Összejöhet egy újabb nagydöntő Wilsonéknak?

Sziasztok, Olvasók! Medvepapa vagyok és a fenti kérdésre nem tudom a választ, de a következő néhány sorban arról lesz szó, hogy milyen lehet a 2017-es Seattle Seahawks. Vágjunk bele! Nagyon fontos, hogy az edzői stábban nagy változás nem volt idén, amit én mindenképpen remek kezdésnek vélek, az állandóságnak nagy szerepe lehet és szerintem lesz is. Továbbra is a jó öreg Pete Carroll a vezetőedző, a támadásokért Darrell Bevell felel és bizony Kris Richard is már a harmadik évét kezdi a védelem koordinátoraként. Érdemes még megemlíteni Tom Cable-t is, aki a támadófal edzőjeként Pete Carroll asszisztense is már egy ideje. Szóval muskétások a régiek, nézzük, milyen kardokat forgatnak!

Támadó oldalon a legfontosabb pozícióban a legfontosabb játékosunk, Russell Wilson vitézkedhet, ez nem is kérdés. Az idei előszezonban – immár a tavalyi kisebb-nagyobb sérüléseit maga mögött tudva – egy kifejezetten magabiztos, tudatos és bátor Wilsont láttam eddig, aki megbízik az elkapóiban, hogy megnyerik az egy-egyet a levegőben. Minden okunk meg van rá, hogy bízzunk benne. Mögötte a tavalyi csere irányító, Trevone Boykin lehet a befutó (bár a legutóbbi, Chiefs elleni előszezon meccsen a teljesítményét a „nem túl meggyőző” jelzővel ellátni hízelgés), mivel a mellé idén igazolt Austin Davis nem mutatott olyat, ami miatt másképp kellene gondolkodni a roster kialakításakor.

A futóknál már sokkal bonyolultabb a helyzet. A tavalyi futójáték minőségén mindenképp javítani akart a stáb, jött is Eddie Lacy egy egyéves, elég „zsíros” szerződéssel és egy Norbi Update programmal, aminek már jó pár tízezer dollárt köszönhet. Ennek ellenére számomra nem tűnik elég robbanékonynak, sok félpályás futást azért ne várjatok tőle. Thomas Rawls lehetne, akire még gondolhatunk, mint kezdő, de a lassan két éve történt sérülése óta nem igazán tudott formába lendülni, most is kisebb sérülés akadályozza a játékban, ami semmiképp sem előnyös. C.J. Prosise nagy tehetség (lenne), kiválóan használható (lenne) a passzjátékban, de szerencsétlen még nem volt egy teljes hétig 100%-os amióta a ligában van, rá hosszú távon nehéz számítani. Alex Collins nem kezdő szint és szerintem csak akkor kerül rosterre, ha a sérülések nem jönnek rendbe. Akkor ki maradt? Cristopher Carson kedves Olvasók, az idei draft végén kiválasztott újonc futó, aki eddigi játékával méltán hívta fel magára a figyelmet. Határozott, jól lát a pályán, labdabiztos, elrontott szereléseket és plusz yardokat csikar ki, passzjátékban is használható, és a siettetéseket is jól kezeli. Jelenleg talán ő a legalkalmasabb egy vezérfutónak, és szerintem egyre nagyobb szerepet kaphat majd a szezon előrehaladtával.

A futójáték működésében a támadófal javulása is sokat segíthet, amire láthattunk utaló jeleket az előszezon meccsei során, de a puding próbája az evés. A legnagyobb kérdés ennél a csapatrésznél továbbra is a passzblokkolás, nagyon kellene vigyázni Wilsonra. Azért a cél érdekében nem lett megmozgatva Amerika összes állama… A Jaguars már-már csalódásnak minősített támadó falembere, Luke Joeckel érkezett, míg a drafton Ethan Pocic jött, viszont a második előszezon meccsen egész évre kidőlt a vakoldali tackle, George Fant, így máris borult az elképzelés. Az elején említett állandóság fontossága kiemelt jelentőségű lenne ennél az egységnél, amit évek óta nem tudunk elérni. Jelen állás szerint a másodéves Rees Odhiambo lehet a vakoldali tackle, aki valljuk be, nem életbiztosítás. Tőle jobbra Joeckel kezd majd, remélhetőleg a tavalyi év eleji formájában mielőtt megsérült. Center pozícióban Justin Britt már biztos pontnak számít, ezt honorálta is a vezetőség egy szép, új szerződéssel (ha valaki ezt mondja nekem 2 éve…). Tőle jobbra nem egyértelmű a helyzet, a Texans korábbi játékosa, Oday Aboushi a jelenlegi jelölt, de az újonc Pocic talán rá lehet a legveszélyesebb. A fal jobb szélén Germain Ifedi kezdhet, aki pont olyan jó eddig futásblokkolásban, mint amilyen rossz és lassú passzblokkolásban, de hát Yoda is megmondta, hogy az Erőnek egyensúlyban kell lennie. Ha Ifedi mégsem válna be a szélen, könnyen beljebb mozoghat Aboushi helyére, mert Pocic akár a szélen is használható lehet. Sok a kérdés, a válaszokat hamarosan megkapjuk, de igazából a tavalyinál rosszabb szerintem nem lesz, illetve én bízok a javulásban is.

Az elkapóknál is nagyjából tiszta a víz a pohárban, Doug Baldwin továbbra is az egyik legjobb elkapó a ligában, Tyler Lockett komoly sérülésből tért vissza, de itt van, Paul Richardson miért ne folytatná ott ahol tavaly abbahagyta. Jermaine Kearse már nem tűnt olyan biztos pontnak, egy trade keretében meg is váltak tőle, érkezett a helyére Sheldon Richardson New Yorkból. Az előszezonban Kasen Williams kiváló munkát végzett, ha egészséges marad, neki is juthat szerep. Idén a draftról a 3. körben érkezett Amara Darboh, ő eddig nem sokat tett hozzá a bulihoz, és ha ez így marad, akkor még Tanner McEvoy is megelőzheti, pláne, hogy a speciális egységben is fontos tag. Nem tudom mi lesz, de nem lepne meg ha Darboh csak a gyakorló csapatba kerülne a keretszűkítéskor, onnan meg könnyen lecsaphatnak rá, de ha egy harmadik. körös újonc nem fér be, az az egység erejéről és mélységéről egész pozitív képet alkot.

Tight end poszton az állandóság adott: Jimmy Graham még mindig állat és remek kondiban van, mögötte pedig Luke Willson és Nick Vannett bármikor képes beugrani, főleg blokkolásban.

A védelemben elsősorban a mélység kialakítására volt igény, jött is a drafton mindjárt elsőként Malik McDowell, aki tökéletes alanya lehetett volna a belső nyomás kialakításának. Sajnos erre várhatunk, mivel csúnyán megrongálódott a feje egy érdekes quad balesetben és már a sérült listánkat gyarapítja. Így a Jarran ReedAhtyba RubinSheldon Richardson triász mellett nagyobb szerep juthat a negyedik körös újonc, Nazair Jones-nak is, aki azért nem mozgott eddig rosszul, de a belső nyomás generálása így nehéz lesz. Ami ugye a szélső passzsiettetők dolgát is nehezíti, pedig a nevek rendben vannak. Michael Bennett megkapta a pénzét, reméljük ennek megfelelően játszik majd, bár az az érzésem, hogy lassul. A lassulás nem nála jelent igazi problémát, hanem Cliff Avril esetében, aki kifejezetten egy sebességre építő játékos. Remélem idén ebből még nem sokat fogunk látni. Frank Clark lehetne, aki tényleg berobban, bár már tavaly is nagyon jó volt, de épp a csuklójával történt valami, amivel nagyon nehéz játszani, pedig nagyon kellene ő az egységbe. Érkezett a posztra Marcus Smith és Dion Jordan korábbi első körös „tehetségek”, de eddig nem váltották meg a világot. Nem úgy David Bass, aki legutóbb a Titans alkalmazásában állt, és kiválóan játszott a felkészülési meccseken, ami minden bizonnyal helyet biztosít neki majd a keretben.

A középső védővonalat (linebacker) továbbra is a Bobby Wagner – K.J. Wright duó uralja, cserének érkezett Michael Wilhoite még a 49ers-től és Mike Morgan is hasznos tagja az egységnek.

A hátvédsorban Richard Sherman megkérdőjelezhetetlen a korábbi – szerintem rosszindulatú ámde nem alaptalan – pletykák ellenére is a szélen, de a társát már nagyobb homály fedte, mivel DeShawn Shead csúnya sérülése után még egy darabig nem játszhat. Elsősorban Jeremy Lane-re gondolnánk, de a vezetés nem bízta a véletlenre a dolgot. Ugyancsak 49-ből jött közénk Tramaine Brock, de a 3. körben szélsővédőt is találtunk Shaquill Griffin személyében. Szerintem ők hárman osztoznak majd a játékokon, de most nem tudnám megmondani, hogy melyikőjük lesz a befutó. Talán Lane a legesélyesebb, de a benyúlás dönthet. Persze sokat játszik a védelem 4-2-5 felállásban, ahol kettő helyett hárman vannak a pályán, tehát mindenkit fogunk látni szerintem valamilyen formában.

A söprögetőknél végre az Earl Thomas – Kam Chancellor páros egyrészt főleg egészségesen, másrészt elégedetten áll rendelkezésre. Thomas kiheverte a lábtörését (reméljük fejben is), Bam-Bam Kam pedig megkapta a megérdemelt szerződését kicsit magasabb fizetéssel, így a védelmünk kulcsembereinek csak a játékkal kell foglalkozniuk. Mögöttük a Bradley McDougald (ex-Tampa) – Delano Hill (harmadik körös újonc) duó minimum kielégítőnek tűnik.

A speciális egységben Jon Ryan az Jon Ryan, viszont Hauschka távozott Buffalóba, helyére a tavaly minket továbbrúgó ex-Vikings rúgó, Blair Walsh érkezett. Walsh a felkészülési meccseken pontosnak bizonyult, így nincs ok aggodalomra. A long snapper Tyler Ott, nem csak a teljesség kedvéért.

Összességében, ha nem sújtja az a nagyon komoly sérüléshullám a csapatot, mint azt tavaly tette, akkor a keret képességeiben alkalmas egy újabb Super Bowlra, persze az út nincs kikövezve. A rájátszás idén is elvárás, főleg ha a csoportellenfelek tavalyi játékából indulunk ki. Persze nyilván ők is fejlődtek, számomra a Los Angeles Rams és a San Francisco 49ers fekete ló, de kétségtelenül mi vagyunk a csoport favoritjai, ennek megfelelően kell játszani és akkor nem lehet gond. 10-11 győzelem összejöhet a nehéz sorsolás ellenére is, sérülések nélkül akár több is. Engedjétek meg nekem ezt a kis optimizmust…

Ti mit gondoltok? Várom a hozzászólásokat, kérdéseket! Addig is, GO, HAWKS!

Barcsik Norbert

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS