Super Bowl beharangozó: Nem szégyen a futás!

A régi idők amerikai focija a labdacipelésen, azaz a futójátékon alapult. A klasszikus támadószisztéma a „run-run-pass” játékhívás, azaz a futások – legyenek azok bármily rövidek – mindig „megágyaztak” a passzjátéknak a pályán való előrehaladás segítésében. Manapság a laikus néző inkább a big play”-ekben látja a játék szépséget, lévén a hosszú vertikális dobások, fűszerezve a sikeres elkapással hamarább ponthoz juttatják a támadó csapatot.

De ettől még hasznos a futás, mert változatosabbá teszi a játékot, öli az órát, ami kiváló alkalom védelmünk pihentetésére. És végül is egy passznak három kimenetele lehet, abból kettő rossz. Lehet sikeres elkapás, sikertelen passz (téves irányzék, labdaelejtés) és labdavesztés (interception). Ezért nem árt alaposan körbenéznie az irányítónak, mielőtt dobásra szánja el magát, egyben megfontolnia, hogy a futó kezében jobb helyen van-e a disznóbőr.

A támadóegységek elemzését a line of scrimmage mögött elhelyezkedő back-ek (quarterback, running back) összehasonlításával zárjuk.

Ha amerikai foci és futójáték, akkor a legtöbbeknek a Szörnyeteg, Marshawn ’Beast Mode’ Lynch ugrik be elsőre, pedig az alapszakaszban DeMarco Murray (Cowboys), Le’Veon Bell (Steelers) és LeSean McCoy (Eagles) mögött csak a negyedik helyet szerezte meg. A Szörnyeteg futójátékának blokkolása a New England Patriots védőfalának elsődleges feladata a nagydöntőben, ugyanis Lynch mindig képes látványos, egyben földrengésszerű robbanásokra; és amikor elindul, senki sem képes megállítani. (Még a riporterek sem!) A read-option játék okán a futójáték erőltetése jellemzi a Seattle Seahawks támadásait és amennyiben a bostoni front7 nem képes útját állni Lynch és/vagy az irányító Russell Wilson futásainak, úgy komoly bajba kerülhetnek. És akkor még nem beszéltünk Robert Turbinről, aki alkalmanként kiválóan pótolja megfáradt futópajtásait. A legfőbb pozitívum a Halászsólymok futóteljesítményében mégis a rájátszásra való felpörgés, ahol nem ismernek határt és minden statisztikában az élre állnak Lynchék.

A felpörgés azonban nemcsak Lynchék sajátja, ugyanígy vannak ezzel a New England Patriots futói is… Akik, névvel vagy név nélkül, de hozzák a kötelezőt az alapszakaszban, aztán a végére marad nekik egy LeGarrette Blountjuk, aki nem csak felépítésben, hanem erőszakosságban is hasonlóságot mutat a Beasttel. Mondhatni, „monster” a javából. Az idény elején Pittsburgh-be költözött Blount, hogy onnan némi kábítószerezés, néhány futott hatpontos és számos hisztizés után térjen vissza a Hazafiakhoz. Igaz, nem is volt más választása, ugyanis páros lábbal rúgták ki az Acélvárosból. Persze most mondhatják a finnyások, hogy miért példálózom vele, mivel Shane Vereen és Jonas Grey is többet tett le az asztalra az alapszakaszban, de meglátja majd mindenki, hogy Bill Belichick Blountot választja majd „megoldó emberként”, amennyiben szüksége lesz arra. Vereen ugyanis tökéletesen illeszkedik a Belichick-féle keretfelépítésbe, miszerint a sztár drága, az átlagos pedig olcsó, de sok átlagos hamarább képes átlag felettire.

Megegyezhetünk, hogy a Seahawks futójátékában nagyobb potenciál rejtezik, mint a Patriots „Hozzuk a kötelezőt!” felfogásában. Ezért is kulcsfontosságú a bostoni védelmi fal áteresztőképességének minimalizálása, ami az alapszakasz statisztikák szerint megvalósíthatónak tűnik, lévén a 8. legkevesebb yardot engedték a futóknak Vince Wilforkék. Bezzeg a Tony McDaniel és Michael Bennett dominálta Seahawks védelmi fal ebben a statisztikában is a dobogóra állhatott fel.

És mivel egyáltalán nem mindegy, hogy hétfőre virradóra ki emeli magasba a Lombardi Trophy-t, térjünk át az irányítókra. Tom Brady és Russell Wilson. Az egyik passzol, a másik fut vagy futtat. Ha kell, ha nem… Sokan, sokféle módon elemezték, hasonlították össze őket, de meglátásom szerint egyáltalán nem összehasonlíthatóak. El lehet ilyenkor pár közhelyet puffogtatni, például, hogy „Brady utolsó dobása”, „Itt a generációváltás”, „Brady a tanítómester, Wilson a tanítvány”, és a többi, de mégsem ragadjuk meg ezzel a lényeget. Egy dolog azonban biztos, a mérkőzés kimenetelét nagyban befolyásolja majd, hogy mennyire tudják a támadófalak megvédeni a Vezért, azaz ki végezheti nyugodta(bba)n a dolgát…

És amíg Tom Brady már biztos belépővel rendelkezik a Hírességek Csarnokába (Hall of Fame), addig Russell Wilson – már csak fiatalsága révén is – adósunk még néhány bizonyítással. Egy biztos azonban, hogy fejben mindketten nagyon „ott vannak a pályán”. És ez a húzóerő röpíti magával a csapatot is, ki tudja milyen magasságokba. Őszintén megvallva, jómagam nem tartozom a Brady-fanok közé (ez is megkülönböztet például Gisele Bündchentől!), de minden tiszteletem az övé. A másik irányítót viszont inkább szeretem, mint tisztelem, ő még az út elején jár és lássuk be, hamar elérheti a célját, ugyanis megfelelő játszópajtások és tanítómesterek közé csöppent három évvel ezelőtt.

A tavalyi nagydöntő az ifjonti hév veretes diadala volt a rokkantnyugdíjasok ellenében, viszont idén egy kicsit betegebb (Richard Sherman, Earl Thomas, Justin Britt, Kam Chancellor versus Bryan Stork, Brandon Browner, Dont’a Hightower, Brandon LaFell), egy kicsit „öregebb” (Seahawks: 25,7 versus Patriots: 25,2), és kicsit jobb és tapasztaltabb edzője és irányítója van a Patriots-nak. Ami viszont a dinasztiákat illeti, meggyőződésem, hogy egymás kárára alakulnak ki, a Patriots „dinasztia” a 2000-es évek elejét uralta, a Seahawks „dinasztia” azonban még alakulóban van, a tavalyi gyűrű csak a kezdet volt, ennél még sokkal többek és jobbak lesznek.

És most tekintsük át sorjában, mi befolyásolhatja a mérkőzés végkimenetelét…

  • A Patriots képes lesz-e blokkolni Marshawn Lynch futásait, illetve a zsebben tudják-e tartani és passzjátékra kényszeríteni Russell Wilsont?
  • A futók „lenullázásával” egysíkúvá (csak passz a legjobb secondary ellen) és kiszámíthatóvá teszik-e Tom Brady játékát a Seahawks védői?
  • Melyik támadófal fog ki rossz napot, melyik irányító kerül nagyobb „fenyegetettség alá”?
  • Ki nyeri a turnover csatát és ki tud touchdownra visszahordani megszerzett labdát?
  • Képes-e megállítani Kam Chancellor Rob Gronkowskit?
  • Melyik védelem lesz több időt a pályán?
  • Kire dobnak több sárga zászlót a Bill Vinovich dirigálta bírók?
  • Kinek kell futni az eredmény után? Ha a Patriots-nak, akkor nehéz dolguk lesz, mivel az „időhúzás” a Seattle kedvelt módszere…
  • Sikerül-e valamelyik csapatnak trükkös játékkal meglepnie ellenfelét?

Végigtekintve az oddsokat és az elemzéseket, magam is hajlok arra, hogy – először a Super Bowl részvételei történetében – Arizonából is győztesen távozik a Patriots és az MVP címet Tom Brady érdemli ki. Mondom ezt már csak azért is, mert a Brady-Belichick tandem nem veszíthet sorozatban a harmadik egymás utáni Super Bowlján. Ha mégis így történne, az egy „legenda” porba hullása és végleges megsemmisülése lenne, lévén öt nagydöntőbeli vereséggel a nyolcból – nem kis szégyenükre – beérnék a Denver Broncos gárdáját. Szoros és izgalmas csata várható, ami váratlan döntések és edzői húzások eredményeként dől majd el. Meglássa mindenki, aki megnézi…

Itt a vége, fuss el véle! Ezzel befejeződött a Super Bowl beharangozók sora, holnap késő délután még egy kis ráhangolódással jelentkezünk, aztán nem marad más, mint éjfél körül leülni a televíziók elé…

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS