Lesz még rosszabb Chicagóban?

Hatalmas bajban van jelenleg a franchise, aminek talán az a forrása, hogy a vezérigazgató (GM) és a vezetőedző különböző célokat tart fontosnak. Ennek legnyilvánvalóbb jele az irányítókérdés. Az eddig lejátszott előszezon meccsek alapján talán tényleg el lehet hinni azokat a pletykákat, hogy John Fox nem szeretett volna irányítót húzni ilyen magasan. Egyelőre Mike Glennon megkap minden támogatást, Mark Sanchez is pocsékolhatja az értékes edzésidőt, miközben Mitch Trubisky azokkal keveredik pályára, akik valószínűleg meg sem érik a rosterzárást. Hogy a Cardinals ellen nem törték el a térdét, az kisebb csoda.

A hiba kódolva volt, nem is ér különösebb meglepetésként senkit. Egy ennyire fiatal újonc GM-et egy idős keret élére kinevezni, egy tökéletes fiaskó után, majd egy karrierje végén lévő edzőt hozni, akit újjáépülő csapat élére 15 évvel ezelőtt állt. Talán a Tim Tebow-érát nem illene újjáépítésnek nevezni. A töketlensége miatt előző főnöke, John Elway által nyilvánosan, és a színfalak mögött is kritizált Foxtól egy nagyobbacska csodát kellene végrehajtania (nem fog). Ha a sérülések el is kerülik az egyébként jó erőkből álló front sevent, és a támadófalat, hogyan lehet megbízni egy olyan edzői stábban, akinél Jordan Howard 3. számú futóként kezdte a szezont? Sajnos senki nem tudja megállapítani pusztán az edzéseken, ki a jobb játékos. Ha kezdőként Matt Barkley majd’ 35 passzkísérletet átlagolt meccsenként, miközben Jordan Howard 17 cipelést sem? Persze ahol Logan Paulsenek, és Josh Bellamy-k kapják el, vagy épp ejtik ki a kezükből a labdákat, ott nem is érdemes a liga egyik legjobb futóját összetöretni.
De felejtsük el a keserves múltat, hogy idegenben tavaly egyszer sem sikerült győzni, hogy minden idők legrosszabb chicagói eredményét sikerült elérni, mióta 16 meccses a szezon. Ebben a ligában, ami 10 hónappal ezelőtt történt, oly’ távoli, mintha 10 évvel ezelőtt történt volna. Tekintsünk a jövőbe, hogy idén mi várható ettől a csapattól.

Támadók

Fontosabb érkezők: QB Mike Glennon, QB Mark Sanchez, WR Kendall Wright, WR Victor Cruz, WR Markus Wheaton, TE Dion Sims, OT Bradley Sowell, DE/DT Jaye Howard, NT John Jenkins, CB Prince Amukamara, CB Marcus Cooper, S Quintin Demps, QB Mitchell Trubisky, (draft)TE Adam Shaheen, (draft) , RB Tarik Cohen, G Jordan Morgan.
Fontosabb távozók: QB Jay Cutler, QB Brian Hoyer, QB Matt Barkley, WR Alshon Jeffery, WR Eddie Royal, C Ted Larsen
Vigyázz az álmaiddal, időnként valóra válnak! Talán sok Bears-szurkoló gondolt erre az idézetre, amikor hivatalosan is lezárták a Jay Cutler-érát. Volt is ok némi izgalomra, nem lehet mondani, hogy Jerry Angelo, és Lovie Smith kirúgása után a franchise szárnyalás helyett zuhanórepülésbe kezdett. Mivel ezen az oldalon történt a legtöbb, és legnagyobb horderejű változás, ezt elemezzük most egy kicsit részletesebben. Ennek a franchise-nak mindössze két hagyománya van, amihez ragaszkodik: minden korszakban van egy túlértékelt középső linebacker és tönkreteszi az irányítók karrierjét. Az elmúlt 2 évben úgy néz ki, sajnos csak az előbbivel szakítottak. A sztorit nagyon sokan ismerik, 19 millió dollár garantált Glennon szolgálataiért, ami önmagában röhej, a másik a feltrade Trubisky játékjogáért. Utóbbi jobban kiverte a biztosítékot. Holott nyilvánvaló volt, hogy Glennon nem megoldás, egy defensive end, vagy safety meccset nem fog nyerni ennek a csapatnak. Papíron nem tűnt rossz ötletnek a veterán irányító mögött neveljük az újoncot, de van azért néhány probléma
No. 1: Ez egy komplett hülyeség. Évtizedek óta tartja magát ez a legenda, Aaron Rodgersen kívül talán példát sem lehet rá mondani. Ha ez működne, Curtis Painter lenne a liga legjobbja. Az az irányító, aki az előszezonban, vagy legkésőbb a szezon végére nem tudja kiszorítani az előtte álló veterán journeyman irányítót, nem is viszi semmire. A kommentszekcióban lehet majd példákat sorolni. Mivel ilyen helyzetbe általában a rosszul teljesítő csapatok kerülnek, a győzelmi kényszer miatt kénytelen vagy játszani az újoncot. Aztán vagy belebukik a szerencsétlen, vagy nem. Általában belebukik.
No. 2: Egy irányító kinevelésére John Foxnál kevés alkalmatlanabb edző van a ligában. A legfontosabb láncszem, Dowell Loggains természetesen érinthetetlen. A legendás politikai stratéga hírében álló Tarlós István gondolatait idézve: „Minél jobban ki akarják rúgatni, annál jobban ragaszkodom hozzá”. Talán ez még bocsánatos bűn lenne, Loggains dolgozott a Titansnál ilyen szituációban (Collins/Locker). Hogy milyen eredménnyel, azt most talán hagyjuk, nem lehet mindenért egy koordinátort hibáztatni…
No. 3: A kulcspozíciókat tekintve ez egy alsó ötös keret. Ezen sorok írója egy baráti beszélgetés közben csak 2 perc gondolkodás után tudott arra a kérdésre felelni, hogy ki lesz Meredith mellett a másik szélen? A válasz Kevin White. Az elmúlt két évet szinte teljesen kihagyó, a maradék néhány meccsen sokat erőltetett, de teljesen ineffektív White-ról talán még a legelvakultabb Bears szurkolók is elfelejtkeztek. Mindenesetre ő Alshon Jeffery utóda. Ő sem vert fel túl nagy port a szabadügynök piacon, de a pótlására érkezőkről elmondható, hogy sehova sem kellettek. A tavalyról itt maradt kenyérpusztítókról beszélni sem érdemes. A tight end poszton kicsivel jobb a helyzet, ha Zach Miller egészséges marad (nem marad). Shaheen szép szál legény, futni is tud, kicsit még kövérkés. Dion Simms is szép szál legény, futni nem tud, de legalább nem kövérkés. Karriercsúcsa 26 elkapás tavalyról, vagy 24 elkapás mellett 284 yard még ’14-ből, valamiért mégis kiváló elkapó/blokkoló hírében áll.
Nézzük pozitívan. Howard egy szörny, de mögötte csak a puszták szele fütyül. Még így is sokszor a kispadon felejtik. A támadófal közepe az egyik legjobb a ligában, a széleken viszont erősen rezeg a léc. Persze abban a ligában, ahol Remmers és Kalil ekkora zsetont tud leakasztani, ott Charles Leno Jr. is megérdemli a 38 millióját. Bobbie Massie néha úgy játszik, mintha nagynénémre raktak volna görkorcsolyát. És persze a legjobb pillanatban megejtett holding, vagy false start benne van a srácokban.
No. 4: A Jets idén mindent visz, de ha ők nem lennének stabilan minden lista legalján, ettől gyengébb irányító duót nehéz lenne találni.

Védelem

Fontosabb érkezők: DE/DT Jaye Howard, NT John Jenkins, CB Prince Amukamara, CB Marcus Cooper, S Quintin Demps, S Eddie Jackson (draft)
Fontosabb távozók: DT Will Sutton, DE/DT Cornelius Washington, ILB Christian Jones.
Ezt a csapategységet kicsit nehezebb előrejelezni, a sérülések teljesen kiherélték a front 7-et. Már a második meccsen kiesett Goldman, mindkét kezdő linebacker és a kezdő safety. Az mindenképp okot ad az aggodalomra, hogy Brock Osweiler, és Carson Wentz is elég könnyen felkarikázta a védelmet. Azért futás ellen eléggé stabilan teljesítettek a szezon első feléig.  McPhee biztosan nem kezdi el a szezont, Danny Trevathan talán.
Goldman eddig 11 meccset hagyott ki két év alatt, de megvan benne a potenciál, hogy a liga egyik legjobb DL játékosa legyen. Akiem Hicks kellemes meglepetésként végigjátszotta a szezont és végre nemcsak rotációs játékosként, remélhetőleg ennek nem lesz böjtje idén. Mellettük, esetleg mögöttük sajnos senki. A végre kissé magára találó, és a szezont egészségesen lejátszó Washington már Detroitban eszi a rotációs védőfal játékosok keserű kenyerét, helyére a – MEGLEPETÉÉÉÉÉÉS – szintén sérülésből visszatérő Jaye Howard érkezett. Természetesen mindig lehet számítani John Fox szívszerelme, Mitch Unrein szolgálataira. A srác pár hónapot töltött Róka Úrtól távol és a Chargers védelembe sem fért be. Ez talán elárul néhány dolgot a képességeiről.
Linebacker poszton Leonard Floyd szintén több meccset hagyott ki, ami leginkább riasztó, hogy kétszer agyrázkódást is szenvedett. Egyelőre Lamarr Houston még a keretben van, de két ACL szakadást szenvedett az elmúlt 3 évben. Trevathan ugyanaz a játékos, aki volt, csak körülötte lett mindenki gyengébb, ő pedig nem tudott igazi vezérévé válni a védelemnek, pedig ezért a pénzért illene. Szerencsére Freeman képes volt erre.
A legnagyobb változások a secondary-ban történtek, és nem véletlenül. Fangio és Donatell keze alatt a második évben sem sikerült előrelépni, és a Bears hátsó sora továbbra is a liga egyik, ha nem a legrosszabb egysége. Az egész védelem nevetséges 11 labdát szerzett az egész szezonban. Ezért igazolták az állandóan sérülésekkel küzdő Prince Amukamarát, a 32 éves Dempset, aki kizárólag Romeo Crennel keze alatt tudott magas szinten játszani, és Marcus Coopert, aki a főbb statisztikai kategóriákban egész jól mutató szezont futott a Cardinals-szal, viszont a PFF mindössze 40.3 szezonátlaggal jutalmazta, ami elképesztően gyenge. . Érkezett a draftról a nagyon komoly sérülésből visszatérő (de most komolyan!) Eddie Jackson, aki punt returnerként is bevethető. A visszatérők közül nem kellene kiemelni senkit érdemei alapján, viszont pályára fognak lépni, így kénytelenek vagyunk. Adrian Amos két szezon alatt sem volt képes egy labdát lehúzni a levegőből, – PFF 80.6!!!! – viszont én személy szerint egy jumbo package safetynél többet nem is látok benne. Bryce Callahan az, ki legtöbbet fejlődött két év alatt, viszont állandóan kisebb-nagyobb sérülésekkel küzd, sokszor ki kell állnia a meccsből 1-2 drive erejéig. Crevon Le’Blanc beküzdötte magát a kezdőbe, és nem is akar onnan kikerülni. Van egy raklap hátsó körökben draftot tehetség, rájuk tényleg nem pazarolnám a karaktert, ha soha nem látjuk őket a pályán, az a legjobb.

Special team

A 2015-ös szezon után a vezetőség úgy érezte, hogy Robbie Gould már nem eléggé megbízható. Volt is ebben valami, a 49ers elleni meccs rajta ment el, és a kickoffoknál sem tudta már taccsra rúgni a labdát. Viszont a placement rendben volt, coverage csapat is aránylag jól teljesített, ezért a pótlására érkezett Connor Barth. Hogyan pattanhatott ki ez bárkinek is a fejéből? Aki nem látott eddig csapatot puntolni a 35 yardosról, az most többször is megcsodálhatta ezt. Mindössze 23 kísérletből sikerült berúgnia 18-at, 50 yardon túlról háromszor próbálkozott, abból egyszer sikerrel, a Tampa ellen, gyönyörű, szélcsendes 27 fokban. Annyit a földrajzban járatlanok kedvéért elárulnék, hogy a Soldier Field lényegesen közelebb van az Északi-sarkhoz, időnként úgy átfúj rajta a szél, hogy az eszkimók is bálnazsírral kenik az arcukat. Nem egy New Orleans Saints practice squad játékos a legmegfelelőbb kicker.
A punter poszton nem történt változás. Phil Emery 6. körben draftolt játékosa már az első előszezonban alulmaradt az UDFA, és az óta a Redskins színeiben Pro Bowl-t megjárt Tres Way-jel szemben. Azóta sem sokat fejlődött, tavaly a 28. helyen végzett net yardage-ben. Nem tudom, mennyire nehéz egy közepes kickert, és egy puntert igazolni, egyelőre nem sikerült. A punt returnökért Eddie Jackson fog felelni, a kickoffokat a teljesen használhatatlan, és valószínűleg a szabályokat sem ismerő Deonte Thompson próbálja meg elcipelni a 19 yardosig.
Summa summarum: Az előző szezon teljesen katasztrofálisan alakult. A hatalmas fogadkozások ellenére zsinórban második éve sérülések sérülés hátán, Fangio és Fox között 10 méter távolságot kell tartani, annyira rühellik egymást, a nyegle nyilatkozatok, a pitiáner kis hazugságok, a veterán játékosok totális beleszarása, volt minden, ami szemnek és szájnak ingere. Az irányítókérdést örökölték, de most még jobban magukra húzták a vizes lepedőt.
Amire lehet fogadni, hogy hányadik héten lesz először kezdő Mitch Trubisky, és John Fox megéli e a szezon végét. Azt nem hiszem, hogy ebben az edzői stábban, és ebben a csapatban van annyi tehetség, hogy nyerjen 6 meccset. A szezont a Falcons, Buccaneers, Steelers és Packers ellen kezdik. Jó eséllyel már október közepére kiszáll a csapat a rájátszásért folyatott küzdelemből, és akkor hasonlóan hosszú, megalázó szezont kell végigszenvednie az egyre érdektelenebbé váló szurkolóknak.

Tamás Mihály

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS