Összefoglaló, NFL 2014 Divisional Round 2

Tegnap este mindkét konferencia második kiemeltje is bekapcsolódott a rájátszás küzdelmeibe. A Green Bay-i „csomagolók” az Ice Bowl II. néven beharangozott rangadó keretein belül fogadták a Dallas Cowboyst, míg a Peyton Manning vezette Denver Broncos egy mérföldes magasságban látta vendégül Peyton korábbi kenyéradóját, az Indianapolis Coltsot. Nézzük hát, miért is forrnak az indulatok Dallasban és, hogy miért nem fogom tudni soha megkedvelni minden idők talán legjobb (alapszakasz) irányítóját.

Dallas Cowboys @ Green Bay Packers 21-26

Az előzetesen megjósolt cudar hideg hál’ Istennek elmaradt, kellemes, fagypont körüli hőmérsékletben feszült egymásnak az alapszakaszt idegenben hibátlanul letudó Cowboys és a hazai pályán szintén 8-0-val záró Packers. A mérkőzést a vendégek kezdték, de egy gyors punt után átadták a terepet a hazaiaknak. Az alapszakaszt hazai pályán 25 TD és 0 INT mutatóval letudó Aaron Rodgers remek drive-ot vezetett, Eddie Lacy közreműködésével pár játék alatt a redzone-ban jártak és ha kicsit nehezen is, de hatpontosra váltották a remek pozíciót, hála Andrew Quarless 4 yardos elkapásának.

Erre egy hasonlóan remek akcióval válaszolt a Cowboys, melynek végén Tyler Clutts 1 yardos elkapásával egalizáltak a vendégek. A Packers a következő labdabirtoklásnál már bőven a Dallas térfelén járt, amikor a centerük valamit csúnyán elnézett, mert úgy vágta a labdát Rodgers-hez, hogy szegénynek fogalma nem volt, hogy mi történt. A vége fumble lett, melyet Rodgers még összekapart, de ahelyett, hogy dobott volna egy alibit, inkább megpróbált hősködni, egészen addig amíg Jeremy Mincey egy sack-fumble játékkal labdát szerzett a vendégeknek.

A Cowboys pillanatok alatt a hazaiak térfelére került és egy 38 yardos Terrance Williams TD-vel meg is szerezte a vezetést. Ez megzavarta a hazaiakat, akik nem igazán tudtak haladni, így újra punt következett. A Cowboys viszont tovább remekelt, Tony Romo sima mezőnygól távolságba vezette a csapatot, de Dan Bailey hibázott; így maradt 29 másodperce és 3 időkérése a Packers-nek a szünet előtt, ami Rodgers-éknek éppen elég volt egy 40 yardos field goal kísérlet megteremtéséhez, amit Mason Crosby be is lőtt, így 7-17 helyett „csak” 4 ponttal égtek a hazaiak a szünetben. A szünet után tovább szenvedett a Packers, de DeMarco Murray labdát veszített a saját térfelén és bár illett volna a kedvező mezőnypozíciót akár hatpontosra is váltani, végül csak mezőnygól született, így továbbra is a vendégek vezettek.

Sem Murray-t, sem a Cowboys-t nem zavarta meg a labdavesztés: egy hat játékból álló, 80 yardos támadás végén Murray 1 yardos TD-t futott. Arról, hogy egy pillanatig se dőlhessünk hátra, Davante Adams, illetőleg a Cowboys secondary gondoskodott. A Packers ugyanis egy 46 yardos elkapott TD-vel pillanatok alatt visszaállította az egypontos különbséget, melyben nagy segítségükre volt a hibát hibára halmozó vendég védelem.

A Cowboys újfent puntra kényszerült, immár a negyedik negyed elején. Ellenfele pedig élt a felkínált eséllyel és egy hosszú drive végén Rodgers átadását a tight end Richard Rodgers kapta el az endzone-ban, és bár a két pontos kísérlet nem sikerült, de így is 26-21-re átvették a vezetést a hazaiak.

Az ezt követő labdabirtoklás pedig meghozta az utóbbi évek talán legmegosztóbb játékát, mely után egy következtetést lehet levonni, a játékvezetők jó ítéletet hoztak, mikor sikertelen passzt ítéltek, de ez a szabály egy nagy rakás [email protected]… Történt ugyanis, hogy a Cowboys az ellenfél 32 yardos vonaláról indított játékot 4&2-re. Romo felívelte a labdát, amit Dez Bryant elkapott az 1 yardos vonalon, egyértelműen birtokolta, de amikor megpróbálta azt touchdownra benyújtani, a játékszer megmozdult a kezében.

A pályán hozott ítélet first down, csakhogy Mike McCarthy challenge-t kért, ami után a játékvezetők megváltoztatták a pályán hozott döntést, így first down helyett incomplete pass lett az ítélet, mondván, hogy Bryant nem birtokolta a labdát a mozdulatsor végéig. Ez, ha tetszik, ha nem, így volt: a döntés helyes. Tanulság, ha Bryant nem ennyire egocentrikus és nem akarja megnyerni a meccset, hanem megelégszik „mindössze” egy elkapással, akkor a Dallasnak négy lehetősége lett volna a fordításra, így azonban a hazaiaké lett a labda, akik a meccs végéig birtokolták azt… És ezzel megváltották jegyüket a seattle-i NFC döntőre.

Sajnálom a Dallast, remek szezont futottak, ezen a meccsen is jól játszottak, de Wisconsinban úgy látszik, hogy képtelenség megverni a Packerst, akik szintén jól futballoztak és megérdemelten jutottak tovább.

Indianapolis Colts @ Denver Broncos 24-13

Megmondom őszintén, olyan mélységesen fel vagyok háborodva Peyton Manning teljesítménye láttán, hogy nehéz hidegvérrel, tiszta fejjel értékelnem a látottakat. Kis túlzással a tavalyi Denver Broncos offense minden idők legjobb támadógépezeteként funkcionált, de az elbukott nagydöntő megerősítette azt a közhelyet, miszerint „a védelem nyeri a bajnokságot”. Denverben ennek szellemében dollármilliókból foltozták be a lyukakat a védelemben, megteremtve az esélyt az élő legendának (PM), hogy karrierje legvégén még egy gyűrűt nyerhessen. Erre mit látok tegnap? Manning a leggyengébb láncszem a csapatban. Majrézott, ha kell, ha nem, hallucinált (természetesen nem létező) nyomás és rosszabbnál rosszabb, megmagyarázhatatlan passzok. Mindezt úgy, hogy tökéletes első drive-ot vezetett, mellyel 5 perc után 7-0-ra vezetett a hazai csapat.

És innen indult a baj. Az Indianapolis Colts türelmesen kivárta az esélyt és egy-egy támadást remekül fel is épített, majd az egyik végén Dan Herron 6 yardos futással egyenlített, később pedig Dwayne Allen kapta el Andrew Luck 3 yardos TD passzát. Ezek között a Broncos háromszor is puntolt, egy alkalommal éppen Manning vesztett labdát, amit nehéz az ő nyakába varrni, ott valójában a fal volt a ludas. Na, de egy Manninget ne fogja már meg tizedszer is életében, hogyha egy rájátszás meccsen döcög a szekér. Álljon a sereg élére és valahogy nyerje meg a meccset. Én ezt vártam a második félidőre, erre 11 (tizenegy!) perc kellett, mire az első first down-t összehozták a hazaiak. Mindeközben Hakeem Nicks elkapásával már 21-10-re vezettek a vendégek.

Luck kicsit túlvállalta magát a harmadik negyed közepén, csúnya pick-et dobott, de ebből is csak mezőnygólra futotta a Broncos-nak, így a negyedik negyed elején nyolcpontos hátrányban voltak. A hazaiak védelme a labdaszerzésnek és a mezőnygólnak köszönhetően ihletett kapott és három olyan zseniális játékot mutatott be, hogy csak ámultam. Sorrendben Chris Harris Jr., Aqib Talib majd T. J. Ward ütötte le a passzt, és nem is akárhogyan. A védelem megtette a magáét, jöhetett hát a Colts punt. És itt nyílt ki végleg a bicska a zsebemben… Manning a kínálkozó lehetőséget egy 3&out-tal „hálálta” meg, majd lefelé jövet egy kamu dünnyögésre is futotta neki.

A Colts ezután vezetett egy nyolc perces drive-ot, remekül futtatták az órát és Adam Vinatieri 30 yardos mezőnygóljával beállították a végeredményt. A hazaiaknak reális esélye már nem volt, de a következő támadás utolsó játéka hűen szemléltette Manning egész pályafutásának legnagyobb problémáját: ő csak akkor vezér, amikor fut a szekér, de a rájátszásban még akkor sem. 4&8-ra egy pár yardos screen a futónak (C.J. Anderson) és oldd meg… Hát ez sem sikerült, ahogy az egész meccsen szinte semmi, mert ilyen félős és hitehagyott játékkal nem lehet, sőt nem is szabad meccset nyerni. Nem vagyok Broncos-fan, nem a vereség kavart fel ennyire, hanem az, hogy egy legenda a szemünk láttára „tojta össze magát” évről évre a rájátszásban.

Elnézést kérek minden Manning fanatikustól, de ezzel nem tudok azonosulni, ahogy egy barátom mondta: „Ide férfiak kellenek!” Peyton Manning jövője, ahogy a sótlan John Fox vezetőedzőé is, innentől egy nagy kérdőjel. Az Indianapolis Colts pedig, bár kevesen várták, konferencia döntőre utazhat Foxborough-ba, először Andy Luck vezérletével.

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS