PirosZászló – A 9. hét visszatekintése

Újabb hét, újabb forduló az NFL-ben. Igaz éjszaka még egy Detroit Lions – Green Bay Packers rangadót játszanak, de mi már ma jövünk összefoglaló rovatunk első részével. Jó szórakozást!

Los Angeles Rams – New York Giants 51 – 17

Nem a Giants – Rams mérkőzés ígérkezett az e heti legizgalmasabb összecsapásnak, és a Rams szurkolókon kívül mindenkinek beigazolódott a félelme, hiszen a nyugati parti csapat esélyt sem adva gyalulta le a vendéglátóját.

Pedig korrektül is kezdhetett volna a Giants, mert az első negyedben úgy tűnt, hogy sikerült rendbe rakniuk a futójátékot, de először Eli Manning, majd Wayne Gallman ejtette el a labdát, a jó mezőnypozíciót pedig kihasználták Goffék, így hiába birtokolta többet a hazai alakulat a játékszert, a gyors pontszerzésekre nem volt válasz. A félidőre gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés, a harmadik negyedben pedig mintha a holland-magyar NFL-es kiadását láttuk volna. Nem véletlen, hogy a végére Geno Smith és Sean Mannion is pályára került.

Jared Goff

A Giants-nél teljesen összedőlt a kártyavár és ezt már nem lehet csak az edzőkre kenni, a játékosok ugyanúgy hibásak a gyenge teljesítményért. A futójátékot sikerült valamelyest feléleszteniük, de a támadófal most is elkövetett egy-egy kritikus hibát, illetve az újonc Gallmant is megzavarta az eső. Eli Manning sem volt túlzottan pontos, a hosszabb átadásokkal rendre meggyűlt a baja, több lehetőség is kihasználatlanul maradt. Ha pozitívumot kell keresni, akkor Evan Engramet tudom megemlíteni, akinek elsőéves tight endként kell a hátára vennie a passzjátékot, de egyelőre helytáll, és ha így folytatja, akkor jó eséllyel 800 elkapott yard felett zárhatja az évet. A bokasérülése után Sterling Shepard is sikeresen tért vissza és Tavarres Kingnek is volt egy szép TD elkapása. A kulcs a labdabiztonság, ha nem adják el a bogyót Manningék és konzisztenssé tudják tenni a futójátékot, akkor a közepes védelmek ellen sem lehetnek esélytelenek, ellenkező esetben azonban hosszú és súlyos negyedek várnak a Giants szurkolóira.

Pláne azért, mert a védelem sem volt a helyzet magaslatán, Robert Woods 3rd & 33 után szerzett egy 52 yardos touchdownt, a következő labdabirtoklásnál pedig csak a vörös szőnyeg hiányzott Sammy Watkins lábai alól. Passzsiettetés nem volt, Todd Gurley-nek is ficánkolt, a leghátsó védelmi vonal pedig teljesen lyukasnak bizonyult és ennyi hibát már nem lehet a sérültekre kenni. Ha így folytatódik, akkor rövid időn belül Steve Spagnuolo is a szurkolók céltáblájává fog válni. A speciális egység is produkálta magát, az egyik Brad Wing puntot blokkolták, Aldrick Rosas pedig értékesíthető mezőnygólt hibázott el.

A Rams-től sallangmentes teljesítményt láthattunk, szinte tökéletesen teljesítettek. A támadóik hat TD-ig jutottak, majdnem minden labdabirtoklást pontra váltottak. Jól használták ki a három labdaszerzést és nem adtak esélyt az ellenfelüknek. A tavalyi 1/1-es választott Jared Goff először jutott 4 touchdownig, és ugyan elkövetett néhány hibát, de ezen a délutánon hozta, amit kell. Azért ő sem dőlhet hátra, hiszen láttam olyan elemeket a játékában, amelyek problémát okozhatnak neki egy erősebb védelem ellen. A védelemnek sem volt nehéz dolga, de mindenképp elismerést érdemelnek a labdaszerzések, amelyek előkészítették a remek mezőnypozíciókat. A futójáték ellen kezdetben nem volt válaszuk, de az idő előrehaladtával a passzjátékra kellett hagyatkoznia a Giants-nek, ezek a párharcok pedig egyértelműen a Rams-nek kedveztek.

Tovább javult tehát a vendégek mérlege, akik fej fej mellett haladnak a Seahawks-szal az NFC West megnyeréséért. A New yorki csapatnak a tisztes helytállás maradt és a jövő héten a San Francisco elleni „alsóházi rangadón” mutathatják meg, hogy létező fogalom-e a Giants Pride.

Asbóth Tamás

Philadelphia Eagles – Denver Broncos 51 – 23

A liga első Eagles fogadta a legutóbbi három meccsén egyaránt vereséget szenvedő coloradoi legénységet. Azt a csapatot, amelynél a vezetőség megunta Trevor Siemian gyenge irányító játékát, és Brock Osweilert nevezte meg kezdőként, aki korábban már volt kezdő játékos Denverben, majd később sértődötten Houstonba igazolt, ahonnan nem győzték kipaterolni. A Cleveland megtette ezt a szívességet a Texansnak, de náluk már nem kapott komoly szerepet, és végül újra Denverben kötött ki. A várakozások nem a vendégcsapat győzelmét ígérték tehát, de azért kemény meccsre volt kilátás.

Rögtön a mérkőzés elején aztán látszódott, hogy ez a Broncos támadó egység nem teszi majd próbára komolyan a sasok védelmét. Osweiler két passzkísérlete is kis híján a védők kezében landolt. Ezt akkor még megúszták a vendégek, és a támadást végül McManus 3 pontosával fejezték be. Aztán jöttek a hazai támadók, akik nem sokat teketóriáztak. Remek támadást vittek végig, néhány vendégszabálytalankodásnak is köszönhetően, és végül Aqib Talib hibáját kihasználva, Alshon Jeffery gond nélkül vitte be a lasztit a célzónába.

Corey Clement

A folytatásban a Denver támadói nem lettek jobbak, Osweiler borzalmas volt, és idő közben egy szerelést követően a futó C. J. Anderson is megsérült, így egyik alap emberét is elveszítette a Broncos. Persze az Eaglesnek sem jött be minden játék, a következő támadásban például csak mezőnygólig jutottak, amit Jake Elliott rúgott be. Viszont amitől idén igazán jók a sasok, az az, amikor a támadók éppen gödörben vannak, jönnek a védők, és azonnal más a leányzó fekvése.  Osweiler ismét bénázott, Patrick Robinson meg ott volt ahol kellett. Lett is belőle interception, amit Wentzék kíméletlenül meg is büntettek. Corey Clement kapott egy rövid passzt az ifjú irányítótól a 15 yardos vonalon, majd a remek blokkoknak hála, könnyedén bemasírozott a célterületre. Az első negyednek még vége sem volt, de máris 17-0-as hazai előnynek örülhetett a közönség.

A második negyedben kicsit visszavett a tempóból az Eagles, vagy mondhatjuk úgy is, hogy kicsit összeszedte magát a Denver védelme. Pár perccel a játékrész kezdete után McManus újabb 3 pontosával zárkóztak Von Millerék. De mire kezdhették úgy érezni, hogy rendbe jönnek a dolgok, az Eagels egy tiszteletet parancsoló, hosszú támadósorozat végén, újabb hatpontost ért el, a tight end Trey Burton révén. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az esetet visszanézték a bírók, és ugyan többeknek más volt a véleménye, mégis megadták a touchdownt. A Denver határozott válasza egy újabb mezőnygól lett, ami után a hazaiak annyira „megijedtek”, hogy azonnal egy 46 yardos Jay Ajayi futással nyugtatták magukat. A héten csere útján megszerzett futó, tehát remekül mutatkozott be. Az első félidőben több pont már nem esett, 31-9-el vonultak pihenőre a csapatok.

Mikor azt hitte volna az egyszeri szurkoló, hogy a zöldek, a gyakorlatilag megnyert meccs második félidejében már csak pihengetni fognak, az nagyon tévedett. Az első támadó sorozat ugyanis majd 7,5 percesre sikeredett, és a változatosság kedvéért újabb touchdownal ért véget. Corey Clement, megmutatta, hogy ő is képes futással a pontszerzésre, és 2 teljes egész yardot megtéve, begyalogolt a célzónába.

Osweiler szorult helyzetben

A Denver hatékonysága a továbbiakban sem változott, Két támadósorozatukat is rövidre zárták a sasok, a másodiknál a nyomás hatására megzavarodó Osweiler, ahelyett, hogy lement volna a földre, inkább eldobta a labdát. A végeredmény:  interception – az ellentámadásból pedig újabb hazai touchdown. Az elkövető a Wentz – Jeffery páros, immáron másodszor a mérkőzés folyamán. Az eredményjelző ekkor már 44-9-es állást mutatott. A Broncos aztán kissé összeszedte magát, és egy igazi drive végén, Demaryius Thomas elkapásával közelebb kúsztak a Phillyhez.

Ekkor Doug Pederson döntött, és a csere irányító Nick Folest hozta be Carson Wentz helyére. Az eredmény rögtön fumble, majd Denver TD. Hiába, kemény liga ez, nem olyan egyszerű csak úgy beszállni a játékba. Az esetet követően persze senki sem kezdett el kapkodni, a győzelem biztos volt, csak pörgetni kellett az órát. Persze előbb a vendégek becsületből még megpróbálkoztak egy onside kickel, ami után a labda Trey Burton kezében pihent meg. Röpke 3 perccel később pedig újabb Clement hatpontosnak örülhettek a sasok hívői. Az újonc futó már a harmadik touchdownját szerezte a mérkőzésen, és ezzel együtt beállított a meccs végeredményét is, 51-23.

A Philadelphia megmutatta, hogy ha egy elit védelemmel találja szemben magát, akkor sem esik kétségbe, Jason Peters és Zach Ertz nélkül is magabiztosan Von Millerék fölé kerültek. A védelem pedig ismét bebizonyította, hogy a liga legjobbjai közé tartozik, ismét több labdaszerzésük volt, és Osweiler is megtanulta, hogy ha Fletcher Cox jön szembe, akkor jobb a földhöz lapulni.

A Denver zsinórban négyszer kapott ki, és egyre kilátástalanabbul játszanak. Osweilernek talán adnak még egy hét bizonyítási lehetőséget, de lassan felépül Paxton Lynch, és akkor nincs mese, a másodéves játékos kerülhet előtérbe.

Temesvári Zsolt

Oakland Raiders – Miami Dolphins 27 – 24

A vendégek kezdhették a mérkőzést, és egyből ki is használták, hogy Jared Cookra, Kiko Alonso próbált vigyázni. Igen, csak próbált… Cook gyorsan, frissen 59 yard értékben kapott el mellette három labdát. De a Dolphins szerencséjére máshogy nem tudott haladni a Raiders, így csak mezőnygólig jutottak.

A hazaiak nem tudtak válaszolni, mert az egyébként sikeres támadójátékukat azzal a bravúrral szabotálták, hogy zsinórban az év 8. mérkőzésén nem tudtak a szabályok szerint felállni egy játékhoz. A büntetéssel megtört a lendület, jöhetett a punt, amit nem sokkal később egy újabb követett a Raiders részéről. A Dolphins következő támadása TD-t ért, és úgy tűnt nem hiányolják az Eaglesbe cserélt Jay Ajayit. Sőt, azzal, hogy a helyén Damien Williams és Kenyan Drake a futáson túl elkapásokkal is segítette a csapatát, új dimenziók nyíltak meg a támadójátékban. Talán emiatt tűnt Cutler is NFL irányítónak. Igaz csak rövid átadásokkal operált, de mégiscsak a Williamsnek kiosztott passzából születtek a pontok miután a futó a flipperlabda és a búgócsiga különös házasságából született mozdulatsorral vetődött be a célterületre.Cody  Parkey azonban elhibázta a jutalompontot, 3-6.

Jöhetne megint a Raiders, gondolhatnánk, de nem így történt. Ugyanis Parkey javított, és csodásan kivitelezett onside kickjét össze is szedte, jöhettek megint a Delfinek. Akik meg sem álltak a 20 yardosig, de ott Kenyan Drake futás közben elhagyta a labdát, az pedig az ellenfelei birtokába jutott. Ez aztán nagyon nem jött jól a hazaiaknak, de annyira nem, hogy még Cutlernek is felment a vérnyomása, és elbeszélgetett a fiatal futóval. Ez már valami!

A Raiders büntette a hibát, bár előtte őket és a sportszerető közönséget büntették a bírok, mert egyik játékosuk fel mert ugrani, és úgy odaszólni ellenfelének. A közjáték ellenére Derek Carr Holtonnak osztott ki egy gyönyörű hosszú passzt, és ezzel átvették a vezetést a vendégek. Erre mezőnygóllal válaszolt a Miami, 49 yardról verte be Parkey.

Derek Carr menekül

Ezután Carr kétszer is eladhatta volna a labdát, ha ügyesebbek a Miami védők, de e helyett 32 másodperc alatt átvezette csapatatát a pálya felén, Giorgio Tavecchio meg 53 yardról berúgta. 13-9.

A második játékrész a Dolphins támadásával indult, a félidei mulatság miatt olyan füstben, amit még a Fradi ultrák is megirigyelnének. Meg is zavarodott a támadófal, 20 yardnyi büntetéssel puntra kényszerítette a csapatot. A túloldalon viszont ettől éledt fel Marshawn Lynch, az ő futásai és egy Cooper elkapás után egy 20 yardos futott TD-t ünnepelhetett. Válaszul Kenyan Drake is villant, majd pedig a vörös zónában (igaz hogy Cutler továbbra is csak rövid passzokkal kombinált), de egy Landrynek dobottból TD született.

A pontváltást-punt váltás követte, majd egy bíztatóan felfejlődő Raiders támadás. Azonban mielőtt pontokat szerezhettek volta, jött Ndamukong Suh, és kiütötte Carr kezéből a labdát. Ugyan a játékszer a támadó falember Marshall Newhouse kezei között kötött ki. Őt azonban a déli part mészárosa, Kiko Alonso pörgette meg a levegőben, a labda ismét a földre hullott, és ezúttal a Dolphins birtokába került. Meg is indultak volna vele, Cutler passzával Williams jutott a 20 yardos vonalig, ám a játékvezetők lecsaptak. Éles szemmel vették észre, hogy Landry szabálytalanul tartja vissza a védőjét, igaz az elkerülte a figyelmüket, hogy a védő azért kerülhetett előnyösebb helyzetbe, mert a sisakrácsánál tolta el ellenfelét magától. De nem csak a bírókon múlott, mert ezek után semmit nem tudott haladni a Miami. Puntot punt követett, majd jött a Raiders.

Egy véleményes elkapásnál rutinosan, gyorsan elindítottak egy játékot, így nem lehetett azt visszanézni. Aztán Seth Roberts húzott le egy hosszú passzt, és húzta össze magát is, hogy leütközze a felé rohanó Rashad Jonest. Meg is történt a teljesen szokványosnak tűnő kontaktus, csak hogy a végére a söprögető sisakja az elkapó kezében maradt. Repült is a zászló. Jonesra, mert meg merte ütni a kiszolgáltatott elkapót.  Közvetlenül a célterület elől jöhetett így a vendég gárda, majd egy nyilvánvaló védőszabálytalanság után a gólvonalról futott be Lynch.

Négy és fél perce maradt a Dolphinsnak hogy ledolgozzák tizenegy pontos hátrányukat. Cutler tette a dolgát, de egy elrontott snap, valamint a támadófal szabálytalanságai miatt nem jutottak ponthoz. A védelem viszont megtette, amit kellett, Carr passzát Rashad Jones csaklizta el. Két perc maradt az órán, Cutler ehhez mérten stílust váltott, és szép hosszú passzokkal szolgálta ki elkapóit. Devante Parker lenyűgöző egykezes elkapása után Julius Thomas már TD-t ünnepelhetett a sajátja után. Kenyan Drake pedig megfutotta a két pontos kísérletet. 26 másodperc alatt 8 pont a Delfinektől. A sors fintora, hogy akkor mentek a nagy játékok, amikor az ellenfélnek az egyetlen célja az volt, hogy azokat ne engedje…

Időkérés hiányában másfél perccel a vége előtt onside kickkel próbálkoztak a hazaiak, de ezúttal résen volt ellenfelük. Carr csak az órát pörgette le, 24 – 27-re győzött az Oakland.

Bodor Gergely

Baltimore Ravens – Tennessee Titans 20 – 23

A Titans kezdett, és nem is akárhogy. Először Mariota Matthewsnak adott egy majd 30 yardos passzt. Utána az újonc cornerback, Adoree Jackson találta magát a támadósorban, de ez nem őt, hanem a védelmet zavarta össze, akik 20 yardos futást engedtek neki. Mérgükben azért megkergették Mariotát, Judon sackelte is, mezőnygól lett a támadás vége. A Ravens szintén mezőnygóllal nyitott, a támadást főként Alex Collins futásai vitték előre. No meg a cseles játék, és a punter, Sam Koch passza.

A hazaiak nem tudtak válaszolni, punt következett. Flacco azonban rövidesen eladta a labdát. Igaz maximum annyiból tehet róla, hogy még mindig célba veszi Perrimant, aki maximum a náthát tudja elkapni. Ezúttal is a kezébe esett a labda, de ahelyett hogy behúzta volna megvárta, amíg a helyzetet remekül felismerő Logan Ryan kiüti a játékszert, ami védőtársa, Kevin Byard kezébe hullott. A félpályáról jöhetett Mariota és a támadósor. Egy szép passz Corey Davisnek, aztán egy másik Matthewsnak és az állás 10 – 3. Válaszul a Ravens elsősorban a  Flacco – Maclin összjátékokra alapozva csak három pontot szerzett. A Titans puntal válaszolt, amit egy igen rossz, 17 (!!!) yardos Koch punt követett. Kézzel jobban ment…A Titans köszönte a lehetőséget, és Henry futásaival bevonult a célterületre. Az első félidő maradéka érdemi esemény nélkül telt. Akarom mondani jók voltak a védelmek!

A második félidő Flacco passzával indult. A probléma, hogy ismét Byard kapta el. A Ravens szerencséje, hogy a védelmük nem engedte érvényesülni az ellenfelet. Mariota ismét sacket szenvedett el, és végig nyomás alatt játszott.

Kevin Bayard ünnepelteti magát

Punt fesztivál következett, aminek egy olyan Ravens támadás vetett véget, ami ugyan ígéretesnek tűnt, de egy 4. kísérletnél nem sikerült megtenni a hiányzó centiket, és ott helyben megkapta a labdát a hazai csapat. Akik aztán vissza is adták, mert Mariota az ellenfél söprögetőjének, Eric Weddlenek passzolt.

40 yardot kellett haladnia a Ravensnek, és ezt egy hosszú futással, és egy hosszú passzal le is tudták, hogy aztán a gólvonal közelében Allen elkapásával TD-t szerezzenek. 13 – 16.

Érezte a Titans hogy nem szabad visszaengedni a meccsbe az ellenfelet. Mariota a hátára vette a csapatot, passzaival átrobogtak a pályán, majd Erick Decker 11 yardos elkapásával ismét tíz pontra léptek el.Négy perce maradt a Ravensnek, és ugyan sikerült TD-t csinálni, de ez az egyébként szép támadás három percet emésztett fel, és időkérésük sem maradt. Wallace elkapása után onside kickhez kellett felállni, de Tucker rabonája nem haladt 10 yardot előre, így a Titans jöhetett. A győzelmi formációból térdelés következett, az idő lepörgött, a hazai csapat pedig győzelmével a csoport élén találta magát.A Ravens küzdött, de olyan elkapók nélkül, akik el tudják kapni a labdát, nem lehet meccset nyerni. Wallace és Perriman nem ilyen, Maclin magában pedig nem elég. Így nem is csoda, hogy Flacco sem szívesen keresi már őket, hanem inkább a futóinak passzol, de ezekből a pár yardos átadásokból ritkán lesz eredményes támadás.

Azért a Titansnél sem bízhatják el magukat, igaz kontrolálták a mérkőzést, de így is túl sokszor rekedtek meg a támadók. Futóiknak nem igazán tudtak folyosót nyitni, és ha nem vigyáznak jobban Mariotára akkor Cassel megint a pályán találhatja magát, ez pedig komolyan fenyegetné a playoff álmokat Tennesseeben.

Bodor Gergely

Dallas Cowboys – Kansas City Chiefs 28 – 17

Szoros összecsapásra számíthattak az érdeklődők, hiszen mind a Dallas Cowboys mind a Kansas City Chiefs vérmes reményekkel vágott neki a szezonnak, nivel a rájátszásba jutást tűzték ki minimális célként. Ennek megfelelően izgalmas csatát nézhettek végig a szurkolók.

Kezdetben a védelmek domináltak, az első negyedben csak a Cowboys tudott pontot szerezni Cole Beasley által, és mindössze a félidő végére indult be némi adok-kapok. Akkor azonban komikus jelenetnek lehettünk szemtanúi, ugyanis a Dallas védői gyakorlatilag díszkíséretet biztosítottak Tyreek Hillnek az end zone-ba jutáshoz. A harmadik negyedben át is vette a vezetést a Chiefs, a játékosaiktól pedig talán az idei legjobb ünneplést láthattuk. Nem örülhettek sokáig Kelce-ék, kevés ideig tartott a 17-14-es vezetés, hiszen Zeke Elliott futásával visszavette, Cole Beasley újabb elkapása után pedig növelte az előnyt a hazai csapat. Alex Smith-ék hiába rohantak az eredmény után, a nagy akarásnak nyögés lett a vége és az irányító az idei első interceptionjét is bemutatta.

Tony Romo volt a mérkőzés szakkommentátora, és a mérkőzés előtt őt is meghatotta a helyzet, hiszen először tudósíthatott Dallas-ból. Ahogy pár sorral feljebb olvashattátok, a mérkőzés kezdete a védelmekről szólt, amiben nagy szerepe van a hazai védőedzőnek, Rod Marinellinek. Mindent kihoz a játékosaiból és ugyan találunk klasszisokat is ebben a védelemben, de papíron egy közepes egységgel van dolgunk. DeMarcus Lawrence a liga egyik legjobb passzsiettetője idén, Sean Lee pedig remekül összefogja az egységet. Mindössze 16,8 pontot szereztek mérkőzésenként az ellenfelek, amikor pályán volt a rutinos linebacker. Ugyan Lawrence nem tudta a földre vinni Smith-t, de megtette ezt a szívességet David Irving, és az első NFL sackjét szerző Taco Charlton is. A támadók is dicséretet érdemelnek, mert amikor kellett, akkor elő tudtak lépni. Megrázták magukat és nemcsak ledolgozták a 3 pontos hátrányt, hanem olyan előnyt tudtak kiharcolni, amire nem volt már válasza a Chiefs-nek. Remek döntéseket hozott Dak Prescott, Zeke Elliott játékára pedig nem volt hatással az eltiltásáról szóló szappanopera.

A Kansas City produkciójából két momentumra sokáig emlékezni fogunk még. Az egyik a Kelce TD-t követő ünneplés, ahol zsákban futó versenyt imitáltak a támadók, illetve az első félidőt lezáró Hill touchdown. Tavaly óta ez volt az elkapó kilencedik, 50 yard feletti pontszerzése. Ebben a statisztikában a második Zeke Elliott néggyel… Apró szépséghiba, hogy ezen kívül csak egy elkapásra futotta az atletikus játékos erejéből, Travis Kelce pedig egyedül kevésnek bizonyult a győzelem megszerzéséhez. Ezúttal Kareem Hunt sem brillírozott, akit jól hatástalanított a dallas-i védelem, bár azt is hozzá kell tenni, hogy mindössze kilenc alkalommal cipelhette a labdát az újonc  futó. A szabálytalanságokkal is meggyűlt a csapat baja. 8 büntetést szedtek össze, ebből négyet false start után. Fájdalmas. A védelem nagy problémája, hogy Marcus Peters túloldalára nem sikerült egy jó cornerbacket kiállítani. Terrance Mitchell és Phillip Gaines szenvedett a szezon korábbi részében, de vasárnap este Kenneth Ackernek is megoldhatatlan feladatot jelentettek az ellenfél elkapói. A vezetés megszerzése után nagyobb ellenállást is kifejthetett volna a Chiefs védelme, hiszen kétszer is a végzónába jutottak Prescotték.

Nagy győzelmet aratott a Cowboys, egy korrekt ellenfelet sikerült legyőzniük és tovább folytatják a Philadelphia Eagles üldözését. Ne lepődjünk meg, ha idén is két csapatot delegál a rájátszásba az NFC East. Remek kezdés után kicsit megtorpantak a vendégek, de így sincs okuk csüggedni. Egyrészt remek pozícióba juttatta őket az 5-0-ás kezdés, másrészt a bye week után könnyebb lesz a sorsolásuk, és a történelem azt mutatja, hogy Andy Reid csapatai remekül szerepelnek a pihenőhét után.

Asbóth Tamás

Seattle Seahawks – Washington Redskins  14 – 17

A Seahawks Earl Thomas nélkül fogadta a CenturyLink-en a fővárosiakat, akiknek főleg a támadófala szenvedett nagy hiányosságoktól, de az elkapó Jamison Crowder sem állt Kirk Cousins rendelkezésére. Az esős időjárásnak megfelelően egyik csapat támadói sem kezdtek fényesen. A hazaiak a futójátékot próbálták erősíteni, kevés sikerrel, a vendégek vegyesebben próbálkoztak, de szintén eredménytelenül. A védelmek viszont kiválóan dolgoztak, sőt, Bobby Wagner a Redskins vég zónájában vitte földre Cousins-t 2 pontot érően. Eközben a Redskins hozta a szokásos fumble-t támadóoldalon, míg a Seahawks pazar módon másolta le az utolsó passzjátékot a Patriots elleni nagydöntőből, kár, hogy akkor sem örültek neki, most sem. Amikor a hazaiak nagy nehezen legalább mezőnygól távolságba jutottak, akkor pedig Blair Walsh nem akarta, hogy pontszerzés legyen a vége, mivel rendre a stadion bal oldali lelátójára küldte a disznóbőrt a hazai szurkolók nem nagy örömére. A félidő végéig három mezőnygól maradt Blair False lábában, miközben a vendégeknek sikerült összehoznia két értékelhető támadósorozatot is, amiből először Rob Kelley futott TD-t, majd Nick Rose mutatta meg hogyan kell mezőnygólt értékesíteni.

Félidőben 10-2 a Redskins javára.

Cousinst ezúttal nem félemlítette meg a Legion of Boom

A második félidőben sem sok minden változott, a Redskins támadói ismét beragadtak, avagy a hazai védelem brillírozott, viszont Hawks támadójátéka csak nem akart működni, amiben azért nagy szerepe volt a rengeteg szabálytalanságnak is. A mérkőzés végére 16!! sárga zászlót gyűjtöttek a hazaiak, ebben a versenyben megerősítve pozíciójukat a liga élén. A 4. negyedre azonban valahogy ismét elkezdett működni a Wilson mágia, 2 hatpontost is sikerült szerezni. Rúgni már annyira nem mertek, hogy az extra pont helyett is 2 pontos kísérletekkel próbálkoztak, de nem sok sikerrel. Sőt az egyik ilyen játéknál D.J. Swearinger szerezte meg Wilson passzát, amit egy őrült visszahordás követett, de nagy nehezen sikerült megállítani azt a hazaiaknak. Mindenesetre 14-10-re vezetett a Seahawks, mikor a Redskins újra megkapta a labdát nem sokkal a vége előtt. Erre az addig csak főleg szenvedő Redskins támadósor két nagy játékkal pikk-pakk a Hawks vörös zónájában termett, és ha már ott volt, meg is szerezte újra a vezetést Rob Kelley révén. A hazaiaknak még maradt némi idejük, de végül ez csak egy félpályás Hail Mary-re volt elég, amit ezúttal nem sikerült megszerezni, így a Washington Redskins kiénekelte a sajtot a Seahawks szájából.

A Redskins mérlege így 4-4 lett és maradtak a rájátszásra esélyes csapatok körében, a Seahawks 5-3-as mérlegével pedig az NFC West második helyére csúszott, a Los Angeles Rams mögé.

Barcsik Norbert

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS