PirosZászló – 9. heti második rész

Cinncinnati Bengals – Jacksonville Jaguars 7 – 23

A mérkőzés alaphangját már a reggeli órákban megadta, hogy mindkét csapat kezdő futója a pálya szélére kényszerült. Jeremy Hill bokájával történt valami, míg a túloldalon Leonard Fournette gondolta úgy, hogy a csapatfotózás és egyéb események számára felesleges időtöltések lennének. Pechjére Doug Marrone vezetőedző nem így gondolta, a Bengals elleni meccsre nem nevezte a Jags egyik legveszélyesebb fegyverét. Ezzel a legnagyobb örömöt Vontaze Burfictnek okozta, aki a héten többször is azt ecsetelte, hogy Fournette megállítása lehet a Bengals számára a siker kulcsa.

A.J.Green veri az őt felbosszantó Jalen Ramseyt

A Jaguars kezdte a játékot, a kezdő futó hiánya pedig egyből jelentkezett, hiszen Yeldon a célzónától nem messze elveszítette a labdát, amit a Cincy söprögetője, Shawn Williams szedett össze. Daltonék első sorozata tökéletes leképezése volt az idei idénynek. A támadófalon átszaladtak a Jacksonville védői, ezzel ellehetetlenítették a hatékony passzjátékot, Vöri mellett pedig hiába van egy rettentően tehetséges futó Joe Mixon személyében, egymagában ő sem képes megváltani a világot. Ennek megfelelően punt lett a vége, amit a hazaiak egy gyönyörűen kidolgozott, 70 yardos drive-val köszöntek meg és Lambo mezőnygóljával felírták az első pontokat a táblára. A Bengals második támadásához bemásolhatnám az elsőnél leírtakat, teljes a kilátástalanság a csapat támadásaiban. A hazaiak stábja ugyanakkor rájött, hogy ha nem bevethető a kezdő futó, az ellenfél passzvédelme pedig formán kívül van, akkor még egy Bortles kategóriájú, középszerű irányító is nyugodtan passzolhat. 3 yardos Lee-elkapással 10 pontra nőtt az előny, a hibátlanul kivitelezett keresztmozgásnak köszönhetően Adam „Pacman” Jonesnak esélye sem volt megakadályozni a pontszerzést. A következő sorozatban a hazai csapat védelme beszundított egy pillanatra, amit az Eifert hiányában kezdő összekötővé avanzsált Kroft használt ki és 59 yardot nyargalt Dalton passzával. A maradék távolságot Mixon 3 labdaérintésből megtette, ezzel csökkentette a cicák hátrányát, de a meccs képe sokkal nagyobb különbséget mutatott, mint az eredményjelző. Egy újabb Jags mezőnygólt követően elérkeztünk a mérkőzés egyik legérdekesebb jelenetéhez. Egy ártalmatlan szituáció után hatalmas tömegverekedés alakult ki, minek következtében, A.J. Greent és Jalen Ramsey-t is kizárták a mérkőzés további részéről. A bíró korábban is figyelmeztette őket, mivel minden játék után ment a kakaskodás és odaszólogatás, ennél a pontnál azonban elszakadt a cérna a liga egyik legsportszerűbb játékosának tartott Greennél. A hivatalos nyilatkozatok csak sportszerűtlen viselkedésről szólnak, de több helyről megerősített pletykák szerint a korábban is rendkívül bőbeszédű Ramsey azt ecsetelte Greennek, milyen szexuális interakciók végrehajtására lenne képes annak feleségével. Végül pénzbüntetéssel megússzák mindketten, eltiltást egyik sem kapott. Ezzel ugyanakkor le is zárult a mérkőzés, hiszen Mixon mellett az egyetlen épkézláb támadó Green volt.

A mérkőzés második félideje lassú mederben csordogált, a Jaguars totálisan dominálta a Bengalst, és egy puntot követő gyönyörű visszahordással még az ellenfél reményvesztett szurkolóit is tapsra ösztökélte. 23-7-re nyert a Jacksonville Jaguars, amivel csoportja legfőbb esélyesévé lépett elő. Persze ebbe belejátszik a csoporttársak gyengélkedése is, de jelenleg úgy tűnik, véget érhet a böjt a Kahn-birodalomban, ráadásul Fournette visszatérésével és ilyen védőmunkával a rájátszásban is összejöhet legalább egy győzelem. A másik oldalon maradt a nihil, érzésem szerint Marvin Lewis vezetőedző véglegesen elvesztette az öltözőt, csak a tulajdonos Brown-család konzervatív gondolkodásmódjának köszönheti, hogy nem küldik el már év közben. Ideje körülnézni a lehetséges edzőjelöltek, a draftra várhatóan jelentkező irányítók és támadó falemberek között.

Megyeri Krisztián

Carolina Panthers – Atlanta Falcons 20-17

A 2002-es bővítés óta először fordult elő, hogy van olyan csapat, amelyik a 9. héten játszik először csoportmeccset a szezonban. A sólymok Charlotte-ba látogattak a párducokhoz, rájátszás szempontból is kulcsmeccsnek ígérkezett ez a találkozó.

Nagy játékkal indult a mérkőzés, Matt Ryan és Julio Jones 34 yardos összjátéka volt a meccs első támadójátéka. Utána jött gyorsan két büntetés a kedélyeket hűtendő, de végül sikerült annyira közel jönni, hogy Matt Bryant 53 yardos mezőnygóljával előnybe tudjon kerülni az Atlanta. Üröm az örömben, hogy a rúgó belesérült ebbe a kísérletbe. Két 3 & out után labdát szerzett Dan Quinn védelme: Keanu Neal erőszakolt ki fumble-t egy Jonathan Stewart futásnál, amit utána össze is szedett. A kedvező mezőnypozícióból induló drive vége 6 yardos, 6 pontot érő passzjáték Ryan és Mohamed Sanu között. A Panthers következő támadósorozata is hasonló véget ért: Neal kiszedi Stewart kezéből a labdát, az egyetlen különbség, hogy ezúttal Desmond Trufant vetődött rá a disznóbőrre.

Christian McCaffrey

A 2. negyed végén megfordult a momentum, előbb kihasználta a Panthers, hogy egy sikertelen 4. kísérlet és egy 15 yardos büntetés miatt félpályáról indulhattak: az újonc Christian McCaffrey 4 yardos TD- futásával tettek fel pontokat a táblára. Rá fél percre Austin Hooper futotta pontatlanul az útvonalát, így Mike Adams le tudta szedni Matt Ryan passzkísérletét, így újabb kedvező mezőnypozíció vált a Carolina támadóira, Cam Newton 9 yardos futásával maximálisan sikerült kihasználni az ellenfél hibáját. A 3. negyedben gyakorlatilag pályán sem voltak a Falcons támadói, a túloldalt viszont Graham Gano értékesített két mezőnygólt, így 10 pontos hátrányból 10 pontos előnyt csinált a Panthers. Kulcsmomentum volt 8:20-szal a mérkőzés vége előtt Julio Jones elejtett labdája az end zone-ban (ráadásul a környéken sem volt védő), ezek után már csak egy touchdownra futotta a Falcons erejéből, Tevin Coleman és Ryan 19 yardos összjátéka révén.

Az Atlanta ezzel 2 meccses hátrányba került a csoport élén álló New Orleans Saints-cel szemben, komoly javulásra lesz szükség mind a játékosok mind az edzők részéről, ha újra playoffba akarnak jutni Dan Quinn legényei. Jelenleg a Panthersé az 5. kiemelés az NFC-ben, a védelmük rendben van, különösen futás ellen, támadóoldalon, pedig ha Jonathan Stewart labdacipeléseiből kellene kicsit csökkenteni Cameron Artis-Payne irányába, és akkor ott is stabilabbak lehetnének Mike Shula tanítványai, bár most sincs olyan nagy gond.

Papp Gábor

Arizona Cardinals – San Francisco 49ers 20 – 10

A Cardinals második éve keresi a régi formáját, a 49ers pedig nyeretlen. Drew Stanton 10 év alatt tett le az asztalra annyit, amennyi egy nagyon gyenge szezon lenne bármilyen kezdő irányítótól, a másik oldalon C.J. Beathard. Ehhez képest már az első perctől igencsak próbálták széthúzni a védelmet a srácok!

Arians semmit nem változtatott, hozta a szokásos mélységi passzjátékát, ami egy ilyen védelem ellen nem is volt hülyeség. Brown elkapott egy 52 yardos bombát, de meg is akadt a támadás, majd kimaradt a mezőnygól. A védelem javította a hibát, Peterson kitépte Juszczyk kezéből a labdát, visszavitte a 6 yardosig, Stanton pedig szorított helyzetből dobott egy necceset, amit a valamelyik Brown elkapott. Nem lassított a Frisco, Beathard is próbálta Goodwint megtalálni 50 yard felett, egész vicces volt látni ezt a sárkányröptetést ilyen képességű irányítóktól, főleg ilyen támadófal mögött. Kergették is a védők elég szépen mind a kettőt, ennek megfelelően oda-vissza adogatták a labdát egymásnak a csapatok. Ezt a monotonitást megtörte egy hatalmas Goodwin elkapás, de csak mezőnygólig tudtak eljutni, majdnem kipofozták őket még onnan is. Aztán elkezdődött az Adrian Peterson Show, bár a drive-ot Stanton-Gresham passz fejezte be, 11 pont előny a vendégeknek. Vallatni lehetett a támadójátékkal, de a Cardinals futójátéka annyival jobb volt, hogy az egész második negyedben tudták kontrollálni az órát és a mezőnypozíciót, néha pedig Stanton elsütötte a nagyágyút. El is adott egy labdát a gólvonal előtt, a Frisco semmit nem tudott kezdeni vele, hála a támadófalnak. De legalább az a kétszáz néző, valószínűleg közeli hozzátartozók, akik kimentek a meccsre, felébredtek a szunyókálásból.

Adrian Peterson

A második félidőt jobban nem is kezdhette volna a hazai csapat. Beathard néhány szép passzal végigvitte a csapatot, a szokásos necces helyzeteket leszámítva. Feldobott egy pár labdát, le is ütötték párszor, de csak bevitte. A különbség mindössze 4 pont, hátravan egy egész félidő, a védelem egészen jól játszik, oké, Drew Stanton ellen, de vissza is szerezték a labdát! A nézők nagyon közel álltak ahhoz, hogy drukkolni kezdjenek! Tényleg egy hajszál választotta el őket! Aztán a hazaiak a félpályáról nem tudtak kijönni. A Cardinals kibrusztolt még két mezőnygólt, a védelem nagyon szépen megállította őket a vörös zónában, hogy látótávolságon belül maradjon a meccs. Sőt, labdát is szereztek, miután a támadók negyedik kísérletre sem tudtak haladni, bár technikailag már az ellenfél térfelén jártak…. 1 teljes yarddal. De végre elkezdődtek az izgalmak, ami miatt szeretjük az NFL-t. Ugyanis Adrian Peterson visszatért régi formájához, amihez a labdaeladás is hozzátartozik, jöhetett a Frisco újra a félpályáról. Stanton futott néhány yardért, feladta magát, beleszállt Bethea elég rendesen. El is kezdtek bunyózni a srácok elég komolyan, ami miatt ki is vágtak a meccsből mind a három srácot.  Valószínűleg ők is megunták a töketlenkedést, nem volt ez annyira felháborító szabálytalanság. Sok hűhó volt a semmiért, mert Beathard megdobta a legdebilebb INT-et, amit ebben a szezonban láttam. Aki tudja, hogy mit akart pontosan, az kommentben írja meg. A Cards lepörgette az órát, és mindenki békességben hazavonult.

A 49ers az elmúlt két meccsét se tette ki az ablakba, de akkor bajnokesélyesnek mondható csapatoktól kaptak ki. Most attól a Cardinalstól, aki csak a sereghajtókat tudja szűkösen megverni, például kétszer a csoport rivális Friscot. Sok munka áll mindkét csapat előtt, hogy megfelelő emberek ülnek e a megfelelő helyeken, abban egyre kevésbé vagyok biztos.

Tamás Mihály

Green Bay Packers – Detroit Lions 17 – 30

Két vereség után próbált talpra állni a Packers a csoport rivális Lions ellen, ami nem ígérkezett könnyűnek Brett Hundley-val a kormánykeréknél. A Saints elleni rangadón mindössze 87 yardot passzoló irányítótól sokkal többet várnak, a hívandó játékokat is próbálták rá szabni, de ez is kevés volt a közepes védelemmel és rendkívüli támadópotenciállal bíró Detroit ellen.

A Green Bay kezdte a játékot és pontosan azt kaptuk tőlük támadásban, amire a bevezetőben is utaltam. Rövid passzok, semmi kockázat, sok futás. A saját 22 yardos vonaluktól úgy jutottak az ellenfél 20-asára, hogy nem volt 9 yardnál hosszabb játékuk. Ilyen előzmények után természetes, hogy a mezőnygól kísérletnél rosszul adták fel a labdát, amibe ráadásul bele is ért egy védő, így maradt a 0-0, következett a Lions. Az a csapat, amely idén még nem ért el hatpontos az első támadásából. Ez most is így maradt volna, hiszen három kísérletből mindössze 4 yardot sikerült haladni, azonban a Packers rutinos védő falembere, Mike Daniels úgy gondolta, tök jó dolog játékon kívül megfejelni az ellenfelet. A vendégek köszönték szépen és végül Marvin Jones 25 yardos elkapásával megszerezték a vezetést. A Packers továbbra sem tért magához, a következő két támadásuk során egyaránt levonultak három kísérlet után, Staffordék pedig akár 10 ponttal is növelhették volna a különbséget, ha Abdullah futott touchdownja előtt Prater nem a keresztlécet találja el 51 yardos távolságból. Szűk három perce volt a hazaiaknak, hogy megtegyenek legalább egy félpályányi távolságot. Sikerült, mezőnygól született a rohanás végén, így félidőre 11 pontos előnnyel mehettek a vendégek.

Marvin Jones Jr.

A második játékrészt a Lions kezdte, akik előnyük tudatában már nem próbálkoztak gyorsan haladni, nem erőltették a mélységi passzokat, próbálták nyújtani a támadások időtartamát. Ebben partner volt a Packers is, a védelem nem tudta gyorsan lezavarni őket a pályáról, amikor pedig sikerült mezőnygólon tartani a kék-fehéreket, egy elhibázott negyedik kísérletet követően rögtön visszaadták a labdát. Hiba a vendégek támadásába is csúszott, Abdullah elejtette a labdát, amit a jelenlegi tradícióknak megfelelően 3 próbálkozás után vissza puntolt a Green Bay. A következő támadás annyiban hasonlított az előzőre, hogy Abdullah ismét elejtette a labdát, Rick Wagner falember viszont a segítségére sietett, így ebből a támadásból is felírhattak három pontot. A Packersnek rohannia kellett, pofásra is sikerült a következő sorozat, a végén maga Hundley futott be a célzónába. 10 pontra zárkóztak fel, de ahelyett, hogy gyorsan lezavarták volna a pályáról a vendégek támadóit, benyeltek egy 63 yardos játékot Riddicktől, két snappel később pedig már a második hatpontosát ünnepelhette Jones. Nyolc perce maradt a hazaiaknak a csodára, de a támadás vége egy csodálatosan elhibázott negyedik kísérlet lett a félpálya közelében. A megtorlás egy mezőnygól képében realizálódott, ezzel pedig akkorára nőtt a differencia, hogy a Lionsnak már az utolsó pillanatba kapott Williams touchdown sem okozott álmatlan éjszakákat.

17-30 a vége, a Lions életben tartotta reményeit a rájátszásba kerülésre. Stafford újabb fricskát adott a fizetésén csámcsogóknak, 361 yardot dobált össze, Jones és Tate is 100 elkapott yard felett zárt. A futójáték egyik csapatnál sem működött, viszont míg Stafford hozzá tudta tenni a szükséges pluszt, addig Hundley nem volt képes vezérré nőni, ami talán nem is elvárható tőle jelenleg. A Lions a ligautolsó Brownst fogadja, majd utazik Chicagóba, ahol jövő héten a Packersnek lesz jelenése. Aki látta a meccset, egyetért velem abban, a két csapat közül a most diadalmaskodó Detroit Lions várhatja bizakodóbban a folytatást.

Megyeri Krisztián

Tampa Bay Buccaneers – New Orleans Saint 10-30

Mike Evans az eltiltást érő szabálytalanság közben

A hazaiak a csoportelsőségre hajtanak, a vendégek szintén – bár inkább az idei szezonban a pofára esés elkerülése lenne a cél. Neki is ugrottak a Szentek a meccsnek, de csak egy rövid mezőnygólig jutottak, eztán hogy végképp ne legyen unalmas a mérkőzés Brian Anger puntját Justin Hardee blokkolta, majd mivel a kezébe hullott a labda, besétált a célvonalig. Ezzel meg is pecsételődött a Kalózok sorsa, sem támadásban, sem a védelemben nem tudtak maradandót alkotni. Pedig a New Orleans segítőkész volt Kamara is eldobta a labdát, és egy rossz punt elkapás is rövid yardos szituációt adott a kezükbe. Mindhiába, addigra már nagyon elhúzott a hazai alakulat (30 ponttal), minkét futónak igen jó napja sikerült, legfőképpen Alvin Kamara örülhetett 150 yard feletti, futó-elkapó összesített teljesítményének. Bizony nem csak a támadósor, hanem a védelem is kezd felhízni, nemhiába, próbálták ki a liga össze linebeckerét a délvidéken. Talán még az is elmondható, hogy a liga egyik legerősebb hátsó alakzata kezd összeállni a Saintsben. Marcus Lattimore berobbanása mellett Von Bell, valamit a szintén újonc Marcus Williams is csatlakozik, és Ken Crawley is egyre combosabb. A folyton rotálódó pass rush is éledezik, így komoly esélyekkel lépegethetnek a rájátszás felé. Az ellen oldalon Jameis Winston lesérült, aminek köszönhetően a floridai alakulat szép csendben beletörődhet a csoport utolsó helyébe, de a vereséget is viselni kellene méltósággal Annyi csúnyaság történt, hogy Winstonnak sikerült a saját oldalvonalánál belekötni Lattimore-ba, majd erre rákontrázva az addig nem jeleskedő Mike Evans izomból beleszállt, csúnya dolgok ezek, egy meccses eltiltást ért a ligánál.

Dr. Pongrácz Zoltán

Indianapolis Colts – Houston Texans 20-14

„Csoport rangadót” rendeztek az AFC déli csoportjában, ami előzetesen sima hazai sikernek tűnt. Igen ám, de pár nappal a mérkőzés előtt jött a hír, hogy a Texans irányítója Deshaun Watson térdszalag szakadást szenvedett, és véget ért számára a szezon. A houston-i támadókat így annak a Tom Savagenek kellett vezetnie, aki eddigi 7 NFL mérkőzésén kereken 0! TD passzt adott. A Coltsnál sem volt jobb a helyzet, hiszen Andrew Luck vállsérülése miatt továbbra sem bevethető, sőt a héten sérültlistára került, így idén már vissza sem térhet.

Watson hiánya nagyon meglátszott a hazai csapaton, az eddigi lendületes támadójátéknak nyoma sem volt. A Texans játékosai elég motiválatlannak tűntek az egész mérkőzés folyamán, és ezen Savage pontatlan játéka sem segített. A csikók védelme rendre leparancsolta a támadókat a pályáról, ráadásul a Colts nem létező pass rush-a is működni látszott. A túloldalon viszont Brisett egész bíztató játékot mutatott. Hol a tightend Jack Doyle, hol pedig TY Hilton volt a célpont, utóbbi egy gyönyörű 45 yardos passz után feledtette az elmúlt meccseken mutatott halovány teljesítményét. Az Indy a második negyedben ott folytatta, ahol az elsőben abbahagyta. A passz és a futójátékokat váltogatva el is jutottak a hazaiak vörös zónájáig, itt azonban megrázta magát a Texans védelme és mezőnygólon tartotta az ellenfelet. Elég simának tűnt az összecsapás ebben az időszakban, de a Colts gondoskodott róla, hogy a Houston visszajöjjön a mérkőzésbe. A támadósor labdát vesztett, Lamarr Houston pedig köszönte szépen és meg sem állt vele az endzone-ig.

TY Hilton 80 yardos touchdownja

A harmadik negyedre sem sikerült felébrednie a Texans támadóinak, így a Brissett vezette Colts növelhette előnyét. TY Hilton másodszor is lecsapott, ezúttal egy 80 yardos touchdown formájában. Az idei szezon egyik legfurcsább hatpontosát szerezte az Indianapolis elkapója, miután egy rövidebb passz után képtelenek voltak hozzáérni a houstoni védők, pedig egy rövid időt még a földön fekve is eltöltött. A negyedik negyedben Vinatieri 53 yardról berámolt még egy mezőnygólt, ezzel pedig eldőlni látszott a mérkőzés. Ám aki látott már idén Colts meccset, az tudhatja jól, hogy ilyenkor szokott jönni a Csikók leolvadása. Előbb Savage találta meg DeAndre Hopkinst két védő között, majd a houstoni védelem parancsolta le Brissettéket. 3 perccel a vége előtt a győzelemért támadhatott a Texans és már az Indy 7 yardos vonalánál jártak, de Jabaal Sheard egy strip sack-el (az irányító szerelésével együtt fumble-t is kierőszakol) lezárta a mérkőzést.

Farkas Ádám

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS