki védőt talált meg az átadásával. Ehhez hozzávehetjük, hogy Demaryius Thomas nevéhez is fűződik egy labdaeladás, valamint Brandon McManus két mezőnygól kísérletet is elhibázott, akkor egyértelművé válik, hogy ez nem a Broncos estéje volt. A Giants szurkolók pedig amiatt bosszankodhatnak, hogy csak a hatodik fordulóban, egy rakat sérülttel tudták ezt a teljesítményt nyújtani.

Asbóth Tamás

Meglepetés: HOLNAP!

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS