Super Bowl beharangozó: Csak pár kérdésre legyen szíves…

Kedves Olvasó!

Sajnálattal kell közölnünk, hogy a korábban beharangozott Marshawn Lynch-interjúnk – személyes okokból (némasági fogadalom) nem állt kötélnek – elmarad. 😉 Kárpótlásul, egyben felüdülésként megkérdeztük a First Down szerkesztő és alkotópárosát néhány bennünket és remélhetőleg az olvasót is érdeklő amerikai focis témában a XLIX. Super Bowl apropóján felbuzdulva…

Sztárriporter: Kezdjük talán a legkézenfekvőbbel, ki lesz a bajnok?

 

Holczer Ádám: Remélem a Seahawks.

Meksz Dezső: Tartok tőle, hogy a Patriots.

SZR: Szakmai vagy érzelmi tipp ez?

 

HÁ: Mindkettő. Szimpatikusabb csapat a Seahawks és a legtöbb matchup is az ő javukra kedvez, így a szakmai szempontok is mellettük szólnak. Lynch és a futójáték nagyon nagy erősségük, ezzel ma meggyűlik a Patriots baja és, ha passzal kell rohanni az eredmény után, akkor még a turnoverek száma is megnőhet.

MD: Egyik sem. Realista szurkolói… Az igazat megvallva annyit kéne mindössze mondanom, hogy bármi megtörténhet. És a bármi az pont azt fogja eredményezni, hogy nem a várt szoros meccs kerekedik ki az egészből, hanem egy jelentősebb különbségű, értem itt 10 pont feletti győzelem az egyik csapat részéről.

SZR: Pontos végeredmény, MVP cím?

HÁ: 21-17, Russell Wilson!

MD: 28-16, Marshawn Lynch…

SZR: Gondolom, egy kisebb társasággal nézed a döntőt, milyen ostoba kérdés(ek)re számítasz?

 

HÁ: Én csapattársaim társaságában, az edzőtáborozás kellős közepén látom az év meccsét. Sportolókról lévén szó a nagyon hülye kérdések el fognak kerülni remélhetőleg, de a sárga zászlóknál lesz dolgom nekem is, mikor a szabálytalanságokat kell majd megértetnem a srácokkal.

MD: Mindenki ostoba, csak én vagyok helikopter. Bill Vinovich és gárdája szereti a sárga színt, ez pedig nem jó hír a Seahawks védelmének, ettől függetlenül meggyőződésem, hogy nem a Super Bowl a játék megértésének és a miértek feltevésének legalkalmasabb helye. Aki ilyenkor kérdez, az inkább Katy Perry melltartóméretével legyen elfoglalva. A játékot meg nézze és élvezze, mert augusztusig nincs tovább…

SZR: Volt már olyan az életedben, hogy azt mondtad, soha többet nem nézel meccset?

HÁ: Nekem nem és ki merem jelenteni, hogy SOHA nem is lesz. Szerelmes vagyok ebbe a játékba, semmi nem tántoríthat el. Mondjuk a XLV. Super Bowl után nehezen tértem magamhoz, de a sok szép élmény minden „nehézségen” átlendít.

MD: Talán egyszer, aztán egy cigi után újra a képernyő előtt találtam magam. Egyetértek Ádámmal, ezt a játékot csak szeretni lehet, mert a valaha kitalált legnemesebb játék. Tegnap éppen a párom gyanúsított meg azzal, hogy szerelmes vagyok Pete Carroll-ba… De amióta NFL rajongó vagyok, azóta értem, hogy miért a Super Bowl után van a Valentin nap… 🙂

SZR: Huszonnégyszer nyert eddig az a csapat a döntőn, aki eltalálta a pénzfeldobást. Pont ennyiszer azonban veszített is. Mi a tipped eme szerencsefaktorra?

 

HÁ: Véleményem szerint a Patriots egyik kapitánya fog fejet mondani, amivel talál is, mégis a Seattle ünnepel majd.

MD: Dobálózzanak csak, számomra ez irreleváns. Aki „belekezd” a pontgyártásba, azt nehéz lesz utolérni…

SZR: Valami merész tipp a döntővel kapcsolatban? Akármi jöhet.

HÁ: Merész tippem, hogy Brady legalább annyi labdát ad el, mint amennyi TD passza lesz és azt is meg merem kockáztatni, hogy minden idők legnézettebb döntője lesz a XLIX. Super Bowl, továbbá egy Lynch-show-t is gyanítok, nem lepődnék meg, ha a döntőn is a saját sapijában feszítene, de még egy TD utáni Skittles-ezés is benne van nála.

MD: Erről beszéltem korábban, hogy valami lesz, de nem tudom, hogy mi… Csak érzem, márpedig a megérzéseim gyakorta ültek, de a valamit akkor sem a nagy nevektől várom. Mit szólnál például egy Luke Willson vagy éppen Danny Amendola parádéhoz? Sokan nézik, a legtöbben: ez tutti zicher, sőt azt is megjósolom, hogy Ricsi „bakizni” fog legalább egy alkalommal. A többi maradjon az üveggömböm titka…

SZR: Melyik minden idők legjobb döntője? Mit ajánlanál egy laikusnak, ha meg akarnád vele szerettetni ezt a sportot?

 

HÁ: Én a XLIII. Super Bowl-ról gondolom azt, hogy remek reklámja ennek a kiváló sportnak. Azon a meccsen minden volt, ’mi szem-szájnak ingere.

MD: Kedvencem a XIII. Super Bowl: Pittsburgh Steelers-Dallas Cowboys 35:31… Megszerettető és meghatározó mérkőzés az idényben, sőt a rájátszásban is volt… Baltimore Ravens-New England Patriots és az idei NFC döntő: Green Bay Packers-Seattle Seahawks.

SZR: És végezetül mit gondolsz a hajnali NFL Honors gáláról? Jó helyekre kerültek a díjak?

HÁ: Én J.J. Watt MVP címének jobban örültem volna, amit ő a saját posztján nyújtott, az egy hajszállal extrább, mint, amit A-Rod mutatott, de így is jó helyen van a serleg, ez vitathatatlan. Amennyiben így alakult volna, akkor nálam Rodgers az év támadója és Justin Houston az év védője. Az év edzője és az év visszatérője díj vitathatatlan, ahogy Odell Beckham Jr. díjazása is, viszont az év újonc védője nálam C.J. Mosley volt. Persze így is minden ok, Amerikában is tévedhetnek. 🙂

MD: Tévednek is… Egyetértek Ádámmal, azzal a kivétellel, hogy számomra Antonio Brown (Pittsburgh Steelers) az Év Támadója. Az Art Rooney és a Walter Payton díjat is más kapta volna, ha én adtam volna, de (egyelőre még) nem én vagyok Roger Goodell. Hála a Jóistennek! 🙂

Most pedig következzék a másik faggatása, Amit soha nem mertél, de mindig szerettél volna megkérdezni! alcímmel..!

MD: A „másik foci” szakavatott képviselőjeként könnyebb-e szakmai szemmel értékelni az NFL történéseit?

HÁ: Úgy gondolom igen, könnyebb! Nyilván a két játék a jellegét tekintve közel sem hasonló, de mindkettőnek van egy lélektana, amit sportolóként könnyebben ért meg az ember, értve ez alatt például a hibákat. Egy átlag szurkoló nem ért egy-egy gyermeteg hibát, de, aki követett már el más sportban ilyet, az simán megérti, hogy a hiba egy pillanat alatt jön, a semmiből. Továbbá magamon azt tapasztaltam, hogy könnyebb volt a szakmai, taktikai dolgokat megérteni annak idején, hála annak, hogy én is nap, mint nap találkozom ilyen feladatokkal a saját kis munkámban.

 

HÁ: Novemberben Amerikában jártál, mi volt az általános vélekedés arról, hogy milyen párosítás várható a döntőben, ha tapasztaltál egyáltalán ezzel kapcsolatban valamit?

MD: Valami Amerika, valami más. Kint máshogy és másképp nézik az NFL-t, generációk nőnek fel egyes stadionszékeken, egy csapat van, nem a divatdrukkolás. Hogy mi volt a várható párosítás? Hát Detroitban a Lions, Atlantában a Falcons, Cincinnati-ben a Bengals, de komolyra fordítva a szót, reálisan a szakmai kommentárok Green Bay Packers-New England Patriots döntőt vizionáltak.

MD: Mit tippelsz az amerikai magyar foci hazai rajongói táboráról, illetve azok szakavatott kontra fanatikus megoszlásáról?

HÁ: Nagy örömmel tölt el, hogy évről évre, sőt napról napra egyre többen válnak a tojáslabdás foci rabjává! Ahhoz hogy valaki ezt igazán élvezze és szeresse, valamilyen szinten szakavatottnak is kell lennie, sok apró részletet kell ismerni, hogy összeálljon a kép. Egyelőre fele-fele az aránya úgy gondolom azon szurkolóknak, akik csak nézik, vagy akik látják is a játékot. Jó pár hazai amerikai focimeccsen is jelen voltam, az ott tapasztalható hangulatot csak dicsérni lehet. Szerintem jó úton jár a sportág kis hazánkban…

HÁ: Én tudom, hogy melyik csapat a kedvenced, de az egy régi szerelem, úgyhogy érdekelne, melyik csapat és játékos lenne a favoritod, ha a mai mezőnyből kellene választanod?

MD: Indiszkrét kérdés, de megválaszolom, aztán nehogy elfogultsággal vádoljanak. Manapság a számomra második legszimpatikusabb csapat – és itt a lényeg a csapaton van! – a Seattle Seahawks, a harmadik pedig a Buffalo Bills. Ha játékosról beszélünk, akkor a dobogóra Antonio Brown (Steelers), Luke Kuechly (Panthers) és Earl Thomas (Seahawks) állhat fel…

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS