Philadelphia Eagles analitika – De milyen lesz idén a futó szekció?

Az irányító helyzet bővebb ismertetése után folytassuk a sort a futó szekcióval. Azzal a csapatrésszel, amellyel nagyjából az óta elégedetlenek az Eagles szurkolók, hogy Chip Kelly orvul Buffaloba cserélte a már – már klublegendaként számon tartott LeSean McCoyt. Az elmúlt szezonokban megfordult néhány név a csapatban, a drafton is próbálkozott a vezetőség megfelelő játékost szerezni, de valahogy senki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Egyedül a nagy öreg Darren Sproles emelhető ki, aki viszont 30 felett is olyan képességekkel bír, amin csak ámuldozik az egyszeri NFL szurkoló. Na és persze pont ő az, akinek szinte a teljes tavalyi évet ki kellett hagynia sérülés miatt.

Azt a szezont ahol ismét nem elsősorban a futójátékról szólt a támadások nagy többsége, mégis ha ránézünk a szezon végi összegzésre, akkor azt láthatjuk, hogy a csapat 3. legjobb volt liga szinten a meccsenként futott yardok átlagában. Egész pontosan 132,2 yardot tett meg földön a sasok támadó egysége. Ha viszont jobban utána nézünk, nehezen érthető ez a statisztika. Alig volt olyan meccs, amin 100 yard felett futottak volna a srácok, viszont több is akadt, amelyeken 50 yard alatt teljesítettek. Volt viszont 200 yard feletti mérkőzés is. Ezek alapján szerintem nyugodtan nevezhető hektikusnak a tavalyi futójáték.

Futott yardokat és touchdownkat tekintve így alakult játékosokra lebontva a szezon:

  1. Jay Ajayi: 873 yrd – 1 TD
  2. LeGarrette Blount: 766 yrd – 4 TD
  3. Corey Clement: 321 yrd – 4 TD
  4. Wendell Smallwood: 174 yrd – 1 TD
  5. Darren Sproles: 61 yrd – 0 TD

Végül a rájátszásra összeálltak a dolgok, és a futások is remekül mentek, stabil, hatékony egységgé vált ez a rész is, mely nagyban segítette Nick Foles munkáját. Végül a Super Bowlban újfent remekeltek a srácok, és Blount futott valamint Clement elkapott touchdownja megalapozta a történelmi győzelmet.

A 2018-as szezonra már egy kicsit átalakult egységgel találkozhatunk. De tényleg csak egy kicsit, hiszen egy távozó van csak Blount személyében, aki két egymást követő évben szerzett bajnoki cím után ismét új kihívást talált magának, a Detroit Lions csapatánál. Rajta kívül tehát mindenki maradt, sőt érkezők is vannak. Lássuk hát a keretet.

Jay Ajay

Ő mint köztudott a Miamitól érkezett szezon közben egy 4. körös draft cetliért cserébe, és már akkor is sokan azt mondták, hogy hatalmas üzletet kötött Howie Roseman. Persze a kétkedők tábora is szép számban képviseltette magát, de őket hamar elhallgattatta a Brit illetőségű játékos, amikor első meccsén rögtön beköszönt egy 46 yardos TD-vel. Ajayi a szezon további részében is hozta a magabiztos játékot, gyakran hatalmas futásokat produkálva juttatta túl a csapatot a holtponton. Sajnos az ő szerződése lejár a szezon végeztével, és jelenleg nem áll túl rózsásan a fizetési sapka, így az is lehet, hogy második, de egyben utolsó szezonja lesz ez Phillyben, mindenesetre idén még itt van, és kezdőként számítanak rá Deuce Staleyék.

Corey Clement

Ő draftolatlan szabadügynökként küzdötte be magát a csapatba, és a szezon előre haladtával egyre több lehetőséget kapott Pedersonéktól. Mi tagadás meg is hálálta a bizalmat, sok remek megmozdulása volt, a már említett Super Bowl elkapás pedig feltette az I-re a pontot. Nem tagadom nekem ő a kedvencem a jelenlegi felhozatalból. Tetszik, hogy belül és szélső futásoknál is alkalmazható, és persze az elkapások terén is sokat fejlődött. Nem beszélve arról, hogy ilyen küzdeni tudása talán még a csapatban sincs sok játékosnak, pedig hatalmas egyéniségek vannak a keretben. Sproles visszatérése ellenére azt várom, hogy sokat kerül majd pályára, a tavalyi snap számai emelkedni fognak, és idén már 500 yard felett fog teljesíteni.

Wendell Smallwood

Már a 2016-os draftolását sem igazán értettem, egy semmiben sem kiemelkedő, UDFA státuszú játékosnak tartottam, aki majd valahol edzőcsapat kaliber lehet. Ehhez képest 5. körben kiválasztotta őt a stáb, és valljuk meg eddig nem igazán jött be. Első évében még 13 meccsen játszott, volt, amikor kezdőként, de tavaly már Sproles sérülése után sem tudta beverekedni magát az aktív keretbe. 8 meccsen 3,7 yardos átlag, ez édeskevés. hatalmas fejlődésre lenne szüksége ahhoz, hogy idén az aktív keretig jusson, de igazából lehet, hogy 53-as keretet kellene írnom, mert egyszerűen nem tartom elég jónak. A konkurencia idén már lehet, hogy túl erős lesz majd neki. Egyedüli esélye az lehet, hogy Blount távozása miatt rajta kívül csak Matt Jones számít erőfutónak, aki szintén rossz passzban volt az elmúlt években.

Darren Sproles

Sokak nagy örömére úgy döntött, hogy vállal még egy évet. Talán az utolsó lesz számára, nem tudni. Én azt gondolom, hogy ha nincs tavaly a súlyos sérülése, és tudott volna végig játszani, akkor a bajnoki címmel a tarsolyában már Floridában golfozgatna. Így némi hiányérzete lehet, és még egyszer utoljára megmutatná, ki is ő valójában. A hírek szerint teljesen felgyógyult, a térde és a keze is rendben van, így 100%-os állapotban kezdheti meg az edzőtábort. 35 éves kora ellenére tehát a fizikumával nem lesz gond, viszont a stáb talán a korábbinál is limitáltabban fogja majd használni. A visszahordásoknál biztosan ő lesz az első számú fegyver, de futójátékban már kevesebb lehetőséget kaphat. Elkapásoknál is van már, aki leveheti a terhet a válláról, de 300-350 yard még így is meglehet neki a szezonban. Érdemes tehát úgy nézni őt, mint a liga egyik valaha volt legalulértékeltebb legendája, aki utoljára még megmutatja, magát, hogy aztán néhány év múlva a Hall of Fame szavazásokon kerüljön elő ismét a neve.

DJ Pumphrey

A 2017-es 4. körös „de miért pont ő?” díj nyertese. A San Diego State egyetemen rekordot rekordra halmozó játékos fizikailag nem NFL szintű. Ez pedig nem vita tárgya a szakik között sem. Darren Sproles is alacsony gyerek, de testesebb, és szinte minden ütést kibír. Ha ránézünk Pumphreyra akkor bármit elhiszünk róla, csak azt nem, hogy egyetlen ütést kibírna ezek között a játékosok között. Pedig egyetemi szinten nem volt semmiféle problémája sérülésekből, igaz közel sem a legjobb konferenciából érkezett. Mégis mi lehetett vele a szakmai stáb célja?

Őszinte leszek, egyelőre fogalmam sincs. Pici, gyors, a széleken képes lehet elfutni, elkapásokban használták ugyan, de nem kifejezetten sokat. Aztán a tavalyi edzéseken a felszerelések előkerülése után hamar világossá vált, hogy túl nagy ugrás lenne neki ez a szint. Erősödnie kell! Egy mondvacsinált sérülés miatt a csapat sérült listára tette, hogy idén újra nekifussanak a projectnek. Pumphrey pedig egy már jól bevált dolgot alkalmazott. Tanulj a legjobbtól! Szóval elment Sproleshoz és egy egész edzés programot csináltak végig együtt. A hírek szerint közel 10 fontot szedett magára izomban, és a technikája is fejlődött, a tavaszi edzéseken, pedig jól mozgott. De majd ha ismét felkerülnek a vállvédők, akkor derül csak ki, hogy mennyit is ért ez az egész.

Matt Jones

Jones idén került a csapathoz szabadügynökként, de nem lehet ismeretlen egyetlen Eagles fanatikus számára sem. 2015-16-ban a Washington játékosaként többször is pályára lépett a sasok ellen, sőt 2016-ban 135 yardot és 1 TD-t szerezve az ő vezetésével nyert a Redskins a 6. fordulóban. Az óta sok dolog történt, a rövid ideig kezdőnek számító Jones előbb cserét kért a Rézbőrűek vezetésétől, illetve saját ügynökétől, majd miután ez nem jött létre az ügynök repült, Jones pedig csak 2017-ben szabadult ki a fővárosból. Persze sok köszönet ebben sem volt, tavaly 5 meccs erejéig bizalmat kapott Indianapolisban, de ott igazából az lett volna meglepő, ha maradandót tudott volna alkotni. Én most mégis örülök annak, hogy Philadelphiába került, mert egy kemény, jó erőfutóként emlékszem rá, amilyen Blount távozása után nem nagyon maradt a csapatnál. Ezen felül pedig biztosan keményen fog küzdeni az 53-as keretbe kerülésért, ami a társakat is nagyobb erőbedobásra késztetheti. Úgy érzem az erőfutó poszt közte és Smallwood között fog eldőlni, és én Jonest tartom esélyesebbnek jelenleg.

Josh Adams

Ő az idei Corey Clement? Jelenleg ezt még nehéz lenne megmondani, mindenesetre nem lennék túlzottan meglepődve, ha Adams lenne a következő draftolatlan szabadügynök, aki rosterre tud kerülni majd szeptember elején. Adams kapta az egyik legmagasabb garantált fizetést az idei UDFA felhozatalban, és ő volt az, akit először megkeresett a csapat a draftot követően. Nem véletlen… Sokan várták, vártuk, hogy a jó RB class majd lehetőséget ad Rosemanék számára egy komolyabb játékos beszerzésére, ám ők úgy ítélték meg, hogy a kevés lehetőséget máshogyan használják fel. Ellenben a benn maradó talán legjobbat sikerült elhozni a börze lezárulta után. Adams 3 évig szerepelt a Notre Dame egyetemen, ahol évről évre folyamatos fejlődést mutatva küzdötte magát a kezdő pozícióba. A 2017-es szezon volt számára a legsikeresebb, majdnem annyi yardot futott, mint a korábbi két szezonban összesen. Nem kifejezetten gyors, de remek felépítésű. One Cut futóként szokták jellemezni, tehát maximum egy irányváltással operál, gyakran a fal középső részén fut. Corey Clementről hasonlókat mondtak egy évvel korábban. Kedvelem Adams játékát, nem lesz belőle kezdő játékos, de egy rotációban abszolúte el tudom képzelni.

Összegzés:

Blount távozása nagy űrt hagy maga után ez nem vitás, az ő hozzáállása, fizikuma hiányozni fog majd, de a jelenlegi anyag nekem kifejezetten kedvemre van, igaz el tudnék képzelni további erősítést is. Úgy gondolom, hogy az 53-as keretbe majd Pederson edző 4 futót fog nevezni, mégpedig az: Ajayi – Clement – Sproles – Jones kvartettet. Pumphrey és Adams az edzőcsapat tagja lesz majd, míg Smallwoodtól elköszönünk. Biztos vagyok abban is, hogy kevesebb erőfutás, és több szélső játék fog szerepelni a playbookban, valamint a screen passzok száma is növekedni fog tavalyhoz képest. Top 10-es futócsapat leszünk majd, persze ehhez a támadó falra is szükség lesz, de tehetség alapján ez benne van a gárdában.

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS
apeszos

Szerkesztő: apeszos

apeszos minden írása →