Super Bowl beharangozó: A fal!

The game is won in the trenches!

A Super Bowlt felvezető sorozatunk következő részében az irányítók után következzenek azok a srácok, akik meg akarják védeni az irányítókat, és azok, akik földbe akarják őket döngölni.

Azt elöljáróban megjegyezném, hogy a támadófal teljesítményét az egyik legnehezebb értékelni. Bele kell számolni az edzői teljesítményt, a futók, elkapók munkáját, és természetesen az irányítók képességeit. Ennek ellenére nem meglepő, hogy a FootballOutsiders, és a Pro Football Focus statisztikáit is figyelembe véve a liga legjobb támadóegységeihez tartozó mindkét támadófal minden egyes kategóriában az élmezőnybe tartozik. Ebből két fontosabb mérőszámot fogok megemlíteni, az egyik az Adjusted Line Yards (ALY), a másik az Adjusted Sack Rate (ASR).  Nem áll szándékomban az olvasókat elüldözni, ezért igyekszem ezeket is minél ritkábban emlegetni, aki szeretni a statisztikákat böngészni, a linkre kattintva megteheti.

Bár ezeket a mérőszámokat a védőkre is alkalmazom, náluk általában egyszerűbb a helyzet. Megpróbálnak átgázolni mindenkin, aki előttük van, és minél nagyobbat ütni azon a játékoson, aki éppen tartja a labdát. Őket ezért szeretjük.

Los Angeles Rams támadófal

A várható kezdő: Andrew Whitworth-Rodger Saffold-John Sullivan-Austin Blythe-Rob Havenstein

A Rams támadófalnak ugyanaz volt  a kezdője mind a 16 rájátszás, és a 2 alapszakasz meccsen is. Jamon Brown 2 meccses eltiltással kezdte a szezont, de Austin Blythe olyan teljesítményt nyújtott, hogy a kezdőben is ragadt, és bár neki is voltak rosszabb meccsei, a PFF szerint a 10. legjobb guard (minimum 800 snap). A támadófal leggyengébb pontja a veterán John Sullivan, akinek a mérlege ebben a szezonban 4 engedett sack és 26 siettetés. De a rájátszásban új szezon kezdődik, és ott eddig üres a lőlapja. De nemcsak ő, hanem az egész támadófal hibátlanul játszott ez elmúlt két meccsen, az 1 darab engedett sack Tyler Higbee nevéhez fűződik. A szezonban a PFF szerint a támadófal mindössze tizenháromért volt felelős. Az FO kissé rosszabbra értékeli őket, náluk adjusted sack rate 5.4%, ami a még így is a 6. helyre elegendő a ligában.

A támadófal ezek mellett az egyik legjobb futásblokkoló a ligában, nem csoda, hogy Todd Gurley után a bowling-golyó formájával és masszivitásával rendelkező, a ligából kis híján kikerülő C.J. Anderson át tudta menteni az alapszakasz végén mutatott formáját, és 100+ yardot tudott futni a rájátszásban is. Az Adjusted Line Yard mutatóban messze vezetik a ligát, de erőből azért messze nem tudnak olyan hatékonysággal megoldani feladatokat, mint azt az ember elvárná egy olyan csapattól, ahol még egy Gurley kaliberű futó van. Asbóth Tamás barátunk már írt egy hosszabb elemzést, amelyben górcső alá vette az elit futók teljesítményét.  A játékuknak ez az egyetlen eleme, amibe bele lehet kötni.

Mindezek mellett még elképesztően fegyelmezettek, a rájátszásban a támadófalból mindössze Saffold szedett össze két büntetést, amiből egyet fogadtak el.

New England Patriots támadófal

A várható kezdő: Trent Brown-Joe Thuney-David Andrews-Shaq Mason-Marcus Cannon

A Patriots sem első körben draftolt játékosokból, vagy nagynevű szabadügynökökből állította össze a kezdőötöst.  Bár a szezon előtt a szabadügynök piacon eligazolt (és hatalmasat bukott) Nate Solder, valamint Cam Fleming, de Marcus Cannon és Trent Brown bőven pótolta őket a széleken. Összehasonlításképpen, Tom Bradyt tavaly 35 alkalommal, idén 21-szer vitték a földre.  Mason folytatta domináns játékát, ő, Thuney és Andrews a liga legjobb belső hármasa.

A Football Outsider adjusted sack rate mutatójában 3,8%-kal vezetik a listát, és a rájátszásban még erre a teljesítményre is rá tudtak tenni egy lapáttal. Az elmúlt két meccsen Brady mezét még ki se kellett mosni, pedig a Chargers, és minden hibája ellenére a Chiefs is igen komoly passz siettetőkkel rendelkezik.

Ebben bizonyára az is szerepet játszott, hogy a védők nem tudtak fülüket hátracsapva Brady irányába rohanni. Sony Michel valósággal galvanizálta a futójátékot, a rájátszásban szerzett 6 TD rekordot jelent az újoncok között. A siker egyúttal a játékhívás egysíkúságához vezetett, ha ő van a pályán, 84%-ban futójátékot hívnak. A fal még ezt is megoldja, az ALY mutatóban a 3. helyen állnak, de erőből ők sem tudják áttolni a labdát. Ezek szerint ez mégsem olyan fontos eleme a sikeres támadójátéknak, mint amilyennek én gondolom.

Az talán senkit sem fog meglepni, hogy a Pats OL az egyik legfegyelmezettebb, a rájátszásban még nem fogadtak el ellenük büntetést.

Los Angeles Rams védőfal

Ha azt mondtam, hogy a Patriots belső hármas a legjobb a ligában, akkor igazán csemegézhetünk majd, mert nincs jobb belső falember a ligában, mint Aaron Donald. Ismét valami elképesztő szezont tud maga mögött, 20.5 sack belső védő posztján összehasonlíthatatlan bárkivel, és ez még csak meg sem mutatja, hogy mennyire domináns volt.  A PFF összesen 106 passzsiettetést írt a neve mellé.

Nagy kár, hogy mellette nem jó játékosok játszanak, hanem olyanok, akik valamikor első körben lettek draftolva, vagy volt három jó évük négy évvel ezelőtt.  Dante Fowler Jr. például ilyeneket képes produkálni

Mintha ez a trend kezdene megváltozni, az elmúlt két mérkőzésen Ndamukong Suh és Dante Fowler Jr. is kihasználta, hogy a csapatok minden erejükkel Donaldot akarják megállítani. Mellettük Michael Brockers és Samson Ebukam próbál még élni egy ilyen szupersztár adta lehetőséggel, vajmi kevés sikerrel. Kénytelenek lesznek felnőni Donald mellé, Brady, mint minden irányító, akkor nyújtja a leggyengébb teljesítményt, ha mindössze 4 emberrel nyomás alá tudják helyezni, és a blitz egyébként sem annyira integrált eleme a játékuknak.

Futás ellen kicsivel rosszabb a helyzet, az FO a 21. helyen rangsorolja őket, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy Suh soha nem volt jó futás ellen, és istenigazából azok a belső védők, akik ennyire a robbanékonyságból, és a snap pillanatának elkapásából élnek, azokat bizony nagyon könnyen becsapdázzák.

New England Patriots védőfal

A Patriots sem a védőfala miatt jutott be a döntőbe. Az, hogy az alapszakaszban ilyen kevés pontot engedtek, az leginkább a ‘kvázi’ védőkoordinátor Brian Flores nagyszerű munkájának köszönhető, valamint annak az egyáltalán nem elhanyagolható ténynek, hogy hatszor játszottak a gőzhengernek éppenséggel nem mondható Bills, Jets és Dolphins ellen.

Az alapszakaszt amolyan kosárlabdacsapatra emlékeztetően egy 8 emberes rotációval oldották meg, ebből most kikerült az egykori nagy ígéret Danny Shelton és Derek Rivers, hacsak a Chargers elleni időhúzást nem számoljuk. Messze a legkiemelkedőbb játékos Trey Flowers, aki az alapszakaszt 9 sack-kel zárta, de a rájátszásban mindkét meccsen szerzett egyet. Mellette Adam Butler, Adrian Clayborn, John Simon, Malcolm Brown és Lawrence Guy. A névsort olvasva senki nem fog meglepődni, hogy az ASR alapján a 30. helyen állnak. Máshol rejtőzik a siker titka, ezt szerzőtársaim a hét folyamán bővebben kifejtik.

Futás ellen Guy az, aki stabilitást ad a fal közepének a mindig megbízható Flowers mellett, de  egészen botrányos 4.9 yardos átlagot adnak fel futókísérletenként, az ALY alapján a 26. helyen állnak. De, ahogy pár bekezdéssel korábban megjegyeztem, talán mégsem olyan fontos eleme ez a sikeres csapatépítésnek, mint az gondolom.

Összegzés

Két kiváló, nagyon jól felkészített támadófal találkozik két olyan védőfallal, amelytől több kell, mint amit eddig az alapszakaszban láttunk. Talán a Rams felé billen hajszálnyit a mérleg nyelve, náluk van egy olyan transzcendens sztár, aki szét tudja verni a legjobb game plant is. Viszont én soha nem fogadok a Patriots ellen.

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS