Összefoglaló – “Főnök, maga ellenállhatatlan…”

Miami Dolphins – Tennessee Titans 16-10

Egy Mariotát nélkülöző, az örökös csereirányítóval, Matt Cassellel felálló Titans látogatott Miamiba, ahol az idén teljesen haszontalan Jay Cutler dobálja a játékszert. Ebből kiindulva könnyen belátható, hogy mindkét védelem alapfilozófiája a futás megállítása volt, aztán csak oldja meg az inkompetens irányító, ahogy tudja. A Titans csak korlátoltan tudta megvalósítani tervét, a hazaiak Jay Ajayi futásai után mezőnygóllal büntettek. A vendégek sem kezdtek lendületesebben, DeMarco Murray és Henry futók még azelőtt defektet kaptak, mielőtt bármit is haladtak volna. Taylor Lewan sérülésével egyetlen biztos pontját vesztette vendégek támadófala, így nagy nehezen csak egy mezőnygólra futotta az erejükből. A Titans szerencséjére a hazai támadófal sem brillírozott, sőt értően asszisztáltak Cutler életének megkeserítéséhez. A mérkőzést a hazai védők döntötték el: Casselt hatszor vitték a földre, egy alkalommal olyan elemi erővel csapódott bele Kiko Alonso, hogy 10 yardot repült a labda az irányító kezéből Rashad Jones lábai előtt landolva. Mindenki azt hitte, hogy rossz passz, kivéve Jones, aki felkapva a labdát végigkocogott a pályán, aminek hat pont lett a jutalma. A második félidőre feltüzelten érkezett a Tennessee, meggyőző támadást vezetve jutottak el a gólvonalig. Itt következett a Supernaw-show: kétszer büntették, mert hamarább indult a kelleténél, harmadikra életében először viszont TD-elkapás lett a jutalma. A Hard Rock Stadium már a pokolba kívánta Cutlert, de ez furcsamód feltüzelte a hazai támadókat. Összehoztak egy komoly menetelést a semmiből, Ajayi futása után Jarvis Landry szerzett pontokat. A jutalompont kimaradt, de a Titans képtelen volt a fordításra. A végeredmény sokat elárul a két támadóegység teljesítményéről, akik feleannyit yardot tettek meg, mint a két punter… (Bodor Gergely)

Philadelphia Eagles – Arizona Cardinals 34-7

Nem bízta a véletlenre a hazai csapat, és az első negyedben mindhárom támadó sorozatuk sikeres volt, így 21 pontos előnyre tettek szert a Cardinals ellen. A vendégek a második negyedre kissé magukra találtak, és egy remek támadó sorozat végén John Brown elkapásával megszerezték első pontjaikat. Feljavult Carson Palmerék játéka, a védelem is komolyabb sebességre kapcsolt, de az Eagles hátsó egysége is remekül dolgozott, így félidőig már született újabb pont. A második játékrészt a Sasok kezdték és okosan variálva a futásokat és a passzokat, haladtak a célterület irányába. Végül pontatlanság miatt csupán egy mezőnygóllal sikerült növelni az előnyt. A folytatás meddő küzdelmet hozott, egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni, így a negyed végéig eredménytelenek voltak, majd érkezett a tavalyi idényben lesajnált, idén magára találó Nelson Agholor és csodálatos, 72 yardos elkapás után (Budda Bakert az őrületbe kergetve) DeSean Jacksont idéző mozdulattal tédét ért el. Eztán már csak Jake Elliott tett fel pontokat a táblára az utolsó játékrészben, kialakítva a végeredményt. A Cardinals nem lehet büszke a 2-3-as mérlegére, a mutatott játékra pedig végképp nem, a 4-1-es mérleggel álló Philly a New York Giants és a Dallas Cowboys veresége után, komoly előnyre tett szert a csoportgyőzelemért folytatott harcban. Nem sok idejük marad a regenerálódásra csütörtökön a 4-1-el kezdő Carolina Panthershez látogat Doug Pederson legénysége. (Temesvári Zsolt)

Cleveland Browns – New York Jets 14-17

Hiába érkezetek a vendégek zsinórban két győzelemmel, az első félidő egy igazi kiesési rangadóra emlékeztetett. De mondjuk inkább, hogy mindkét oldalon a védelmek domináltak. A Browns támadósora több életjelet mutatott, nagyjából 100 yarddal többet termeltek, mint a Jets. Nemcsak kiváló ütemérzékkel szerezték a büntetéseket, hogy kikerüljenek a kiváló mezőnypozícióból, kétszer még sikerült a labdát is eladni az 5 yardos vonalon belül. Szerencséjükre a new yorki gárda sem szűkölködött labdavesztésben és büntetésben, de az utolsó másodpercben vezetést szereztek egy 57 yardos mezőnygóllal. Kizer teljesen kilátástalanul játszott, Hue Jackson a második félidőre Kevin Hogant küldte helyette pályára, aki kapásból egy nagyon szép TD drive-ot vezetett. A hazai gárda az 5. héten vezetett először. Dominált a védelem, beindult a futójáték, az új irányító életet lehet a passzjátékba. Ennyi volt a pozitívum, aztán Browns: A támadófal nem vett fel egy blitzet, Hogan dobta, Ricardo Louis kezéről felpattant, egyenesen Morris Claiborne kezébe, aki a 14 yardos vonalig futott a lasztival. Innen már a Jets sem tudta elrontani. A védelem még adott 1 hatpontost egy olyan vendég támadásnál, ahol nagyjából azt sem tudták, kinél van a labda, így 9 perccel a vége előtt 10 pontos hátrány már „leküzdhetetlen” volt. Duke Johnson teljesítményét megkoronázva még berombolt egy passzal másfél perccel a vége előtt, hogy legalább az onside kick izgalmas legyen… A többi néma csend. A Browns továbbra sem tart sehová, talán a front 7 ér valamit, ha mindenki egészséges. A támadófal gyengélkedése abszolút érthetetlen. A Jets három meccset nyert zsinórban, és holtversenyben első helyen állnak a csoportban. Ez a szezon meglepetése számomra, de továbbra is várom a lecsúszásukat, az már látszik, hogy a nagynevű veteránok csak a mezt vitték ki a pályára. Arra vigyázniuk kellene, nehogy túl sok mérkőzést nyerjenek meg… (Tamás Mihály)

Dallas Cowboys – Green Bay Packers 31-34

A forduló talán legjobb meccsét hozta, a tavalyi rájátszás legizgalmasabb csatájának visszavágója. A hazaiak úgy gondolták, hogy nem bízzák a véletlenre és rögtön nekiugrottak a Packersnek. A Dak Prescott és Ezekiel Elliott vezette hazai támadók megállíthatatlannak tűntek és az első támadás TD-t eredményezett. A vendégek sem ijedtek meg, a negyed végén célba értek egy hatpontossal, de Sidney Crosby kihagyta a jutalomrúgást. A második negyedet ott folytatta a Dallas, ahol az elsőt elkezdte és a tarthatatlannak tűnő támadó egység Cole Beasley és Dez Bryant révén újabb két hatpontost pakolt fel a táblára. 21-6-nál nem volt mese, Aaron Rodgersnek elő kellett kapni valamit a kalapból, jött is az újoncfutó, Aaron Jones, aki remek játékokat bemutatva segítette a Rogers passzjátékát, a nagyjából ekkora összeálló teljesen átalakított támadófallal egyetemben. A nagyszünet előtt egy hatpontossal közelebb jöttek a Sajtfejűek, de a jutalomrúgás ismét kimaradt. A második játékrészt a Green Bay kezdte, de első nekifutásra csak egy mezőnygól sikeredett és a zárónegyedig már nem változott az eredmény. Bezzeg a végjátékban! Előbb Jordy Nelson kapta el Rodgers átadást a célterületen belül, ezután a hazai rúgó, Dan Bailey kozmetikázta az állást. Kétpontos hazai vezetésnél az öröm nem tartott sokáig, mert Terrance Williamstől pontosan a védő Damarious Randall kezébe pattant a labda, aki 21 yardról a célterületig nyargalt, és újra a Packersnél volt az előny. A hazaiak felpaprikázták magukat és hamar átrobogtak a vendégvédelmen, a végén Prescott futott TD-t. Hetven másodperccel a vége előtt hárompontos Dallas Cowboys vezetésnél jött a csattanó. A vendégek remekül megkomponált játékokkal haladtak előre, elkapás, futás, Rodgers is vitte kicsit a lasztit, végül Davante Adams elkapása után ismét a Green Bay Packers örülhetett. A vendégek mérlege a győzelemmel 4-1-re módosult, a hazaiak 2-3-al állnak és lépéshátrányba kerültek a csoportjukon belül. (Temesvári Zsolt)

Detroit Lions – Carolina Panthers 24-27

A mérkőzés jól mintázta a két csapat aktuális formáját. A Lions támadósora nagyszerűen képes haladni, ha röpdösnek a sárga zászlók, illetve ha prevent defense ellen kell játszani, de ezen felül ehh…, kiválóan jelzi, hogy a Panthers hátsó védelmi egysége ellen egy, azaz egy darab „nagy játék” jött össze nekik, pontosabban egy védőszabálytalanság árán voltak csak képesek haladni. A Lions védelme mindent megtett, amit tudott, és amire aktuálisan képes, de nem lehet tőlük minden esetben elvárni a labdaszerzést. A tight end elleni védekezésük szokás szerint borzalom volt, királyt csináltak a vendégek eddig ismeretlen játékosából, Ed Dicksonból. Cam Newton irányító ihletett formában játszott, és ez azt jelzi, hogy az egy héttel korábbi Pats-verő produkciója nem alkalmi fellángolás volt, hanem idén is MVP akar lenn. A vendégek védőfala is harapós formáját hozta, hatszor vitték földre Matthew Staffordot, aki végig nyomás alatt játszott, ami el is döntötte a mérkőzést. (Harsányi Tamás)

Indianapolis Colts – San Francisco 49ers 26-23 h.u.

Alsóházi „rangadót” játszott egymással a Colts és 49ers együttese. A két csapat mindösszesen egy győzelemmel rendelkezett, így mindkét gárdának égető szüksége volt a sikerre. A 49ers hétről-hétre jobban játszik, de mérkőzést még nem sikerült nyerniük, így a 0-4-es kezdés némiképp csalóka képet fest róluk. Indianapolisban továbbra is sérült Andrew Luck, és nélküle pedig a csapat a liga alsó feléhez tartozik. Az első félidőben főként a védelmek domináltak: hiába jutottak el a csapatok a vörös zónáig, ott rendre megállt a tudomány, így két-két mezőnygólt írhattunk fel mindössze az eredményjelzőre. A második félidőt a hazaiak kezdték jobban, és Marlon Mack futó valamint T.Y. Hilton elkapó vezetésével két labdabirtoklási előnyhöz jutottak. A zárónegyedben azonban jött a szokásos leolvadás, a San Francisco pedig ki is használta ezt. Brian Hoyer kiosztott két 6 pontot érő átadást, ezzel következhetett a hosszabbítás. A Coltsnak idén ez már a második olyan mérkőzése volt, amikor túlórára kényszerült, és ott is egy NFC West (nevezetesen az Arizona Cardinals) volt az ellenfele. Akkor hiába kezdhettek támadással a kékek, Jacoby Brissett irányító eladta a labdát, ami végzetesnek bizonyult. A „történelem” pedig majdnem megismételte önmagát, ugyanis hiába járt már a vörös zónában az Indy, Brissett újra eladta a labdát. A Frisco azonban képtelen volt ezt kihasználni és a visszakapott labdát az élő legenda Adam Vinatieri 51 yardról berúgta, amivel a hazaiak behúzták a szoros csatát. (Farkas Ádám)

New York Giants – Los Angeles Chargers 22-27

Két nyeretlen gárda küzdött meg egymással New Yorkban és a várakozásoknak megfelelően egy hibákkal teli szoros összecsapást láthattunk. A hazaiak kezdték jobban a mérkőzést, hiszen már az első negyedben 9 pontos előnyt harcoltak ki, ami nem tartott sokáig, hiszen forduláskor már a Chargers-nél volt az előny. A szoros állás ellenére fokozatosan nőtt a vendéggyőzelem esélye köszönhetően annak is, hogy a hazaiaknál négy elkapó, köztük Odell Beckham Jr. állt ki sérülés miatt, ráadásul a Giants sztárja bokatörést szenvedett és szinte biztosan véget ért számára az idei év. Az is megmutatkozott, hogy a Chargers miért állt eddig győzelem nélkül, hiszen hibát hibára halmoztak, 11 büntetést szedtek össze, igaz hazai oldalon is 10 alkalommal repült a sárga zászló. A meglepően gyenge new yorki futás elleni védekezés és passzsiettetés a vendégek malmára hajtotta a vizet, egyszer sem sikerült Philip Riverst a földre vinni, az irányító néhány hiba kivételével kihasználta a rutinját és kiharcolta a győzelmet. A Giants helyzete ezzel nagyon súlyossá vált, lassan kezdhetnek gondolkodni a teljes edzői stáb és az ügyvezető leváltásán is. (Asbóth Tamás)

SNF Houston Texans – Kansas City Chiefs 34-42

Nem a védelmekről szólt a vasárnap éjszaka Houstonban. Összesen 76 (!) pont került fel a táblára, és ez a hazaiak oldaláról nagyobb visszaesés. Ha a Texans védelem a tavalyi formáját hozza, 4-1-re állnának, de rengeteg pontot engednek és hiába állt össze a támadósor és szerez 40 pontot egy mérkőzésen, ha így is képtelenek nyerni. Ráadásul ezután még nehezebb dolguk lesz, mivel J.J. Watt a sípcsontját törte (a sípcsont tetején a térdízülethez csatlakozó csontot), Whitney Mercilus pedig elszakította a mellizmát. Egyikőjük sem játszik már idén. Nem szégyen az idei bomba formában lévő Kansastől 42 pontot kapni, sőt… Alex Smith elitirányítóként játszik, Travis Kelcével együtt darabokra szedték a houstoni védelem másodvonalát. Sajnos Kelce agyrázkódást szenvedett még az első félidőben, így neki hamar véget ért a meccs. Az újonc hazai irányító Deshaun Watsonnak senki nem szólt, hogy a liga aktuálisan legjobb csapatával játszanak, nevetve passzolt öt hatpontost – köztük egy 70 yardos bombával –, mindezt labdavesztés nélkül. DeAndre Hopkins és Will Fuller elkapókkal remekül megérti magát, agilitásának köszönhetően jócskán képes a játékok meghosszabbítására. Nem mellesleg már tucatnyi TD-nél jár a szezonban, amire újoncként még senki nem volt képes öt mérkőzés után. A Chiefs védelem tudott is meg nem is nyomást gyakorolni Watsonra. Folyamatosan elmozgott előlük, kevés rossz passzba hajszolták bele. Sokkal jobb teljesítmény kell a vendégek védelmétől a továbbiakban, mert 39 kapott pontra nem mindig lesz válasz. Összességében megérdemelten nyertek, bár a vége szoros lett. Smith-ék már a tökéletes szezonra hajtanak és ilyen játékkal minden esélyük megvan rá. A hazaiaknál, amennyiben Watson formája szinten marad, érkezni kell a győzelmeknek is. Ha a hátralevő csoportmeccseiket megnyerik, simán behúzzák az első helyet. (Sándor András)

MNF Chicago Bears – Minnesota Vikings 17-20

A hétfő esti csoportrangadó tétje eléggé rányomta bélyegét a színvonalra, ahol – fogjuk rá – inkább a védelmek domináltak. Ha őszinték akarunk lenni, egy megszokottan balfütty Bears találkozott egy féllábon ugráló Sam Bradford vezette Vikings támadósorral. Ehhez csapjunk még hozzá egy olyan bíráskodást a mindenki által kedvelt Jerome Boger sporttárstól, hogy a hazai szurkolók tarkója leizzadt tőle és meg is van a félidei 2-3-as eredmény. Kicsit részletesebben, a várva-várt Mitch Trubisky bemutatkozás nem okozott csalódást az első játékrészben, arról már nem tehetett szerencsétlen, hogy csapattársai négyszer is kivarázsolják magukat az ellenfél térfeléről. A Vikings még ennyit sem mutatott, Zimmer vezetőedző hatalmasat hibázott Bradford pályára küldésével, aki a safety előtt nagyjából 6 másodpercig dajkálta a labdát a saját célterületén. Egy labdaszerzés után mezőnygóllal válaszoltak a vendégek, miután Charles Lenót kapásból lenyomta Everson Griffen, és kiverte a labdát Trubisky kezéből a 25 yardoson. A második félidőre Case Keenum lépett a pályára, egyből megélénkült a Vikings támadójátéka. Ez betudható annak is, hogy sérülések és eltiltás miatt a sokadi számú hazai linebacker a pályára. Vic Fangio rengeteg dime felállást hívott és változatos hívásokkal (outside zone, sweep, screen) rákényszerítették az akaratukat a hazai védelemre, és – bár egy zseniális speciális egység játék és szerencsésen megpattanó passz után a Bears még visszajött a meccsbe –, a vége előtt 2 perccel Trubisky eladott labdája eldöntötte a mérkőzést. A meccset, amit egyik edzői stáb sem tesz ki az ablakba, a vendégeket vigasztalhatja a győzelem, de Bradford pályára küldése ostobaság volt. Két arra érdemtelen gárda játszott főműsoridőben egy nívómentes mérkőzést. (Tamás Mihály)

További eredmények, NFL 5. játékhét:

TNF Tampa Bay Buccaneers – New England Patriots 14-19

Pittsburgh Steelers – Jacksonville Jaguars 9-30

Cincinnati Bengals – Buffalo Bills 20-16

Oakland Raiders – Baltimore Ravens 17-30

Pihenőhét: Atlanta Falcons, Denver Broncos, New Orleans Saints, Washington Redskins

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS