Philadelphia Eagles elemzés – Na, de melyik elkapó kerül az 53-as keretbe?

Hosszabb szünet után folytassuk a Philadelphia Eagles keretét részleteiben megvizsgáló cikksorozatunkat, mégpedig az elkapó sorral. Azzal az egységgel, amellyel talán a legtöbb probléma volt az Eagles elmúlt évtizedében. Tulajdonképpen néhány éves váltásban azt lehetett mondani, hogy semmirekellő játékosok alkotják ezt az egységet, illetve, hogy hihetetlen tehetségek, sztárok vannak a keretbe. A kiegyensúlyozottság messzire elkerülte a csapatot ezen a téren. Egészen tavalyig az első verzióról beszélhettünk, aztán Alshon Jeffery és Torrey Smith leigazolása, valamint elsősorban Mack Hollins draftolása és Nelson Agholor elképesztő fejlődése vezetett oda, hogy most egy nagyon kiegyensúlyozott, erős csapatrészről beszélhettük. Lássuk csak szépen sorban a neveket.

Nelson Agholor
Amint azt az előbb is írtam, az ő játékának a fejlődése volt az egyik legfontosabb tényező a tavalyi jó szereplésben. Az első két szezonjában rendkívül alulteljesítő, sokak által a csapatból is kikövetelt játékosban valami nagyon megváltozott az előző holtszezonban, mert egyszeriben egy béna, mindent elejtő elkapóból, egy minden helyzetben megtalálható, és biztos kezű játékos vált. Több elkapott yardot szorgoskodott össze a szezon során, mint a korábbi két évben összesen, a TD-k számát tekintve pedig a csapat egyik legjobbja volt. Legtöbbször slot pozícióban játszott, ami bevált, így nem hiszem, hogy idén ez változni fog. Az egyik legbiztosabb pont lehet az idei támadójátékban, ha csak a tavalyi formáját hozza. Persze a széleken is fogjuk majd látni, de akár Wentz, akár Foles irányít, a középső területeken biztosan nagy segítség lesz majd.

Alshon Jeffery
Tavaly a csapat legnagyobb igazolása volt, és talán a legégetőbb posztra érkezett, elsőszámú elkapónak. A korábbi Chicago-i éveiben nyújtott játékától messze volt ugyan, de fontos pillanatokban mindig odatette magát, és tudott lendíteni a csapat játékán. Emlékezzünk csak a Super Bowl TD elkapására. Mint utóbb kiderült a szezon nagy részében térdsérüléssel játszott, így nem csoda, a gyengébb teljesítmény, ám testi erejének kihasználásával így is remek elkapásokra volt képes. A sérülés immáron a múlté, és menet közben egy 4 éves szerződéshosszabbításról is sikerült megállapodni vele, így már nem lehet semmi kifogás, hogy visszataláljon korábbi önmagához. Továbbra is a baloldalon lesz leginkább megtalálható, de Pederson edzőt ismerve, fogjuk őt látni a pálya minden pontján.

Mike Wallace
Torrey Smith távozásával szükség volt egy gyors játékosra, akit mélységi passzokkal lehet majd bombázni. Smith tavaly nem igazán vált be ezeknél a játékoknál, hiszen a legtöbb esetben elejtette a felé menő hosszú labdákat. Wallace szintén egy gyors játékos, és rutin is van a tarsolyában bőven, ráadásul 32 évesen is még komoly hasznára válhat a csapatnak, csakúgy, ahogyan a Ravensnél is tette az elmúlt két szezonban. Bár valószínűleg kezdőként fogják őt nevezni minden mérkőzésen, jobb oldali elkapóként, ám abban biztos vagyok, hogy Shelton Gibson, és főleg Mack Hollins a korábbiaknál több lehetőséget fog majd kapni ezen a poszton. Wallace szerződtetése tehát nem véletlen, az eagles továbbra is szeretné megnyújtani a pályát, hogy a közép távoli passzok és a screen játékok minél nagyobb hatékonysággal válhassanak majd be. Wallace ebben legalább olyan jó lehet, mint Smith, sőt, úgy érzem, hogy az agresszivitása révén, még hasznosabb is, a következő hónapokban. Szerencsére a sérülések kevésbé hátráltatták őt eddigi pályafutása során, remélhetőleg ez idén sem fog megváltozni.

Mack Hollins
Mint már fentebb említettem, őt tavaly draftolta a csapat, méghozzá a negyedik körben. Kissé meglepő húzás volt, ugyan, mert a legtöbb szakértő nem tartotta ilyen magasra, ám mindenféle elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a tavalyi produkciója alapján rászolgált a magasabb draft pozícióra. A sasok összes mérkőzésén pályára lépett, elsősorban a speciális egység tagjaként, ahol az egyik legjobbnak bizonyult, másodsorban pedig 4. számú elkapóként. Legtöbbször Jeffery vagy Smith helyén vetette be őt a szakmai stáb, amit nem elsősorban a sebessége, hanem inkább remek testi adottsága (6’4, 221) indokolt. Nem mellesleg igen jó kezű játékosról beszélünk, aki nagy területen képes lehúzni a labdát, és a legtöbb secondary játékos nagy hátrányban van mellette. A kezdő játékosok kiváló teljesítményének köszönhetően neki nem jutott annyi lehetőség, hogy kiemelkedőt tudjon alkotni, de a 16 elkapás, 226 yard és 1 TD így is szép teljesítmény. Idén persze már többet vár tőle mindenki, és ehhez a lehetősége is meg lesz majd, amennyiben nem sérül meg. Nagyjából 4-500 yard környékén várok tőle és, hogy legalább 4 touchdownt szerez majd. A tehetsége és a hozzáállása szerencsére adott, hogy a jövőben kezdő szintig jusson a csapatban.

Marcus Wheaton
Tavaly nagy reményekkel igazolt Chicagóba, ahol nem kis pofára esésben volt része. Egyrészről sérülés miatt csak 11 mérkőzésen tudott pályára lépni, másrészről meg, a Bears gyenge támadó játéka, valamint a kevés lehetőség okán mindössze 51 yardot kapott el 2017-ben. Pontosan annyit, mint 2016-ban a Steelers színeiben, igaz akkor csupán 3 mérkőzésre limitálta sérülése. Most az Eagles úgy döntött tesz egy próbát vele, és slot poszton Agholor kap egy tapasztaltabb ellenfelet is. Nos, ha csak a tehetséget és a tudást nézzük Wheatonnak ott lenne a helye az Eagles 53-as keretében, ám sérülések egyetlen játékos pályafutására sem hatnak pozitívan. Jelenleg nagyon küzd, a kertbe kerülésért, és az utolsó pillanatig ott is lesz majd. Úgy gondolom, hogy Pedersonék sokat fognak majd gondolkodni, hogy Gibsont vagy őt tegyék e inkább a keretbe. Egyelőre ebben a kérdésben én sem foglalnék állást még, de nem tartom esélytelennek, hogy odaférjen. Persze ahhoz egészségesnek kellene végre maradnia!

Shelton Gibson
Tavaly draftolt játékos, akiről már akkor annyit lehetett tudni, hogy nagyon gyors, de fakezű. Nos, a tavalyi edzéseken ezekre nem tudott rácáfolni. Szinte minden nap volt elejtett passza, így nem csoda, hogy esélye sem volt a keretbe kerülésre, és az edzőcsapatban találta magát a szezon elején. Később a sérülések hatására felkerült az aktív keretbe, sőt 5 meccsen lehetőséget is kapott a bizonyításra. 2 elkapás 11 yard a mérleg. Ami miatt mégis úgy írok róla, mint akinek jó esélye van az 53-ba bekerülni, az a holtszezonban végzett munkája. Ő ugyanis nem elégedett meg a tavalyi teljesítményével, és rövid pihenés után, komoly munkába kezdett, hogy a lehető legtöbbet fejlődhessen a szezonig. Elment például Nelson Agholorhoz, akivel sokat edzettek együtt a nyáron, és az eddigi edzések után bizony ennek van is látszatja. Persze továbbra is van még mit fejleszteni a játékán, de már biztosabb kézzel kapdossa el a passzokat, és a route futásai is jobban sikerülnek, mint 1 évvel korábban. Komoly esélyekkel száll harcba az ötödik elkapó posztjára, de ha úgy dönt a szakmai stáb, hogy hat elkapóval indul neki a szezonnak, abban az esetben szinte biztosan keretben lesz majd.

Kamar Aiken
Közvetlenül az edzőtábor megkezdése előtt szerződtette őt a Philadelphia, mert hát tapasztalt elkapóból soha nem lehet elég. Aiken 2014-től minden évben stabil pályára lépő volt. Pályafutásának eddigi csúcsa a 2016-os szezon, amelyben 75 elkapás, 944 yard és 5 TD került a statisztikai lapjára, amely után a Ravens szurkolók úgy érezhették, kincset talált a csapat. Sajnos a következő szezon már nem sikerült ilyen fényesen, de így is a hollók egyik stabil elkapója volt. 2017-ben úgy döntött érdemes máshol is kipróbálnia magát, így a nem túl erős elkapó gárdával rendelkező Indianapolishoz igazolt, ahol abban reménykedett, hogy újra ezer yard körüli szezont tud majd produkálni. Nos, az ezer yardból kissé alább kellett adnia, egészen 133-ig, így nem csoda, hogy a Coltsnál sem marasztalták. Az eaglesnél minden eddiginél erősebb elkapó gárdában kellene kiemelkedőt nyújtania ahhoz, hogy a szezont az aktív keretben kezdhesse, ám valljuk be, erre azért elég kevés esély mutatkozik. Persze az előszezon még előttünk áll, így lehetősége lesz majd a bizonyításra, de a sasok már csak abból is hasznot húzhatnak, ha a mellette lévő fiatalokat motiválni tudja, egy rutinosabb játékos harca a kertbe kerülésért.

DeAndre Carter
A másodosztályú Sacramento State neveltje, aki 2015 óta folyamatosan próbálkozik, hogy valahol az aktív keretbe nevezzék. Baltimore, Oakland, New England és San Francisco után most Philadelphia a következő állomás. Eddigi legnagyobb sikere, hogy tavaly a 49ers az edzőcsapatába igazolta őt, illetve első Baltimore-i évében, majdnem elcsípte az 53-as rostert, visszahordóként. Idén talán az eddigieknél is kevesebb esélye van, de a hozzá hasonló játékosok teszik színesebbé az előszezont.

Rashard Davis
Szintén egy visszahordó specialista, aki 2017-óta kisebb-nagyobb megszakításokkal tartozik az eagles keretébe. Draftoltatlan szabadügynökként érkezett a csapathoz 2017-ben, majd az edzésmunkájának köszönhetően októberben az edzőcsapatba is leigazolták a sasok. Ezt követően 6 nappal kirúgták, majd 9 nap múlva újra szerződtették, hogy aztán két hónapra rá megint elküldjék, majd 3 napot követően újra leigazolják.  Biztosan „remek” érzés lehetett számára ez az időszak. Most tehát újra itt van, és próbálkozik, hogy aztán várhatóan ismét az edzőcsapat tagja legyen, a többit tudjátok.

Greg Ward Jr.
A Houston egyetem 2016-os menetelésének egyik vezére volt, még irányítóként, hogy aztán a 2017-es draftra már elkapó poszton jelentkezzen. A börzén nem kelt el ugyan, de az eagles röviddel ez után szerződtette őt. A végső keretszűkítésnél a szakmai stáb megvált tőle, de az edzőcsapatba szerződést kapott. Ezt követően Davishez hasonló pályát járt be. Hol edzőcsapat tag, hol kiteszik.  Viszont a hírek szerint ő nem nagyon bánja ezt, és folyamatosan remek hozzáállással készül, és fejlődik, hogy egyszer bekerülhessen az aktív keretbe. Az edzések után rendszeresen kinn marad még, hogy gyakoroljon, és ez bizony tiszteletre méltó tulajdonság. Úgy gondolom, hogy a kemény munka meg fogja hozni a gyümölcsét, mert a szezon során lehetőséget fog kapni az első csapatnál, a pályán!

Bryce Treggs
Szintén egy edző csapatjátékosról beszélünk, aki nem ismeretlen már a Philly szurkolóinak körében. 2016-ban került először az Eagleshöz, ahol az egész szezont végig az edző csapat tagjaként töltötte. A következő szezon októberében viszont, a Cleveland szerződést kínált számára, az aktív keretben. 6 mérkőzésen pályára is lépett, majd a szezon végeztével december 13-án elköszöntek tőle. Nem sokat tétlenkedett, mert másnap már újra aláírt az Eagleshöz, és így testközelből nézhette végig a Super Bowl győzelmet. Februárban új szerződést kínált neki a csapat, ám a holtszezon programok egy részét sérülés miatt ki kellett hagynia, és csak néhány napja került le a sérült listáról. Az aktív keretbe nem sok esélye van bekerülni, de az edző csapat idén is reális cél lehet számára.

Anthony Mahoungou
Sajnos őt nem ismerem, leginkább a keret feltöltése miatt került képbe, előszezonban biztosan pályára kerül majd, de ha csak nem képes valamilyen csoda folytán lejátszani a pályáról 5-6 elkapó társát, úgy a jövőben nem fogunk róla sokat hallani.

Tim Wilson
Ugyan az az eset, csak ő még olyan egyemről is jön (East Stroudsburg), amiről életemben nem hallottam. Várhatóan az első keretszűkítésnél elköszönnek majd tőle.

Összességében az elmúlt évek egyik legjobb, legkiegyensúlyozottabb elkapó sora áll rendelkezésre a jó eredmények eléréséhez, amely idén szinte elvárás a csapattal szemben. (Engem a rájátszásba jutás és a konferenciadöntő bőven elégedetté tesz majd). A játékosok stílusa, testfelépítése, sebessége olyannyira sokszínű, hogy szinte bármilyen játékra lehetőséget biztosít. Nem mellesleg a cornerbackek fejlődésében is fontos tényező, hogy jó minőségű, és különböző stílusú játékosok ellen gyakorolhassanak. Az 53-as keretbe én 5 elkapót várok, (Agholor, Jeffery, Wallace, Hollins, Gibson). A többiek közül 2-3 játékos biztosan tagja lesz majd az edző csapatnak.