PirosZászló – avagy visszanézzük a 8. forduló eseményeit!

Lassan a szezon feléhez érkezünk, és már kezdenek fokozódni az indulatok a pályán, és a lelátókon is. Kezd körvonalazódni, kik azok akiknek van esélye a rájátszásra és kik azok akik számára december 31-én nem csak a 2017-es év, de az idény is véget ér. Szokásunkhoz híven ismét elhozzuk a mérkőzések összefoglalóit. Ezúttal két részletben olvashatjátok el, mik történtek az NFL pályákon. Jó szórakozást!

Cinncinnati Bengals  – Indianapolis Colts 24 – 23

Rengetegen panaszkodnak mostanában, hogy sok az egyoldalú meccs. Ez szorosra sikeredett, mivel a két csapat nagyjából ugyanannyira gyenge, ugyanannyira rossz formának örvend és ugyanannyira fogalmatlan az edzői stábja. No, ennyit a kedvcsinálásról, lássuk, mi történt!

Az első negyedben pontosan eggyel volt kevesebb blokkolt rúgás, mint pont, ez mindent elmond a meccs színvonaláról. Erőtlen támadósorok, valamivel jobb védelmek, nézhetetlen foci. A második negyed kezdetén Alex Erickson elejtette Sanchez puntját, a kipattanó labdát pedig a Colts szerezte meg a Bengals célzónájától 27 yardra. Hatpontos még ebből sem lett, de a korosodó Vinatieri kiegyenlítette a mérkőzés állását. Dalton három, pontatlan passza után Bray visszahordta a labdát a Cincy térfelére, ismét előnyös pozícióból kezdhettek Pagano legényei. Brissett passzjátékban szinte csak Doyle-ra számíthatott, rá viszont annál inkább, meg is született a mérkőzés első touchdownja.

Ettől megjött a cicák kedve is, a következő sorozatban már tőlük is láthattunk szép megmozdulást: egy okosan megtervezett játék során Joe Mixon futó 67 yardon keresztül vitte a lasztit Dalton löbbölt passza után, onnan pedig már Vörös Puska is megtalálta kedvenc célpontját, A.J. Greent. A félidő végén még egy mezőnygól született, így a vendégek vonulhattak előnnyel a szünetre.

A második játékrészt egy formás, 11 játékból álló támadással nyitotta a Cincinnati, az utolsó passzt pedig az újonc elkapó, Josh Malone húzta le, megszerezve ezzel első hatpontosát a profik között. Mack touchdownjával és egy újabb mezőnygóllal visszavette a vezetést az Indy, azonban Jacoby Brissett keze újra megremegett, a rosszul kivitelezett passzt pedig a mérkőzés legjobbja, Carlos Dunlap előbb felütötte, majd el is kapta. Ha már nála volt, meg sem állt a célterületig. A hátralévő időt már kibírta a Bengals védelme.

A mérkőzés több tanulsággal is szolgál. Bebizonyosodott, hogy az Indy egy szürke kis csapat Luck nélkül, a Bengals keretében rejlő lehetőségeket pedig kalodába zárja a stáb töketlensége és a támadófal teljes hiánya.

Megyeri Krisztián

Atlanta Falcons – New York Jets 25 – 20

Egy romantikusan esős őszi délutánon játszott egymással a liga két, összeomlásra leginkább hajlamos csapata, a MetLife stadionban, így borítékolható volt az izgalmas meccs. Ki bírta jobban a végét? Az Atlanta Falcons, elárulom gyorsan, nehogy valaki lerágja a körmét izgalmában.

Bár szezon elején ez országos kettesnek tűnt, most már kissé talány volt a győzelmük, hiszen a vendégek zsinórban veszítettek három mérkőzést, de már a szezon első két meccsén is egy rossz elkapás, és 10 centiméter választotta el őket a vereségtől, és az 1-5-ös mérlegtől. A Jets hármat nyert zsinórban, mielőtt múlt héten szó szerint átadták a győzelmet a csoportriválisuk kezébe.

A fedett stadionban játszó Falconst talán jobban zavarta az időjárás, ugyanis az ismét reneszánszát élő McCown újabb TD-re vezette csapatát már a nyitó drive-ban. Zsinórban 4 sikeres passz 4 különböző elkapónak, zárásként egy 20 yardos TD Tomlinsonnak. Erre a Falcons válaszként egy center-irányító labdaátadásnál elvesztette a labdát a térfelük 35 yardos vonalán. A szerzett labdával a Jets semmit nem tudott kezdeni, Chandler  Catanzaro kihagyta az ilyen körülmények között elég nehéz mezőnygólt. Ahogy lenni szokott, a kihagyott lehetőséget megbüntette a másik csapat, Ryanék lényegében 3 passzal eljutottak a Jets 1 yardos vonaláig, majd  Hooper elkapott egy löbbölt lasztit, és máris egál volt az állás.

A második negyedben elég gyors mezőnygólváltás következett, bár a Falcons eljutott egészen az 5 yardos vonalig, de Hooper kezéből kipattant a labda. Szabálykönyvbe foglalnám, ha egy edző 10 yardon belül egy fade route-ot mer hívni, akkor szöges korbáccsal kergessék végig a stadionon. Ha Julio Jones se tudja elkapni, akkor mi a fenéért erőltetik még mindig? Mert legjobb esetben bejön ötből egyszer?

Bár ezután megakadt a Jets támadása, úgy nézett ki, az időjárás (és a new yorki védelem) egyre nagyobb akadályt jelent az Atlantának. Elejtett punt után Roberts még összekaparta a labdát, de nem tudtak kijönni a saját end zone-juk elől, majd egy nem túl erős punt után 45 yardos drive-ot vezetve McCown adott egy 24 yardos TD passzt Robby Andersonnak, aki simán otthagyta Marcus Trufantot. A Jets drukkerek akkor még nem sejtették, hogy csapatuk támadóegysége gyakorlatilag be is fejezte a mérkőzést.

Erre a TD-re a futójátékát beindítani képtelen Falcons még a félidő előtt válaszolt, Sanu három passzt is elkapott zsinórban, a támadás során. A második félidőben minkét csapat puntolt kétszer egymás után, a Jets ráadásul nem tudta kihasználni, hogy a Falconst az 1 yardos vonalukhoz szegezték, és ismét az ellenfél térfeléről indíthatták a támadásukat, sikeresen 3&18 szituációba keveredtek. Ezután a Falcons egy 50 yardos passz után még csak mezőnygólt tudott szerezni, de a védelem tövig nyomta a gázpedált, és egy 32 yardos McCown-Anderson passzjátékot leszámítva (Catanzaro kihagyta a gólt) lenullázták a Jets támadósort.  A Falconsban egyszerűen túl jók a játékosok ahhoz, hogy egész meccsen át ne villanjanak legalább egyszer. Tevin Coleman meglódulása után Sanu hatalmas elkapásával átvették a vezetést, és már nem is adták át. A kétpontos kísérletet remekül levédekezték, és Catanzaro berúgott egy mezőnygólt, de hiába szerezte vissza a labdát a védelem szinte azonnal, Kerley elejtette a puntot, és a Falcons gólra góllal válaszolt. Andre Roberts visszavitte a labdát 6 pontért, azt visszafújták, de ez már nem számított, mert a hazai csapat 1 perccel a lefújás előtt időkérés nélkül már nem tudott 93 yardot megtenni.

McCwon továbbra is jobban játszik, mint elvárható, ha a megtépázott támadófal jobban segíti, főleg a futójátékban, talán nyernek. Ryan eléggé szenvedett a labdaátvételeknél, de ezek a hibák nem voltak jelentősek, nem úgy, mint a másik oldalon Kerley hibája, ami a győzelembe került. A védelmek megtették a magukét, nagyjából egyenlő erőt képviselve. Mindkét csapat nagyon megfogta a futójátékot (Coleman meglódulását leszámítva), bár labdát egyik egység sem szerzett.

A Falcons szezonja továbbra is csalódás, főleg  red zone-ban gyengék, de még nincs veszve számukra semmi. Jövő héten Panthers ellen lendületet vehetnek. A Jets zsinórban harmadik vereségét szenvedte el, és elfoglalták a szezon előtt nekik jósolt csoportutolsó helyet.

Tamás Mihály

Cleveland Browns – Minnesota Vikings 16 – 33

Egy újabb londoni meccsen találkozott a továbbra is első győzelmét kereső Browns, az egyre magabiztosabban szereplő Vikings csapatával, amelynek ez volt az első európai turnéja. Mivel a Barnák rúgtak már ki edzőt a tenger fölött hazafelé repülve, most meccs előtt gyorsan meg is erősítették, hogy mindenkinek a bizalma, egy gyémánt keménységével vetekedően töretlen.

Ezen a meccsen ismét DeShone Kizer kezdett, aki mögött újra teljes mellszélességgel álltak ki, hiába cserélték le múlt héten, ráadásul éjszakázott is egyet valami kocsmában. Hue Jackson egy igazán szerető anyaként viselkedik, fel lehet bosszantani, de haragudni nem tud a csemetéjére. Ez mennyire előnyös tulajdonság egy NFL vezetőedzőnél, majd az idő eldönti. Ráadásul nem léphetett pályára többek között Myles Garret, Jabbril Peppers, és Joe Thomas, akit Spencer Drango igyekezett pótolni.A Vikings lényegesen kedvezőbb előjelekkel vágott neki a túrának, amivel el is kezdtek egy olyan sorozatot, amiben hat meccsből ötször idegenben fognak játszani. 

Jobban nem is kezdődhetett volna a meccs a pályaválasztók számára. Egy felpattanó passzt, Joe  Schobert (nem a rokona!) húzott le, majd Isaiah Crowell 28 yardról szinte érintetlenül futott be a célterületre. Az extra pontot Zane Gonzales természetesen kihagyta, majd a védelem hiába kényszerítette rúgásra a Vikings-t, egy Breggs nevű fiatal ember kiejtette a kezéből a labdát. A védelem ezt is mezőnygólra mentette, de már ez is előrevetítette, hogy elég nehéz nap áll előttük. Ezután oda-vissza adogatták a csapatok a labdabirtoklást, és már ekkor is látszott, a bírók eléggé érdekesen fújják a védőhibákat. A félidő végén aztán beindultak az események, egy hatalmas hibát követően Thielen teljesen egyedül maradt a végzóna sarkában, Keenum pedig nem hibázott. Itt még csak kezdődtek az ifjú Briean Bobby-Calhoun szenvedései. A rúgó itt is hibázott, majd két nagy játéknak köszönhetően Ricardo Louis, és Crowell részéről elég hamar a gólvonal elé keveredtek a barnák, ahonnan Kizer és a támadófal bebrusztolta. Ahelyett, hogy 4 pontos előnnyel mentek volna szünetre, 34 másodperc alatt mezőnygólig jutott a Vikings.

Aztán kijöttek a második félidőre, kitépték Crowell kezéből a labdát, és egy újabb mezőnygóllal átvették a vezetést. Innen elkezdődött egy igazi Browns meccs. Nagy visszahordásból kihagyott helyzetek, elrontott rúgás. Ez mintha a csapatból is kirúgta volna a levegőt, bár a védelem még visszaszerezte a labdát, és a támadók ismét a gólvonal elé jutottak, de bevinni már nem tudták. Rodriguez ilyen közelről nem hibázott, a Browns vezetett 1 ponttal. A meglepően jól játszó támadófal a második félidő nagy részében csak szenvedett, Njoku még több passzt ejtett el, a védelem pedig elkezdett hibát hibára halmozni. Persze ehhez kellett egy, véleményem szerint elkaphatatlan passznál, Bobby-Calhoun ellen elég könnyű síppal befújt szabálytalanság, amivel végleg átvette a vezetést a Vikings, és nem is adták ki a kezükből. Ettől kezdve csak a különbség volt kérdéses. A támadófaluk kezdte felőrölni a Browns védelmét, a védelmük pedig a tőlük elvárható módon játszott.

A Browns védelem a második félidőre teljesen felőrlődött, talán meccsdöntő volt 2 bírói döntés. Kizer hetedik meccsén egy teljes félidőre NFL irányítónak tűnt, ha nagyon távolról, és félig behunyt szemmel nézte az ember. A második félidőben inkább hasonlított saját magára, de sem a támadófal, sem az elkapók nem segítették. Njoku ha így folytatja, az almanachokban a Browns legnagyobb tévedései fejezetbe fog bekerülni. Szép hosszú lista.

A Vikings egyre nagyobb esélyese a csoportgyőzelemnek, ráadásul utolsó 6 meccsükön Chase Keenum túl tudta szárnyalni az ellenfél irányítóját, ami nem kis részben a védelmük dicsérete.

Tamás Mihály

Dallas Cowboys – Washington Redskins 33 – 19

Klasszikus rangadóval zártuk a vasárnapi játéknapot, ráadásul igazi villanyfényes, esős, brusztolós meccsre volt kilátás. Mindkét csapat azonos mérleggel állt, aki veszít, mindenképp búcsút mondhat a csoportgyőzelemnek, és nagy valószínűséggel a szabadkártyáért folytatott versenyből is kiszáll.

Jobban nem is kezdődhetett volna a hazaiak számára a meccs, Ioannidis kapásból kiütötte Zeke Elliott kezéből a lasztit, és máris csak 29 yardot kellett megtenniük egy hatpontosért. Ebből kilenc sikerült, mivel a védők elég komolyan belemásztak Cousins arcáb, így a hazaiak csak mezőnygóllal fejezték be ezt a támadást. A Boys villámgyorsan válaszolt, Dak Prescott passzaival eljutottak a gólvonalig, Elliott pedig, mintha mi sem történt volna pár perccel korábban, érintetlenül begaloppozott a célterületre. A Skins is megrázta magát, nagyjából ugyanilyen gyorsan válaszoltak egy hatpontossal. Kilenc perc alatt született 17 pont, tehát az első negyed nem a védelmekről szólt. Ezt érezhette Jason Garrett is, aki félpályánál nekiugrott egy negyedik kísérletnek, Elliot pedig meg is futotta azt. Ez a drive Witten büntetése miatt kihagyott mezőnygóllal fejeződött be, majd jött a Redskins, és nettó 3 perc alatt a vörös zóna elé értek. Cousins nem használta ki a lehetőséget, újabb mezőnygól.

A védelem is rálépett a gázra, egyből visszaszerezték a labdát, a támadók újra villámgyorsan eljutottak a vörös zónába… ahol aztán ismét elfogyott a tudomány. A tehenészek védői végre földhöz tudták csapni az irányítót, és ismét mezőnygólhoz álltak fel. Bár kicsit keményebbnek éreztem a Tehenészek védelmét, valami meglepő fordulat nélkül a rézbőrűek győzelme egyre biztosabbnak tűnt. És ott is volt a meglepetés. Blokkolt kapura lövés után Scandrick egészen az ellenfél 5 yardos vonaláig vitte a labdát. Innen a Cowboys vissza se nézett. Zeke 2 méterről különösebb gond nélkül bebrusztolta. A második félidőben, zsinórban négy mezőnygólt rúgtak a vendégek, és egyre magabiztosabb előnyre tettek szert, hiszen a védelem egészen a meccs végéig lenullázta a Redskins támadósorát. Ez egy igazi, klasszikus Rod Marinelli meccs volt, 4 védőfal játékos kergette az irányítót ezen az esős talajon. Csoda, hogy csak négyszer vitték földre.  Szereztek három labdát, a meccs végén Byron Jones lehalászta Cousins passzát, és visszavitte a célterületre, mielőtt izgalmassá vált volna a hajrá. Általánosságban elmondható, hogy nemcsak a dallasi védőfal, hanem a támadófal is uralta a meccset, egyedül Kerrigan tudta megverni az emberét többször is. Prescott nem csinált bravúros dolgokat, nem is kértek tőle túl sokat. Elliot 150 yardot hozott a földön, a már említett két TD mellé.

A Cowboys nagy lépést tett az életben maradásért, bár a csoportgyőzelem egyre távolabb van, az Eagles nem akar hibázni. A Redskins esélyei már csak matematikaiak, nagyon sűrű a konferencia, és ha őszinték akarunk lenni, nem is úgy néznek ki, mint akik túl tudnak jutni az alapszakaszon.

Tamás Mihály

Chicago Bears – New Orleans Saints 12 – 20

A mérkőzést a Saints kezdte, két bíztató Ingram futás után jött az első Brees passz, csak egészen rövid, de Brandon Colemant nem tudták az elkapás pillanatában szerelni, ő pedig az oldalvonal mentén az ellenfél 20 yardosáig futott. Itt viszont megállt a tudomány, mezőnygól következett, bement, ám az egyik védő lesre futott, így a három pont helyett újabb lehetőséget kaptak. Éltek is vele, Alvin Kamara rögtön az első játékból a célterületre nyargalt a labdával.Válaszul a Bears futásokkal építgette támadását, majd Trubisky köszönte szépen, hogy elkapóját egy az egyben hagyták, és gyönyörű átadással juttatta csapatát a célterület elé. Itt azonban két meddő futójáték után a passz sem hozott sikert, így csak mezőnygólra futotta.

A folytatásban a védelmek domináltak, sackek pecsételték meg a támadások sorsát, a labda csak a punterek lábáról tett meg érdemleges távolságot. Ezt a trendet a Saints törte meg, Ingram jó futásai és a screen passzok vezettek a gólvonalra, ahonnan a futó benyújtotta a labdát.A Chicago a félidőből hátralevő három és fél percben Trubisky átadásaival és Howard futásokkal mezőnygól távolságba jutott, de a rúgás kimaradt, így 14 – 3 -as  Saints vezetésnél vonultak pihenni a felek.

A második félidőt kezdetben a védelmek dominálták, és a Saints oldaláról a punter, Thomas  Morstead is megtette a magáét, amikor a rúgása után 4 yardról jöhetett csak az ellenfél. Arról már nem ő tehetett, hogy a saját célterületéről induló Howard a félpályáig futott a labdával. Trubisky is megtette a magáét, okosan, türelmesen osztotta a labdákat üresen maradó elkapóinak. Hogy ezt megtehette a támadófalát is dicséri. TD-t azonban nem ünnepelhettek, és ennek oka egy olyan jelenet, amit sajnos nehezen tudok elfelejteni. A tight end Zach Miller kapta el a labdát a célterületen belül, és annak ellenére, hogy a kitámasztás után a lába – sajnos nincs jobb szó rá… – kettétört úgy tűnt a játékszert végig kontrollálva zuhan a földre.

A bírók ezt nem így gondolták, videózás következett. Emiatt tízszer kellett végig néznem a jelenetet. És azon túl, hogy a törés beleégett a retinámba csak arra tudok emlékezni, hogy ötletem nincs miért vették el a TD-t. (Aki máshogy gondolja, az fejtse ki kommentben!) Millert korházba szállították, a Bears pedig így csak mezőnygólt ért el. 14 – 6.

Futásokkal, screenekkel, és Kamara futóktól meglepően szinte WR-ként elkapott labdájával válaszolt a Saints, de a pontok nyelvén ez is csak hármat jelentett. Ismét puntok következtek, aztán egy ígéretes Saints támadásnál Ingram elhagyta a labdát.

Már a negyedik negyedben jártunk, és talán ez az oka annak, hogy a Bears támadói végre felnyitották a playbookot a bátor játékokat tartalmazó résznél. Trubisky hosszú passzainál az eredmény bármikor lehetett volna elkapás vagy épp eladott labda is. De ugye, mint tudjuk bátraké a szerencse, és a hosszú passzkísérletekkel azt is elérték a támadók, hogy a Saints igencsak óvatosra vette a figurát és mélyen visszarendelte a védőit. Trubisky ezt nagyon jól észlelte, és ha már passzolni nem tudott, akkor futott. Át az egész pályán. Még néhány játék és Tarik Cohen már a gólvonal felett repült át labdástól. Megpróbálkoztak egy két pontos kisérlettel is, de ez nem vezetett eredményre. 17 – 12. És még négy perc a meccsből.

Brees pedig akkor villantott, amikor kellett. Két védő közé rakott be egy jó félpályás passzt Ted Ginn Jr kezébe. Úgy tűnt innen sima a mezőnygól, ideje futásokkal lepörgetni az órát. Csak hát ahhoz Ingramnek vigyázni kellett volna a labdára. Nem tette, két perce volt a Bearsnek hogy egy TD-vel nyerjen. Ez viszont nem sikerült, egyáltalán nem tudták előre vinni a labdát. A Saints megkapta a labdát, ölte az órát majd mezőnygólt rúgtak.

20 – 12, tehát egy TD és két pont döntetlenre mentette volna a meccset. A visszahordás még jól is sikerült, de Trubisky túl magas passza az újonc védő, Lattimore kezében landolt, a Saints nyert.

A legfontosabb, hogy noha arról szóltak a hírek, hogy Zach Miller lábaban a csonttörésen túl olyan durva lágyrészsérülések keletkeztek, hogy az amputáció is szóba került erre szerencsére nem került sor. Erről bővebben egy korábbi cikkünkben olvashattok!

A Saints futásokkal és screen játékokkal operált, hogy ezzel büntesse a Bears védelem agresszivitását. Trubisky három negyedig screeneket ,és rövid passzokat adott, hogy ezekkel a biztos játékokkal óvják az önbizalmát. A fiatal irányító nem teljesített rosszul, de az látszik, hogy Chicagoból hiányzik egy klasszis elkapó, meg a hit hogy nyerni megyünk fel a pályára, és nem azért hogy ne veszítsünk. Ennek ellenére mindkét csapat bizakodhat, a Bearsnél elindult a fejlődés, a Saints pedig 0-2-es kezdés után 5-2-vel áll.

Bodor Gergely

Oakland Raiders – Buffalo Bills 14 – 34

A mérkőzést a vendégek futója, Marshawn Lynch eltiltása miatt kihagyta, de a különbség nagyobb volt annál amit az ő hiánya indokolhat.

A Raiders erősen kezdett, Dereck Carr passzaival úgy haladtak át a Bills védelmén, mint kés a vajon. Aztán a kegyelemdöfést Olawale adta meg, a gólvonalon álló védőkön átpasszírozva magát és a labdát. A gyors pontokat, punt fesztivál követte. Nem lehet mondani, hogy nem tudtak haladni a csapatok, csak nem eleget. Aztán a Bills oldalán összeállt egy támadás, köszönhetően LeSean McCoy futásainak, valamint az eddigi legjobb meccsét jegyző újonc, Zay Jones elkapásainak. A vörös zónában ugyan elsőre nem volt kinek adni a labdát, de Tyrod Taylor rá jellemzően kilépett a zsebből, ezzel extra időt szerzett elkapóinak, akik közül Holmes üresre is játszotta magát. 

Az egyenlítést követően a meccs megint a két punterről szólt. Ugyan mindkét oldalon voltak szép játékok, de nem sikerült ezeket egymás után tartósan ismételni, így minden támadás korán elhalt.

A következő TD-nek is csak elszenvedői voltak a támadók, mégpedig az Oaklandiek: Carr DeAndre Washingtonnak passzolt, a futó kezéből azonban kiütötték a labdát. Ezt az újonc, Matt Milano kaparintotta meg, és rohant vele a célterületre. Ami a Raiders szurkolóinak igazán bosszantó, hogy csupán 38 másodperccel a félidő vége előtt kapta be csapatuk ezt a hét pontot.

Ami ennél is bosszantóbb, hogy a második félidő kezdetén hiába kényszerült puntra a hazai gárda, a rúgást fogadó Jalen Richard kezéből Milano kisodorta a labdát, amit a Bills szerzett meg, az ellenfél célterületének közelében. A vendégek csak annak örülhettek, hogy csupán mezőnygólig jutott az ellenfél, ezzel 17-7-re ellépve.

A Raiders nem tudta pontokkal befejezni a támadásokat, sőt miután Carr passzába Preston Brown beleütött, az a hazai söprögető, Hyde kezében kötött ki. A jó mezőnypozíciót mezőnygólra váltotta a Bills.

A vendégek hiába próbálkoztak, Carr csak rövid passzokon volt eredményes, és minél jobban akart annál pontatlanabbá vált. A szegény embert az ág is húzza tipikus esete volt a tény, hogy a remek punter Marquette King is sérüléssel bajlódott, így nem is nagyon tudta beszorítani a hazaiakat. Ők pedig éltek a jó mezőnypozícióval, főleg azért mert a támadófaluk remekül blokkolt McCoynak, aki hozta is a yardokat. Ennek az eredménye újabb mezőnygól volt, majd egy későbbi támadást Tyrod Taylor bevetődve váltott hét pontra.

Ugyan a Raiders még 14- 27-re szépíteni tudott, de erre McCoy 48 yardot futva rögtön válaszolt. Carr még megpróbálta a lehetetlent de az akarásnak nyögés lett a vége, és még egy eladott labda.

A Bills magabiztosan nyert, és 5 – 2-es mérlegével komolyan harcban van a playoffért. Ez nem kis teljesítmény egy olyan csapatnál, akit azzal vádoltak, hogy idén csak kiárusítanak, mert a következő évi drafton minél jobb helyzetből akartak válogatni. Sőt, még a meccs előtti héten is üzleteltek, Marcel Dareus költözött tőlük Jacksonvillebe. Nos mondhatjuk, hogy nem hiányzott. Szépen összeállt a védelem, a támadósorban pedig adott egy brutálisan blokkoló fal mögött az agilis McCoy aki vasárnap 151 yardig jutott. Taylor pedig lehet, hogy nem mutathat be nagy számokat ha csak a statisztikákból próbálunk tájékozódni, hiszen ezen az estén is csak 165 yardig jutott, de ezek a yardok akkor jönnek amikor a legnagyobb szükség van rájuk, és sokszor olyan helyzetből amiből Tayloron kívül kevesen tudnák elkerülni a sacket. Ő pedig ekkor elmenekül, és remek passzt ad.

A Raidersnél sem kell temetni a szezont, de négy eladott labdával nem lehet meccset nyerni. És úgy tűnik csak azzal sem, hogy Carr játszik.

Bodor Gergely

 

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS